Mi manapsag a legjobb ar/teljesitmenyu valasztas otthonra, amator szintre,
gyakorolgatni, stb. egy valamilyen elektromos billentyus hangszerben gondolkodva ?
1. Nem várom, hogy 20 milliós Steinwayeket szakértsenek. Csak azt várom, hogy ne legyen megtévesztőa tartalmuk. Konkrétan pl. ezt łrják, holott még baromira messze vannak tőle: "To make the process of choosing your perfect digital keyboard as easy and straightforward as possible, we thoroughly test, review, and compare instruments made by Yamaha, Roland, Casio, Kawai, Korg, Nord, and other major brands, covering every important factor that you need to consider." (félkövér kiemelés tőlem).
Nem csak a modellek választékában hanem az elemzések mélységében is. Olyan fizikai jellemzőket, mint a billentyűk pivot hossza,meg sem említenek stb.)
Kicsit kevesebb nagyzolási mánia nem ártana. Hozzák is (legalább közelítően, könyörgöm... nálam ez a tisztességtelen piaci magatartás kategória, bocs.
2. Apró megjegyzés: Az ES8 nemrég lett kifutó modell. De nem is elsősoirban az ES520/920 ami hibádzik.
Ha csak a Kawai-t nézzül a teljes CN és CA és MP széria is hiányzik a Kawai oldalán. Yamaha Clavinova sehol. Casio PX-5S sincs említve... hosszasan lehet sorolni, milyen alapdarabok hiányoznak.
3. A Bonners meg Kraft Music videó után persze tényleg könnyű azt mondani, hogy kimerítő a tartalom... Na ha valamit ajánlani tudok, az a Bonners videók nézegetése :)
Mindenestre Los Angelesi érdekeltségűek, a Bonners meg ők aligha zavarnak sok vizet egymásnak, max a földrajzilag szóba nem jöhető érdeklődőket tudják egymáshoz irányítani. A Kraft Music anyagainak felhasználása engedély nélkül az már húzósabb történet is lehet.
4. na igen, a financiális érdekek felfedettségét is hiányolom, és ez volt az érdemi kritika ami szerintem talált Tim Praskins AZ Piano blogjával kapcsolatban is...
Most tényleg azt vártad, hogy 20 milliós Steinwayeket fognak borszakértők alaposságával górcső alatt vizslatni, mondván mennyivel jobban szólnak a 40 évvel ezelőtti évjáratú, beérett kanadai juhar anyagúak, a csak 20 éve gyártott olcsó indonéz alapanyagúakhoz képest? :)
Az egy pont olyan, tájékozódó érdeklődőeket informálni igyekvő oldal, mint itt ez a fórum. A teszteik nagyon alaposak és kimerítőek és még nem is 2 szóban a végén, komolyabb összehasonlításokat is megeresztenek, konkurens, azonos kategóriájú modellekkel. Mi kell még? Kawaiokat is teszteltek pl. ES8.
Ami meg a videókat illeti, szerintem a mai világban, mikor már azt megosztják az emberek fűvel fával, hogy hányszor ugat a kutyájuk éjszaka, pont egy jó minőségű, nem a fürdőszobában felvett ide illő bemutató PROMÓCIÓS anyag szúrna szemet jogász zenészeknek??? Hisz, nem csak a terméknek reklám, hanem a boltnak is aki készíti, azon felül a financiális érdekek sem felfedettek, nem-e épp ezen boltok érdekében működik az oldal.
Ez szerintem most csak kákán csomó keresés, de fejtsd ki azért mi ami igazán elvette tőle a kedved. Gondolom nem nyelv az akadály? ;)
Hát erre most azt tudom mondani, hogy egy ismerősöm anyukája, aki jó régen tanult zongorázni (nem fiatal), műkedvelőként mai napig leül a hangszerhez, de életében a maximum szint digitálisban, egy gopiano-szerű Roland EP85 volt idáig. Szóval lehet olcsón ennyire "igényesnek" lenni, de nem gondolnám hogy az FP30-al ne lenne ugyanakkor ma boldogabb minimum megint 50-60 évre, úgyhogy lehet innen is nézni. Meg lehet onnan is nézni, hogy az Lp-380 Korgért a +50 rugó, ha esetleg vállalható, azért nem feltétlen egy akkora összeg, persze százalékosan igen, hogy az már ne érné meg kimondottan hosszabb távra is akár.
És ezt már a fent említett nénike esetében is sokkal elfogadhatóbbnak gondolnám.
De mondjuk az is kérdés, hogy milyen zenét tanulna rajta a gyerek! Klasszikust, könnyűzenét? Mert hogy vannak ma már ilyen rocksulik is meg minden... ;)
Az RD300SX kora a billentésmechanika kapcsán is fontos szempont lehet. Közben őszintén, nem kicsit fejlődött a technológa és az RD300SX a saját korában sem volt prémium termék.
Ennek mentén az ár összehasonlítás az ES-110-zel meg FP-380-nal leginkább a Roland FP-30 + DP-10 pedál esetén korrekt -- persze kezdőként komolyabb elközeleződés nélkül előny lehet, hogy nem kell egyből kifizetni a pedál árát is, amíg nem érsz oda.
Különösen a half-pedalling technikánál lesz hallható a különbség -- ez persze kinek mennyire fontos.
Tudtommal az FP-10 3 pedál-állásra egyszerűsít (fent, lent, félúton) még mondjuk DP-10 pedál mellett is, míg az FP-30 mondhatni fokozatmentes átmenettel dolgozik (a gyakorlatban gondolom a MIDI 0-255 értékek mentén)
Köszönöm a visszajelzést! A Kawai ES110 és a Korg LP380 új ára bőven 200.000 felett van, így nem jön szóba (használtan pedig most nem találtam eladót). A Yamaha P szériát megnézem alaposabban. Az RD-300SX-ről lemondok (habár szomszédok nincsenek), első hangszernek tényleg túlzásnak tűnik.
Ha legvégül két Roland közül "kellene" választani, akkor az FP-10 és FP-30 közül melyikre mondja valószínűleg egy kezdő hamarabb, hogy már "kevés" neki?
Akkor az a tanár jól benézte a go pianot, mert nem kalapácsmechanikás csak egy zongora fazonú, könnyített, "rugós" billentyűzetű játékszer.
Kawai ES110 még ami sokaknál favorit, de leginkább egy Korg LP380-at javasolnék, mert annak teljesen profi billentyűzete van az árához képest, esetleg megnézhetitek a Yamaha P szériáit is (lásd. Tajti hangszeráruháza Pesten).
A Roland 300sx egy színpadi hangszer. Nincs saját hangszórórendszere és profibbaknak való, inkább szintetizátor lehetőségekkel, mint zongora oldalon érdekes, de ha nem csörög-zörög, nincs szétjátszva (ami ilyen masináknál azért nem ritka!), egy szervizes átnézés után talán bevállalható 200 körül esetleg...
Az ilyen régebbi Rolandokban talán az a nagyobb hiba, hogy egy bérházban gyakorolni mondjuk eszeveszetten kopognak a billentyűi még fejhallgatóval használva is. A szomszédok hamar intézkedhetnek a zenei karrier lezárásáról! ;)
A lányom (12 éves) most kezd zongorázni. (Nekem pedig lövésem sincs a zenéhez.) A tanárnő mindenképpen 88 billentyűs, kalapácsmechanikás hangszert kér otthoni gyakorlásra. Konkrétan a Roland GO:PIANO 88-at ajánlotta. Kicsit nézelődtem új és használt Roland-ok között és 100-200 ezer közötti kategóriában az alábbiakat találtam:
új: GO:PIANO 88 és FP-10
használt: FP-30 és RD-300SX
Ha az új áraikat összehasonlítom, akkor az RD-300SX tűnik messze a legfejlettebbnek, ellenben az már (ha jól láttam) egy 15 éves modell, miközben a többiek nem régebbiek 5 évesnél.
Szerintetek ebből a négy lehetőségből melyik kettőt érdemes leginkább megfontolni / meg is nézni ?
Igen, sajnos ez a helyzet. Egyőlre csak infót gyűjtök, és próbálok tájékozódni.
Mivel nem tudtam, mennyire leszek fanatikus zongoratanonc, nem is próbáltam komolyabb modelleket, mert tartottam tőle, hogy egy idő után csak a port fogja, de bőven nem ez a helyzet, és próbálok körbenézni, nem ismerem pl. az RH-III-as Kawai-okat.
Ha lesz valahol kiállítva 920-as, ránézek, nem sürgős, csak érdekelt, hogy mi a piacon a trend. Eleve bizonytalan vagyok, hogy tényleg nehéz-e a PHA-4 standard billentése a billentyű hossza miatt, vagy a technikám csiszolásával megoldható az a probléma, hogy a fekete billentyűket is érintő arpeggio hosszabb idejű gyakorlása erősen igénybe veszi a kezem.
leginkább próbálni, próbálni, próbálni -- ezt az alapszabályt érdemes itt is ismételni.
Ami a specifikációt illeti, a billentyűzet pivot hossza (pivot length) ami talán a legfontosabb paraméter lehet ebből a szempontból.
Amúgy sok digi zongorában szofteveres paraméterrel lehet állítani a leütés "nehézségét" -- leginkább a leütés étzékelésének a hangmotor bemeneti jelére történő fordítását. Érdemes lehet kisérletezni egy kicsit a vonatkozó paraméterrel, paraméterekkel.
A pha50 nekem se tetszik, a Kawaiok meg nehezek, nagyok abban a kategóriában, ill. a legújabbakat még tán kapni se lehet itthon nemhogy ismerni. Nem lesz könnyű dolgod, de csodálkozom különben hogy az fp30 billentése annyira megfog. Na mindegy, erre csak annyi tanács van hogy kezdj el mindent kipróbálni ami tetszhet és long key dolog. Én kezdeném pl. a Nord Pianoval, Nord Granddel, utóbbi pl. Kawai bill és nincs 40 kg!
Roland FP-30-cal nyomom, imádom a cuccot, nem bírom megunni.
Viszont zongoratanulmányaim során egyre gyakrabban futok bele abba a problémába, hogy a PHA-4 standard billentyűket belső végüknél (fallboard) elég nehéz lenyomni.
A technikám messze nem tökéletes, ezen még bőven van mit csiszolni, de ahogy néztem a review-kat, ez visszatérő elem ennél a mechanikánál, és vannak darabok, amikor érzem, hogy ez kissé hátráltat a fejlődésemben.
A távolabbi jövőben tervezek újítani. Továbbra is a viszonlyag hordozható stage piano méretek érdekelnek, ebben még elégge felületesen kutakodtam - igazából onnan indultam el, hogy a Kawai GF mechanikával tuti nem lennének ilyen gondjaim... Ez az MP11-ben van meg (nagyobb méretű zongora nem fér el a lakásban).
Az lenne a kérdésem, hogy tapasztalatotok alapján mekkora a különbség a Roland FP-30-as PHA-4, a Kawai RH-III és a Kawai GF közt.
Utóbbi, gondolom magasan veri a műanyagokat, na de ha mondjuk egy ES920 irányába mozdulnék, nyernék annyit az RH-III mechanikával, hogy érdemes legyen lecserélnem a Roland-ot, vagy nincs akkora minőségbeli ugrás köztük? Vagy van esetleg más javaslatotok profi mechanikával rendelkező, viszonylag hordozható (már az MP11 is a határon mozog, de még épp belefér) digitzongorára?
Köszi
PS: Amikor az FP-30-at vettem, elég sokat játszottam FP-90-en, nem volt átütő az élmény, így a PHA-50 nem igazán jött be.
A HI-XL jól bevált, a konkurrencia máig nem igazán szorongatta meg. (Persze van a már-már vallásos jellegű modellezet vs mintavételezett hang vita...)
Van újabb engine, de az egyelőre nem ebben az árkategóriában...
A magam részéről a CA48/CA49-et nem nagyon tudom mire vélni a PHI hangmotorral...
Mindenesetre érdekes lehet majd a CA49 vs. ES920 összehasonlítás, az előbbinek a billentése a jobb, az utóbbinak a hangmotorja. Persze nagyon más kategórában vannak, az összehasonlítás leginkább fejhallgatóval lehet korrekt.
Úgy tűnik, mennek a piac és a tömegek igénye után...
A magam részéről az ES-8 utódjának GF-C billentést reméltem... bár akkor a súlya is nagyobb lenne... Az ES-920 fő vonzereje az RH-III billentés melletti alacsonyabb súlya (amit persze a műanyag háznak köszönhet).
Az egy érdekes helyzet, hogy a CA-49 egy jobb billentést ad gyengébb hangmotorral, míg az ES-920 egy gyengébb billentést jobb hangmotorral (és persze totál más kategóriában).
