Ez a probléma egyre kevésbé elszigetelt, ettől függetlenül jelenleg még nehezen tudom elképzelni, hogy integrált oktatás esetén a minimális százalékot kitevő nem magyar anyanyelvű gyerek miatt külön státuszt tudna egy iskola fenntartani megfelelő végzettségű tanárnak. (Ezért erre nem is túl jó példa a vietnami kolónia, mert ők tényleg zömmel ugyanoda járnak, nekik esetleg lehetne biztosítani speciális oktatást.)
De vidéken is egyre több kínai üzlet meg étterem van, az ő gyerekeik is nyilván járnak iskolába, nem hinném, hogy ott megoldható a különválasztás.
Na mindegy, én biztosan nem fogom a kérdést megoldani, de már fél siker, ha egy illetékes felfigyel rá. :))
Azt, hogy az oktatási rendszer életidegen, nehéz figyelembe venni. Én egykor tanítottam magyart, Radnótit az irodalomórán, a tárgyas ragozást a nyelvtanórán. Amikor én voltam diák, csak egy magyarjegy volt, amikor tanítottam, külön osztályoztuk az irodalmat és a nyelvtant.
Az említetted eset igazán jó példa: az itt nevelkedő, de anyanyelvinek nem tekinthető kolóniák gyerekeit igazán lehet speciális módszerekkel tanítani, és elvárható, hogy a tanáruk diplomázzon a magyar mint idegen nyelv szakon. Ez még integrált oktatás esetén is lehet, nem ritkaság, ha egy osztályt több részre szakítanak.
Tulajdonképpen igazad lenne, ha. De képzeld el a következő szituációt (nem kitalálom, tény): adott egy viszonylag nagy vietnami kolónia, most mindegy, hogy miért ragadtak itt. Otthon vietnamiul beszélnek többnyire, a szülők nem tudnak anyanyelvi szinten magyarul, a gyerekek most iskoláskorúak. Ezek a gyerekek (pontosabban a szülők) valami általam ismeretlen okból kifolyólag preferálják a Radnótit, a fiam osztályában is van kettő. Azt ugye te se gondolod komolyan, hogy mentsék fel őket a magyaróra látogatása alól? Mivel az egyik srác elég sokat vendégeskedik nálunk, látom, hogy bár nagyon jól beszél magyarul, de azért időnként vannak bizonytalanságok.
A szomszédaink meg kínaiak. Az ő fiukra szó szerint igaz ugyanez (és gondolom a többi itt született kínai gyerekre szintén).
Mivel a multikulti ;) egyre kevésbé hagyható figyelmen kívül, inkább valahogy kezelni kellene ezt a problémát, nem felmenteni őket.
Eléggé abszurd dolog valakinek egy idegen nyelvet anyanyelvi módszerekkel tanítani. Egy nem magyar anyanyelvű gyereket az iskolában fel kellene menteni a nyelvtanóra alól, és amennyiben ez gyakoribb probléma, mint idegen nyelvet tanítani neki a magyart. Nem véletlen, hogy az egyetemen van ilyen tanári szak.
Off: Mindig is volt egy olyan érzesem, hogy külföldit magyarul tanitani kegyetlenség... Talán ki kellene dolgozni egy basic-magyar nyelvet, pl: szeretlek="én szeret te"
Na jó, ebben tökéletesen igazad van, de ha jól értettem ez a szegény gyerek magyar iskolába jár és magyar nyelvtant tanul (a fiamnak is van ilyen osztálytársa, nem is egy). Akkor valahogy mégiscsak meg kellene tudni magyarázni neki, mert a nyelvtanórán, vagy egy TZ írásakor esetleg neki is oda kell biggyeszteni mellé az a-t vagy b-t, mint zsombikaának.
Engedje meg a téársaság azt a tiszteletteljes kritikát, hogy nem teljesen pontos a probléma megragadása. A felvetés szerint nem magyar anyanyelvű tanulóról van szó, és a kiemelt rész itt döntő fontosségú.
Egy magyar anyanyelvű tanulónak teljesen felesleges elmagyarázni a dolgot, ő megtanulja ezt az anyanyelvével. Régebben fordult elő, hogy valamilyen bonyolult orosz nyelvi egyeztetési problémával találkoztunk, és született orosz kolléganőnktől kértük, hogy segítsen. Ő hangosan morfondírozva kereste a választ, akképp, hogy a szó e.sz. alanyesetű alakjához jelzőt tett, és a jelző végződését figyelte meg. Mi tehát a jelzős szerkezetben anyanyelvi "ösztönösséggel" végrehajtott egyeztetés alapján döntött. Mi fordítva szoktuk csinálni, megtanuljuk a főnevek nemét, és ehhez igazítjuk egyeztetés során a melléknevet.
Az idegen anyanyelvű tanulónak viszont hiába mondod, hogy a kenyeret kérek az alanyi, akenyeret kérem az tárgyas, (tessék figyelni a névelő kiemelésére is!), ő nem tud ennek alapján dönteni, hiszen éppen az a döntési helyzet a számára, hogy melyik alakot kellene használni.
Míg az anyanyelvű beszélő számára ez puszta terminológiai probléma, és maximum a nyelvtanórán van jelentősége, addig az idegen nyelvű számára elsőrendű nyelvhasználati probléma, és bár a tévesztés nem okoz számára pótolhattalan veszteséget, mégis zavarja abban a törekvésében, hogy hibátlanul alkalmazza a tanult nyelvet.
Ergo: hatodik osztályos idegen anyanyelvű tanulónak teljesen felesleges a dolgot megmagyarázni. Kell neki mutatni egy halom mintát, és javítgatni, ha eltéveszti. Mi is így tökéletesítjük magunkat az idegen nyelv használata során. Hiába ismerem az aspektus valamennyi szabályát az orosz nyelvben, sosem leszek képes hibátlanul hasnzálni, mert beszzédhelyzetben nem vagyokm képes végigelemezni pl. a ехать és ездить származékainak pragmatikai különbségét.
Ja, hogy ez a megfogalmazás: "Ha harmadik személyű határozott tárgya van az igének, akkor tárgyas/határozott ragozást használunk, minden egyéb esetben alanyi/általános/határozatlant. " ?
Pontosan. Egy hatodikosnak nem így mondanám el. De ti okosak és szakmailag műveltek is vagytok. Egyébként ez a megfogalmazás (és az engem/téged) az igazán jó érv a szeretlek típusú igealak tárgyas volta ellen.
Jó, nyilván nem úgy gondolta, hogy ezekkel a szavakkal, és ilyen feszes mondatokban magyarázom el.:D rumci így fogalmaz nekünk, mert ő ért hozzá, és reméli, hogy ennyire mi is.;)
Köszi a pontosítást. Ezt szerinted így fogja tudni használni? Majdnem megkérdeztem, mi az a harmadik személyű tárgy, de biztos az "engem, téged" típusúakat zárja ki. (szeretsz engem; szereted őt)
Jesszus, rumci, most elképzeltem, hogy ezt Glóriaa megpróbálja elmagyarázni egy nem magyar anyanyelvű gyereknek. Ebből én se értettem elsőre egy kukkot se.
Ha harmadik személyű határozott tárgya van az igének, akkor tárgyas/határozott ragozást használunk, minden egyéb esetben alanyi/általános/határozatlant. Persze ezzel bizonyos névmási és mellékmondati tárgyakról nem mondtál semmit, de az esetek túlnyomó részére jó szabályt adtál. (És azért az anyanyelvi beszélők is belebotlanak egy-egy cirkalmasabb esetbe, tehát annyi hiba belefér.) Innen még olvashatsz a tranzitivitásról bővebben: http://nyelvor.c3.hu/period/1243/124311.htm
Tényleg, mintha nekünk is mondtak volna ilyesmit. (kérem azokat --> tárgyas, kérek valamit --> alanyi). Attól félek viszont, hogy az ő nem anyanyelvi érzéke nem fogja tudni eldönteni, melyik a jó. Mindegy, megpróbálom, köszi.
Nem tudom, segít-e neki, de mi ezt anno úgy tanultuk, hogy tegyük utána a következőket: pl. olvasok 'valamit', vagy olvasom 'azokat'. (Nagyon szégyellem magam, már nem emlékszem mikor melyik, de biztos te tudod.)
Igen, csak azt már azóta lefordítottam magamnak.:) Most általános és határozott, asszem. Amúgy én úgy mondtam, hogy rakjon utána valamit (példával), és ha határotott névelő van előtte, akkor tárgyas, ha nincs semmi vagy határozatlan névelő van, akkor alanyi. Na de szerintem ez nem segít rajta, mert nem érzi, hogy mi a jó utána.
Jaj, idegen anyanyelvű, de itt élő (és az iskolában mindent magyarul tanuló) hatodikos gyereknek hogy lehet elmagyarázni az alanyi és a tárgyas ragozást vajon?
Az a gáz, ha a szabad morfémákat úgy próbálod megkeresni, hogy a jelentésükre figyelsz. Illetve az, ha a tanár ezt várja tőled. Úgy tűnik, nem ez az utóbbi a helyzet, így marad rumci javaslata, talán kicsit leegyszerűsítve:
a) ide tartozik minden önálló szó, leszámítva a b)-hez tartozókat
b) ide tartoznak a névelők (a, egy), a névutók (ebből sok van) és az igekötők.
c) ide tartoznak azok az elemek, amelyeket a tagolás során más szavakról vettél le, és ők magk nem lehetnek önálló szavak: képzők, jelek, ragok.
