Jó reggelt! Ha nagyon biztattok akkor több irásomat is megjelentetem a Topicnewsba,melynek célja nem az önfényezésem hanem hogy ha lehet egy picit mosolyra késztesselek benneteket. A Tátika könyv csak rendelésre jön igy annyit tudok róla hogy tele van szép metszetekkel és szines képekkel meg sorjegy is va benne és két ingyen belépő Drakula várába és egy cd amin Július Ceasar eredetiben beszél Róma polgáraihoz.Ez utóbbi példányomat ha gondoljátok, március idusán átadom a Topic-lakók szépségkirálynöjének. No most elmegyek az MNN-be ahol 60 régész dolgozik remélem megesznek reggelire.
Vagy két hetet kihagytam a topikból és mennyi régi/ÚJ tag jelent me. Üdvözlök mindenkit.
Kicsit elmerültem a füzéri várról beszerzett sok cikkben és könyvben, melyek közül a Simon-féle könyvért külön köszönet Civertannak.
Vlaszij:
Szép képek Drégelyről. Örülök, hogy történt valami a várban, bár az öregtorony június végén ugyanígy nézett ki, de megjelenmt állvány az ÉK-i toronynál, tehát csak történik valami.
Sirocco:
Szépek a váras képeid, Csehországban tényleg sok szép vár van, nekem Prágán kívül csak Karlstejnhez volt szerencsém, de arról könyvem is van:
Civertan:
A tátika könyv milyen? Érdemes megvenni? Vannak benne alaprajzok? Kutatási ismertetők? Hány oldal?
helyes a bögés oroszlánok..... pont, pont vesszöcske és most jön a felkiálltójel ma az a máma megvettem a Tátika könyvet a szokott helyen......van egy bióinfó nevü lap abba irok ha megengeditek akkor bemásolom a januári böjti cikkemet,remélve nem gondoljátok hogy szét akarom verni a topictémáját pont Egyébbként meg örüljetek vessző hogy nem irok mindet egybe ahogy szoktam pont
Én már böjtöltem eleget .
böjtöljetek ti is! Tulajdonképpen dühös lettem mikor memóriakártyámról letöltődött a tudatosalattimból: én egész gyermekkoromat végigböjtöltem. Telente Hitlerszalonna-kúrán voltam melyet igazából nem a körzeti dottore írt elő számomra, hanem a sarki közértes. Először ez akkor nyilalt belém de mélyen, úgy az öv fölött gyomorszájilag, mikor múltkor egy társaságban egyik hölgy lelkesen mesélt a következő heti programjáról, egy úgynevezett léböjtről, melyre többedjére a fehéringes bróker barátja /ki most is benn laptopol/ fizeti be.Drága- rebegi de hát a drágám akarja. Csillogó szemmel csacsogott arról, hogy milyen zöldségleveket fog boldogan magába önteni a többi hozzá hasonló szolibraun tettestárssal.Persze nem kell mindenkinek az X. gazdaságos teméket kedvelni.Én a drágaságot soha nem bírtam ezért gyorsan kikísértem magam egy nagyobb pohár gyümölcs alapú lével az erkélyre.Azért és csakis azért, hogy Önöket hűen tudósítsam, jobbik fülemet az ablakra helyeztem így kihallgattam: valószínűleg beöntésekkel lesz fűszerezve következő pár napja hősnőnknek. Fogam koccant a poháron miközben izmaimat megfeszítettem, s lelki szemeim előtt feltűnt- mintha pásztortűz égne- kora gyermekkorom örömteli beöntései abból a kis pirosvégű cuccból. No de hagyjuk a beöntést másra, inkább beszéljünk arról a rezgős Hitlerszalonnáról, amit a sarki boltosnéni vágott oly lelkesen nekem, zsírpapírra. Talán ha fiatalkorúak olvassák ezt a tini bioinformációs fórumot, akkor nekik meg kő magyaráznom, mi is az a cekkerembe, amivel fölfele bandukolok a hegyre. Az bizony az úgynevezett vegyesíz, ami tulajdonképpen egy korabeli szocreál böjtieszköz, melyet lelkesen gyűrtünk kenyérrel az arcunkba a szocialista félmúltban. Nem kívánom fokozni a látszatot azzal hogy szomorú gyermekkorom volt, de nem bírom magamban tartósítani, ezért megosztanám nyári böjtjeim elementáris élményét azokkal, akik eddig még nem lapoztak tovább. Abba az ominózus egyféle felvágottba amelyet abban az egy boltban lehetett kapni, gyakran vájtam fogaimat, amit mi és mások is turistaszaláminak hívtunk.Emlékeim szerint nem ettem prágai sonkát, vékonyra szeletelt borjúpárizsit, és fokhagymás pulykamellet, mert a központi bizottság böjtre ítélt ( minket). Most jöttem rá, hogy tulajdonképpen ez a turistaszalámi placebo volt, méghozzá böjti placebo. Ezt rendszer- böjtnek hívja a szakirodalom.
Tán úgy tűnik én most a nyájas olvasót a térdemre ültetem és mesélek. No a szavak végén meg elfenekelem. Talán mindenkinek kijár egy kis globalizált fenekelés. Nekem is.Azt azért nem engedném hogy egy megélhetési divatböjtölő a műkörmeivel felsértse a tisztes ülőpárnáimat. Egyszóval első dühöm kiabálja az erkélyről a véleményemet. Természetesen manapság is böjtölök, csak másként. Úgy könnyű, ha a pógár azt mondja, hogy most nem eszem és várja a másnap reggelt, vagy a következő hetet amikor felvirrad, és újra fogyasztani kezd. Én nem így csinálom. Mivel erősebb vagyok az átlagnál, Ramadánkor színes-ízes étlapokat olvasok. Betérek kedvenc éttermembe a konyha mellé rendelve asztalt, mélyeket lélegzem és kérek egy citromos vizet. Higgyék el, így duplán hat! Múltkor is orvosi intelmekre le kellett dobnom néhányezer grammot, és egy régi, jól bevált eszközzel éltem, amit mindenkinek javallok!Bár és kár,hogy oly sok minden tisztességes dolog eltűnt ebből a városból-így az önkiszolgáló éttermek is, ahol telente sok sok böjtölő ült össze egy-egy meleg leves felett.Ilyen és hasonló tisztes helyek közül szerencsére, egyik fővárosi pályaudvarral szemközt tartja magát régóta kedvenc hentesem, melynek nyitott ajtaja és kirakata előtt böjti napjaimon naponta szándékosan több tucatszor elsétálok. Közben felidézem köldöktáji emlékeimet, azokat a fantasztikus paprikás főtt fejhúsokat, melyeket csehszlovák kalauzokkal közösen állva, három centi vastagra vágott köri karéj kenyérrel fogyasztottam. Természetesen illatos tormával, cseresznyepaprikával, kézzel-lábbal Talponálló, egyben szigorúan ellenőrzött asztaltársaim készültebbek voltak nálam, bicskájuk lévén szebb darabokat vágtak, így nem rágódtak a ropogós füleken annyit mint én. Visszatérve a járdára, belülről mosolyogva sétálok a húsárusító üzlethelység előtt, majd a saroknál befordulok jobbra, majd balra, de innen már csak húsz lépés, no kis unokám itt árultak csapolt Kinizsit. Csak neked mesélem, Kinizsi uram egy nagyon bátor és erős férfiú volt, feltételezem kicsattanó egészségét jóféle középkori böjtnek köszönhette. Ezért neveztek el róla egy barnás színű komló alapú nedűt, mit akkortájt korsónként négy-húszért mértek. No mivel most böjtölök, nem megyek be fogyasztani, csak visszamegyek mégegyszer a párás kirakat elé Pálra és a mamára gondolva.Emlékszem ott a fűrészporon állva,suttogó szájakról lehetett olvasni a titkot -szerdán lesz tepertő.Emlékszem ha könyörgőre formáztam az arcomat kaptam serclit is.Vajon ha most betérnék kérve, hogy hadd helyezzem el a pulton az Infosbiós nyúzpépört az egészséges 160 kiló mit mondana nekem? Amikor leültem a fehér word elé azt írtam először : Beképzelt riport egy képzelt böjtről.De valahogy a fenti emlékek jöttek elő.Igen, azt hiszem ez a különbség: van pénzért vett böjt és van természetes.Ez utóbbi az, amikor az ember teszi a dolgát.Persze ezt lehet böjtnek is nevezni ha az. Idézve a nagy mestert, van annyi pénz amennyiért korpás lenne a hajam vagyis ha szponzorálnak és Drága föszerkesztőnőm kiküldetésbe küld, akkor én tudok másként is böjtölni,sokkal hangosabban és elegánsabban. Én lennék a levek királya, ki akadozó nyelvvel mesélne a beöntések örömeiről. Addig is nem bánom amit eddig elfogyasztottam csak ma már másként élek. Vagyis én vagyok a megtért bükkfahasábokon sütött rozmarinos bárány? Remélem. Addig is ha böjtölök akkor azt magam, csendben teszem.
Persze nem sértettél meg , igazad van napi kétszázötvem emailt kapok-irok, ezért estefelé már nagyon sietek.Sms soha nem irok,egyébbként mi az?Engem mindenhol kényeztetnek mert kedves vagyok vessző csinos vessző és szerény pont.
Jártam néhány cseh várban Krumlovból kiindulva fantasztikus anyagaik vannak várkeresztmetszetes képekkel az összes látogatható helyröl majd holnap elküldöm nagyonnak mert nem boldogulok a képek bevitelével ma jártam Högyészen az Apponyi kastélyban vetitettem és tartottam elöadást hát csak jobb volt Úrnak lenni mint ....... fantasztikus a mendencés része.... az Antikba van egy új Nógrád könyv láttátok?
Jártam néhány cseh várban Krumlovból kiindulva fantasztikus anyagaik vannak várkeresztmetszetes képekkel az összes látogatható helyröl majd holnap elküldöm nagyonnak mert nem boldogulok a képek bevitelével ma jártam Högyészen az Apponyi kastélyban vetitettem és tartottam elöadást hát csak jobb volt Úrnak lenni mint ....... fantasztikus a mendencés része.... az Antikba van egy új Nógrád könyv láttátok?
Érdekes. Most vissza akartam nézni a 3580-81 alatt általam berakott képeket Andelska Horáról, mert ez egy cseh vár van, amit láttam közelről ( most a Hradzint nem említem) és sehogy sem adta ki a képeket:-((
Köszi az ájánlást. Csorba Csabának 4 könyve van meg tuti, +1-et pedig a párom Anyukája dugdos. A hétvégén kerestük, de nem találtuk... :( Nagyon örülnék, ha pont ez lenne. :)))
Rábi várának ostrománál lőtték ki a cseh husziták legendás vezérének,
Jan ikának egyetlen, még látó szemét, így a továbbiakban már vakon vezette a katonaságát győzelemre... !!!
Karlstein várát jórészt IV. Károly német-római császár és cseh király építette. Az ő fia a mi Luxemburgi Zsigmond magyar királyunk, aki még fejére tehette a cseh, a lombard és a német-római koronát is.
Ide most annyi vonatkozik, hogy az apját utánozva a budai várban is építetett egy nagyméretű lakótornyot, amit a korabeli krónikák Csonka-toronynak hívtak, valószínűleg a befejezetlenségére utalva... sajnos ennek csak az alapfalait tudták feltárni a várpalota udvarán... nagysága 26 x 36 méter volt...
egy középkori felhőkarcolót akartak létesíteni a régi építőmesterek!
Még mindig alapműnek mondható Csorba Csaba: Vártúrák kalauza 3.--
kirándulások Csehszlovákiában és Romániában -- című könyve. Ebben a cseh várak is szerepelnek, rövid históriával, megközelítési útmutatóval, térképpel...
Kösz szépen kedves sirocco a cseh várak közzétételét... várból sohasem lehet elég!
Lám, lám a Topikban igen aktívvá váltak a hölgyek... ami nagyon helyes! :-)
Bár engem elsősorban a Magyar királyság várai érdekelnek, de mégis annyit ideszúrnék történelmi hátterül: az európai 30 éves háború a cseh nemesi rendek felkelésével kezdődött 1618-ban. A vallási és politikai ellentétek miatt kibontakozott időszakban 1620. nov. 8.-án Habsburg II. Ferdinánd német-római császár és magyar király seregei a Prága melletti fehérhegyi csatában döntő győzelmet arattak a cseh nemesek felett. Rövidesen megkezdődött a nagyarányú megtorlás, melyben sokszáz előkelő cseh vesztette el vrát, vagyonát és végül a fejét is... :-(
Természetesen a szabaddá vált váraikba a Habsburg-házhoz hűséges osztrák családok kerültek, így senki sem akarta felrobbantani a várakat, amelyek a későbbi évszázadokban már csak békés nemesi lakóépületekként működtek és nem a lázadás fészkeinként...így maradtak fenn a cseh várak.
Természetesen nem azt írom, hogy minden cseh vár teljes épségben látható, hanem azt, hogy arányaiban nézve a cseh várak közül sokkal több maradt épségben, mint pl a történelmi Magyarország területén!
Kösz szépen a drégelyi havas várfotókat, ha jól emlékszem, zsenge gyermekkoromban jártam utoljára télen várban, eredetileg szánkózásra indultunk a Mátrába és végül -- szerencsére -- valahogyan a siroki vár alá keveredtünk... akkor fertőződtem meg egy életre! :-)
A várat újítják fel. szemmel láthatóan állagmegóvnak egy éve... ha erről akarsz pontosabb infókat, légy szíves lapozz vissza a nyári hónapokra, akkor igen részletesen kiveséztük a drégelyi feltárást...
és nem irigylem a törököt... Meg a magyart se aki ott védte a várat..
Hát napjaink látványa távolról sem az egykori helyzetet mutatja be!
Természetesen a környező jobbágyfalvakból vezető földutak a középkorban is olyan hosszúak voltak, mint most... de a többi ég és föld! Nincsenek már sehol a kapukat elzáró ajtószárnyak, a sztrázsák dobogásai, ahogyan a fagyos lábukat melegítették, a várfalnak támaszkodó istálló, a lovak éhes nyerítésével tarkítva, a keskeny sziklalépcsőn siető apród, kezében borosüveggel siet urához, az épületek deszkával lezárt ablakai mögött a cserépkályhákat fűtő szolgák izzadt sietsége, a várudvar havát taposó zsoldosok rekedtes istenkáromlása, a lakóépületek fazsindelyei, ahogy a vastag hótakarótól roskadva recsegnek, a szakács éppen bárdjával lecsap a vacsorára szánt, a jobbágyok által meghozott disznóra... és még sorolhatnám a végtelenségig! Egy a lényeg: a vár évszázadokig szolgált lakóhelyül embereknek, télen-nyáron, hidegben-forróságban, szélviharban-jégesőben-mennydörgő villámok cikázása idején... de mégis lakták épületeit, mert ott mindent létrehoztak, ami kellett a fennmaradáshoz... ez a fantasztikus a számomra is, amikor egy-egy szinte csak alapfalaiban látható vármaradványban leülök egy kőre és elgondolom: mi lehetett itt, kik élhettek ezen a helyen hétszáz éve?
Mert a várakkal kapcsolatban mindenki először a várostromokra gondol, pedig a "szürke hétköznapokból" sokkal több volt ám... ezek megismerésére például
Takáts Sándor könyveit tudom ajánlani, aki a török hódoltság időszakából nyújt ismertetőket.
