Nagyon jól tudod! Azért picit korrigálnálak! Kínát 56 nemzetiség lakja. Ebből a legnagyobb a HAN (hun), amelyik zömében Xian környékén él. Bizony, Szöul folyóját is HAN-nak mondják manapság, de ez az ókorban még HUN volt. Olyan Tisza méretű folyó. Kínában is van egy Hun folyó. A Don folyónak valóban nincs köze a dánokhoz (nyomukat Apulia körül keresném), viszont a magyar Bihar és az indiai Bihar szoros kapcsolatban van egymással. BIH-AR, azaz "kígyó-úr" mindegyik a hunok után, akiknek egyik kedvenc totemállata volt. Ugye, egyik águnk India környékéről eredt. Így kerültek szanszkrit szavak a nyelvünkbe. Pl. Déva, Dráva... Biharban nem cigányok laknak. Azok India észak-keleti részén élnek. A cigány az Indiában is cigányként (gypsy) jelölt nép.
Azért még keress ilyen névhasonlóságokat. Ha tudok, szívesen válaszolok rá...
Mondjuk, én nem nevezném a franciákat angró perverznek, bár biztosan akad köztük az is! Estleg, ha meg tudnád mondani, hogy az angol HUNGARY miből ered? Mert mostanában nem voltunk szomszédok, csak más népektől hallhattak rólunk.
A bennünket legközelebbről ismerő népek MADAR elnevezést használják. Lásd szlovén, szlovák, horvár, szerb...
A Hungaryban lévő "h" francia-angol "helyesírási perverzió". A minket közelebbről ismerő nyugat-európai népek (német, olasz) magyar elnevezése elején nem véletlenül nincsen h.
Hannak a kínaiak hívják magukat. Tudtommal Szöul folyóját hannak mondják. Ennek aligha van köze hunokhoz. Mint ahogy mondjuk a Don folyónak sem hiszem, hogy sok köze van a dánokhoz. Vagy az indiai Biharnak a magyar Biharhoz. Ennyi erővel akkor mind cigányok vagyunk... :) Ilyen névhasonlóságokat kis kereséssel bárhol találsz.
Mi alapján állítod, hogy ez egy rossz topik?! A HUN történelem mindig érdekelte az embereket! Ezért a téma jó! Ugye, a HUN többnyire a HUNGARI mellett fordul elő, vagyis egy témakör. Az origo meg az index testvérfórum. Ugyan azok a moderátorai!
Bár újabban szegény Bla nem igen jelentkezik. Lett viszont a "gportál"-on egy saját honlapja, nagyon szép képekkel.... Azs a jó, Bob, hogy itt is beszélgethetünk...
Az amerikai hunokról, meg a szfinxről, ami HUNI...
John Man:Attila a király Németh Gyula szerkesztésében Attila és hunjai...ebben többek közt Ligeti Lajos, Váczy Péter,Fettich Nándor, Eckhardt Sándor és Németh Gyula művei írásai szerepelnek Kassai Lajos könyvéből is merítettem...
Bóna István: Hunok és nagykirályaik könyvét ismerem.... nem találom a könyvtárban így most a neten keresen... "Online antikvárium/használt könyvek oldalon rendeltem meg már hónapokkal előbb....
Ez a hungari nép később a Kaukázus környékén élt. Bizonyíték erre az olyan név, mint Vayk (István király gyerekkori neve) és szintén fellelhető az Arpa folyó völgyénél a Zangezur hegy. Az origón az is olvasható, hogy a hunok Amerikából jöttek, ahol máig megvan a CHUNGARA tó.
Az origo "Magyar őstörténet" topikjában érdekes cikk jelent meg, hogy a magyarok valaha Korea környékén éltek. Erre utal a koreaiak magyaros koronája, vagy pl. a sUNGARI folyó neve. Ebből látszik, hogy akkor még nem magyarnak hívták őket, hanem "hungari"-nak. Szöul folyója is Han/Hun folyó.
Persze, azért írtam hogy gyalogos, és a 11 találatnál minden a legoptimálisabb ....nem zavar senki, rá vagy hangolódva lelkileg minden happy...stb..... De viszont az is igaz hogy egy íjász (anno) mást sem csinált mint gyakorolt, gyerekkortól felnőttkoron át, minden nap..... Az volt az élete (munkája) életformája...
Pl. Angliában a vasárnapi miséről felmentést kaptak az íjászok minden faluban. Aki íjászatot gyakorolt (és ez kötelező volt) nem kellett misére járjon vasárnap délelőtt....
Egy kis adalék (tény) igaz hogy ez gyalogos.... 10m-ről egy 21cm-res sugaru köregységre 30mp alatt 11 azaz tizenegy lövést tudtam leadni. Találati arány: legkevesebb 9 .... legtöbb a max 11 11 találatnál minden a legoptimálisabb.... 12 vesszőt is sikerült betölteni de nem hagyta el az ideget és nem értékelhető.... de gyakorlással menni fog a 12 is.....
A mongolok például nagy körvadászatokon gyakorolták a hadmozdulatokat. Ezen az egész hadsereg részt vett. napokig tartott. A lovasíjász harcmodornál pedig mindig mindenki ellenérvként hozza hogy ilyen meg olyan optimális feltételek szükségesek. Ezer százalékig igaz. Ez nem vita tárgya. A lovasíjász harcmodornak elegendő tér kell. Na most ha egy vezér a seregét beviszi egy csatába és maga köré gyűjti a legkedve- zőtlenebb feltételeket ( zuhogó eső, háta mögött megáradt folyó, fás bokros terep ami rejtőzködésre nem alkalmas de a lovas sereget akadályozza a mozgásban, nagy kövekkel szikladarabokkal tarkított terep stb...) akkor az mészárláshoz vezet. Ha igy kezdeményez csatát akkor az a vezér őrült. Más dolog mikor már nincs más lehetőség (beszorítják, több oldalról felvonuló csapatok stb...) de akkor is vereség a vége. A nagy lovas seregek kialakulását európai viszonylatban szvsz maga az európai viszonyok is akadályozhatták. Nagy lovasságnak rengeteg ló kell. Pláne ha egy nemzet lóra ül. A lovaknak legelő terület szükséges. Akkoriban meg ugye az eleség termelése nem volt divat. Európában a városok népesség nagy száma területek (legelő) korláto- zott mértéke lehetett a lovasságok kialakulásának a hátráltatója.
Közben utánanéztem, Kassai erdményei tényleg sokat javultak. Én még erre az időszakára emlékeztem: (wikipedia) "1998-ban versenyszerűen, váltott lovakkal, 12 órás folyamatos lovaglás közben 286-szor vágtatott végig egy 90 méter hosszú pályán, ezalatt több mint 1000 célzott lövést adott le." Vagyis egy vágta alatt csak 3-4 lövést. Most már csak tudni kéne, mennyi idő alatt teljesített akkor egy vágtát. :) (Ő ott nyilván a minél lassabb vágtában "érdekelt".) De azóta még gyorsabbra képes: " 2002-ben egy reggel 6 órától este 6 óráig tartó rekordkísérleten 323 vágta során, közel 3000 lövéssel..."
Igen, az a kérdés, hogy egy átlagos hun íjász gyengébb, jobb vagy hasonló képességekkel rendelkezett-e. A nomád lovaskultúrákban ugyanis a hadsereg nem feltétlenül professzionális katonaságból ált, hanem szükség esetén minden hadra fogható férfi nyeregbe pattant és ment a csatába.
Egy nagy hátránya azért van ennek a harcmodornak. Ha megtörtént a "puskapor ellövése", majd az ellenfél lovasrohamot indít, és beéri a lovasíjászt (mindig vannak lassabb lovak egy seregben), akkor a közelharcra jobban alkalmas fegyverzetével fölénybe kerülhet. Szerintem ezért nem tért át erre a harcmodorra soha Európa nyugati fele.
Szia "bagatur"... Nem sok időm volt utánna nézni de fokost használtak a szkiták, hun fokost a neten nem találtam de viszont banzájokon mutattak hogy ez hun fokos. Nem olyan kecses mint a magyar fokos és nincs hegyes foka. Éle hoszúkásabb és zömökebb. A karikásról... állattenyésztő nép lévén mit gondolsz ... ménes gulya irányítását mivel oldották meg? Nincs ötletem.
Szerinted nem lehet gyorsan lőni és a már vágtáztál már lovon mindkettő téves. Lovagoltam, és lehet gyorsan lőni. A Kassai 90m-ren hat azaz 6 vesszőt indít útnak. A két mérősorompó kilenc azaz 9mp mér. Persze nem mindenki Kassai. 1000-ből....200 becsült adat "legalább" szó szerepel. Bizonyítani nem lehet mert az emberkísérleteket azért büntetik..... Az ellenségről... két dolgot tehet. Vagy áll és várja a támadást mint a vizigótok a Volga mögött, vagy ellentámadásba megy át. Ha ellentámadás mellett döntenek mert már nem bírják a nyílzáport akkor jön a színlelt megfutamodás. Az üldöző ellenfél maga elé kell eljuttassa a fegyvereit lövedékeit (ez csökkenti a lő vagy hajító távot), a menekülő pedig hátrafelé nyilaz. Mekkora távot is kell áthidalniuk a feleknek. Támadó ember számára (tehát előre rohanó) 50-70m azért már táv. Próbálj meg pl. egy hajítóbárdot rohanás közben előre dobni. Lovasíjász számára pedig az 50-70m igazából közelharc. A mai embernek ( nem egész életében ezt gyakorló az élete tőle függő) is 70m/17.5 cm köregység a cél. De ugye neki nem az élete függ a találattól. Ellentámadás alatt nincs az a hadsereg ami meg tudja tartani a sort. Pláne nem az akkori nyugati seregek. A fellazult sorokra jött a megfelelő időben az ellencsapás az ijászoktól. Persze ide kell ideális terep gyakorlott sereg megfelelő vezér. Ha meg belemegy egy rossz terepen a harcba vereség a vége. De az meg ostoba vezér úgy kell neki, meg a seregének. De gyümölcsöző a beszélgetésünk...
Az alábbiak ellenére ez egy jó írás (mégha valószínűleg sok fantázia és nem 100%-os történelmi hitelesség jellemzi) , így elolvasva érezhető milyen "kellemetlen" ellenfél volt egy nomád lovasíjászsereg. De ez a harcmodor a sztyeppére van optimailzálva. Ha egy fix pontot (pl. főváros) kell megvédeni, egy előrenyomuló páncélossereggel szemben, nem biztos, hogy meg lehet így állítani.
"A száz méteres szakasz egy vágtázó ló számára 7-9 mp."
Ez ugye egy kis ellentmondás. 36km/h sebesség 10 m/s-nak felel meg, tehát 100m megtétéléhez a fenti átlagsebességgel 10 mp kell. (Oké, nem nagy a különbség...)
"Ezen száz méteren egy gyakorlott íjász 5-6 vesszőt tud kilőni." Szerintem nem lehet 2 mp-kénti célzott lövéssel számolni. Percenként 10 talán reálisabb. Én láttam Kassait élőben lovasíjászkodni, szeintem 2-mp-kénti célzott lövéstől nagyon messze volt... (Vágtáztál már lovon?)
"Ezen idő alatt kb. 1000 vessző legalább 200 embert terít le." Hm, biztos ez? Függetlenül attól, hogy rómaiak esetleg teknősbéka-alakzatot vettek fel? Függetlenül a páncélozott katonák arányától? A páncél minőségétől?
Egy fontos dologról nem esett szó. Mit csinál az ellenfél? Csak álldogál, és várja, hogy lenyilazzák?
Támadó hun lovas hadsereg - ellenfél jól felfegyverzett lovas ill. gyalogos sereg (szarmata,gót,római). Hogy melyik az nem lényeges. Az ellenségnek volt vértje s lovasait is ily módon védte, (pl. szarmata lovasság) velük szemben a hunok sokkal könnyebb felszereléssel jelentek meg a harcmezőn. Vértezetük talán egyáltalán nem is volt, teljeséggel a gyorsaság- ra és lőerejükre hagyatkoztak. Minden hunnak volt íja, 60 vessző a tegezében, szablya fokos karikás és helyenként kopja a nyereghez kapcsolva. Két ezrednyi hun lovas a támadó erő. Tartalékban több száz íj, és sok ezernyi nyílvessző. Kürt jelzés. (ez inkább tülök mint kürt) A két ezred lőtávolságon kívül (kb.500m) két hatalmas tömeg. Ez a két tömeg lassan ellenkező irányba kezd kavarogni, körözni. Ujabb jelzés. A harcosok a szabad kezükkel gyakorlottságtól függően 7-8 vesszőt vesznek ki a tegezből, az íj markolatához szorítva. Újabb jelzés. A lovas förgeteg lassan felveszi a tempót: ügetés 200-300m sugaru körben. Újabb trillázó jelzés: támadó sebesség..... A támadó sebesség felvétele után a két vágtató kavargó lovas tömeg széleiről vágtázó harcosok válnak le, és az ellenség felé veszik az irányt. A többiek utánuk. A távolság csökken. 400m...300m... Most már teljes a vágta. 30-40Km/óra. Kétszáz méterről nyílzápor zúdul az ellenség felől. Nagy a távolság. 150m-röl (az ellenség lőtávolán kivül) az elől vágtatő pár száz hun tüzet nyit az ellenség kb. száz méteres front sávjára. A vesszők alacsonyan szálnak, a vágta iramával megtoldva kb. 200km/órás sebeséggel. 2-3 vesszőt lőnek egy ötven mé- teres vágta szakaszon. Száz méternél a támadó sor jobb ill. bal fordulóba megy, és most az ellenség vonalaival párhuzamosan vágtatnak, az előbb tűz alá vett kb. 100 méteres szaka- szával. Az íjászok fordulnak a nyeregben és most oldalról lőnek teljes vágtában. A cél ugyanaz a tűz alá vett kb.100 m szakasz. Ezen száz méteren egy gyakorlott íjász 5-6 vesszőt tud kilőni. A száz méteres szakasz egy vágtázó ló számára 7-9 mp. Ezen idő alatt kb. 1000 vessző legalább 200 embert terít le. A következő pár száz hun harcos újabb kb 1000 vesszőt lő az ellenség kb száz mé- teres szakaszára. Ez percenként 10 000 -12 000 vessző. Ez kb. megfelel tíz gép- fegyver teljesítményének. A száz méteres sáv után újabb forduló. Most már távolodnak az ellenségtől. Hátrafelé lőnek. 2 - 3 vesszőt lőnek 45' szög alatt közvetlen a mögöttük vágtá- zók feje felett. Az ellenség most már oldalról (szembe jövők) szemből (a velük párhuzamosan vág- tatók és felülről (45' felülről) áll tűz alatt. Százötven méter után jön az újabb felvezető körbe sorolás. Megint egy marék vessző, és kezdődik minden elölről. A forgószél most már teljes erővel tombol. kb 1000 lovas a külső körben, másik tíz kisebb alakzat a belső körben várva a jel- re amikor sorra kerülhetnek. Az egész egy 400 - 500 m mag körül örvénylik. 40 mp alatt ami elég hosszú idő ahhoz hogy egy vágtázó ló 400m meg- tegyen, ugyanarra a 200 emberre az ellenség első soraiban kb. 5000 vessző repül ki. Ekkora tüzerővel a százéves háborúig (angol long-bow) nem rendelkezett egy nyugati hadsereg sem. (magyar honfoglaló lovasság kivételével)
Miért is nem azok a hunok? A lovasnomádnak nevezett kultúra, mely többé-kevésbé a mai napig létező dolog a világ egy részén az semmi előtted? Persze, nem pont ugyanolyan, mint 2-3 ezer esztendővel ezelőtt, de pl. a vikingek sem olyanok, mint mikor Angliát és akár Sziciliát sanyargatták, de az olaszok sem egy az egyben Róma utódai, mint ahogy a mai egyiptomiak is csak kis részben utódai (inkább haszonélvezői) a réginek.
A 401-es hsz-ben írtam a hsiung-nuk területein végzett ásatások eredményeiről. Ezt az adatot a Németh Gyula által szerkesztett Attila és hunjai kötetben olvastam. Ezt a kötetet Németh Gyula a magáé mellett még Eckhardt Sándor,Fettich Nándor, Ligeti Lajos és Váczy Péter munkáiból szerkesztette. Visszaolvasva nem civilizációalapitó népekként vannak beállítva a hsiung-nuk, ( de ha azok lennének sem érdemelnék degradáló jelzőként emlegetni a civilizációalapitó jelzőt) csupán arra tényre világítanak rá, hogy nem voltak annyira barbárok mint azt sokan szeretnék. Ez a kötet még (neked nyomasztóbb) dolgokat állít. Noin-Ula, Ilmovaya Pad Derestuy, Nizne-Igolginskoe gorodisce Transzbajkálában és Oglachti Ciszbajkáliában végeztek ásatásokat. Azt írják hogy kénytelenek feladni a tisztán állattartással foglakozó nomád népről kialakított korábbi elképzeléseiket. Lehet hogy agyvérzést okoz de még azt is írják hogy a nomád állattartás mellett erőditett településeket építettek, állandó lakóépületekkel, melyek a földmüvelés, kereskedelem és állattartás központjai voltak egyaránt. Lehet ez mellbevágó, de ezt találták.
Azt olvasom a hsziung-nu-k ismerték az ekés földművelést, kölest, árpát, búzát termeltek.
Az ivolvai feltáráson számos meződazdasági szerszámot találtak. Gabonavermet, és a gabona örlésére szolgáló örlőkövet is találtak.
Fejlett kézmüvességre utaló jeleket találtak. Azt tapasztalták hogy agyagedényeiket fazekaskorongon készítették, tudtak vasat és bronzot önteni és megmunkálni.
Lószerszámokat, fegyvereket ékszereket gyártottak. Elterjedt volt a csontfaragás.
A vadászat aránylag kis szerepet játszott a táplálkozásukban.
A feltáráson talált állatcsontok 92,5 % származott háziállatoktól, és csak 7.5 % vadá-
szott állatoktól.
A háziállatok csontanyagának a megoszlása 22% juh, 17% szarvasmarha, 15% ser-
tés, 12% ló, 4% kecske, 1% teve és jak.
A kutatók szerint ez arra mutat hogy az állatállománynak csak a töredéke volt ló, a sertés magas százaléka pedig megtelepült életformára utal.
Még azt is kijelentik hogy a hsziung-nu-k gazdaságában figyelemreméltó szerepe volt az erdőségnek. Igazi életterük az erdős steppe volt, és az erdővidék birtoklásá-
