En azert nem tartom Santanat "sima" rockzenenek. Ami a tartalmat illeti, erosen vallasos korszakaban adott ki nehany lemezt Carlos Devadip Santana nevvel, meg John McLaughlinnal egyutt is.
Egyebkent mit ertesz azon, hogy egy zenenk van tartalma? Santananal szinte nincsenek szovegek, igy azok nem is lehetnek tul kifejezok, ellentetben a Yesnel, ahol nagy szerepuk van. Viszont Santananal a zene mindig is mely volt, erzodott rajta mindig az ateles.
Szerintem Santana mindig is csak "sima" rockzenét játszott, soha nem volt mögötte igazi tartalom, csupán virtuozitás.
A Pink Floyd 2 Waters nélküli lemeze szerintem ezerszer jobb, mint az Open Your Eyes. (Szerintem a Ladder sem olyan szuper, csak 2-3 szám). Azért a Lightning strikes kissé égő, és a lemez közepén levő lassú dal (a címe nem jut eszembe) hihetetlen csöpögős.
Jon Anderson szólómunkái többnyire kegyetlen rosszak.
Még mindig hallgathatóbb, mint a késői Santana, vagy Floyd produkciók. Bár valóban nem a pályájuk csúcsa. Az viszont igen, hogy utána tudtak csinálni egy Ladder-t.
Szóval az új 4-szeres album címe: Yes, Friends and Relatives. Úgy tűnik, a Yes-tagok szólómunkáiból valamint egyéb Yes-kötődésű munkákból való válogatás.
Tényleg nem hallotta még senki? Nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen. Nekem megvan az "Affirmative: the Yes Solo Family Album". Hát az nem éppen a kedvencem. De hátha az új jobb...
"Sokáig azt mondtam. hogy a korai kedvenceim, Floyd, Santana, ELP és Yes nem tudnak rossz lemezt csinálni. Azóta a YES kivételével mind bizonyították, hogy tudnak. "
Hallottad már a z Open Your Eyes-t? Szvsz ezzel a Yes is bizonyította, hogy tud rossz lemezt csinálni...
Vessetek meg, de én feltekerem a volume-t, ha az Owner következik. Nem olyan rossza az se, mondja egy, a 70-es években nevelkedett YES rajongó. Sokáig azt mondtam. hogy a korai kedvenceim, Floyd, Santana, ELP és Yes nem tudnak rossz lemezt csinálni. Azóta a YES kivételével mind bizonyították, hogy tudnak. Nálam még a "definitely hated" Union is nagyon fincsi. És végre a Big Generator is lejött Napsterileg, bár még nem hallgattam igazán bele. Lehet, hogy az elfogultságom kevés lesz hozzá? Ja, ha még nem írtam volna, nekem a stúdióváltozatok rendre jobban tetszenek. Az ABWH csak egy ilyet adott ki? Jól látom, hogy annak nem látom a szövegét a yesworld lapon? Nem tudjátok honnan tölthető le? NEM TUDTOK AJÁNLANI jó szöveg illetve kottaoldalt? A Lyrics.com már nem a régi sajnos.
Ugy latom, kedvenceim topicjai kozul ez a legaktivabb, igy „kenytelen” vagyok ide irni :-)))
(gyertek azert majd a Genesis es Jethro topicba is!!)
Szoval Yes.
Talan oket kaptam a legnagyobb dozisban. Egyszerre, es nagyon sokat.
A tobbieknel valahogy meghallottam egy lemezt, beleszerettem, es utana kovetkezett a gyujtogetes izgalmas, par eves szakasza (errol mar szo volt mas topicokban, kedvenc lemezboltjainkrol es a 100 Ft-os kazettamasolasokrol a 80-as evek vegen, 90-es evek elejen)
A Yes-nel mas volt a helyzet: 1990-ben egy baratomtol kaptam kb. 6-8 lemezt kazettan.
Elotte csak a 90125-ot hallottam, onnan is foleg az Owner-t (buszken vallom, mar akkor sem ragadott igazan meg :)
De ismerosom izlesere nagyon adtam (o ismertette meg velem Pat Methenyt!!!!!) igy belevetettem magam a kazettakba. De jo melyen. Par honapig szinte csak azokat hallgattam. Eleg vegyes izelito volt. Fragile, Close to the Edge, Relayer, Going for the one, Drama….
Ekkor hataroztam el, hogy osszegyujtok mindent, amit erdemes.
Igy akadtam ra az elso lemezukre, amely szerintem zsenialis felutes.
Minden prog. zenekarnal erdekes az elso lemez. Van, ahol felfedezhetuek a csirai a kesobbi nagy muveknek, de azert zsengebbnek szamitanak (pl. Genesis: From Genesis…)
Van, ahol zsenialis, de a banda nem azt a vonalat kovette a kesobbiekben ( Jethro: This was)
A Yes elso lemeze nekem maig az egyik kedvencem. Erezheto belole (igy utolag persze konnyu..) hogy valami korszakalkoto fog szuletni.
Szuletett is: szamomra a Yes Album szemelyeben. Ehhez nincs mit hozzatennem: minden szama zsenialis.
Szerencsere ezt a szintet tudtak meg hozni (felulmulni nem!) a Fragile-on es a Close to the Edge-en.
Ezt a korszakot pedig meltokeppen zarta le a koncertalbum. (Yessongs) Mar Stravinsky Viharmadar svit-je is hatborzongato az elejen, es az egesz lemez szuper, mondjuk azokbol a szamokbol nem volt nehez ilyen anyagot osszeallitani..:)
Erdekes, hogy a Yes nagy korszakaval huen kovette a prog rock aranykorat (70-73) mert bar szulettek ezutan is jo lemezei, melyeket szivesen hallgatok, a csucs mindig ez marad nekem.
A Tales-tol pl. sokat vartam annak idejen, de nekem , bar szep, helyenkent kicsit unalmas, redundans.
A Tormato se rossz, annak idejen ezt szereztem meg utoljara, egyszeruen nem volt sehol, mar Amerikabol akartam felvetetni, amikor is vegre rabukkantam valahol. (tenyleg, tudja valaki, miert szamitott ez a lemez ritkasagnak?)
A legfurcsabb koncertelmenyem is a Yes-hez kotodik, biztos joparan vartatok a 91-es koncertet az MTK palyan. Asszem, ez a Union turne lett volna, de az uccso pillanatban a jugo valsag miatt ezt a koncertet is lemondtak ( legalabbis ez volt az indok, a pontos okot azota sem tudom) Persze a torlesrol mar nem tudtak rendesen erteseiteni senkit, a Calypsoba mondtak be reggel, de ezt sokat persze nem hallottak, es egy csomoan tolongtak este a Hungaria koruton…. nem ertettek, miert nem nyitjak mar a kapukat.
Aztan 97-ben karpotlaskent jott a BS koncert, amely kellemes volt, de legnagyobb elmenyt Squire basszusjateka tette ram (ot addig nem csiptem, nevbitorlonak tartottam, aki gyengebb zeneszekkel nyomja Yes nev alatt, amig az AWBH szuperquartett csak alneven keszithet igazi Yes-zenet…)
De itt a koncerten megbocsajtottam neki..:)
Az ujabb lemezeket nem igazan ismerem ( a Talk es az Open your Eyes felejtheto) de most, a hozzaszolasok hatasara lehet hogy megkockaztatom a Laddert, es az uj koncertlemezt, a szamokat nezve nem lehet rossz…
No ennyit elsore, bocs hogy hosszu voltam, de egy „huha, en is birom a Yes-t” hozzaszolasnak nem lattam sok ertelmet.
Megvettem és meghallgattam ma (kicsit késve) a Laddert. Hatalmas élmény volt. Most is az szól. Nagyon örvendek, hogy a Yes visszatért az igazán igényes zenéhez, amit _csak_ ők képesek művelni. Szóval a 90-es évek végén is képes volt két olyan albumot alkotni (K2A és Ladder), amelyek hangzásvilága a 70-es évek Yes-éhez áll közelebb. Megbocsátom, hogy közben elkövették az Open Your Eyes-t. Rabintól pedig, úgy tűnik, tartósan sikerült megszabdulni. Hajrá.
Külön örömömre szolgál, hogy a legutóbbi budapesti koncerten még vendégzenészként szereplő Igor Koroshev mostanra hivatalosan is tagja lett a Yes-nek. A fiatalember nagyon tud, és méltó utódja Wakeman-nak (aki kár, hogy nem játszik a Yes-ben). Bár akik nem szerették a Wakeman-féle "fölösleges szintetizátor-vinnyogtatásokat", azoknak Koroshev játéka sem tetszhet.
Más. Nagyon szemezek a House of Yes-szel. Itt a topikban mintha sok jót olvastam volna róla. Írjatok róla bővebben véleményt.
Láttam egy újabb 4-szeres CD-t (!!!), aminek a címe valami olyasmi: Yes, the Family and Friends (nem emlékszem pontosan). Megvan valakinek? Ha igen, mi a véleménye róla?
kuldtem nekik egy emailt, hogy kezbesitenek e kulfoldre is. A napokban jott meg a valasz, hogy igen. Visoznt a fizetes modja csak a banki atutalas lehet ami eleg draga... egyelore varom, hogy egy cimboram visszajojjon a siturarol es megvetetem vele a CD-t es kikuldtem. Ez tunik nekem a legegyszerubbnek.
jobbhorog,
na ilyen szinten igazad van, de konyorgom hany nagyon mega kiraly szamot is kenyetelen lennel kihagyni, ha egy 75 perces valogatast akarnal csinalni?
Amugy az OYE album valoban discosabb mint az os yes albumok. De mondjuk nekem a Fotun Seller-bol tetszik a gitar tema. A From The Balcony bar nem tipikusan Yes-es de azert en szep dal-nak tatrom es ugyanez a velemenyem a Somehow...Someday-rol.
Olyan albumnak tartom ezt az albumot amit nem progressziv rajongo ismeroseimnek is meg mernek mutatni es valoszinuleg tetszene nekik... aztan persze lehetne mellyebre vezetni oket a Yes zenejeben. De ilyen zenehez nemszokott de azert kulturalt zenehallgato szmara jo kezdes lehet.
z
Csak azért kérdeztem, mert BZolit érdekelte és a www.zenebona.hu című oldalon meg is találtam, tehát elvileg megrendelhető. Kíváncsi vagyok, hogy valóban így van-e.
A Talk jelen pillanatban nem kapható és nem is rendelheto, minden lehetséges helyen megnéztem.
Éppúgy nem, mint pl. a Stormwatch a Jethro Tull-tól.
Egy megoldás: antikváriumok.
Az Open Your Eyes-rol:
Én is nagyon gyenge lmeznek tartom, legalábbis Yes-szinten. Egyetlen szám nincs rajta, ami bekerülhetne egy képzeletbeli válogatásba.
na azert ezt a jehovatanus hasonlitast egy kicsit tulzasnak tartom... :|
amugy meg feltehetoleg felreerthetoen fogalmaztam, bocs.
A lenyeg tomoren az, hogy szerintem erdemes elfogadni azt, hogy egy banda eleteben is mulik az ido, meghozza pont annyira mint amennyire a hallgato szamara. Ezert nem szeretem amikor sokan fikaznak egy 70-es evekbeli zenekart, hogy mostanaban mas hangulatu zenet tolnak. En kierzem a gyokereket az Open Your Eyesbol is.
bar nekem is kozelebb all a szivemhez a Close to the edge meg a Fragile vagy a Drama.
amúgy nekem a legnagyobb ász, az a yessongs volt, azon is az utolsó lemezen lévő howe szóló a starship trouper elötti nótában /most nem ugrik be/.. van ennek a szólónak valami hihetetlen szétesős újrakezdős feelingje
Meghatóak a példabeszédeid. Utóbb egy jehovatanútól hallottam hasonlókat.
Én teljes toleranciával hallgatom az Open Your Eyes-t, mégsem tetszik, még akkor sem, ha enyhén fellengzős hozzászólásod értelme szerint ez kifogásolható (mármint ha jól értem szerinted ez nem baj, de intoleranciára és szerénytelenségre utal).
Egyébként örülök, hogy szerinted minden Yes-album tökéletes.
Ne viccelj, hogy nem erted mi az amikor egy alkotast szerenyseggel szemlel/fulel az ember.
Ez azt jelenti, hogy teljes nyitottsaggal es toleranciaval viseltetik az ember a mu es a keszitoivel szemben.
Egy villanyi merlot ivasa kozben sem varod a portoi vorosbor izet, de amikor uj baratnore tesz szert az ember akkor sem az elozo lunya vonasait es stilusat keresi. Ha uj etterembe mesz, akkor nem akadsz fenn azon, hogy ott nem ugy teritenek/foznek/talalnak mint egy masik helyen 20 evvel ezelott.
Ebben persze benne van, hogy a Villanyi Merlot igen jo bor, az uj baratno tenyleg jo no es az etterem sem egy uccso krimo.
Szoval igy ertem en a szerenyseget es a toleranciat. De ha neked nem tetszik mondjuk az Open Your Eyes, az nem baj /eppen azt hallgatom, hatha en is talalok benne valami zvarot.. de hat nekem tokeletes :)/ az csak annyit tesz, hogy vagy te vagy a banda megvaltozott... es a valtozas okozta input/output valtozas mar nem fert bele a te korabbi elvarasi tartomanyodba. Ez sem baj... ezt el lehet fogadni es meg lehet valtoztatni :) sok szerencset hozza.
"szerenyen es figyelmesen kell hallgatni jo sokat"
Mondd már meg, hogy lehet szerényen hallgatni egy zenét? Nem verem közben a mellemet? Vagy nem állok ki közben az erkélyre fennhangon énekelni? Netán nem rugom a falat révülten? :)
A Yes zenéje igen változatos, az idők folyamán több behatás érte, és a lemezeik egy része eléggé elüt a másik résztől. Csodálom azokat a fanatikus rajongókat, akik csupán azért szeretnek egy zenét mert a Yes készítette. Ha netán rap-pelni kezd a Yes, akkor is szeretni fogják azt a zenét, mert a Yes csinálja azt is.
Én nem ilyen vagyok. Hallgathatom tíz napig egyfolytában, maximális figyelemmel pl. az Open Your Eyes-t, az a "mű" akkor sem fog tetszeni.
megdolgoztam erte :) az a lenyeg, hogy szerenyen es figyelmesen kell hallgatni jo sokat.
Bevallom oszinten, hogy nem tudom fejbol a banda diszkografiajat es nem kenem vagom, hogy melyik notat ki irta es ki zenesitetta. De nem dolok hatra nagy tarsasagban es felig csukott szemmel heveny karmozdulattal sem magyarazom a sok "zenei analfabetanak", hogy milyen kiraly is az a Y hangszer a szolo aban a Z szamban amit az X jatszik.
Bar lehet, hogy ver naiv vagyok :) de en csak szeretem a Yes-t
ugyvan, ugyvan.... ott a pont. Nekem is bejon Wakeman jateka es az en fulemben teljesen konzisztens a banda zenei fejlodese es valtozasa.
Amugy meg, ugye senki nem var[ta/ja] el, hogy a kilencvenes evek vegen ugyanolyan zenet toljon egy zenekar mint majd harminc evvel korabban.
Igy van ez rendjen, a Close To The Edge eppen olyan kozel all a szivemhez mint a The Ladder vagy akar a Talk.
Pont azert szeretem a Yes-t, mert kivetel nelkul minden zenei talalmanyuk tetszik.
Az Awakenben jó, de írtam is a Going for the One-t, ami alatt az egész lemezt értettem. A Tales? Az van leginkább tele felesleges wakemenes vinnyogtatásokkal.
Csatlakozom Hecse véleményéhez.
Ami a Starship Troopert illeti, szerintem a Keys To Ascensionon lévő koncertváltozat Würm-jében igen nagyot alakít Wakeman!
En azert nem lennek ennyire egyontetuen Moraz mellett. A Talesen, vagy a Close-on is nagyot jatszik Wakeman, es azert az Awakenben is qrva jo. A szoloalbumai kozott van egy csomo szar is, de azert nem neveznem "banális vásári szintetizátorvinnyogásnak".
A Rabin-Howe vitainditó felvetéshez nemis szólnék hozzá, annyira egyértelmű Howe kizárólagossága a Yes kapcsán. A Kaye-Wakeman, Bruford-White kérdéskört érdekesebbnek tartom. Azokkal értek egyet, akik „nem kérnek Rick Wakemnan banális vásári szintetizátorvinnyogtatásából!”. Igen. Moraz volt a legjobb billentyűse a Yesnek, és hálát adok az Égnek, hogy a The Yes Albumba még nem tudott belerondítani a Wakeman! Így csak a Yessongson tudott merényletet elkövetni a Starship trooper ellen. Azok a részek a jók, ahol visszafogja magát Wakeman, például a Going for the One végig, vagy az ABWH nagy része.
Remélem sokan keltek át a századfordulón rajtunk kívül is a Turn of the Century-val.
