Parázsó: Vö. RadixIndex: Parázsó. A Paraznó helynévvel nem függ össze. A Paraznó hangalak XIX. sz. végi tudatos magyarosítás eredménye, addig Prasznó volt magyarul is. Persze egy párhuzamos alakulat esetén a szó eleji torlódás spontán módon is feloldódhatott volna, csakhogy az /n/ hang a szláv eredeti integráns része, vö. Praznov < *Prazdnov <: szlovák prázdno ’üres/szabad hely’.
A parasol ’napernyő’ szót is kizárnám. Egyrészt ez a magyarban csak olyan magas társadalmi rétegben lehetet használatban (ha egyáltalán), akiknél ilyen névképzés nem feltételezhető. Másrészt ez már túl fiatal szó ahhoz, hogy itt s-ezést, zs-zést feltételezzünk a modern sz-ezés és z-zés helyett: tehát max. /paraszó/ vagy /parazó/ lenne.
Ha a már helynévi analógiát keresünk, akkor nekem a Parassapuszta helynév előtagja kínálkozik analógiának. Van Parázs vezetéknevünk, ha ehhez –a kicsinyítő képző (vagy hangrendileg hasonult birtokos jel) járul, akkor ebből lehet Parassa név: vö. Balázs ~ Balassa. Amennyiben –ó kicsinyítő járul hozzá, lehet az eredmény Parázsó. Vélhetően tehát a magyar parázs közszó állhat a név mögött.
Pfneissl: Nem találtam róla etimológiai adatot, azonkívül, hogy nyilvánvalóan bajoros , vö. német Pfneissl, Pfneisl, Pfneißl, Pfneiszl. talán fulco majd tud valamit róla írni, én csak a Grimm-féle szótárat lapoztam fel, és arra jutottam, hogy talán az alábbi szavak egyikével függhet össze ragadványnévként:
- pfneischen ~ pfneusen ’vadászkutyának elejtett vad vérét, ill. velejét adja, hogy a vaddal, mint prédával megismertesse’ ige.
Liebentritt: Vö. német Liebentritt. Szerintem ez a gyakoribb német Liebetrut(h) változata. Ez utóbbi régi kételemű germán személynév, amely az alábbi elemekből áll: ófelnémet liob < ógermán *leubaz ’kedves, kedvelt, hű’, valamint ógermán *þrūþi ’erő’ vagy ófelnémet trūt ’megbízható, ismert, hű’.
Wohlmuth: Vö. WohlmuthNo.-ban, Au.-ban. Szerintem ez a Wohlgemuth név változata, amely jellemre utaló ragadványnév, vö. német wohlgemut ’jókedvű, vidám; bizakodó’, ill. ’barátságos, nemes természetű’.
Schmeltzer: Német név, vö. No.-ban, Sv.-ban. 1. A német Scmeltzer ’olvasztár, olvasztómunkás’ szóval egyező foglalkozásnév. 2. –er képzős alakulat mint a) foglakozásnév az ófelnémet smelzo ’olvasztár’ szóból; b) lakosnév a német Schmelz vagy Schmelze településnevekből.
Kszellman: Vö. német GsellmannNo.-ban, Au.-ban, Sv.-ban, ill. GselmanNo.-ban, Au.-ban. Ez a köznémet Gesellmann délnémet alakváltozata. A név a kicsinyítő, ill. anapanévképző funkciójú –mann utótaggal képződött a német Geselle személynévből, amelynek közszói jelentése ’(iparos)segéd, legény, fickó, társ, pajtás, cimbora’.
Stótz: I. Vö. német StotzNo.-ban, Au.-ban, Sv.-ban. Ez erőteljes, tenyeres-talpas emberre utaló ragadványnév a középfelnémet stotze ’(fa)törzs, rönk, tuskó, tőke’ szóból.
II. Esetleg a német Stoss ~ Stoß (netán magyarosodott) változata. Ez vagy 1. kötekező emberre utaló ragadványnév a német Stoß ’lökés, ütés; veszekedés, civakodás’ szóból, vagy 2. a lakóhely jellegzetességére utaló név ’farakás’ (vö. Holzstoß), vagy a ’vitatott határ’ értelemben.
Strobl: Vö. német Strobl No.-ban, Au.-ban, Sv.-ban. Ez a köznémet Strobel bajor-osztrák változata: bozontos, kócos hajra utaló ragadványnév. — A Stróbli magyarosodott ejtésforma (vö. Lidli, Meinli), a Stróbel is ez, de itt hatott a köznémet minta.
Kopeczki: Vö. szlovák Kopecký, cseh Kopecký. A magyar Dombi névnek megfelelő lakóhelyi név, vö. cseh-szlovák kopec ’domb, halom’ szó + -ský lakosnévképző. Mint lakóhelyi név nem egy konkrét településre utal, hanem a településen belül dombon, magasabb helyen lévő lakóhelyre.
Bódis: Azonos magyar személynévből, amely a Boldizsár név Boldizs rövidülésének önállósult ejtésváltozata. Hajdú Mihály szerint a Bódog ~ Boldog személynév Bód rövidülésének kicsinyítőképzős származéka is lehet (bár az –is nem túl régi képző a magyarban).
Póczak: Én ezt magyar névnek venném, annak ellenére, hogy a horvát-szlovén határon előfordul Pocak, de ez utóbbihoz nem tudok etimológiát. Magyar névként, viszont pocok ’egérféle rágcsáló’ szó alakváltozataként testméretre utaló ragadványnév lehet.
Hári: Említsük meg azért Kázmér Miklós magyarázatát, amelyet Hajdú Mihály is megerősít: ez egy Hari, Haró-féle magyar településnévhez képzett magyar lakosnév.
A zalai elterjedéséhez adalék lehet, hogy 1881-ben a muraszombati Hirschl Hermann a családnevét Hári-ra módosította, vö. http://mek.oszk.hu/07400/07431/ (A rákövetkező évben ugyanígy tett a budapesti Hirschel Ágost is.)
Kocsel: A jelenben egycentrumú névnek tűnik Debrecen központtal. De a magyarban múltját nem találtam, a környező népeknél sem leltem pontos megfelelője. Így vélhetően esetleges keletkezéssel állt elő egyszer. Ennek okán inkább az ötleteimet írom le ide, mint a megoldásaimat.
1. A Tolna megyei Kocsola település kapcsán Kiss Lajos két etimológiát említ: egy magyart és egy szlávot. A szláv lehetőségekről később lesz szó, most a magyart elemzem. A Kocsola régi magyar név, és rendszerint a kun etnikumhoz kötik. Szabó Lóránd egyenesen ’kun férfi’ jelentést tulajdonít neki, Kiss Lajos a kun qoǰ ’úr’ méltóságnév származékának írja (lehet, hogy a kettő azonos).
E felvetéssel kapcsolatban az a probléma, hogy nincs magyarázat arra, hogy a második szótagi magánhangzó miért hasonult el, és így miért lett a név vegyes hangrendűvé. (A szó végi –a lekopásával más felvetéseknek is meg kell küzdeniük.)
2. Szlovákként nekem elsősorban a régi szláv Koceľ név ugrott be. Ennél azonban a mai /cs/ hang marad megválaszolatlanul.
3. A RadixIndex a Kocsela nevet ismeri a régi Magyarország területéről. Ez az utóbb Görbeszeggé átkeresztelt Ulics-Kriváról (ma Uličské Krivé, Szlovákia) adatolt a két világháború közöttről. Itt ruszinok éltek: ehhez passzol a névben lévő, keleti szláv nyelvre jellemző /cs/ hang, mivel a nyugati szlávbeli /c/ megfelelője adatolható keleti szlovák területről: Kocela ~ Koceľa. Sőt ezek egyike éppen Uličské Krivéből. A név –ela ~ –eľa kicsinyítő képzős alakulat, amelynek tövéhez vö. kot ’macska’, kotiť sa ’ellik, fiadzik; születik’.
Debrecenbe talán a nyírségi szlovák (tirpák) betelepítés révén kerülhetett. Az –a eltűnése esetleg még a szláv közegben történhetett (vagyis a formailag nőnemű nevet felcserélte a hímnemű variánsa, vö. pl. a lengyel Kociel ~ Kociela névpárt). Talán ezt a lehetőséget látom a felsoroltak közt a legvalószínűbbnek.
4. A lengyel történeti névkincsben szerepel a Chociel személy- és vezetéknév, amely Chocimir, Chociesław stb. nevek rövidülése –el kicsinyítő képzővel. Esetleg ez (is) magyarosodhatott /ch/ > /k/ hanghelyettesítéssel. Ez esetben a /cs/ ejtés vagy mazuráló lengyel nyelvjárási sajátosság, vagy m,agyar hanghelyettesítés eredménye lehet.
Csápenszky: A jelenkori magyar telefonkönyvben szegedi, ill. budapesti adatok vannak, a RadixIndex Hajdúböszörményből adatolja. Ez nem helyezi el a nevet az etnikai térben, de nyilvánvalóan északi szláv, de a hipotetikus megfelelők (cseh-morva-szlovák Čápenský, Čapenský, Čiapenský, lengyel Czapeński, orosz-ukrán Чапенский) hiányoznak. Viszont az USA-ban akad Czapenski, amely lengyel eredetet valószínűsít.
A finn-orosz háború orosz katonahalottainak listáján 1910-ben születési helyként említik a Чапенский сельсовет (Csapenszkij szelszovjet)-et, amely a Fehérorosz SZSZK Mogiljevi területén volt található (ma már nem tudom lokalizálni). Mivel ez a vidék valaha lengyel fennhatóság alatt volt, így lehetett innen Czapeński alakú lengyel lakosnév, amelynek a folytatói már mind elkerültek a mai Lengyelországból.
Lehet azonban, hogy a mai lengyel Czapiński vezetéknév valamilyen változatáról van szó. Ezt az alakja ellenére nem lakosnévnek tartják, hanem olyan apanévi származéknak, amelyik az ólengyel czapać ’(meg)fog’ igére vagy a lengyel czap(k)a ’sapka’ szóra megy vissza.
Póczak és Hári nevek eredete érdekelne. Mind a kettő főként Zalában gyakori, ezért is kételkedem Kázmér Miklősnak a Hári névvel kapcsolatos magyarázatában. Magyar vagy szlovén eredetet (vagy mást) lehet-e sejteni ?
Belák: Vö. szlovák Belák, cseh-morva Belák, ill. morva-sziléziai Bělák, lengyel Bielak. Hirtelenszőke hajú, esetleg világosabb bőrű személyre utaló ragadványnév, vö. szlovák biely, cseh bílý ’fehér’ + -ák kicsinyítő-nagyító képző. (Rokonnév a 10443-beli Beluš.)
Pavelka: Vö. szlovák Pavelka, morva-cseh Pavelka, ill. lengyel Pawełka. Apanév: Pavel ~ Paweł ’Pál’ személynév + -ka expresszív kicsinyítő képző.
Pula: (1) Vö. lengyel Puła, ill. cseh Pula. Képzőtlen apanév az azonos szláv személynévből. (2) Lehet képzőtlen magyar személynév is a Pula településnévből.
Meixner :Meißen varosa szaszorszagban regen Michsen volt.Ebböl keletkezett a Mixner , Meixner. Mivel a varos közepkorban szinonima volt a szövetkereskedes es elöallitasnak egy Meißeni egyben lehetett szövetkereskedö is.
Belusch: Vö. szlovák Beluš, cseh (szlovákos hangalakú) Beluš, esetleg lengyel Biełusz. Ez tulajdonképpen közszó: szlovák beluš (cseh bělouš) ’fehér ló, deres; (régen) hirtelenszőke hajú ember’.
A belinkelted 1768-as anyakönyv szerint az illető egyértelműen szlovák, hiszen a keresztnevén is mäkčeň (lágyjel) van: Šimon. Svedlér (ahol a bejegyzés készült) vegyes német-szlovák település, így a szlávos helyesírásra rárakódó németes -sch valószínűleg a német lelkész műve. A vegyes környezet miatt (ha nem itt másutt, és ha nem ebben a családban, akkor egy másikban) asszimiláció is történhetett.
Gusztony: 1. Ilyen formában csak lengyel vezetéknévként találom: Gustoń ~ Guston. 2. A mai magyar telefonkönyvben Gusztonyi alak van Jánoshalma központtal. Ez utóbbi -i képzős lakosnév, amelynek alapja egy *Gusztony településnév. Mivel a magyarban van képzőtlen lakosnév is, elképzelhető el régi ilyen értelmű Gusztony személy- majd vezetéknév.
A lengyel nevet Gust-ra rövidülő vagy csonkolódó személynév (pl. Gustaw, August) -oń ~ -on kicsinyítő képzős származékának tartják.
A magyar *Gusztony településnév esetén pedig én kapcsolatot vélek a Vas megyei Gasztony településnévvel. Ennek régi neve Goszton(y) volt, amelyből más nyelvjárási környezetben alakulhat Gusztony forma is. Hogy a mai telefonkönyvi Gusztonyi nevek névadója ez a Vas megyei település volt-e, avagy egy másik hasonló nevű, azóta eltűnt, nem tudom.
Ui. Kiss Lajos a Gasztony < Goszton(y) helynév egyik magyarázatául a szláv Gostin, Gostuň-féle személynevek magyar átvételét említi. Így esetleg helynévi áttétel nélkül is, megőrzött személynévként is kialakulhatott esetleg a Gusztony családnév.
Felvidékről származnak (szintúgy) ezek az őseim csak nem tudom hogy milyen származású név is lehet.
Elég sok Belusch vezetéknevű személyt találtam Stósz-on ahol jobbára németek laktak (és azt hiszem az sch vezetéknevek is német eredetre utalnak).javítsatok ki ha tévedtem
De sok Belusch lakott :Nagybobrócon,Szentpéteren,Korompán,Svedléren,Zólyomlipcsén,stb...
Belüsch és Belusčh formában is találkoztam ezzel a névvel.
Nem hiszem, hogy a magyar [ʃux] betűejtés eredménye lenne. A ch betűkapcsolat [x] ejtése ugyanis ezt szerintem kizárja, mert ez idegen mintát mutat. A [ʃux] ejtés a [sux]-hal és a [zux]-hal ellentétben a szláv Šuch ~ Szuch átvétele.
Ha már tévejtést feltételezünk, akkor éppen az ellenkezőjét valószínűsíteném. A ch német írásképet implikál, így a Such nevet akkor is hiperkorrekten németesen [sux]-nak vagy [zux]-nak ejtenék, ha az a magyaros írásmódú szláv Šuch ~ Szuch névvel azonos.
"Such: I. Szerintem nincs jelentősége, hogy a szókezdő hangot zöngétlenül [s] = /sz/-nek, vagy zöngésen [z] = /z/-nek ejtjük. A Szalai ~ Zalai pár mutatja, hogy ilyen esetben a történelmi tulajdonneveknél a magyarban nincs kontraszt, azaz ezek egymás időbeli, ill. térbeli variánsai. Ez sokkal fokozottabban igaz a németre, ahol a szó eleji szembenállás hiánya a jelenkorra és a közszavakra is kiterjed. A kettősség a magyarba került német nevekre is kiterjed, pl. német Seltner > magyar Szeltner és Zeltner."
Nem a magyarok betűkövető kiejtése miatt van meg a /shux/-alak is? (Itt nem /sz/, hanem magyar /s/ mint só)! Tehát nem a Zápolya - Szápolya váltakozásról van szó.
Neila Sladiva: Mivel egyéb adat nincs, abból indulok ki, hogy ez ebben a formában angol kételemű személynév, ahol a Neila az utónév, a Sladiva a vezetéknév. Mint ilyen a két tag etimológiája eltérő.
Neila: Ez egy új képzésű angol női személynévnek tűnik, amelyet az angol Neil személynévhez képeztek. Ilyenformán az elterjedtebb Nigella variánsa. (Ez utóbbi a Neil latinizált Nigellus formájából jön. Az angol Neil és az ónorvég Njáll az óír Niall [n̪ʲi͡al̪ˠ] személynév átvételei: ennek jelentése vitatott, ’bajnok’, ’heves, szenvedélyes (ember)’ vagy ’felhő’ értelmet tulajdonítanak neki.)
Illetve gondolhatunk esetleg a szláv Нила (Nyila) becézőnév angolos lejegyzésére is. Ez a Неонила (Neonyila) női név csonkolása. Szent Neonilla III. sz.-i mártír volt, a neve a görög νέον (neon) ’ifjúság, ifjúkor; (átv.) új hold’ szó kicsinyítő képzős származéka.
Persze a Neila lehet két kasztíliai spanyol város is, a jóm-kipúr záró istentisztelete (nə‛îlah ’bezáró’), a tamil Nílá női név angol átírása. Tehát, ha nem az a kontextus, amit én elképzeltem, akkor teljesen más konklúzió is lehet.
Sladiva: Ennek magyarázatára visszajönnék Kelet-Közép-Európába. Elviekben lehetne egy ilyen környékbeli vezetéknév tekintettel a cseh-szlovák sladivá alakra, amely a sladivý ’édesítő’ melléknév nőnemű formája; vö. még sladivo ’édesítőszer’. De ebből származó tényleges vezetéknevet nem sikerült fellelnem.
Ha viszont a fenti nevet *Skladiva alakban rekonstruáljuk, akkor, ha ezt a formát nem is, de az -ík kicsinyítő képzős származékát már lehet adatolni, vö. szlovák Skladivík(ová), ill. cseh Skladivík. Ennek alapját a skladať ’(le-, össze-) rak, (le-, össze-) tesz’ ige -ivý melléknévképzős formájaként *skladivý alakban rekonstruálhatjuk kb. ’(össze-) rak(osgat)ó’ jelentéssel, hasonlóhoz vö. szlovák bručať ’dörmög’ > bručivý ’dörmögő’. Ebből -ík képzővel lesz a Skladivík, a *Skladiva pedig a női névként használt nőnemű skladivá alakkal, esetleg az expresszív -a tematikus végződéssel magyarázható.
Persze a fentiek csak akkor érvényesek, ha a részletek hiányában tett feltételezésem helytálló, azaz kelet-közép-európai bevándorlók viszonylag recens, angollá (amerikaivá) lett leszármazottjáról van szó.
Az egyik onomastik.com-os kollégátok (Tarzius) így vélekedik a kérdésről. Ő kettéválasztja a cingaró-elméletet, valamint a Zangen-vonalat. Végső soron a Zingert (Zingerle) is ebből vezeti le :
"hallo,
diese Quelle in allen Ehren (od. eben nicht). Der Name ZENGERLE, auch in den weiteren Schreibweisen Zang, Zangl leite sich, gem. den BAYRISCHE- und auch anderen Namenforscher, nicht von Zigeuner ab.
In Österreich ist der Name rund 12 mal verz.. Und diese in Bregenz und Feldkirch.
In D rund 360 Einträge (rund 1000 Namenträger). Die Meisten in Bayern und Baden-Württemberg.
(zum Namen ZINGARO sind in Italien sehr viele Einträge verz.. Jedoch keinen Eintrag im/aus dem Süd-Tirol(tal.= Alto Adige).
ZENGERLE (ZANGER/ZENGER) ist ein Übername für einen Schmid der Zangen herstellte; Zangenschmied. Die Endung le bzw. -lein nennt sich "Verkleinerugs- Verniedlichungs Form. So wie Brot- Brötlein.
Der Vollständigkeit halber: zenger, zanger hat noch weitere Bt.:scharf; munter, lebhaft usw..
ZIGEUNER in Romanisch, in den vers. Idiome/Dialekte: (Rumantsch Grischung (der Versuch eines Einheitsromanisch)= zagrender, zighingher.
Sursilvan= zagrender. Sutsilvan= zengher. Surmiran =zighingher. Puter= tschianuger. Und im Valader= tschiander.
Romanisch wird "nur" im Kanton GR/CH gesprochen. Der "Dialekt" Puter im Oberengadin. Valder im Unterengadin. Fährt man durchs Unterengadin gelangt man ins S-Tirol.
Nun, es steht Dir frei zu glauben was Du willst, jedoch zweifle nicht nur ich an den Aussagen in der von Dir genannten WeBSeite.
Wenn das Wappen historisch ist, fress ich einen Besen…………usw.:
Nekem mindenesetre elég korainak tűnik az, hogy a XIII. sz.-ban Tirolban a cigányokról nevezzenek el valakit. (Ettől függetlenül a későbbi Zinger-ek esetén lehetett ez a motiváció.)
http://www.zengerle.de/ <-igazad van, a Zinger valóban a lat. cingaróból( magy. cigány) alakult ki. Érdeklődtem az onomastik.com-on is a kérdéssel kapcsolatban, de ott teljesen tanácstalanok voltak.
Wukován: Némileg hibrid írásmódúnak tűnik a w és a v kettőse miatt. A w-től tekintsünk is el. A Vukovan ~ Vukován nevet ismeri a RadixIndex a Bánságban. A mai szerb telefonkönyv szerint Torak (Bégatárnok) és Zrenjanin (Nagybecskerek) településeken laknak ilyen vezetéknevűek. Az előbbi a RadixIndex listáján is rajta van Nagytorak néven.
Ehhez jön, hogy a szlovák névtár ismer Vukovanovic vezetéknevet, amely vélhetően a Vukovan-ból származik a szerb-horvát –ović apanévképzővel.
Mindez megerősíti a névből magából kitetsző eredetet: ez szerb-horvát név, amelynek alapja a szerb-horvát Vuk ’farkas’ személynév, amelyhez az –ov birtokos toldalékon keresztül az –an kicsinyítő-személynévképző járult. Ez így szokatlan, de mintájául az olyan melléknévi igenévi alapú származékok szolgálhattak, mint a Milovan ’kedvelt’, Radovan ’szeretett’, Dragovan ’simogatott, becézgetett’, amelyek felfoghatók alapszó + -ovan képzőseknek is, vö. mio (mil-) ’kedves’, rad ’(régen) szeret vmit/vkit, szívesen (tesz vmit)’, drag ’drága, kedves’.
A „csizma a csizmához, bocskor a bocskorhoz” elv talán itt is érvényesül (mint „gyakori a gyakorihoz, ritka a rikához”). A Vajzlik olyan ritka név volt, amely nem maradt meg máig. Ezzel szemben a Hanzlík (amelyet mintaként hoztam) tarja magát. Ezzel éppen passzolni látszik az, hogy a német alapnevek közül a Hans(e)l gyakori, a Weisel kevésbé.
Ezért én nem látok okot arra, hogy az egyébként nem aggálytalan r > l hangváltozást indokoljam. Nem látom szükségét, hogy a Weiser nevet bekapcsoljam.
Ui. Indokoltabbnak látnám viszont így utólag a Weiß(e)l ~ Weiss(e)l (< német weiß ’fehér’ + -(e)l kicsinyítő képző) említését, amellett, hogy ez is ritka. Olyan lengyel nevek vannak ugyanis, mint Wajzberg, Wajzbrot, amelyek nyilvánvalóan a weiß ’fehér’ színnévvel függenek össze (Weißberg ’Fehér-hegy’, Weißbrot ’fehér kenyér’), csak a szlávban a követő zöngés mássalhangzóhoz hasonultak: az –l-nek is lehet ilyen hatása. Ezzel magyarázható pl. a lengyel Wajze (< Weiße), Wajzek, Wajzyk.
Bocs a belepofázásért, a Vajzlik kapcsán nekem a Weiser (Waiser, Vajzer) név ugrott be. Ez a forrásod szerint jóval gyakoribb a Weiselnél, kérdés, megérthető-e itt az l>r csere.
