Szerintem mindenképpen Havas-Havasköri-Schneeringer János az illető. Korábban Kispesten és Újpesten is játszott. Utóbbi csapatnál csak 1 meccset. 1934. tavaszán meg is találtam a Szeged összeállításában az Újpest elleni meccsen. Ebben a szezonban nem találtam, biztos kiegészítő ember volt (ahogy minden korábbi általam ismert csapatánál is!)
Így van. Viszont belenéztem a jegyzeteimbe és csak Gyurcsó és Gyarmati van. Tehát vagy egy régi emlékként ugrott be a Gyurcsok, vagy megtréfált a memóriám, amit nagyon utálok, de előfordul. Ha így van, még mindig kisebbet hibáztam, mintha Gyurcsányt írtam volna.:) Azért a Gyurcsokot el lehet felejteni, alighanem rosszul írtam.
Fogalmam sincs, de szerintem a budafokiat gyorsan kirakhatták. A Gamma volt a rendszer kirakatcsapata, még ha nem is nyomták annyira, mint később a Kispestet (vélhetően ebben szerepe volt annak, hogy a Gamma gyár hadiüzem volt - ha jól tudom - tehát nyilván jól el is voltak eresztve ekkoriban, nem pusztán arról van szó, hogy közvetlenül segítették őket). Egy csomó játékost szereztek (főként fradisták és bocskaisok játszottak ott), még állítólag Zsengelléréért is 23 ezer pengőt ajánlottak. 42-ben ők kapták meg az MTK pályáját (nem tudom, meddig használhatták), 43-ban pedig a Gamma elnöke lett az MLSZ első embere. Ehhez képest nem sok mindent tettek le az asztalra.
A jegyzeteimben kétszer szerepel a Gamma színnel, mindkétszer piros-fehér (Tiszántúli Független Újság, Nemzeti Sport).
Egy "kedves" cikk a Gammáról a szélsőjobbos Magyarságból: "Nemzeti szocialista eszmék a Gamma FC-ben" „A nemzeti szocialista felfogás az, hogy tűnjenek el végre azok a mesterségesen gőgből épített válaszfalak, amelyek olyan megközelíthetetlen éket vertek a munkás és az értelmiség közé. Ennek a nemzeti szocialista magyar testvéri szeretetnek láttuk a legszebb élő tanújelét […] a Gamma-gyár mindennapi életében.”
A Herkules 1884-1916 között jelent meg, legalábbis az OSZK-ban ezek vannak. Én nem láttam még, csak hivatkozásokat, elsősorban a tornaügy kapcsán. Az OSZK katalógust lásd itt: http://nektar2.oszk.hu/librivision_hun.html
Kösz! ezeket megnézem majd. Emlékszem, találtam olyan lapot, amelyik nevében sporttal foglalkozott, de igazából csak lovak voltak benne.:)
44. decembere után, attól tartok, hogy Budapesten vagy két-három hónapig nem igen jelentek meg lapok. Elég életszerűtlennek tűnik. Ahol azonban véget ért a háború, ott biztosan.
A Pesti Hírlapnak én csak néhány számát néztem meg, az nagyon színvonalas volt. Mint ahogy a Pesti Hírlap egyébként is az egyik legkomolyabb lap volt.
Hogy mikor voltak képek a Sporthírlapban? Passz. Nem igazán figyeltem.
A mai értelemben egyik sem volt napilap. A legtöbb hetente jelent meg (természetesen hétfőn, hiszen vasárnap voltak a meccsek), és jórészt labdarúgóidényben. Voltak lapok, melyek gyakrabban jelentek meg, de ezek megjelenési rendje is változott, nem beszélve a terjedelmükről. Mivel történeti sportszociológiával és nem sajtótörténettel foglalkozom, ezért nem is jegyeztem fel pontosan ezeket az adatokat, de próbálok visszaemlékezni. A Nemzeti Sport jelent meg leggyakrabban, úgy rémlik, hogy hetente ötször. A Sporthírlap talán négyszer, és terjedelme is kisebb volt. A Sport-Világ sem hetente jelent meg, de nem emlékszem, hogy pontosan mikor. És úgy rémlik, hogy talán a Sportlap is gyakrabban jelent meg, de legfeljebb hetente kétszer. A többi hetilap volt.
Találtam egy cikket,nem pont ON,de vannak benne nagyon érdekes utalások,adalékok pár mondatban a Törekvés csapatáról.
A cikk elég hosszu lenne,ezért kivettem belöle részleteket (.....)
"..
Kautzky FC,avagy egy labdarúgó lelke
("A túlélés sokba került")
Az embernek vannak barátai; van, akivel sok időt tölt együtt, van, akivel keveset. De az "együtt" töltött időt nem órákban mérik! Valószínűleg azért van az, hogy én 2000. január 3. óta is annyi időt töltök Kautzky Norberttal, hogy ma is barátomnak gondolhatom őt (amely barátsággal egy közös sportkönyv-zsürizés során ő ajándékozott meg engem, még a nyolcvanas években). A fent említett nap halálának dátuma - hívő ember volt, számára tehát nem az elmúlásé.
Mégis, vajon hogyan kerülhet most ide, egy sportlap hasábjaira? Sport témájú versek feledhetetlen költőjeként? Sportpszichológusként? Vagy inkább az örök "focistaként", akinek a pálya, a labda, a csapat volt a mindene. Hetvenötödik évében járt, amikor egy teniszparti közben rosszul lett, s hiába volt az azonnali segítség, az agyvérzés végül legyőzte őt. Hat hétig vívta ádáz harcát a halállal. Nem adta fel. Sportember volt.
Ha (sport) példákat keresnénk gyermekeink számára - elsők között merném ajánlani őt.
(Egy beszélgetés) A Költő így kezdi: "Az első ajándékom egy negyedes bőrfoci volt. Betették a bölcsőmbe, s én addig rúgkapáltam, játszadoztam a labdával, amíg kiesett, s azt mondják: ha nagyanyám nem lép be időben, kiestem volna magam is. Kis híján fejre estem a labda miatt, mondhatni: fejre-ejtettek, s így eleve elrendeltetett, hogy labdarúgó leszek."
A Költő mint labdarúgó tartja számon magát. 1925. augusztus 2-án született, s hetvenkettedik évéig hetente "meccsezett". Egy kiscsapat kapitánya volt, s bizony, nem kis csapatkapitány! "A csapatot összerázni művészet / A következő, az aktuális meccsre. / Eszmék és ideológiák háborújára / A betonkoszorú simazöld játszóhelyén" - írja az Egy kapitány intelmeiben. A kapitány vállain roppant felelősség, s hogy bele nem roppan: mert "Mint kapitány, ősrégen, belülről látom / A meccset..." A meccs belülről: "A mérkőzésnek vége soha sincs. / Mesét valóság összeköt / Újabb mesével, s ami volt, / Felszikrázik és tündököl." (Gyászzene, labdapattogással)
(Máig tartó szeretet) "Az a máig tartó szeretet - mondja a Költő -, az a máig tartó, zsigereimbe felszívódott szeretet több is annál, mint játék. Nem játék. Életforma! Engem a labda keresztelt meg. Nagyapám - folytatódik a visszaemlékezés - a Törekvés hat alapító tagja közül az egyik, s maga a Törekvés a magyar labdarúgás első munkás futballcsapata volt. Édesapám ott játszotta élete első első osztályú mérkőzését, tizenhét évesen, s azonnal bejátszotta magát a középcsatár posztjára. Családi csapat volt! Nagybátyám, Lantos Gusztáv állt a kapuban, és az egyik nagynéném férje, Csermely Józsi bácsi kergette a labdát jobbszélen."
A focipálya volt a világ közepe. És a grund. Grundok. A Költő ötéves, amikor először eljut az MTK pályára. A grundról sereglettek oda a gyerekek, egy rongylabdával. Mert egy gumilabda!... elérhetetlen kincs volt akkoriban. A legendás kapus, Szabó Tóni kiabál oda neki, a legkisebbnek: "Kiskaca!" A futballpályák "Kacá"-ja után ugyanis ő volt a "Kiskaca". Az ötéves gyerek futott Szabó Tóni felé, az nevetve az ölébe kapta. A nagyobb gyerekek tisztelettel néztek rá: ő választhatta ki az öt-hat labdaszedőt, aki aztán bemehetett a pályára. Később (a Költő) ír egy verset, a címe: MTK-pálya, 1988-ban a klub fennállásának századik évfordulóján, az ünnepi közgyűlésen ez volt a "díszszavalat". "...Ha visszagondolok - így a vers -, megkaptam mindent a sorstól: / Cseh Matyi kérte a labdát, hogy neki rúgjam."
A Költő Kőbányán, a MÁV-telepen született. Budapesten, mondaná egy mai lexikon. De Kőbánya nem volt Budapest! "Ha édesanyánk bevitt minket Pestre, ünneplőbe kellett öltöznünk, mint valami protokolláris látogatáshoz..." Kőbánya a szülőföld, de egy vándorló focista gyermeke bejárja a "fél világot". Soroksár - ugye, mekkora ugrás?! -, Pécs, Salgótarján, Veszprém... Mennyi-mennyi élmény! Ami aztán verssé, novellává formálódik majd, évtizedek múltán.
(....)
(Életet az éveknek) Budapest ostromakor (későbbi színész) öccsével, Józsival (Kautzky József; vajon hányan tudják róla, hogy annak idején Puskás Öcsivel, Bozsik Cucuval rúgta a labdát Kispesten, s hogy sokan legalább akkora tehetségnek tartották őt is, mint idővel világhírűvé nőtt társait? - aki aztán még fiatal színész korában is az NB II-ben is játszott, Debrecenben), tehát a "Sráccal" együtt - ő, az "Öreg" (alig másfél év volt közöttük) - a budai Bem térre, a Radetzky laktanyába vonultatják be.
(....) Ilyen tekintetben a foci mégiscsak... egyszerűbb. Úgy értve: bemérhetőbb, áttekinthetőbb. Nem! "Egyszerűbbnek" nem egyszerűbb. Hiszen a játék: maga az élet. "A könnyű mérkőzésről a pancserok szövegelnek - írja egyik novellájában (Visszatérés, 1999) - Minden meccs, a maga módján, nehéz. Kilencven percig futni kell. A labdával se játszunk háborúsdit. Mert a szemünkbe röhög vagy sír. Ez alapszabály, s harminc év körül ajánlatos komolyan venni."
Harminc év körül. De hetvenöt év körül is.
(Egy átigazolás kezdete) Kautzky Norbert 1997-ig volt "igazolt" játékos, az Erdért Bp. I. osztályú csapatában (balösszekötő!), csapatkapitányként az NB II tartalékbajnokságába "vitte fel" csapatát. ("A csapatkapitánynak nem az a dolga, hogy térfelet válasszon!"). Aztán már csak a "kispálya"..., de: ahhoz kell csak igazán nagy lélek! Hetvenkét évesen, bronzéremmel búcsúzott a pontvadászattól, mert: "Egyszer csak idegileg belefáradtam." A csapattársak javaslatára elnevezett Kautzky FC (a színe kék-sárga) azonban később is tartja magát egykori kapitánya jelmondatához: "Nincs megállás!"
A Költőnek aztán már csak a tenisz maradt meg, télen-nyáron, heti rendszerességgel, s olykor-olykor beszállt "lábtengózni" is, amikor a többiek mindig évtizedekkel fiatalabbak voltak nála.
Kautzky Norbert 1999 augusztusában lépett a hetvenötödik évébe. "Ötvenöt éve - írta még hetvenévesen -, megkérlek, ellenőrizd / A kieső időt is, a focipályán várnak / A fiúk, s bérelt helyem az öltözőpadon." (A játék fensége)
(.....)
("A túlélés sokba került." - Talán ennyit kéne végül még idéznünk dr. Kautzky Norberttől.) Kocsis L. Mihály
na még egy kis kiegészítés sportlapokról és jó sportrovattal rendelkező újságokról, szintén nem láttam egyiket sem:
Az Újság 1903-1919
Budapesti Hírlap 1903-1919
Herkules 1897-1912
Magyar labdarúgás 1942-44
Magyar sport 1913-14
Pesti hírlap 1912-19
Pesti napló 1902-19
Sportélet 1896-1908
Sportkritika 1909-10
Sport-kurír 1929-30
Testnevelés 1928-44
Vasárnapi sport 1913-17
Illetve a Herkulesből láttam néhány számot, ultrakonzervatív lap, a fociról, ha jól tudom, gyakorlatilag nem is vettek tudomást! És ha minden igaz, 1897-et megelőzően is megjelent már (pl. már 1885-ben is), de nincs lementve a dátuma
Nemzeti Sport 1903. március 15. – 1912. november 10.; 1919. szeptember 18. (néhány szám erejéig Képes Sport néven) - 1944. december 26. között jelent meg. 1912-19 között szünetelt
(Népsport 1945. április 24-től jelent meg. Tud valaki bármilyen újságot, ahol bármilyen mennyiségű sporthír megjelent 1944 decembere és 1945 áprilisa között?)
Budapestvidéki Sportújság (1926). Újpesten megjelenő, alig néhány hónapig létező lap, főleg Újpest és Rákospalota sportjával foglalkozott. Aztán átalakult Budapestvidéki Újsággá. Igazi kuriózum, de mivel más regionális sportújságot nem ismerek, ezért nem tudom megítélni a színvonalát.
És akkor a többi újság, amit személyesen nem láttam, csak feljegyeztem, hogy megjelent:
Sportélet 1916-18, 1928-29
Képes Sport 1919 (Nemzeti Sport, más néven), 1924, 1939-44
Képest sportlap 1925
Képest sport újság 1930-32
Nemzeti Sport Sportképek: 1919-1920
Sportkedvelő 1901 (képes hetilap)
Sportok lapja 1929-30, ???-1940
Magyar futball 1937-38
Ezekről semmilyen információm sincs, de úgy gondolom, hogy fényképes hetilapok lehettek. A Képes Sportról annyit tudok, hogy az 1944-es évfolyam, kriminális minőségben megvan a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárban, ez az egy az, amit saját szememmel láttam :)
Azt nem tudja valaki, hogy pontosan mettől meddig jelent meg a Nemzeti Sport képes melléklete, illetve, hogy meddig jelent meg fényképekkel a Sporthírlap? (úgy tippelem, hogy 1929 és 1931 között)
Még szintén "hallomásból" tudom, hogy a kezdeti, 0-ás, 10-es években a Pesti Hírlap és a Pesti Napló is színvonalas sportrovattal rendelkezett, az egyiket mintha Hajós Alfréd szerkesztette volna...