Újabb koncert !!!: a Periferic topicokban tegnap felröppent hírt most erősítette meg Kollár Attila.
Ezek szerint dec. 18-án, csütörtökön is lesz koncertjük, mégpedig a Millenáris Teátrumban, a másik fellépő együttes a Mindflowers lesz, a sorrend még nincs eldöntve.
Két Musical Witchcraft koncert 1 hét alatt!!!!!!!!!!!
"Néhány napja vált véglegessé, hogy végre sikerül összehozni az Utópia lemez koncertbemutatóját!
A koncertre a StereoShop-ban, valószínűleg november 15. után lehet majd jegyet kapni.
Jata (Seres Attila) már dolgozik a Solaris home page megújításán, a decemberi koncertről itt is lehet majd információt szerezni!"
Attilától újabb üzenet érkezett:
"Az a bizonyos szombat, dec. 13. munkanap lesz és így tanítási nap is, tehát nem jó a koncert részére.
Sikerült velük megállapodni a december 14. vasárnap este 7 órai időpontban.
(A volt Kaffka Margit Gimnázium egyébként többek között arról is nevezetes, hogy együtt érettségiztünk ott Naszádi Gáborral, még 1978-ban, ez bizony kicsit régen volt...)"
Tehát akkor a pontos meghívó:
*** KONCERT ***
MUSICAL WITCHCRAFT – Utópia
Lemezbemutató
2003. December 14. Vasárnap 19 óra
helyszín:
SZENT MARGIT Gimnázium – Díszterem (II.em.)
BUDAPEST XI., Villányi út 5-7.
***
Közreműködő zenészek:
Kollár Attila – fuvola, szintetizátor, tambourine
Erdész Tamás – gitár
Kornis Ferenc – ütőhangszerek
Naszádi Gábor – akusztikus gitár
Pócs Tamás – basszusgitár
Sárik Péter – billentyűs hangszerek
Szirtes Edina – hegedű
Vámos Zsolt – gitárok
Vermes László - dobok
"Néhány napja vált véglegessé, hogy végre sikerül összehozni az Utópia lemez koncertbemutatóját!
A koncertre a StereoShop-ban, valószínűleg november 15. után lehet majd jegyet kapni.
Jata (Seres Attila) már dolgozik a Solaris home page megújításán, a decemberi koncertről itt is lehet majd információt szerezni!
A 2. Solaris Archive CD még ezév december elején megjelenik!!!
(Azt hiszem a Noab "felújított" verziója nem sikerült rosszul...) Kollár Attila"
*** KONCERT ***
MUSICAL WITCHCRAFT – Utópia
Lemezbemutató
2003. December 13. Szombat 19 óra
helyszín:
SZENT MARGIT Gimnázium – Díszterem (II.em.)
BUDAPEST XI., Villányi út 5-7.
***
Közreműködő zenészek:
Kollár Attila – fuvola, szintetizátor, tambourine
Erdész Tamás – gitár
Kornis Ferenc – ütőhangszerek
Naszádi Gábor – akusztikus gitár
Pócs Tamás – basszusgitár
Sárik Péter – billentyűs hangszerek
Szirtes Edina – hegedű
Vámos Zsolt – gitárok
Vermes László - dobok
Remek híreim vannak!
Az előbb kaptam egy e-mailt Kollár Attilától, a következőket írja:
"Remélem sokak örömére, néhány napon belül megújuló arculattal és némileg felfrissített tartalommal a Solaris homepage újra olvasható
lesz.
A késlekedő 2. archív Solaris CD, remélem, november közepére kész lesz!
Nekem is vannak restanciáim ...: elég, ha pl. csak a saját új lemezem "negatív
promóciójára" gondolok.
Mindenesetre, ha a többiek is ráérnek, akkor
lesz új Musical Witchcraft koncert november végén, december elején!!!
Robi szóló CD-je pedig kissé késik, de hamarosan megjelenik (néhány szám még "keverés alatt áll")..."
Persze, hogy nem egyszerű. Visszakanyarodva az alapkérdéshez, hogy mennyire veszi figyelembe az előadó a közönséget:
1.) Vagy kiszolgálja (eljátssza azt, hogy "kékaszeme" - még ha nem is esik a stílusába)
2.) Megy a saját feje után (ráveszi a közönséget, hogy próbálja megérteni őt)
Persze nem árt figyelnie a kitermelt közönség reakcióit (pláne ha egy igényes zenehallgatói társaságot gyűjt a művész maga köré), mert lehet, hogy nem mondanak butaságot.
3.) Lavírozik az előző kettő között. Elmegy haknizni, de kiül a sajátjával is. Abszolúte prózai, pénzügyi okokból. A haknit is meg lehet csinálni igényesen.
És ezen 3. esetben nem egyszerű megítélni a zenészt. Mert nem biztos, hogy igazán tetszik neki, amit csinál, csak jó képe vág hozzá - mint ahogy nekem sincs minden nap bejárni dolgozni, de kell.
Kedves Stms!
Két nézet vívódik bennem, amúgy is, meg annak nyomán, amit írtál.
Az egyik, hogy azért biztos nem ilyen egyszerű (fekete-fehér) ez a zene-dolog.
A másik, hogy de igen, (lényegében) ilyen egyszerű.
Kiváncsi vagyok, mi az igaz. Én is azok közé tartozom, akik szerint kétféle ember van: aki szerint kétféle ember van, és aki szerint nem.
A zenész zenét ír. Amit nem tartasz zenének ("mindennapi popzene") azt nem zenészek írják, hanem üzletemberek, akik tudnak valamit a C-dúrról.
Persze az átlag "zenehallgató" a hangerő + alkohol párosításon nem lát túl. Kár is ezen keseregni, őmiattuk én nyugodtan hallgatom a Marsot. ;)
Köszönöm, hogy reagáltál. Nekem semmiféle ilyen irányú saját tapasztalatom nincs (úgy értem, sose ismertem egyetlen jelentős zenészt, zenekart sem személyesen). Csak poénból teszem hozzá, hogy pár hónapja majdnem találkoztam Erdész Robival - legalább megszoríthattam volna a kezét - a cégüknél bent járva, de éppen akkor nem volt ott. Szóval akkor se mondhattam volna, hogy ismerek egy híres zeneszerzőt (bár nyilván életem végéig azzal dicsekednék :).
Amit előzőleg kérdésként felvetettem: tényleg nem tudom, hogyan, mi a jobb. Ideális állapot? Na, persze, olyan meg sosincs.
Azért a Solaris zenéjénél szerintem az egyszeri, átlagos hallgató elég "pozitív" hozzáállású, figyelmes, konstruktív, aktív befogadó - ez ilyen zene. Nyilván mások és máshogy hallgatják a Marsbéli krónikákat, mint... de mihez is hasonlítsam; szóval a mindennapi popzenét.
A zenész megy a saját feje után. Ha valaki elvár tőle valamit, az a lemezkiadó, feltéve, ha ott a szerződés a következő lemezre. Solarisékat nem ismerem személyesen, de egyéb "szakmabeliek" (kicsik-nagyok) sokszor megsértődnek a hallgatói visszajelzésekre. Változtatni kockázatos, és olyan emberek, akiknek ebből KELL megélniük, nem megy bele bizonytalanba, inkább a langyosvíz (lásd: Omega, 100folk, meg a teljes Hollywood...).
Amit a 2. bekezdés elején írtál, az egy ideális állapot. Feltételezi a hallgató nagyon pozitív hozzááláását, ami annyit tesz, hogy amit hall, arra odafigyel, és alkalmas a befogadására. Ugyanakkor az előadó húzhatja a közönség ízlését felfelé is - bár erre nem sok példa van ;)
Hogy az előbb írtam, ilyen és olyan "elvárásom" lenne az új lemezzel kapcsolatban, eszembe jutott, hogy mennyire érdekes kérdés: vajon a mindenkori alkotókat mennyire zavarja, avagy éppen ellenkezőleg, talán még stimulálja is, hogy a hallgatók (pláne a rajongók) "elvárnak" tőlük valamit.
Egyrészt, ugye, a zenész független művész, aki azt teszi - írja, játssza -, amit éppen helyesnek tart, egyszerűbben: ami neki aktuálisan tetszik. Durván fogalmazva: a fenét se érdekli, hogy valakiknek tetszett egy x évvel ezelőtti hangzás, ha az illető muzsikusnak most más stílus, más ritmus, más dallamvilág fekszik. Sőt, akár dühítő is lehet, hogy a rajongók folyton azt "követelik", hogy ezt meg azt a számot játsszátok, illetve "másoljátok" újra meg újra.
Ugyanakkor egy alkotónak ugyan mi más is jelenthetne nagyobb segítséget, amennyiben munkájával örömet akar szerezni a befogadónak, mint hogy kvázi pontosan tudja, mire vágyik az utóbbi. Hogy van valami, ami már bevált, amire fogékony a hallgató, amit biztosan szeretni fog. És, ideális esetben, a zenész sem "utálja" (hiszen az az ő saját, jól ismert arca, hangja). Ha direkt változtat az ember, a kimenetel bizonytalan. Ha akar és képes törekedni az állandóságra - megengedve, hogy a zene mint műfaj lényegileg feltételezi a változást, fejlődést -, akkor bizton számíthat rá, hogy változatlan örömet okoz az ízlésében jellemzően nem változó közönségnek.
Vagy ez a megkülönböztetés túlságosan művi? Lehet, maga nem vagyok művészember. Pusztán csak kíváncsi: Erdész Robi vajon örül avagy bosszankodik, ha valahol azt olvassa (vajon olvassa? :), hogy "olyan M'ars poeticásat szeretnénk"? Jó, hogy még mindig emlékeznek ilyesmire az emberek - vagy idegesítő, hogy nem az újra, a megújulásra kíváncsiak?
Szerintetek hogy van ez?
Én meg még tipródom, hogy ha megjelenik a lemez, próbálkozzak-e a kiadójánál recenziós példányért folyamodván. Igaz, hogy az újságban, ahol dolgozom, kedvező kritikát írjak egy Erdész Robi-lemezről, ahhoz azért nem kell túl nagy elán: rutinból menne :)
Kár.
Én meg még tipródom, hogy ha megjelenik a lemez, és nem lesz ráé pénzem (márpedig nem lesz :(, akkor majd próbálkozzak-e a kiadójánál recenziós példányért folyamodván. Igaz, hogy az újságban, ahol dolgozom, kedvező kritikát írjak egy Erdész Robi-lemezről, ahhoz azért nem kell túl nagy elán: rutinból menne :)
Akárhogy is - mondhatom mindnyájunk nevében? -, várjuk az albumot és reméljük a legjobbakat. Valami olyan "M'ars poeticá"-s hangzás kéne :) (Legalábbis nekem. Más elvárás?)
Hát, sajnos, az Erdész Robi által beharangozott szólólemez - Welcome to my Brain Megjelenés: 2003. Szeptember 01. - ma mégsem fog megjelenni. A STEREOSHOP-ban Böszörményi Gergőék sem tudnak róla semmit, pedig ők kezdenék árusítani a lemezt.
Három héten belül pedig lesznek hallgatható mp3 részletek is. - és ezek is elmaradtak ...
Szerintem teljesen mindegy, hogy kinek milyen az érdeklődési köre: amit a Solaris csinál, az mindentől függetleníthető ZENE :o))).
Ahogy Stms is említette: minden más csak hab a tortán!
Viszont nem akármilyen hab! :o)
Én nagyon hálás vagyok nekik azért, hogy a zenéjükön kívül ennyi minden másra is ráirányították a figyelmemet! Az emlegetett könyveken kívül pl. általuk fedeztem fel magamnak M. Kecskés András pantomimművészetét is - felejthetetlen pantomimestek részese lehettem így, nemcsak néhány Solaris koncerten, hanem M. Kecskés A. önálló estjein is (Vivaldi, Holst, Tomita, Rick Wakeman stb. zenéire készített előadásaival).
Én sem vagyok igazi sci-fi rajongó, nem mondhatnám, hogy falom az ilyen témájú könyveket.
Az őket inspiráló regényekben szerintem nem is ez a legfontosabb vonás, hanem az, hogy ezek egytől egyig nívós, igen elgondolkodtató írások.
Pl. a múltkor általam említett Jorge Luis Borges egyáltalán nem sci-fi író: író, nagyon jó író! És őt is nekik köszönhetem.
Megvallom őszintén, én egyáltalán nem vagyok oda a sci-fiért (habár olvastam már egy-két művet, de attól függetlenül nem érzem azt, hogy ez lenne az én műfajom), sőt a "Solarisos" regényeket sem olvastam, ahhoz képest tudom így is imádni a zenéjüket.:-) Egyenlőre még nem sikerült rávennem magam, hogy elolvassam a Marsbéli krónikákat, de egyszer, talán. Szerintetek megéri? Tudom, hülye kérdés, de egy nem sci-fi rajongó szemszögéből nézve kérdezem...
Nekem tetszik, hogy a Solaris-t különösebb belemagyarázás nélkül is élvezni lehet. A háttérinfó már csak hab a tortán.
Persze, ezzel egyébként én is így vagyok: amikor a zenéiket hallgatom, eszembe sem jutnak azok a regények, könyvek, amelyek inspirálták a Solaris-tagokat a zeneszerzésben.
Ezeket a sci-fiket én is csak általuk ismertem meg, nem holmi sznobériából, hanem mert tényleg kíváncsi voltam ezekre a regényekre.
És elmondhatom, hogy néhányuk igen nagy felfedezés volt számomra.
Pl. így ismertem meg Jorge Luis Borges írásait is.
Egyik novellája, a "Körkörös romok" is ötletadójuk volt. Ezt a számukat keresztelték át később "Marsbéli krónikák"-ra, tehát már csak ezért sem érdemes úgy hallgatni a számaikat, hogy közben az adott írást is felidézi magában az ember. :o))
Azóta Borges-től szinte mindent beszereztem már: fantasztikus, varázslatos hatást gyakorolnak rám az írásai. Másnak is szívből ajánlom ezeket!
