antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Márványok, hűs-zöld levelek résein lángoló szelek, egykor Apollon hagyta itt tündöklő lantját, nyilait, a Szent Bika ide rohant, Tyrus Szüze itt megfogant s azóta lombot, lángokat loccsant le rá a nyári nap.
Teremtő-játszi képzelet nem is lehetett nélküled, emlékszik minden ideged, szíved: és ily jogon tied. Van egy hazád - az otthonod, de fészked is e föld - honod, lélekhon. Vigyázó szemek, szüzek őrizték e tüzet, barikádokat, halmokat, biztató forradalmakat.
Attika, Róma, Napkelet találtak itt egy enyhelyet, meleg ölet, közös anyát, valami emberi tanyát, ahol mindig jön pillanat, amivel megválthasd magad, s lüktető ereibe szív e tízezer hektárnyi szív.
Visszafele, visszafele: a nyírfaerdő lángban áll, s a kerti ünnep hó alatt.
Visszafele, visszafele: közeledünk, távolodunk, mint a cirádák közelítenek és távolodnak. Valahol gyönyörű lányok siklóröpülésben azt állítják, hogy jól van, ami van.
Visszafele, visszafele: a legszebb minden teremtmény között oldalra dőlve készül földet érni.
A csillagoknál voltam őrszem s boroztam fényes éjszakán. Mint hideg pohár cseng a hajnal, kihűlt szerszámok néznek rám. Szívemet látom őszi kertben, tartja egy szép hajas-baba, fekete szallagok susognak, eljött a bánat hajnala.
Szegény kutyánk, be egyedül maradtál az árva villa beton küszöbén! Eltengődsz majd szomszédok kenyerén, s valaki még örökbe is fogad tán… Otthagytunk ősz s éjszaka küszöbén, s most fejedre, mit gyakran símogattam, koldus testvéred: kertünk tücske pattan, koldus-ruhádon koldus-diadém. Azóta már nyakatokon az ősz! a kukoricát tördeli a vadkan, a vadlibák vonulnak V-csapatban s éjjel az ég ezüst ködöt esőz bodor bundádra, melyet simogattam… Jön még azért egy-két vidám napod: a hegytetőn fütyülve jár a csősz, avar között rigópár kergetőz, s mégegyszer felszáradnak a padok! Utólszor jól kihancúrozhatod magad a csörömpölő levelekben; előled tarkakontyú banka rebben, hiún utána kapsz s megugatod… De az éjszakák mind lidércesebben törnek reád. Fogy, fogy már a vigasz. Hideg vackodban fel-felvonitasz, ha álmodod, hogy nyugszol az ölemben. Egy reggel majd a szél havat keverget, s pelyhek nyomán szomoru varjuhad lepi el a tarlókat s az utat, s vad károgást visszhangzanak a kertek. Vonítnak az ijedt komondorok, az almafák fehér csontváza csattog: a zúzmarás Halál kullog alattok s hószínű fogsorod rávicsorog.
Itt élsz egy kertbe befalazva őriznek rózsák violák a csönd ezüst kagylója fénylik bordázott szemfedő gyanánt a rézsútos napáradásban egy szőlőlugas fénye rezg ezer meg ezer levélminta lebegő kusza arabeszk
Itt élsz egy kertnek hatalmában hol cinkék rigók verebek szárnyukon ezüst üzenettel rajzolják teli az eget már évmilliók óta küldi egy isten határozatát s te megfejtetted ezt az írást ezt a cikázó ékírást
Nincs benne többé ismeretlen sem új parancs sem új szöveg mert tüdőd izmod szíved tudja zsigered gyomrod fejti meg s a tükörben elfogott arcod s törött szemed mely széttekint ott kint egy nő ment át az úton gyümölcsként hordva melleit
S mig búcsúzva utána bámulsz a földön toccsan birs barack az édes rothadás világa mely mindig más és ugyanaz s kétsoros tündöklő menetben a szőlőlugas elvonul a fák fémlemez levelekkel zörögve mennek - est lapul
a domb mögött ó milyen ismert! de azt hogy kiürül a kert hogy elfutnak a fák a bokrok
s hogy a talaj mint kisepert agyagplató így marad pusztán s a szőlők üveggyöngyeit s a biborfürtü dáliákat úgy viszi majd az este mint
az árvíz visz el házat embert s míg ott fönn szétrohad az ég a vasszürke habokban úszik bölcső barom és ürülék - azt tegnap még nem hitted volna hogy minden-minden kiürül s az isten is ámulatában zokogni kezd s a földre ül.
Én várom azt az éjszakát, mikor álmából felriadva a lelkiismeret magát sietős hévvel összekapja és elszalad a házakig, ajtón és ablakon bezörget - meghallja aki bent lakik, s lerúgja magáról a csöndet.
Födetlenül, a csönd pehely- paplanával már nem takarva didergőn és kapkodva lel az este széthagyott szavakra s ajkára gyűjti végre mind, hogy eltökélt beismeréssel tisztán kimondja szó szerint, amit a tisztesség igényel.
Nem lehet várni reggelig azzal, mit éj érvényesíthet, az alkalom gyorsan szökik, akár a pillanatnyi ihlet, gyalázatban hagyhat hamar, hogy mindent elnapolna benned a csönd, amely puhán takar s takarna sírig is. Ne engedd.
Így, így! Be rég volt alkalom ilyen szabadon mérföldes elnyujtózással feküdnöm! Az ablakon a Tejút a függöny, a csupa fényfolt- lukasztgatta ("azsuros") égbolt?
Benéz egy ifjú holdvilág. Elfeledt ángyikák hosszu ingében a hideg agyag-padlaton ágyamig tipeg.
Szószerint értem itten még a baglyok hajdani nyelvtanát és szószerint a kerti béka ajkán az esőt-esdeklő imát.
Ki susog még? A székre tett Pascal-kötet?
Aztán a cél előtt véve dolgát futóra iramult egy utolsót s megállt a falióra, majd életem helyett - mert úgy fülelt a csend - ketyegtetett agyamba dermesztő végtelent.
Ha párnádra hajtod kedves arcod csendesen, s kis szíved is lassan elpihen, ha ajkad mosolya tovatűnt szép álomba' már, csendes éjt, csendes éjt, Napsugár...
Benn gyertyafény, künn csillagfényes éjjel, Kapunk tövén elfojtott szenvedéllyel Csókok dalolnak szépen, csöndesen. Én hideg párnán ringatom fejem És olvasok. A szavak összevesznek, Szavakból vágyak lesznek S vágyaktól oly nehéz az ágyam. Ki olvas most a nyári éjszakában? Ki gondol most rég elszállott igékre, Latin bölcsességre?
Mikor kinézhet az égi mezőre, Hol a szerelmes csillagpárok járnak, Mikor kileshet a remegő zöldre, Melynek árnyán a csókok muzsikálnak? Csak én legyek az olvasó, a bölcs, én, Csak engem érdekeljen régi törvény, Mikor örök törvénye szól a vérnek S csók és csillag beszélnek?
De engem már megcsaltak tavaszok És megvettek már korai fagyok. És olvasok, olvasok, olvasok. Künn csillag ég és benn a könny ragyog, Csak olvasok.
Várom az éjszakát, amikor nyugtalan szívvel kémlelem a csöndet, a vágy szárnysuhogását, de csak a plafonon látom a kimerevített mozdulatot, ahogyan kiléptél az időből, s óvatosan visszanéztél a vállad fölött, pedig nem járt arra senki. Mindig féltél, hogy itt maradsz az én világomban, ahol években mérik az időt, órákban a suttogást, s ahol egyetlen pillanat elég a meghaláshoz. Félek az éjszakától, amikor csak a plafonon látom a kimerevített mozdulatot, ahogyan kiléptél az időből, s óvatosan visszanéztél a vállad fölött. Egyetlen pillanatra.
OFF Mikor rákattintasz a linkre lehet hogy megjelenik majd egy figyelmeztetés a Firefox ablak tetején, hogy engedélyezed-e a szoftver telepítést erről a helyről a jobb oldalán lesz egy Beállítás gomb azt megnyomva majd jóváhagyhatod, hogy telepítse csak nyugodtan. ON
Az ember érez, nem keres, elfogad, s már nem kérdi, ki ad, úgy ragyog fel a gondolat, mint a villám, szükségszerűen, bizonytalanságok nélkül: soha nem tudtam választani. Az elragadtatás iszonyú feszültsége néha könnyekben oldódik fel, és akaratlanul is hol lassítja, hol gyorsítja a lépteimet, teljes önkívületi állapotban vagyok, s közben egészen tudatosan érzem, hogy véget nem érő, finom reszketés ráz egészen a lábujjam hegyéig, mélységes öröm ez, amiben a lehető legfájdalmasabbat és legkomorabbat nem úgy érzékeled, mint ellentétet, hanem mint szükségességet, mint egy új színt, amire ennyi fény közepette szükségünk van.
OFF Ezen ne múljon Teresa! Kattints majd rá erre a linkre: BBCode Megjelenik majd egy ablak Szoftvertelepítés felirattal -> Telepítés most Ekkor a Firefox szépen telepíti magának a bbcode.xpi nevű fájlt, amivel képes lesz megfelelően formázni a szövegeket. Zárd be és indítsd újra a Firefoxot, ha a hozzászólás ablakban írsz és kijelölsz egy szöveget akkor, jobbklikk és a felbukkanó menüben megjelenik egy BBCode nevű sor, arra rámész egérrel és láthatod a lehetőségeket. Például: BBCode->BBCode->Félkövér vagy BBCode->BBCode->Dőlt Egyedül a Színnél kell majd figyelni mert ott a beírt kódban a = -t ki kell cserélni : -ra Sajnos az Indexnél ez nem szabványos, de a többi egyből működik! Remélem segítettem, próbáld majd ki! ON
Ha tudnám, hogy az micsoda, a felrakásról nem is beszélve!:-(
Ezen kívül még egy 3. böngésző is van a munkahelyi gépemen, Avant Broswer, vagy valami ilyesmi neve van. De én szinte analfabéta vagyok a sztg-hez, ha leírják pontról, pontra, hogy mit kell csinálni, akkor talán megy.
Egyébként nagyon köszönöm, hogy segíteni próbálsz.!:-)))
Megágyúzzák az éjszakát a fák csattognak fekete madarak olyan este lett mint egy málhazsák ami belül van már bent marad csak öt deka étcsokoládé az égbolt egy bombatölcsér terepasztalon vodka kávé töltsél én már elaludtam hogy szétesem nem gondolom többé magát az ablaknál állok meglesem csak ágyazzák az éjszakát a fák
Tavasz váróterem Öltözik fegyvervasakba csak innen még kijuss fejébe mélytányérsapka masíroz március
zöld egyenruháján te vagy fénylik egy aranygomb kerül-e hajadba új szalag faágra újra lomb
ha megjön fegyvervasakba repeszt a március behorpad a hold sisakja csak innen még kijuss
mint egy vasárnap délután egy kórházkertben felettesének szalutál rád vigyáz a lelkem
Salak Ez az idő egy pillanat idegen tájak pillanak éjfélkor felragyog a nap bevilágítja mind salak ennyi lehet csak egy pillanat ez az idő az idő nem lehet elvi- selni ha- nem elviselhető
Nyilasi Sándor:Vasárnap
Fényes Adolf:Vasárnap
