Amennyiben a sebész felírja, használhatod. OEP finanszírozott, ha a sebész írja fel. Van jobbos és balos sérvkötő is. Én személy szerint nem viseltem, de a műtétem előtt megérdeklődtem. Nagy melegben nem jó viselni!
"pl. hogyan legyél derűs és vidám. Ez azonban sokszor csak egy álo marad."
Nono, nem úgy van az! :) Nem halálos (általában) betegség ez, hogy rinyálni kelljen. Nem infarktus meg agyvérzés. A kínok közepette is lehet vidámnak lenni. Persze a röhögést csak módjával, mert az nem egyszerű ám műtét után. Sőt sokszor műtét előtt sem. :) DE éppen attól esik jól a nevetés például, hogy nem nagyon lehet. A tiltott gyümölcs mindig jobb.
Még műtét előtt álltam, mikor az egyik ismerősöm sztorizott az ő műtétjéről és a körülményekről. Úgy röhögtem, hogy akönnyeim potyogtak. Már fájt mindenem a röhögéstől. Hatalmas nagy terpeszben ültem a széken és a hasamat fogva röhögtem. Mondta, hogy műtét után egy darabig úgysem merné ezeket elmondani, mert megkínozna a nevetéssel. és valóban.
Még a kórházban röhögtünk egymáson, ahogy műtét után egyikőnk keservesebben vánszorghott az ágyhoz mint a másik. De viccelődésre mindig jutott idő. Bár csak pár napog voltam akórházban, azért jókat beszélgettünk meg nevetgéltünk, már amennyire tudtunk.
A korod megmagyaráz mindent. 19 évesen én is így reagáltam le a dolgokat. A leghamarabb és a lehető leggyorsabban szeretnél túljutni a műtéten.
Azonban egyet kell, hogy értsek dalmatával, mivel mi nem szakértők, csak elszenvedők vagyunk. A szakértelem az orvos kezében (eszében) van. Mi abban tudunk segíteni, hogy ha már eldöntötted, hogy konzultálsz egy orvossal, és ő megműt, miként viseld el a műtét utáni állapotodat, pl. hogyan legyél derűs és vidám. Ez azonban sokszor csak egy álo marad.
Segítünk, de ehhez neked kell lépned azzal, hogy elmész egy orvoshoz.
SzIa! Heresérved van és nem látott orvos?Meg lágyéksérv is a túloldalon?Szerintem minimum a házi orvosodat meg kéne látogatnod.Igazából mi csak a mütét ,műtétek elszenvedői vagyunk,voltunk, nem szakemberek.Két egyforma eset szinte nem is volt itt a topiktársak között.Ami valószínű,hogy a két mútétet egy kalap alatt nem végzik el.Sok dolgot az orvos ott és akkor a felvételnél,néha meg közvetlen a mútét előtt dönt el,altat nem altat laparoszkópos vagy szikés,hálós,nem hálós stb
Olvasgattam a bejegyzéseket és nagyon szimpatikus kis társaság verődött itt össze, ezért is szeretnék tőletek tanácsot kérni.
19 fiú vagyok, heresérv miatt lenne szükségem műtétre, viszont nemrég felfedeztem a másik oldalon is valamit, gondolom lágyéksérv. Orvosnál még nem voltam, a műtétre viszont már elszántam magam, sőt már alig várom :D
Hatalmas dilemmám volt, h melyik klinikát válasszam - az állami kórházas opciót az első körben elvetettem- először az Ars medica lézerklinika honlapján tájékozódtam. Szimpatikusnak tünt az egynapos kombinált fájdalomcsillapítós altatásos megoldás.... aztán utánaolvasgattam, h mit is lehet tudni a tisztelt doktot úrrol és az olvasottak után teljesen elbizonytalanodtam, sőt el is vetettem ezt a lehetőséget.
Az itt olvasott miniplasztikai megoldás nagyon tetszik, örülök, h létezik ilyen technika és, h csak 3 cm-es bemetszésre van szükség.
A kérdéseim a következőek lennének:
Heresérv is műthető miniplasztikával? Elvégezhető esetleg a két sérvműtét egyszerre, egy műtét alatt?
TB biztosítás számít valamilyen mértékben is a műtét finanszírozásában, ha igen milyen mértékben? Mik lehetnek a plusz költségek? A miniplasztika műtét előtt/után milyen fájdalomcsillapítást, érzéstelenítést alkalmaznak? (altatáson kívül)
Örömmel fogadom továbbá az összes itt elvégzett műtét élménybeszámolóját és a tanácsokat is.
Nekem tablettát adtak, de nem tudom minek. Olyan nyugodt voltam, hogy még én is csodálkoztam. :) Hajtott a kíváncsiság is, hogy hogyan is történik egy műtét. Persze közben aludtam, mert altatásban kértem. Nem voltak lidérces álmaim és egyéb kellemetlen mellékhatások, amikról szoktak regélni. Fejfájás sem volt, ezt is sokan szokták mellékhatásnak felróni. Az egészben a legkellemetlenebb az volt, mikor az alig várt infúzió lement és végre felklhettem és kísérlettel kibotorkálhattam a wc-re. Na, az a szédülés és izzadás, melegségelöntés az lepadlózott rendesen. Elég messze volt a wc a kórteremtől, már azt néztem, hogy hogy fogom én ezt kíbírni, míg visszaérek, amikor már egre fogyott az erőm oafelé. Aztán ki tudja mennyi időt vesz igénybe a pössentés. Leizzadva botorkáltam ki a wc-ből. A nővér karon fogott és úgy vezetett, mintha csak esküvőn lennénk. Én meg szaporáztam a lépteimet, hogy minél előbb az ágyamhoz érjek, mert éreztem, minden másodperccel, amit az ágyon kívül töltök, fogy az erőm. Én húztam a nővért, de az istennek nem akart gyorsabban jönni. Hála istennek a kórterem ajtajában elengedett. Majdnem futólépésben céloztam meg az ágyat. Ráadásul még azt is megkellett kerülnöm. Ha még vagy 3 lépéssel távolabb van, akkor kifekszek apadlón. Nem érdekelt a fájdalom, hanyatt vágtam magam az ágyra, aztán ott pihegtem egy percig, majd mint egy csúszómászó féreg, a helyemre araszoltam. A következő felkelés már kisebb szédüléssel és izzadással járt. A haramdik megint. A negyediknél már talán nem is volt. Ez volt az első műtét után. A másodiknál nem volt ilyen. Sőt, infúziót sem kaptam. A látogatóm elég soká ment el, aztán jött a nővér, hogy felkelés, irány pisilni. Amikor felültem az ágyon és a papucsomat keresgéltem, éreztem, hogy kezdek szédülni, meg hányingerem lenni. Észre is vette, mert rákérdezett, hogy szédülök-e. Mondom igen, meg hányingerem is van. Azt mondta, hogy persze, mert nem ittam semmit. Tényleg nem. A látogatómmal elbeszéltük az időt. Rám parancsolt, hogy a teáskanna tartalmának a felét fél órán belül igyam meg, akkor visszajön. Úgy is volt. Persze én azért titokban próbálkoztam a felüléssel az ágyban. És valóban nem volt szédülés és hányinger. MIkor visszajött és kászálódtam az ágyról, elmondta, hogy ha nem iszunk eleget, először a vér besűrűsödik, ettől esik a vérnyomás és szédülés, hányinger keletkezik. Nagyon fontos a sok folyadék, főleg műtlé után, hiszen előtte is eléggé le lett korlátozva a folyadékbevitel. Második műtétkor se előtte, se utána infúziót nem kaptam. Bár utána lehet, erre már nem emlékszek. A elsőnél előtte is, utána is. Szóval kimasíroztunk a wc-re. Sokkal könnyebben ment mint az első műtét után. De a pössentés nehezebben indult, hiszen jobban kivoltam száradva. De az is igaz, hogy az elterülés nem kerülgtett, ennélfogva nem siettetett mint előzőleg. :)
nem kaptam bátorító szurit meg tablettát sem,valami antibiotikumot adtak meg infúziót 2-3 zacsival,Mire fel legyek bátor, az elalváshoz?:-) A műtős srác egy vidám ,jókedvű fazon volt ,felért egy bátorító szurival.
a műtét után már 3 nappal elmentem a háziorvoshoz ,az ötödik nap bementem a munkahelyemre látogatóba,mivel ülő munkám volt /számitógép mellett/akár dolgozhattam is volna de én betegállományra vágytam és 5 hétig hemperegtem otthon.Sajnos asszem 60%-os bért kaptam meg levontak kb 30 ezer forintnyi Cafeteriát is.Ez utóbbi megrendített de a gyógyulás meg a jó kis betegácsi kárpótolt.
A mútét alatt semmit nem éreztem,altattak.Utána mikor felébredtem tapogatni kezdtem a lágyékom ,egyáltalán megmütöttek e?És miért nem fáj?Utána se fájt,legfeljebb a fejem az átélt izgalmaktól:-)
