A túléltük a napot szerintem a terápia első hónapjában teljesen megengedhető.Könyörgöm,3 hónapja még azt se tudtam,hogy ilyen betegség a világon van,de még 2 hónapja is azt hittem,hogy megőrültem,és vége az életemnek!!!!!
Ha meggyógyulok a táborig az újaknak akkor is szüksége van rám,hiszen nélküled,meg a sza csi nélkül nem itt tartanék!!!!!!!
Ez nekem is nagyon szemet szúrt - mármint az ezt a napot is túléltük-dolog. Nekem az jutott róla az eszembe, hogyha csak így tudjuk látni a jelenlegi életünket, akkor talán nincs is értelme a napok túlélésének. Én megélni szeretném az életemet, annak minden jó és rossz történésével együtt. Úgy érzem, hogy ebben akadályoz meg sokszor ez a betegség, és főleg emiatt szeretném leküzdeni. Hiszen el lehet vegetálni éveken keresztül, de azokat az éveket (amik ugye a napokból állnak össze) már nem fogja visszahozni semmi.
Na, leírnék pár gondolatot ezzel a táborral kapcsolatban. Azaz, tulajdonképpen nem is biztos, hogy kifejezetten ezzel kapcsolatban. Ti tartjátok a kapcsolatot olyan emberekkel, akik komolyabb lelki gondokkal küszködnek? Mármint a való életben vannak ilyen kapcsolataitok, vagy ez csak elmélet lenne, hogy jó lenne ilyen emberekkel találkozni (mármint akik hasonló cipőben járnak, mint mi). Nekem van egy olyan ismerősöm, aki komolyan depressziós, illetve pszichésen epilepsziás. Időnként szoktunk egymással beszélgetni mind telefonon, mind személyesen. Az elején nem is olyan rosszak ezek a beszélgetések, de egy idő után engem rémesen elkezd a dolog zavarni - mármint főleg az, ahogy Ő kifejezetten élvezettel lubickol a betegsége tényében, és szépen rá is fogja az egész elfuserált életét. Igazából ami nekem ebből használ, az annyi, hogy ilyenkor rájövök, hogy mennyire nem akarok olyan lenni, mint Ő. Nem lehetséges, hogy alapvetően ez a hozzállás az, ami megkülönbözeteti azokat az embereket, akik meg tudnak gyógyulni, azoktól, akik nem? (Csak elmélkedek, ennek az egésznek semmi személyes vetültete nincs a fórumról senkivel kapcsolatban). Szóval lenne egy olyan gondolatom ezzel a tábor dologgal kapcsolatban:
- a megjelentek egyik felét lehet, hogy kifejezetten zavarná az, hogy úgy érzi, a hasonló gondokkal küzdő emberek görbe tükröt tartanak elé
- amásik felét meg megerősítené abban, hogy mások is eléldegélnek ezzel-azzal a betegséggel, és voltaképpen most már nem is vagyok egyedül a gondjaimmal, jó érzés ehhez a társasághoz tartozni - szóval annyira nem is biztos, hogy meg akarok gyógyulni.
De természetesen ez csak egy gondolat volt, eszem ágában sincs senki jóindulatú kezdeményezését leszólni. A másik oldala meg ennek az egésznek az, hogy talán hasznos lenne megosztanunk az azzal kapcsolatos tapasztalatainkat, hogy kinek mi segített a szorongás enyhítésében, mint hasonlóan szenvedő emberekkel megosztani az érzéseinket. Vagy Én legalábbis úgy gondolom, hogy itt erről IS jó lenne beszélnünk.
A pánikosok,fóbosok hasonlók, azok jöhetnének,én depisekkel csak gyógyult állapotomban tudnám elképzelni.A kapcsolatteremtősöknek biztos összejönne a létszám.A betegségi/gyógyultsági szint,fiú/lány arány számít,legyenek gyógyultak is mindenképp,a súlyosak csak kísérővel jöjjenek.Szakmai felügyelet végig szükséges,ehhez kell hatósági engedély,OCD-seknek biztos.Koleszból csak vidékit tudok elképzelni,de tanyasi panzió az ordítozós feladatok miatt jobb lenne.Étterem van sok faluban.
Szerintem csak, kellene egy találkozót szervezni nem csak kényszereseknek. A többieknek is lehetőséget adva, pánikosoknak, fóbosoknak, depiseknek, stb. Nekem az a véleményem, hogy aki részt venne ezen, hasznára válna. Pld. szjózsi is, a szomszédból gyakorolhatná a kapcsolatteremtést, beszélgetést. De úgy gondolom, hogy egynapos nem lenne elegendő, mert az utazás nagyon sok időt elvesz, legalább kétnaposra kellene tervezni. Nyáron kollégiumi szállást is lehet találni, ill. időben lefoglalni, és ahol kollégium működik menza is van, meg lenne oldva a kajálás is. Én ilyesmire gondoltam.
3 napja nagyon fáj a fülem,ha eszek,ezért 3 napja nem vettem be a gyógyszert.Agyilag semmi különbséget nem érzek,fizikailag jobb,B-vitamint és folsavat vettem be teában.
Délben nagyon siettem,mert mentünk ki a tanyára.Egész nap korcsolyáztam,és inger elárasztásokat csináltam,mert a tanyán lehet ordítva énekelni,láncfűrészezni,fát dobálni,ugrálni.Ideális lenne egy nyári táborzásra kényszereseknek.További feladatok:egy nagyládát telirakok földdel,és addig szurkálom a nagykéssel,amíg elfáradok,sütőtököt "meggyilkolni" baltával,karajt foggal harapni.
Természetesen szakmai segítséggel,engem nagyon érdekelne egy nyári tábor,és Kecskemét kb.középen van,tehát ideális lenne helyszínnek.Strong,téged érdekelne egy hosszú hétvége gyakorlatokkal?,de engem simán beszélgetős is érdekel,illetve egy napos is(utazással együtt).
sajnálom, hogy senki sincs aki szóban is megosztaná társaival érzéseit, persze nem is lenne könnyű tekintve hogy debreceni vagyok:) de ha esetleg vki mégis, szóljon.
Szerintem se elmebetegség,de így egymást közt olyan jó pongyola kifejezéseket használni.Az új divat:Mi a negatív gondolkodás ellentéte?A reális gondolkodás vagy a pozitív gondolkodás?Én azért szeretek a betegség érzetében dagonyázni,mert akkor sajnálhatom magam,meg akkor a többiek is észreveszik,hogy valami bajom van,máskor úgyse sajnálnak.(De itt nem is a betegség szón van a hangsúly,mondhatnám úgy,hogy az életem jelenlegi vakvágányra futása miatt érzett elkeseredésem pocsolyájában fetrengek.)És majd talpra állok.
Szacsi,Pearl,ha valamire csak nyafogunk a Lonelyval,attól még igényeljük a "hajcsárkodásotokat",de az első mondatunk biztos vmi.nyávogás lesz.
Ez a hivatalos verziója! Nem vagyunk elmebetegek, ez pszichés rendellenesség! Ha elkezditek betegnek képzelni magatokat, és örülni annak ha mások sajnálnak, akkor tényleg betegek lesztek.
Pszichopátia = elmebetegség (görög) A s(z)kizofrénia, a mániás vagy bipoláris depresszió - ezek elmebetegségek. Léteznek pszichés rendellenességek, amelyek nem tartoznak az elmebetegség kategóriába: ilyenek például a(z) (egypólusú) depresszió, a szorongás, a kényszerbetegség,a poszttraumás stressz-szindróma, stb.stb, illetve néhány személyiségzavar - bár a személyiségzavar-halmaz metszetet képezhet az elmebetegséggel is.
Amúgy ha belegondoltok, Magyarországon kb. az emberek 70-80 %-a küzd szorongással legalább egyszer élete során, márpedig a kényszerbetegség a szorongás egyik formája, akkor az országban nagyon sok lenne az elmebeteg!
Bár ettől függetlenül van is, de csak cselekedeteik miatt hívjuk őket elmebetegnek! :)
A Dr.Csont c.sorozat egyik részében volt egy OCD-s fiú,aki ilyen oc- táborba ment,és ott sárral kenegették magukat éppen(ingerelárasztás),én szívesen mennék ilyen táborba,meg azt az amcsi OCD-valóságshow-t is megnézném.Ez most az ágyban jutott eszembe,síküveg, pont elkerültük egymást,írd majd meg légyszi,hogy kit "zavartál",ha van kedved.
Szia Síküveg.Nem orvosi értelemben kényszerű cselekedet az én esetemben,rám nagyon jellemző.Én állandóan zargattam a sógornőmet például,mert rám se sz.rt,és nekem meg szükségem lett volna rá,de már évek óta egyszer se hívott föl,most már nem is beszélünk.Előtte meg annyi embert "zaklattam",hogy na.Muszáj volt,és annyi figyelmet mindig ki tudtam csikarni,amennyi a túléléshez szükséges volt."Kérjetek és kaptok,keressetek és találtok,zörgessetek és ajtót nyitnak nektek."/Kidobnak az ajtón,menj be az ablakon.Sokszor a bőr majd leégett a po.ámról,de azért mentem.Amúgy szakmailag a Pearl jót írt.
Szia! Bár nem tőlem kérdezted, azért válaszolnék. Több, mint valószínű, hogy nem OCD. A kényszeresek, ha tudják valamiről, hogy helytelen, nem csinálják, hanem ennek elkerülése végett végeznek kényszercselekedeteket: Pl. ha attól félnek, hogy leszúrnak valakit (kényszergondolat) akkor messziről elkerülik a késeket (kényszercselekedet).
Szia rizsa 31!Te nem ismersz engem,s én se téged.De olyan jó lenne ha válaszolnál.Szeretnék kérdezni .Ha tudod,hogy nem illik zavarni valakit,mégis megteszed többször is ,az már kényszerbetegség?Ha itt vagy kérlek válaszolj!S.
Lonely,a sza csiék is nagyon jó tanácsokat adnak,de te vagy az én haverom.Megleli a zsák a foltját.Amúgy abban a másik topikban a csaj nem igazán értette a hozzászólásodat.Sziasztok.Ez volt a 402. nap.
Igen,az anonim alkohoholisták biztos könnyebben tudnak egymásnak segíteni.Ha egyszer találkozok egy élő emberrel,aki már részt vett csopterapon,majd megkérdezem.Jövő héten a Csigó Katával találkozom,ha összejön.
" , és úgy kelj fel, hogy de szép éjszakám volt,"
Este exponálok lefekvés előtt a jó és rossz paráimra.Mikor fölkelek akkor rögtön első körben a legszörnyűbb paráim ugranak be(nem gyilkolászós,inkább világvége).Ma abba kavarodtam be,hogy egy kényszeres ismétlést akartam megelőzni,de csak ültem fél percig,és nem tudtam,hogy most mit is kéne.
Ha valamit egyszer megcsináltál akkor könyveld el, hogy ok, és ne csináld többször, nem kell egyhelybe ülnöd, csak ne csináld még egyszer azt a cselekedetett, amit már előtte megcsináltál.
Amúgy én szívesen segítek bárkinek, csak az a baj, hogy én könnyen magamra veszek dolgokat. Bántalmazási kényszereket nem akarom fejtegetni, mert azok rám ragadnak.
És még valami: ne úgy gondolj egy napra, hogy ezt túléltem! Ez nem jó! Persze, hogy túl éled, ez nem halálos betegség! Úgy feküdj le, hogy köszönöm a szép napot, a kényszereimmel együtt, és úgy kelj fel, hogy de szép éjszakám volt, kényszerek nélkül.
Éjjel nincs kényszergondolat és kényszercselekvés sem.
402 napja vagyok kényszerbeteg.Sza csi,ez a válaszmegelőzés nagyon nehéz.Most próbálom az ismételgetést nem végrehajtani,de közben csinálok kaját,vagy mozdulatlanul kell ülni a nem végrehajtandó cselekvés helyszínén?
401 napja vagyok kényszerbeteg.Sziasztok.Böjtelő hava másodika van,szerda.Karolina,Aida névnapja.A Hold fogyó,és hajnalban ment át a Vízöntő csillagképbe.Szerda a köles, és a Merkúr napja.A Gyertyaszentelő Boldogasszony napján szentelt gyertyát viharban vagy haldokló mellett ajánlott meggyújtani.
Elmúlt a 401.nap is,amióta kényszerbeteg vagyok.Engem csak az érdekel,hogy a holnapi napot is végigcsináljam.A nagykőrösi szemináriumot lemondtam a riport miatt,és asszem megbántottam a tanárnőt.Végigcsináltuk ezt a napot is.Sziasztok
Szia,Strong. " Mindenesetre ez a forum is egy kincs!" Hát ezzel nagyon egyet tudok érteni.
A személyes találkozóra tegnap azt mondta az áterem,hogy szerinte az OCD-s emberek nem szeretnek beszélni a tüneteikről,úgyhogy az itteni betegeit nem értesítette a klubterveimről,és csoportterápiára még nem hívott.Szerintem,ha minden betegségre jó hatással van a betegek találkozója,akkor legalább megpróbálni meg kéne velünk is.A Nyírő Gyulában is van csoportterápia,ha rossz lenne,biztos nem csinálnák.Nekem is reményt adtok, mikor itt a fórumon dumálunk.
Sziasztok! 6 éve szenvedek OCD-ben, hol jobb hol rosszabb, vagy inkább ritkán jobb általában rossz. Rizsa nagyon jó hozzászólásaid vannak, reményt adsz:) Nagyon sokáig szégyeltem magam mások előtt, hiszen sokan elmebetegnek néznek bennünket és nem értik meg hogy tudjuk mi hogy ez rossz, csakhát a (negatív) gondolat mindig győz, de ma már nyitottabb vagyok, mostmár több ismerősöm tudja. (persze nem mindenki:) Sokat gondolkoztam azon, milyen jó lenne hasonló emberekkel találkozni személyesen, és talán így tudnánk egymást támogatni, hiszen mi tudjuk milyen ez, átéljük vagy átéltük. Nemtudom esetleg érdekelne ez valakit. Mindenesetre ez a forum is egy kincs!
Most hívott Zita,a riporterlány.Jelentkezett még 2 beteg.Meglesz a riport.Úgy izgulok,hogy pont az érdekes tüneteimet fogom kihagyni.
Sza csi,te szakmádban tanultad a viselkedésterápiát?Ha létezne egy speckó tanfolyam,és te elvégeznéd,akkor szerinted tudnál más,enyhébb kényszerbetegeknek segíteni?Szerintetek segítene a mai állapotokon,ha nem csak pszichiáterekhez lehetne menni,hanem alakulna egy hálózat,cihológusok,és más segítő személyekből?
megpróbáltam.Azt mondta a doktornő,hogy szerinte is alkalmazni kell a kognitív technikákat.Megbeszéltünk egy időpontot.
Sziasztok,Túléltük a tegnapi napot.Ma kedd van,-7 fok a hideg.Ignác és Virgínia névnapja van.A Hold fogyó,és a Bak csillagképben áll.Körömvágásra és szőrtelenítésre alkalmas a mai nap.Vízöntő időszakban vagyunk,a hallgatagság alaptulajdonságban fejlődhetünk,amely a meditációs erő kifejlődését segíti.
Nekem tegnap az volt,hogy az áruházban először ingerelárasztást alkalmaztam(mindent letapperoltam)aztán végül egy kis kabátot otthagytam,és utána nem érintettem meg semmit.Itthon jutott eszembe,hogy a kis kabátnál válaszmegelőzést kellett volna csinálnom " aztán először 10 percig nem hagyják kezet mosni, majd 20 perc, és így tovább ez is megszokódik ez által. Először nagyon nehéz." legalább Anyu segítségével.Mert így utólag azon parázok,hogy még a kis kabátot meg tudtam volna érinteni,és utána kezdtem volna a válaszmegelőzést,persze a valóságban gondolom már besokalltam,és azért hagytam ott a kabátot.Jó volna,ha ezeket a dokimnál előre be tudnám gyakorolni,mert így élesben,a magam feje után sokkal nehezebb.Ha rám így is ilyen jó hatással van a viselkedésterápia,akkor szakszerű segítséggel már hol tarthatnék.A neten már próbáltam írni egy pesti doktornőnek,de olyan hülyén van az email címe,hogy nem tudom a kérdést elküldeni.Lehet,hogy megpróbálom mobilon.
Neked könnyen tudok egy-két kognitív terápiás ötletet írni, hogy a DVD-vel ne legyen gondod. Ezeket nem én találtam fel, hanem nekem is úgy tanították.
Szóval:
Fogsz egy DVD lemezt, az a legjobb, ha olyat amit nagyon szeretsz, és összekarcolod (nehéz lesz megcsinálni), aztán odateszed a DVD lejátszó mellé, úgy hogy ha filmet nézel mindig lássad. Egy idő után megszokódik a dolog, és nem gondolsz többet a DVD film karcolásra.
Ha először nem megy ez akkor kezd el magadnak mondogatni, hogy hogy karcolnál össze egy DVD-t, vagy hogy tudnád összetörni a lejátszót, és a gondolat meneted vége mindig az legyen, hogy ezek csak tárgyak ha meg is történik ez akkor is tudom őket pótolni.
Ezek hidd el működnek, először úgy kell csinálni, ahogy neked egyszerűbb, valószínűleg a gondolati lesz az.
Írásos terápia:
Fogj egy füzetet, és kezd el benne írogatni, mondjuk egy nagy tízszer, hogy miktől félsz, egyre jobban megszokódik a dolog, és már a megszokás miatt sem fogsz ezekre gondolni.
Angliába csináltak egy kísérletet, hogy egy férfinek állandó elszegényedési kényszergondolatai voltak, pedig gazdag volt. Az ablakból ki kellette szórni a pénzét, ezt csináltatták vele meg jópárszor, és a vége az lett hogy meggyógyult. Mert az a pár font amit kiszórt, nem okozott neki semmilyen kárt. Hát neked is így kell a dvd és tv és dvd lemezes dolgokat felfogni. Nem lesz, nem baj, majd akkor később lesz.
A másik írási gyakorlat, hogy elkezded leírni, pl. 1. mondat: megkarcolódott a dvd lemez, 2. mondat: A dvd lejátszóban megkarcolódott a dvd lemez, 3. mondat: Miközben filmet néztem a dvd lejátszóban megkarcolódott a dvd lemez, 4. mondat: Miközben filmet néztem a dvd lejátszóban megkarcolódott a dvd lemez, de nem számít, majd letöltöm újra a filmet!
Ez csak példa volt, az a légyeg, hogy először írd le a parád, aztán ezt bővitsd legaláb 3 mondaton kereszült, majd a 4. mondatba legyen a megoldás, vagy a happy end. :)
Ez például nagyon bejött nekem!
Kézmosás, arra azt a terápiát szokták alkalmazni, hogy nagyon összekoszolják a kényszeres kezét, aztán először 10 percig nem hagyják kezet mosni, majd 20 perc, és így tovább ez is megszokódik ez által. Először nagyon nehéz.
Na most nekem ennyi jutott eszembe, ha kérdésed van szívesen segítek.
A légyek: NEM KELL ELFOGADNI A BETEGSÉGET, SŐT NE IS HÍVD MAGAD BETEGNEK, CSAK KÉNYSZERESNEK. NEM SZABAD ÖNSAJNÁLKOZNI, IGEN IS DOLGOZNI KELL, ÉS MINDEN JOBB LESZ!
Igen mielőtt bekerültem volna, már csináltam a kognitív terápiát, csak kevésnek bizonyult. Az elején azt hittem amúgy, hogy depressziós vagyok, és persze skizofrén, de megnyugtatott a pszichológus hogy szülés utáni kényszerneurozis a pontos diagnózisom. A pszichiáter szerint amúgy nem csak kényszerem van, hanem szülés utáni depresszióm, bár én soha nem éreztem magam depisnek, ja és generalizált szorongás (magam generálom azt hogy szorongjak), lehet ebbe is valami.
Én már amúgy előtte sejtettem, hogy kényszeres vagyok, csak mikor jobban lettem soha nem foglalkoztam vele, pedig előtte is voltak kényszeres tüneteim, a hipohondria mellett.
