Ezen a szakaszon is fel voltak újítva a jelzések, és több kevesebb sikerrel elég jól tudtuk követni őket. A jelzések néhány helyen eltértek a térképen jelzett útvonaltól.
Bajáról egy elég hosszú (15 km) "gáttúrán" kell eljutni Ósükösdre. (ugyan a távolság kicsit hosszabb, mint amit a túrafüzet ír). A Kulcssoház jele a térképen rossz helyen szerepel, a jelet kell követni, hogy megtaláljuk. Szerencsére megtaláltuk a gondnokot, aki készségesen nyújtotta a bélyegzőt és a párnát (Bács-Kiskun megyei AK felirattal). Sükösön nem a térkép szerint megy a jelzés, hanem a logikus "egyenesen keresztül a falun" útvonalon. Sükösd után a jelzés nem a földeken keresztülvezető út felé mutat, hanem az erdő felé tesz egy kitérőt, amit nem nagyon értettünk, de végül a jelzéseket követtük. kb 4 km után egyszercsak eltünt a jelzés, de lehet, hogy mi voltunk figyelmetlenek. Ekkor átvágtunk az első keresztező úton a térkéen jelzett út felé, és nagy meglepetésünkre ott volt a frissen felfestett jelzés. Sajnos az Ólom-hegyre nem tudtunk felmenni, mert nem találtunk utat, ami felvitt oda, lehet, hogy ezzel a kitérővel szalasztottuk el az alkalmat. Aztán a Rémi országútig már nem volt nagyobb gond, ott egy kicsit megpihentünk, és mentünk tovább. A Szentgyörgy erdésztelepig a jelzések jól követhetőek voltak, és szerencsére találtunk ott egy működő kutat, mert addigra már minden vizünk elfogyott. Utána szerintem a térkép eltér a valóságtól (és a jelzéstől), mert a jelzésen hagytuk el a telepet, de 1 km után egyszer csak nem találtuk, és a hangokból itélve balról elmentünk a falu mellett. Szerencsére az 54-es melett találtunk egy fogadót, ahol megpihentünk, és végül országúton mentünk el a Hajósi pincékig a sötétre való tekintettel. Bélyegző és szállás a Judit-panzióban.
Másnap Császártöltés felé vettük az irányt, jelzések jól követhetőek voltak, és Kéleshalmon a boltot vasárnap is éppen nyitva találtuk (10-ig van nyitva). A Természetvédelmi terület után a jelzés megint eltünt, de aztán egy kis bozót törés után szerencsésen visszatalált hozzánk, és a Pici-paci tanyára már együtt érkeztünk. Egy kicsit meglepő volt, hogy a jelzés egy tanyán megy keresztül, aminek zárva vannak a kapui, de legyőztük ellenérzéseinket, és beléptünk. Hamarosan a német vendég/tulaj is megjelent, és adott bélyegzőt. Ez után Kunfehértóra sima utunk volt, azon már meg sem lepődtünk, hogy a jelzés nem azon az úton megy, amit a térkép jelez.
Szeptemberben újítottuk fel a Németbánya - Nagyesztergár közötti OKT szakaszt, benne a Kisszépalma - Szépalma közötti részt is. A hétvégi Bakonyi Barangolás túrán derült ki, hogy lekerítettek ezen a szakaszon egy erdő részt, ahol fakitermelés folyik.
Bosszantó és elkeserítő, hogy elterelték és leszürkítették a friss jeleket, viszont mégis dicséretes, hogy gondoltak a túrázókra és "festettek" helyette elkerülő úton jeleket. Máshol ezzel nem törődve, egyszerűen csak lekerítenek erdő részeket és mindenki menjen, amerre tud. Lényeg az, hogy el lehet találni ezen a szakaszon is.
Így most bekerült a jövő évi terveink közé ennek a szakasznak az újra festése is!
Nógrádi vártúrák + Bükk, Mátra várai + Szentkutak Magyarországon
Hasznos-Fallóskút-Ágasvár
2006. október 8.
Láttam a térképen, hogy közvetlen jelzett út visz a Cserteri-várhoz Hasznosról (Z, majd ZL), át is mentünk rajta, mivel jórészt a falu (azaz pásztói városrész) főútján halad, de kocsival mentünk családdal, így maradt a víztározónál parkolás, és a főút felőli megközelítés. Ami viszont jóval keményebb mászás a meredek, bozótos, sziklás déli oldalról. Fentről remek a körpanoráma, a víztározó és Kelet felé, de vissza Pásztóra is. A "Várak a Mátrában" kódjai két helyen is megvannak (egyrészt a ZL útvonalán, a romok alatt, egy fatörzsön tábla, ill. fent az egyik falmaradványon festett jel) a "Bükk, Mátra várai" szervezőjétől megtudtam, hogy ezek a pöttyök is megfelelnek igazolásként. Talán a Nógrádi vártúrákhoz is elfogadják majd... főleg, ha fényképpel is megtámogatom.
Fallóskúton, mivel már voltam ott többször, a családot magára hagytam, hadd fedezzék fel a Szentkutat és környékét, én pedig alapos rohanásba kezdtem, hogy ne várjanak rám sokat. A zöld sávon mentem Ágasvár felé, a Fiúsom-patak mellett ereszkedett az út folyamatosan (tudtam én, hogy ezen majd vissza is kell jönni), a túloldalra, az irtás felé, ahol négy éve sokat jártunk, szép kilátás volt egy-két ponton. A P és a Csörgő-patak jobbról becsatlakozott, én balra haladtam, úgy terveztem, hogy majd a P+ lesz a választott útvonal Ágasvárra. Viszont jó időt akartam menni, így lejtmenetben ill. szintben jobbára futottam. Nem is vettem észre a jobbra induló piros keresztet, s ha a sziklamászóhelynél nincsenek ott páran kötélen lógva, amire felfigyeltem, akkor bizony (bár már gyanús volt, hogy hosszan haladok a piroson) beszaladok Mátrakeresztesre. A térképen láttam, hogy a sziklamászóhely bizony már túl van, így visszafelé erősen figyeltem balra, meg is lett a P+. Innentől aztán a Naszály kék háromszög jelzése jutott eszembe: szűk ösvény, hangulatos, de egen meredek. Méregtelenítő túraszakasz volt, értsd: izzadtam rendesen. Jobbról érkezett aztán a PZ, s rövidesen fent voltam az Ágasvári-turistaháznál. A büfé nyitva, kéktúra-bélyegző a pulton, vettem üdítőt és ásványvizet is, egyrészt mert volt mit pótolni folyadék-ügyben, másrészt kellett is az üres flakon a szentkút vizéhez. A turistaháztól visszafelé szép kilátásban volt részem, továbbá megállapíthattam a fallóskúti irtásra és az erdészeti útra nézve, honnan jöttem, s hova kell majd visszamásznom - persze erős lejtmenet után. Visszafelé útba ejtettem a Csörgő-lyukat is, amennyire lehetett, vakuval befényképeztem a lezárt barlangbejárattól, valami azért látszik. A plusz -igaz, nem vészes- kitérő miatt (a sziklamászóhelyhez) továbbra is jó iramban mentem, de inkább futottam, bár egyszer majdnem bokaficammal zárult a flúgos futam, innentől óvatosabban léptem.
A legjobban a gyaloglás mégis szintben felfelé, a Z- útvonalán vissza Fallóskútra sikerült, inkább agyból, mint combból, folyamatos erős ütemet diktálva, nem akartam, hogy sokat várjanak rám a népek.
A Szentkútnál most is nagyon sokan voltak (egyházi ünnep lévén, bár itt mindig erős a forgalom hétvégén), bélyegzőt nem kaptam, a kegytemplom bazárjában sem, de a remete, akinek igen veres képe van és bőbeszédű, elkérte a füzetet, mondván, ő majd aláírja, sőt adott mellé egy képeslapot, szintén dedikálva. Persze fényképeztem is.
Zárszó: Mátraszentimrén a Szlovák Csárdában a juhtúrós sztrapacska és a káposztaleves most is boldoggá teszi az embert.
Bevallom, én nem nagyon foglalkozom azzal, hogy jelvényt vagy kitűzőt kapok (még mindig nem sikerült rendesen megjegyeznem a különbséget, bár félévente előkerül a téma itt a topikon), de jól nézzen ki. Legszebb a tűzzománc, aztán a fém, aztán a lefóliázott papír a fémlapon (nem túl szabatosan fogalmazva...). Nomeg az sem mindegy, miért is kapom...
Persze a Túra a lényege az egésznek, de gondolom nem én vagyok az egyetlen (főleg itt a topikon), aki azért a jutalmat is becsüli :-)
Mivel nem volt kedvem hajnalban kelni, ebből az irányból jártuk be a távot. Kapoly elág. buszmegállónál állva (ami a tabi főúton van a faluban) az érkező buszon Balatonlelle felirat van, ezen annyira meglepődünk, hogy későn kapunk észbe. Szerencsére kivételesen 10 perc múlva jön a másik, ennek is jó útvonala van, Tapolca – Veszprém – Siófok – Tabon keresztül nem szed össze késést:), igaz, Andocson is megáll pihenni.
A templomban kezdünk, még éppen besurranunk a mise előtt. Utána jobbra kanyarodunk az épület mellett és végül hátul, a szabadtéri oltár, pihenőhely és egyebek mellett a szerényen meghúzódó kutat is megtaláljuk. Visszatérve a kolostor (a hivatalos pecsételőhely) bejáratához tanakodunk, hogy mi legyen, amikor egy nő jön, aki beenged minket. Kapunk TKM pecsétet és megnézhetjük a Mária ruhák múzeumát. A szemben lévő kocsmában kicsit nehezen szerzek rendes bélyegzést, a pultosnő szerint én vagyok az első, aki ilyet kért.
Elindulva a karádi műúton hamarosan kis kitérőt tettünk a kálváriához, szép a kilátás és egy geoláda is lapul a bozótban. A falu végén jól jelzett jobbra letérés egy szekérútra, innét elég sok okunk lesz a jelzések tekintetében a panaszra. A lényeg, hogy akkor is tartani kell a nagyjából egyenes északi irányt, ha éppen nincs jel, később majd lesz. Egy magaslesnél jobbra kell fordulni (a jelzés nem a leglogikusabb helyen, a lesen van), tovább nem visz normális út. Jutalom a Tojári-tó látványa, ennek partján haladunk tovább északra egy kukoricásban vezető szekérúton.
Egy házilagosan, de jól kiépített pihenőhely-stég komplexumig tart az út, itt jó a kilátás a tóra. Innét próbálkozhattunk volna tovább a kukoricás mentén, de kb. 10 méterre az erdőszéltől van a korábbi felhagyóban lévő szekérút folytatása, mi ezen haladtunk. Egy becsatlakozó földút levisz, az erdő és a kukoricás között füves szekérútként folytatódik. Elhagyunk két magaslest, majd egy erős földúton kell jobbra kanyarodni, a kukoricatáblák közötti út átvisz a patakon, ahol jobbra, visszafelé kanyarodunk. Az első útelágazásban balra, felfelé kell indulni a szántóföldek között a dombra, jelzés semmi, pedig lenne mire festeni.
Miután lecsurogtunk a dombról, egy mellékérhez jutunk, előtte magasles. Térkép szerint át kell kelni a patakon, de út nem vezet északra a másik oldalán, így ezen kell maradni, jelzés nincs a kanyarodásnál, csak picit később. Innét hosszan újhól északi az irány, előbb egy erdőben, dagonyás földúton, később egyik oldalról kukoricás, másikon a patak. Végül erős földút vezet át jobbra a patakon (itt jelzés is van), megkezdjük a kapaszkodást az újabb dombra. A földút egy idő után visszakanyarodik az erdőbe, valószínűleg egyenesen, egy nem járt úton kellett volna továbbmenni. A feladat némi nagypistázással a földúton emelkedve, majd a T elágazásban balra fordulva oldható meg. Innét már közel van a Szántód-Kaposvár műút melletti Mária képes fa, melynek környéke sajnos nagyon szemetes.
A forgalmas úton északra fordulva a második földútnál érdemes letérni, így kevesebb szeméten kell átgázolni. Innét keletre fordulunk, először egy körbekerített diófaültetvény mellett a mai nap legrosszabb, de még nem veszélyes szakasza következik a felhagyott réti szekérútnak köszönhetően. Az ültetvényt elhagyva a földút az erdő déli szélén halad, szép kilátással, majd elérve a zicsi műutat már csak le kellett csurognunk rajta Kapolyig.
Mit nem adnék egy ilyenért. Megcsináltuk még a suliban a Zselici meg a Szekszárdi részt, a Mecsek hibádzott, és betegség miatt nem mentem nyáron a mecseki túrára...
Az OKT esetében egy meglévő utvonalat jártak be, a DDK akkoriban már létezett Kaposvártól Szekszárdig , A Velem Kaposvár közötti szakaszt találták ki Rokiék , és ezt az útvonalat végül is teljesen ujra ki kellett találni mivel nagyon közel mentek a határsávhoz. Ha néhány évvel később jelöljük ki az utvonalat akkor jobban lehetett volna tartani az eredeti elképzelést de most ez van.
Rokiék anno az Őrségben is jóval hosszabb utat jártak be, mint a mostani DDK. Úgy emléxem, a DDK-ról készült film sokkal több kitérővel készült, a maitól jelentősen eltérő útvonalon, a régebbi OKT-s másfél millió lépés viszont szinte ugyanazt az útvonalat tartalmazza, mint a mostani OKT.
Már pár éve beírtam ide az útvonalat, de ha valaki óhajtja, akkor megismételhetem.
Amúgy én ezt tekintem az EREDETI DDK-nak, hiszen Rocky ezt "találta fel". Az egy másik dolog, hogy dél-szláv válság miatt végül nem merték ezt az útvonalat berakni.
Lassan húsz éve, hogy befejezték az egy millió lépést.
Az eredeti DDK jelvény ami a Kaposvár Szekszárd közötti szakasz teljesítéséért járt.
A nyitó túra kitűzője