Jóvanna, 2 hónapra (nov-dec) 2 db 1 napos túrát csak betervezhetek. Októberre nem merek, a tervek szerint ugyanis vasárnaptól keddig bicikli-túra, de inkább majd utána írok róla, ha szerencsésen teljesítettük.
A Tápióbicske-Ceglédbercel lehet, hogy csak 30, de onnan Cegléd még 11-12 killa.
Visszakerestem és megtaláltam a "kérelmezőt", aki Vaskalap kartárs volt.
Viszont lenne egy kérésem, ha arra jártok: Kánytól délkeletre, amikor a jelzés metszi a Büttös-Szemere utat, van az úton két buszmegálló, egymástól 600 méterre. A menetrendkönyvben Kányi csárda és Kányi csárda aut. ford. néven szerepelnek. Szeretnélek megkérni, hogy ellenőrizd; valóban ez e a neve a megállónak és mikor indulnak onnan buszok. A menetrendkönyv szerint (csak a Kányi csárda aut. ford-ot írom): 643 és 1747, de csak iskolai előadási napokon. Előre is köszi!
Ez volt a feladatom.
2.
Senkit sem akarok rábeszélni a "Partizán útra", csak klassz útvonalnak tűnik. Tipikus: egy túranap, egy túra, egy jelvény. Wenzel Petivel is megbeszélhetjük, hogy Ózdon adja át a kitűzőket. A logisztika valóban nem egyszerű, de megoldható. Annyiban lehet, hogy tudok segíteni, hogy a Hangonyi tóhoz kijönne egy ismerősöm kocsival, aki bevinne bennünket Ózdra, így elérhetnétek a négyes, budapesti buszt. Ha reggel kilenckor elindulunk Borsodnádasdról, akkor az elég lehet a befejezéshez. Szűk keresztmetszet, hogy az autóba csak négyen férnénk be. Talán tudok kisbuszt is szerezni (8 személyes), de annak komolyabb ára (100 Ft/km) van.
3.
Nagyon örülnék a "Kós Károly emléktúra" teljesítésének is. A "viszonylag kevesen teljesítették" kifejezés nem tudom, hogy helytálló-e, mert jelenleg 383 teljesítőnél tartunk. A "Mária képek a Mátrában" teljesítői, már egy szerényebb szám, ők 135-en vannak, de ez egy elég komoly túra, egy napra.
Mátraházán ven egy tuti lángosos/palacsintás. Nem tudom, hogy november/decemberben is üzemel-e?
Nem lenne kerek a "káposzta", ha kimaradna ez a szakasz, hisz Vakond beszámolója ebben a vonatkozásban enyhén szólva hiányos.
Végső soron az késztetett a metszőolló cipelésére, hogy Vakond leírása szerint az út (legalábbis az eleje), járhatatlan.
Fel voltam készülve arra az esetre is, hogy tisztogatok, és csak Antalmajorig megyek.
Lássuk az eredményt!
Debrétén fejeztem be, ott kellett folytatni!
Nem volt könnyű hajnalban (4:00) kelni, a sötétben vonatozni, egész napra való kaját-piát beszerezni és cipelni.
Szerencsére Miskolcon üzemel egy kis bolt az állomáson, még kávét is tudtam inni!
Nem volt fűtés a vonaton, még jó, hogy több réteghez elegendő cucc volt nálam!
25 percet kellett volna várni az állomáson, de elindultam bemelegedni, a kocsmáig gyalogoltam. Ott van a megálló..
Köd volt, nyirkos hideg, és sötét.
Mikor Debrétére értünk, akkor már lehetett látni, és a Nap is felkelt.
Remélem sikerül a fotó, elől az olajütő, a háttérben a templom.
A felkelő Nap hangulatát is próbáltam megörökíteni, bár nem értek a fényképezéshez.
Egy vallomással tartozom.
Mivel arra készültem, hogy Keresztéte és Rakaca között gyaloglás lesz, úgy döntöttem, elfogadom a sofőr ajánlatát, és megspóroltam 1,3 kilométert. Az elágazásnál tett ki.
Szánom-bánom, de nem volt lelki erőm egyedül maradni, amikor indult a busz.
Útközben figyeltem a jelzéseket:o)
Az elágazásnál, a KRESZ táblán egy tiszta jel irányít balra.
Hogy miért írta Vakond azt, hogy jobbra, nem tudom.
Felkészültem arra is, hogy egy északabbi nyiladékon megyek, de láss csodát, egy jól járható szekérút indult, átellenben a táblával, melyen a tiszta jel volt.
Mintha kaszáltak volna az elején, de ami a lényeg, volt út, és nem voltak szúrós indák.
Tiszta jeleket is találtam.
Kicsit később már kerülgetni kellett a sarjakat, egyiket másikat meg is kellett taposni, de összességében jól járható az út.
Nem ártott volna felvenni a kamáslit!
Jó kilométer után kiérünk egy irtott területre, magas, nedves fű, ritkulnak a fák, de jelek vannak.
Keréknyom továbbra is, kitárul a panoráma. Apró fennsík a dombok között. Hangulatos.
A füves rész után végre igazi erdei út. Kezdtem bizakodni.
Egy hatalmas irtásnál elágazás, jelek itt nincsenek, a baloldali út a nyerő.
Később becsatlakozik a K+, mely Tornabarakonyból indul.
Sajnos, amikor ott jártam, nem jegyeztem fel a távolságot. Örülnék, ha valaki pótolná a hiányosságot!
Folyamatosan ereszkedünk a hangulatos fiatal erdőben, majd jobbról irtás.
A völgyben, melyben a Hídvégardó - Tornaszentjakab - Rakaca közötti műút "fut", felfedezni véltem a megülő ködben Tornaszenjakab apró, román kori templomának tornyát.
Vártam egy csöppet, hogy a köd felszálljon, majd KATT. Remélem, sikerül a felvétel.
Indul egy út lefelé, de jelzés nincs. Kár. Antalmajor innen jó 1 kilométer!
A mi utunk itt balra fordul, 10 méter, és már egy másik völgy, köd egy szál se, az orrunk előtt Becskeháza temploma, a háttérben az Alsó-hegy hatalmas, keleti tömbje.
Becskeháza már nem a Cserehát települése, igazi kakukktojás.
Tornai-dombság a tájegység neve.
Egy rövid ereszkedés, kunkor a pusztuló telep mellett, majd aszfaltcsík, és már a templomnál vagyunk.
A 6 kilométeres szakasz kényelmesen megvolt 1,5 óra alatt.
Ez az "eredmény" nagyon fontos volt a túra egészének szempontjából, hisz sokkal rosszabbra voltam felkészülve.
Gyors festés, "paszírozás", az idő és a tábla adatainak feljegyzése, majd irány Antalmajor.
Becskeháza után a kőbánya felé indulunk, kapaszkodunk felfelé, együtt a Z- jelekkel.
Egy enyhe balos kanyar után a szekérút visszafordul, itt bátran be kell "rontani" az erdőbe, ott vannak a jelek.
Egy mélyútban, mely patakmeder is, haladunk, mígnem elérjük az országutat.
Itt jobbra, előttünk épületek, illatok.
Itt van élet.
Mivel még nagyon korán volt, úgy döntöttem, megpróbálom a lehetetlennek tűnőt, kihagyom Tornaszentjakabot, a tervezett kóricálást, és irány Keresztéte.
Olvasgatom itt a hozzászólásokat, kétszer is meg lettem említve, csuklok is rendesen...
Múzsla, ne haragudj, azt a csereháti menetrendet biztos, hogy nekem írtad? Talán még életemben nem voltam Kányban...
A Kohász-Kékkel kapcsolatban viszont kaptam Tőled Oklevelet az upponyi kocsmában (néhány órával elkerültük egymást), azért hálás köszönetem ezúton is!
A Partizán-útról:
Kevés olyan túra van, aminek ennyire sz*r a logisztikája, az ország nagy részéből (és Pestről is) elég nehezen oldható meg 1 nap alatt. Még Borsodnádasdra csak-csak el lehet jutni busszal, de a másik végpont szvsz nagyon rossz helyen van.
Szerintem sem igazán topiktúrának való, bár kétségtelenül nagyon szép túra, ráadásul a jelvénye is elég klassz.
Én tavaly (és tavalyelőtt) javasoltam a Kós Károly-túrát, mert kényelmesen bejárható hosszúságú (17 km), viszonylag kevesen teljesítették (legalábbis itt a topikban ritkán kerül szóba), az igazolólap letölthető, az Országos Kéket is érinti, és a logisztika is viszonylag jó.
Hát hogy réteses van-e Mátraházán vagy Gyöngyösön, bevallom, azt nem tudom...
Mint néhány év után leesett anno nekem is, az október 23. "ősi" hagyomány. Ekkor egy nem annyira kötött útvonalú szabad bóklászás, és gasztroturizmus (rétes stb.) van valahol a budai hegyekben.
A másik, az a decemberi topiktúra, ami viszont kifejezetten ennek a topiknak a túrája, hiszen minden alkalommal (legalábbis eddig mindig így volt) egy "egynapos" túramozgalom útvonalát járjuk be, és amennyiben a szervező is részt vesz, rögtön a célban díjazást is kapunk. Az ötlet Nagypapitól származott 2003-ban, hogy találkozzunk egy ilyen túramozgalmi túra keretében. Az akkor teljesített Gödöllői Kéken találkoztam a(z akkori) topikosok döntő többségével először. 2004-ben a Peremtúrát jártuk végig, 2005-ben pedig "a Hunyad-oromtól a Gellért-hegyig" útvonalán voltunk. Ebbe a sorozatba simán belefér a Partizán út, sőt! Viszont lévén fővárostól távolabbi túráról van szó, nagyobb előkészítést igényel (leutazás, stb.), úgyhogy lassan ideje agyalni a pontos időponton!
Tavaly dec. 18-án volt egy topicos Hunyad-oromtól a Gellérthegyig túra, amire nagyon el akartam menni. De a barom burkoló közbeszólt. Még novemberben kezdtünk felújítani, elvileg 1,5-2 hét lett volna, de csak az idő haladt, ő nem. Rém lassú és lusta volt, ráadásul pontatlan is. Menet közben mestert váltottam, de akkor már javában december volt, s azon a hétvégén még bőven tartott a dolog, én is otthon tevékenykedtem, így buktam a dolgot.
Most családi esemény szólhat közbe, de remélem, össze tudom hozni, hogy ott legyek.
Én sem találkoztam még emberekkel, akik jönnének, így veled sem (érdekes, ez kölcsönös :-)) szóval várakozással tekintek az esemény elé.
Őszintén megvallva, én végig úgy készültem, hogy egy novemberi/decemberi "Partizán út" lesz a topiktúra.
Most visszaolvasva láttam, hogy ez a dolog - legalábbis ilyen formában - el lett vetve. Így jár az, aki ritkán olvas.
Pedig az emberek nagy részével még sohasem találkoztam személyesen - veled sem - a másik részüket, meg már évek óta nem láttam. Lükepékkel is, utoljára a 2003-as, alföldi kéken túráztam együtt.
Akkor jelzek, ha biztos lesz.
Bár 2004-ben is így volt, aztán mehettem a kórházba, az öcsémhez. :-(((
Elképedtem, hogy mennyire nehezek voltak a körülmények Kány és Darvaspuszta között. Mi 2002 júniusában csináltuk bringákkal és az a rész elég jól megvolt. Emlékszem, hogy még nagypapinak, buszmenetrendet is kellett írnom a megállóban. A többiek megnem értették, hogy mire készülök. :-))
Amúgy az a határ melleti táj tényleg nagyon hangulatos, bár összességében ez az egész túrára igaz. Mondjuk én egyedül biztosan nem mertem volna elindulni.
Emlékszem, hogy anno 94-ben, amikor az OKT-n jártam először a Cserehátban, mennyire tetszettek a "gömbölyű szélű" erdők. A mezők mellett ugyanis, gyönyörű ívben, határozott kontúrral következett az erdő.
Ahogy előző nap, reggel 4:00-kor csörgött a vekker.
Nem volt könnyű kikászálódni a jó meleg ágyikóból!
Gyors tisztálkodás, csomagolás, csomagleadás, majd irány a 4:52-es vonat.
Ahogy előző nap, most is sűrű köd fogadott Szalonnán, és sötét volt még.
Mivel 25 percet kellett volna várni, azonnal indultam Szalonnára (1,3 km), az italbolt melletti kocsmánál van a megálló.
Ekkor már világosodott, de még köd volt.
Jött a busz, irány Rakaca.
A kereszteződésben kitett a sofőr, spóroltam pár száz métert:o)
Az első kilométer eseménytelenül telt, egy autó jött mindössze, de az tele volt.
Pár száz méter, és jött egy különbusz, Fancsalra szállított szüretelőket.
Szászfán kiszálltam, irány a bolt. Ez jó döntés volt, hisz folyadékból soha sem elég
A "kitérő" miatt elszalasztottam a nem menetrend szerinti, de a boltos szerint rendszeresen érkező különbuszt. Visszafelé jött, mikor mér túl voltam a pamlényi elágazáson.
Időben voltam, reménykedtem. Nem kellett sokáig várnom. Egy mini traktor által vontatott pótkocsi, rajta 5 utas, állt meg mellettem Pöfögött a gép, a nyirkos, hideg vasban nem volt kellemes kapaszkodni, de ilyen járművel még nem mentem.
Piszkosul féltem, hogy fékez, és én kicsúszok, ui. háttal ültem. De nem.
A "főtéren" szálltam ki, fénykép a műemlék házról, majd irány Perecse.
Még nem volt 8:00!
Nagyon bizakodó voltam, de korai volt az öröm.
Kányig egy ponton volt gond, de az nagy. Mint később kiderült, balra kellett volna kanyarodni, holott én már jobbra mentem volna! Azért leértem, csak a rövidebb úton. Kétszer mentem vissza az utolsó jelig, de az nem ugrott be, hogy az irányjel azért van, mert balról jön az út!
Nem gond, 9:00 körül ott voltam, és ez a lényeg.
Még 16 kilométer. Láttam esélyét annak, hogy elérem a 13:00-ás buszt.
Kányig semmi, onnan a csárdáig sincs gond, van jel, csak nem az egyenes utat kell választani, hanem a dél felé kunkorodót, azt, amelyet a térkép is jelez.
A gerincen, a vezeték oszlopain vannak a jelek.
Innen irány lefelé a mélyútban, meg sem álltam az aszfalcsíkig. Az objektum kerítése szerencsére nyitva volt, mindkét oldalon.
Ahogy indultam észak felé, balról, a csárda felől "jött" a jel.
Új jelek valóban nincsenek, de régiek vannak. Nincs gond.
Jó kilométer a térkép szerint aszfalt, balra póznákon jelek.
Amikor az út indul a patakon túli telep felé, akkor a térkép szerint még vagy 500 méter északi irányba, de ez zsákutca. Nincs másik út!
Vissza a telep bejáratáig, dühös kutyák, állítólag barátságosak:o)
Nem minden nap harapnak, mondták Perecsén, viccesen:
Átkelve a patak hídján, balra egy oszlopon jel. Az első épület előtt kell balra fordulni, az ellenkező irányból érkezőnek is van jel az oszlop másik oldalán!
A semminél az egy is több, de korai volt az öröm.
Irány a domb, indul a szekérút, ahogy a térkép is jelzi, "befelé". Az első fán kopott jel! Nem kanyarodó, de jel.
Eddig tehát kettő!
A térkép szerint 3 út van, a valóságban csak kettő.
Most, hogy a térképet szemüveggel nézegetem, leesett a tantusz. A balra (É-ÉK irány) induló szekérúton mentem!
Reméltem, hogy amikor az út eléri az erdő sarkát, akkor lesz jel, de nem volt.
Sebaj, gondoltam, Vakond se talált jelet:o)
Igen ám, de az út egy széles réten vezetett, jobbra-balra hatalamas tölgyfák. Csoda szép vidék. Előttem a 302 méteres pont (egyértelmű), de "felfelé menő" szekérút nincs. Visszafordultam. Nem bántam, hogy erre menetem, mert a domboldal igen hangulatos. Már-már varázslatosan szép. Van panoráma is.
Be az erdőbe a szekérúton, azt reméltem, eljutok a kereszteződésig, de nem volt szerencsém. Az út zsákutca, egy tér féleségen etetik be a vadat, hatalmas dagonyázók.
Visszafordultam.
Tudom, hogy igazságtalan, de haragudtam az én Uramra, és úgy döntöttem, feladom.
Visszamentem, majdnem a jelig, de akkor beugrott, hogy volt egy elágazás, amolyan vízmosás féle, jó 200 méterre a jeltől, balra. Gondoltam, na ezt még megnézem. Ahogy indulok felfelé a horhosban, lelombozva, megpillantok egy jelet. Kicsivel később még egyet. Nem újak, de egyértelműek.
Kár, hogy nem szemüveggel néztem akkor a térképet!
Igaz, az elágazás odébb van, de azt, hogy három út van, szemüveg nélkül bizony nem láttam.
Kicsit pontatlan tehát a térkép, a jelzett út a két út között van, csak 200 méterrel később indul. Majdnem úgy van tehát a valóságban is, mint a térképen.
Ez a majdnem elvett jó fél órát!
Időm még volt, gondoltam megyek, ha már megtaláltam a jelzett utat.
Biztos, ami ziher, bocsánatot kértem a kishitűségemért.
Igen ám, de amikor elértem a '275'-ös ponthoz, és indulni kellett volna DK-i irányba, akkor kiderült, hogy az a szekérút, melyet nem találtam jó 200 méterrel északabbra, nincs.
Találtam egy irányba menő utat, de azon már rég járhattak, ember magasságú fenyők az elején, majd szúrós bokrok. Egy ideig nyesegettem, majd visszafordultam.
Bolyongtam egy sort az utolsó jelzés körül, de útnak nyomát sem találtam. Voltak a magas fűben ösvények, de ahogy beértek az erdőbe, felszívódtak.
Jobb ötlet hiányában belőttem az erdősarkot, és a fűcsomókon indultam, a 302-es pont felé. Jó 500 méter, út jobbról, kb. az a szekérút, mely a térképen északi irányba "levágja" az állítólag jelzett út déli csücskét, meglátásom szerint ennek a másik végén nyesegettem egy sort.
Más utat nem találtam.
Folytattam tovább kelet felé, most már szekérúton, és az erdő északi csücskénél, egy határkarón ott volt a tiszta jel!
Szalagok is voltak körülötte!
Lehet, hogy túrát rendeztek errefelé?
A Köbli-híd előtt is láttam szalagot előző nap, ugrott be.
A jellegzetes kiugrás után a széles szekérút az erdőtől távolabb (keletre) indul lefelé a széles völgyben. Jó 200 méter után egy bokron szalag, majd egy "átjárónál" (a baloldali, keskeny bokorsoron) egy nagy fa törzsén tiszta jel. A távolban már látszik a dombon a gémeskút. Megkönnyebbültem.
Időm még mindig rengeteg, az út egy balos kanyarral felkanyarodik a dombra, balra kútágas.
Jobbról, dél felől jő az út, melyen Vakond érkezhetett?
Ha észak felől érkezett volna két jelet akkor is találnia kellett volna!
De majd ezt elmondja Ő.
A jellegfán, ahogy azt vártam, a jel alatt ott volt a betű, melyet már tudtam, de így fair.
Egy fénykép az árva gémeskútról, és a lenyűgözően szép völgyről.
Kár a tanyáért!
A jellegfa árnyékában megpihentem, maradt 3 órám!
A Somkúti-völgy másik oldalán jól látható az út, de a Som-kút nevő dombon akácfák vannak, a talaj homokos.
Volt némi PMP feelingem.
Az erdő után egy hatalmas völgy látványa fogadott.
A keresztező utaknál egy tiszta jel irányít DK felé.
Jobbra fasor, egyik-másik fán jelek. Leérünk a völgy talpához, a villanyvezetéket, mely a térkép szerint van, már elbontották.
Egy épület falai meredeznek a patak nyugati oldalán.
A térkép nem képes érzékeltetni, de egy jobbos-balos kanyar után kelünk át a patakon.
Itt a mélyebb nyomok jobbra indulnak, egy hatalmas rétre, melynek túloldalán magasles, de korai még a kanyar.
A gazos, emelkedő úton indulunk, innen nem látszik, de az a rét felől még láttam, jobbra van egy rom. Ennyi maradt a térképen jelzett tanyából.
Mikor az emelkedő út eléri az erdőt (balra látjuk a hatalmas kaszáló déli csücskét), akkor indul az út dél felé, be az erdőbe.
Itt találtam az "átkelés" után az első jelet (jó 200 méter).
Sajnos, még nem volt vége a kalandnak, az út enyhén indult felfelé, jelet is találtam.
Egy fiatalosban meghagyták egy öreg fa törzsét, a jel felett vágták le a fát.
Nagyon vártam már a balos kanyart, de e helyett a szekérút szinte felszívódott. Találtam néhány jelet, de utána semmi.
Azt hiszem, jobbra kellett volna kimenni az erdőből, egy nagyon gazos úton, ez irreálisnak tűnt akkor.
Nagyon dühös voltam, a viszonylag jól járható erdőben elindultam nyugati irányba.
Jó 500 méterrel északabbra értem el az aszfaltcsíkot:o)
Nagyon nem hiányzott az emelkedő, de sok választásom nem volt.
Fel a dombra, le a völgybe.
Mikor megpillantottam a táblát (Szemere), nagyon megkönnyebbültem.
Nagy utat tettem meg, hogy ismét Szemerén lehessek.
Irány a kocsma, de zárva volt.
Tovább, jobbra bolt, egy dobozos sört vettem (mint később kiderült, hiba volt nem feltankolni), és kiültem az épület elé egy falazó téglára, az árnyékba.
15:00 volt akkor.
A buszig 1 óra!
Egy kamionos fűzögette a ponyvarögzítő kötelet, szemmel láthatólag indulófélben volt.
Jött a bolt előtt iszogató munkásokhoz a szállítólevéllel.
Bátortalanul megkérdeztem, merre tart.
Bodrogolasziba, jött a válasz.
Éles ésszel azonnal kitaláltam, hogy Encsnél fog átmenni a Hernád hídján:o)
Hamar "megegyeztünk".
Ültem a hatalmas szörny anyósülésén, nézegettem a menetrendet.
Reggel traktorstop, délután kamionstop, szép az élet!
16:11-kor indult egy vonat Miskolcra Encsről.
Maradt 15 percem az átjárótól eljutni az állomásig és jegyet venni.
A vonat nem késett.
Miskolcon, elvben 14 percem volt, nem mertem kockáztatni, hisz a szállásra kellett még mennem, és az ügyeletes, aki vállalta, hogy megőrzi csomagomat, nincs mindig a helyén.
Most ott volt, kiadta a csomagot, kivettem belőle az odakészített ajándékot. Nagyon örült neki.
Rohanás át a vágányokon, IC pótjegy, majd irány a 17:03-kor induló, első vágányon álló gép előtt, át a vágányokon (szabálytalanul), majd vissza az IC felé.
Kérdem a kalauztól, hogy jó-e a pótjegyem, de leginkább az érdekelt, hogy hova szól (szemüveg nélkül ui. nem láttam).
Lazán megjegyeztem, hogy tulajdonképpen mindegy, mert én megyek a büfékocsiba, de ez most nem jött be.
Nem volt büfékocsi:o(
Kaja, pia nélkül, 2 óra!
Száraz sajtos pogácsa maradéka volt a zsákomban, az utolsó korty vizet még Encs előtt megittam.
Eredendően úgy gondoltam, hogy eszek a restiben, elvégre még ezzel is egy óra előnyöm lett volna, de a 17:05-ös vonat elérésének lehetősége miatt még a szabálytalan átkeléstől sem riadtam vissza.
Mindegy, valahogy túléltem (nehezítette a helyzetetet, hogy egy sötét bőrű asztaltársaság egész úton iszogatott előttem).
A pályaudvaron azonban már nem bírtam tovább, vettem egy üveg jegesteát. 320 pénz!
Ennyit nem költöttem reggelire összesen!
Bedöntöttem, majd irány haza.
Amíg pancsikáltam egyet, asszonykám elkészítette a meglepetés vacsorát. Kiérdemeltem.
Sok jód fogyott fürdés után!
Így volt, nem mese volt.
Nem elégtétel, de vannak jelek Kányi-csárda és Darvaspuszta között:o)
Ui.:
Az érdem természetesen Vakond túratársé, ha nem teszi közzé tapasztalatait, nem biztos, hogy elindulok.
Kedd este még úgy volt, hogy az 'utolsó kaland' lesz az alcím, de a szerdai túra sem volt eseménytelen:o)
Két részletben kéne írni:
Debréte - Antalmajor
Antalmajor - Köbli-híd - Csonka-hegy - Keresztéte
Kezdjük a végén, az eleje az "sima ügy".
Antalmajor élő "település", van egy hatalmas disznóól, sok apró mangalicával.
Haragos kutyák is vannak.
A jelzések tökéletesek, nem nehéz megtalálni a hosszú egyenes aszfaltcsíkot.
Az út állapota siralmas.
Ismét tanultam valamit. A vadász autózik az úton, időnként megáll, felnyitja a tetőablakot, előveszi a távcsöves puskát, és lő.
Után beméri a helyszínt, és autóval érte megy.
No com.
Mikor az út eléri az erdőt, egy tiszta nyíl jelzi, hogy irány jobbra.
Én maradtam az erdő szélén, de jelet ott sem találtam
A 261-es ponttól keletre kanyarodik az út, ott már van jel.
Egy kis hullámvasutazás, majd a dombtetőről ereszkedünk Katalinmajorig. Itt csak a pusztulás nyomait lehet látni.
Tiszta jel az egyik épületen, irány észak. Inkább murvás, mint aszfaltos az út, de a jobbos kanyar egyértelmű.
A keréknyomos, füves út jól járható, jobbra-balra hatalmas tölgyfák, egyik-másikon jel. Más út hiányában nincs sok választás, egy elágazás van, de a jel ott is egyértelmű. Nem kell letérni az útról, de érdemes figyelni a jeleket. A hatalmas fák közötti teret lassan megtölti a természet. Valóban szép szakasz.
Újabb elágazás, itt is a jobb oldali a nyerő, van tiszta jel. Pár száz méter és egy hatalmas irtott területhez érünk. Itt a jelek a jobbra elkanyarodó úton vannak, sőt, van Z- jel is. Hogy honnan jön az út, azt nem tudom.
Meglátásom szerint az irtott területet kerüljük.
Errő a szakaszról nincs tékép, az Északi Zöld térképszelvényének sok hasznát nem vettem.
Egy idő után a Z- balra el, egy nehezen járható nyiladékon.
A tiszta P- jelek déli irányba vezetenek, majd egy fiataloshoz érünk. Keskeny a füves út, de van két jel. Aztán semmi.
Még kb. 200 méter nehezen járható út (letérni nem lehet a sűrű fiatalos miatt), majd kiérünk a 'Somos' nevű részhez.
Megtaláltam a szürkített jeleket, majd visszamentem és kitisztítottam az utolsó jelig az utat. Elővigyázatosságból volt nálam olló. Az utolsó tiszta jelig mentem vissza, ismét meggyőződtem arról, hogy nincs más út, majd a keresztező úton balra fordultam. Még két szürkített jel, majd jobbra indult egy út. Nem ez a mi utunk. A kereszteződésben van egy törpe fa, annak törzsén jelzésalap. Tartottam az irányt, le a völgybe.
Balra a fiatalos.
Mikor balról érkeznie kéne egy útnak (nem érkezik), akkor a keréknyomos út jobbra fodul, irány dél.
Egy hatalmas P- jel nyugtatott meg, majd sokáig semmi.
Az út jobbra kanyarodik, Tornaszentjakab irányába. Balra nincs "kiút", csak gaztenger.
Jó 100 méter után, feltűnt egy déli irányú szekérnyom a magas fűben, újabb 100 méter, és előttem volt a pici patak.
Az átkelőtől jobbra gerendák, ez lehetett régen a híd.
Szerencsére volt néhány gerenda a patakban is, ezeken kényelmesen át lehetett kelni.
Egy ideig, a magas fűben még volt út, majd elértem az erdőt, a jelzésalapot, melyről Vakond is írt.
Én kettőt találtam, felfoghatjuk kapujelnek is.
A bökkenő csak az, hogy nincs folytatás.
A térkép szerint déli irányba kéne menni, de út nincs. Egy farakás felé vezettek nagyon régi keréknyomok, de folytatás nem volt. Itt erdőt ritkíthattak valamikor, jó régi a farakás.
Visszamentem a jelekhez és megálltam.
A Vakond által írt fél órás bolyongáshoz nem volt affinitásom, maradt a fohász.
(Természetesen tájoló nélkül menetem.)
A fohász meghallgatásra találhatott, az én jó Uram ui,. nem hagyott cserben!
Megvilágította elmém.
Ahogy nézegettem felfelé, feltűnt, hogy mindenhol avar, és sok-sok letört ág, de egy keskeny csatornán besütött a Nap. Mivel épp dél körül járt az idő, pont szemből.
A benapozott területen süvölvények sarjadoztak, volt gaz is.
Úgy döntöttem, ez az út, melyet keresek.
Az égi jel segítségével elindultam tehát a zöldellő nyiladék mellett az erdőben.
Jó 200 méter után egy füves út keresztezte az én utamat. Ennek nagyon megörültem.
Visszafordultam, és balra 10 méterre ott volt a tiszta P- jel.
Beleborzongtam.
Nem foglalkoztatott, hogy honnan jön, az jobban érdekelt, hogy K-DK irányba lesz-e jel.
Nem volt:o(
100 méter után volt viszont útkereszteződés.
Először a nehezebben járható, jobb oldali úton indultam, irányba ui. ez volt szimpatikusabb.
A térképeket itt el lehet hajítani, hisz az úttól jobbra (nyugati irányba!) egy hatalmas vízmosás volt. Ilyen nincs a térképen.
Mivel jelet nem találtam, jó 100 méter után visszafordultam.
Kicsit perlekedtem az én Urammal, és láss csodát!
Mikor elértem az elágazáshoz, a szemközti fán megpillantottam egy görbülő piros nyilat, melyet úgy értelmeztem, hogy az emelkedő úton, balra kellett volna indulni.
Mivel ez a hátam mögött volt eredendően, csak akkor vehettem észre, mikor a jobb oldali útról visszatértem.
Izgatottan indultam felfelé, és a megerősítő jel is "megjött". Újabb jelek, majd egy kanyarban teljesen tiszta, új piros nyíl jelezte az irányváltást.
Végre megpihenhettem kicsit, megtaláltam az utat. A mi utunkat.
A tetőn csúcskő, és egy hatalmas magasles szerűség. A tetején apró, fedett építmény, lelakatolt ajtó. Még tető is volt.
Imponáló méretek.
Óriási létrán lehet felmenni, mármint annak, akinek van kulcsa kinyitni az ajtót.
Innen, a gerincen tovább, K-DK irányba, majd jött a kunkor, irány DÉL.
Hegycsúcsnak semmi nyoma.
Jó 200 méter után jött egy tisztás-szerűség, sok-sok borókabokor igazi fennsík. Hangulatos.
Indult egy út jobbra lefelé, de egy 'S' kanyarba (előbb balra, majd jobbra) invitált a jel. A lefelé induló út torkolatánál kellett balra kanyarodni.
Sasoltam rendesen de semmi. Se jellegfa, se oszlop, se csúcskő.
Indultam tovább az erdő felé, de mikor intenzíven lefelé ment az út, akkor kezdtem kétségbe esni.
Az, hogy eddig elértem, már nagy eredménynek számított, de az ember fia esendő.
Azt tervezgettem hogy jutok "haza", Miskolcra.
Eredendően úgy gondoltam, hogy ha minden jól megy, és 13:00 körül Keresztétére érek, akkor Rakaca 8 km aszfalt, és 15:00 körül van busz Szalonnáig.
Ez a terv akkor már irreális volt.
Volt 'B' terv is, de az veszélyeztette volna a másnapi túrát.
Úgy döntöttem, ha már ennyi segítséget kaptam és kinavigáltam az erdőből, akkor az Úr nem hagy magamra később sem.
Visszafordultam.
Addig mentem, míg az É-D irányú út el nem kanyarodott NY-i irányba. Semmi.
Hátra arc, irány Keresztéte.
Nagyon magam alatt voltam.
Mikor az 'S' kanyarhoz értem, valami az súgta, induljak lefelé egy csöppet.
És láss csodát!
Tíz métert sem tehettem meg, amikor balró megcsillant valami a fényben. Apró fehérség a sok zöld között, egy alacsony növésű, szúrós ágú fán. Ez volt a tábla!
A két út között, észak felé néz a tábla, ágak takarják, a fa kérge már rábuggyant (mint gatyára a löttyedt has).
A jel a tábla bal alsó sarkában van.
Ahogy feljegyeztem, már tudtam, hogy mi lesz a negyedik:o)
Ez az első, és az óramutató járásával ellenkező irányba olvasva a betűket jön össze a megoldás. Nekem már csak az utolsó betű hiányzott, de az első három alapján semmi kétség nem volt, formális immár a másnapi túra.
Az ollóval lenyesegettem az ágakat, de az egyik nagyon vastag volt.
Nehéz megtalálni a helyet, a jelzett útról csak akkor látszik a tábla, ha tudjuk, hogy mikor kell nézni (Köbli-híd felől jobbra, a jobbos kanyar után azonnal).
Rövid pihenő következett, a túra elérte célját.
Az idő alaposan elballagott, már esélyem sem volt a 15:00-ás busz elérésére.
Egészen pontosan volt, de gyakorlatilag csak azonnali fuvarral.
Felcihelődtem, irány dél, lefelé, Keresztéte felé.
14:15 körül érkeztem.
Megállás nélkül indultam Szászfa irányába.
Még 100 métert se mentem, amikor hátam mögött motorzúgas, egy ócska tragacs hangja.
Gondolkodás nélkül lendítettem a karom, az autó megállt, két barátságos "barna" utasa volt.
Én nagyon ijesztően néztem ki, karjaimon vérfoltok, nadrágszármon ezernyi tüske, a bakancsom poros, a nadrág alsó szára saras, de ők sem voltak szalonképesebbek:o)
Azt mondták Pamlényba mennek, és én tudtam, hogy az hol van:o)
900 méterre a Krasznokvajda - Rakaca közötti úttól van az elágazás. A három kilométer is sok, gondolkodás nélül beültem.
A kereszteződésben kitettek, ők mentek Pamlényba és gyalog tovább, Szászfán a "főútig".
Elértem a kereszteződést, de sok időm nem maradt "tisztálkodni", mert feltűnt egy sárga furgon, lassított, és csak a sofőr volt benne! Rakacára ment:o)
Szerencsére nyitva volt a kocsi ablaka:o)
Időközben kiderült, hogy Rakacára szállít egy küldeményt (EMS), és onnan megy haza, Miskolcra!
Rakacán, míg a kézbesítéssel bajlódott, kicsit kitakarítottam a nadrágszáramat, az alját felhajtottam, majd visszaültem, és meg se álttunk Miskolcig. Szeret engem az én Uram!
A repülőtéri állomásnál tett ki, de előtte eligazított, hogy a 8-as busszal menjek, az az állomás közelében áll meg.
Nehezen szálltam ki az autóból, leginkább szomjas voltam, ezért irány a kocsma.
Bedobtam egy sört.
Üldögéltem a teraszon, napoztam, de az agyam járt piszkosul.
Erre az esetre nem készültem. 16:00-kor már Miskolcon!
Átmentem a buszállomáshoz, megvettem a jegyem, megtaláltam a peront, ahonnan a busz indult.
Öt perc és jött a busz!
A következő 40 perc múlva jött volna!
A sarki boltban (lassan törzsvendég leszek) megvettem a másnapi vizet és a teát, na és egy szappant, elvégre a nadrág szára nem volt szalonképes.
A restiben meleg vacsorát ettem, majd irány a szálló.
Lerogytam az ágyra.
Szerencsére a MÁV befűtött, jó meleg volt a radiátor.
Megfürödtem, kitisztítottam a bakancsot, és kimostam a nadrág szárát.
Csak úgy csurgott a fekete lé a nadrágból. A nadrág is fekete, de ez kosz volt.
Belecsavartam a törülközőbe (az is fekete lett), majd következett az intenzív szárítás, a meleg radiátoron.
Reggelig kiszáradt a vastag nadrág!
Nehezen aludtam el, járt az agyam, elvégre másnap Rakacától el kellett jutnom Keresztétére (8 km), és onnan Szemeréig, legkésőbb 16:00-ig. A fülemben zakatoltak Vakond szavai: Darvaspusztáig egy jelet sem láttam. Brrrrr.
