Én is nagy térképgyűjtő vagyok, csak már a 30 Ft-os mappáimat illene újabbakra cserélni... pl. Recsk környékén ez egykori jelzett turistaút egy magánkézbe került területre vezetett, amit az új tulajdonos legelőnek kerített be, úgyhogy bujkálhattunk a kerítésén, közben persze félve tekingettünk, nem-e felöklel
Bizony, ott kezdődne a dolog, hogy ne kelljen keringeni a magányos toronycsonk körül, hanem egyből a kitaposott és jelzett turistaúton lehessen haladni...
jobb helyeken a vasútállomástól vagy buszmegállótól a közeli kocsmáig, majd onnan tovább a hegyen omladozó várromig vezetik a felfestett jelek a kíváncsi idegent... :-)
Mi majdnem minden várhoz túrista térképpel megyünk, de rendszeresen a nehezebb úton megyünk (mivel én spórolni akarok az úttal, nagy bennem a kíváncsiság). Így jutunk el a leghosszabb és legnehezebb utakon a célhoz, de higgyétek el ez a legjobb. :)))
A mátraderecskei Kanázsvár is megérdemelne egy kis törődést... ami minimum egy enyhébb emelkedésű turistaösvényt jelentene, maximum viszont a fantasztikus kilátási lehetőséggel bíró öregtorony kiegészítését kilátóvá!!!! :-)
Ezzel sokat nyerne a Mátrában barangolók népes tábora, kilátó és éjjeli menedék a vándortáborozóknak.
Fénykorában a sokszögletű torony szép kialakítású lehetett, a belső formátlan kőanyagot kivülről egyforma kövekkel burkolták... ez még mindig látszik a torony egyik élével egyetemben:
A várból sajnos nem sok maradt... igen, szinte semmi, csak kevés alapfal... :-(
Persze ennek is meg van az oka. 1561. áprilisában egy váratlan rajtaütéssel foglalták el a török harcosok Hegyesd várát, melyben a porkolábok részegen az igazak álmát aludták. A győztes Pajazit török vajda azonnal megkezdte a környékről összeterelt népekkel a hitvány magánvár megerősítését, sőt a meredek hegy lábánál egy palánkvárat is épittetett. Korabeli leírások szerint Pajazit lantosokkal, hegedűsökkel és énekesekkel mulatta az időt, miközben a jobbágyok dolgoztak, de aki nem eléggé serénykedett, azt a fülénél fogva odaszögeztette a facölöpökhöz. A hegyesdi törökök rövidesen a környék rémei lettek, állandó fosztogatásuktól rettegett messzi környék. Pajazit vajda nagyképűen még Gyulaffy László csobánci várkapitányt is párbajra hívta, aki azonban az első összecsapásnál úgy átszúrta a dárdájával, hogy azt baltával kellett a halott török testéből kiverni... a hegyesdi várat végül 1562. áprilisában, egy heti ágyúzás után a megrémült várvédő törökök feladták. A már erősen sérült várfalakat és épületeket Salm királyi főkapitány parancsára lerombolták, hogy még egyszer a pogányok bázisul ne használhassák...
Így hát a hegyesdi vár pusztulásában jóval megelőzte a tipikus kuruc háborúk korában lerombolt várainkat... kár azért érte, mert a fentiekből itélve egykoron véres színtere volt a török-magyar csatározásoknak...
