Rúfusz: Két motivációja lehetséges. Végső soron azonban mindkét esetben a latin rufus ’vörös, vörös hajú’ melléknévre megy vissza. Ez a római korban cognomen lett. Innen a keresztyén névkincsbe is bekerült több szent neveként. Tehát egyrészt lehet képzőtlen apanév, amely a megfelelő egyházi személynévvel azonos. Ez azonban szerintem a kontineny nyugati felében a jellemzőbb. Errefelé szerintem inkább latinizált, azaz latinra fordított vezetéknévről lehet szó. Persze ez a két motiváció szinergiában is működhetett.
Ebben az etimológiában tehát az /f/ hang „eredeti”. Ez hangzóközi helyzetben sem zöngésül /v/-vé. Egy Rúfusz > *Rúvusz > Rovosz alakulás tehát szerintem nem életszerű. A Rúfusz primer etimológiája miatt a visszirányt is kizárhatjuk (itt a német betűejtés okozhatnak v > /f/ váltást), és a Rúfusz nem volt olyan bevett név, hogy népetimológia épülhessen rá.
Szóval, a Rovosz, Revusz és Rúfusz neveket én három külön névnek tartom továbbra is.
Múlt nyáron kérdeztem rá egyik elődöm nevére. Ezt válaszoltad:"A Rovosz és Revusz családnevek között én nem keresnék kapcsolatot. Az utóbbi a jelenlegi szlovák névkincsnek is része Revús formában (lengyel Rewus is van, de ennek nem lengyeles a hangalakja). Az etimológiáját még nem látom világosan, de első blikkre én a szlk. revať ’ordít, üvölt, bömböl’ származékának vélném, akárcsak a Revuca folyónevet."Mivel a válaszod bizonytalan volt, egy másik eredet lehetőségét is fölvetem. Ráfis egy hajdani kolléganőm asszonyneve, egy ismert rajzfilmrendezőnk családneve pedig Rófusz. Nem tartozhat-e össze etimológiailag ez a három név, az eredeti pedig talán a Rafael keresztnév becéző alakja.Nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre.
Még egy solti családnév eredete is érdekelne: Buchwardt
A -ner képző a Wagner-féle n-tövű nevekből vonódott el a szótaghatár eltolódásával. Hasonló a magyarban is van, az -i képző mellett van egy korlátozott -si „képző” is a falusi, tanyasi szavakban, amelyek a városi szó mintájára jöttek létre.
A név alapszava a német Sauter ’varga’ közszó. De nem tudni,hogy mi történt: egy kisebb körzet nyelvjárásában jött létre ennek Sautner köznévi formája, és ebből lett ott családnév. Vagy pedig előbb a Sauter családnév lett, majd abban cserélődött ki a képző. Mindkettő elképzelhető, így az ősök keresésénél a Sautner mellet célszerű a Sauter-re is tekintettel lenni. NB. A magyarban is azonos lehet a Balassi és Balassa családnév (a végződés a birtokjel két alakváltozata): a költő felváltva is használta.
És igen: a Sautner ~ Sauter párral analóg a Kirchner ~ Kircher, Sandner ~ Sander, Bachner ~ Bacher stb.
"-er > -ner képzőcserés alakulat"-érdekes jelenség lehet, még nem hallottam róla. Tehát bizonyos esetekben a sima "-er" kap egy "n"-betűt? Miért lehetett erre szükség? A Sautner-név "első" viselője mindenféleképpen a Sautert használta vezetéknévként, csak később alakult át, avagy egyből ezt az alternatív formát kapta? Nekem is van ilyen nevű ősöm ( Szautner), ezért vagyok kíváncsi. Hasonló módszerrel született a Kirchner és a Sandner is?
A Czíria nem olyan ördöngős, válaszoltam a Nyesten. (Röviden: magyar vagy szlovák képzőtlen apanév a Cirják egyházi személynév rövidüléséből).
A Boráros esetén pedig kis félreértés van. A Boráros név magyar foglalkozásnév ’borárus, borkereskedő’ jelentéssel, Kázmér már 1481-ből adatolja. Csupán „az” a Boráros család magyarosította a vezetéknevét.
Ad Marczel: A személynév középkori magyar használatához adalék, hogy Kis Lajos először 1211-ből adatolja Marcel alakban, és a következő magyar településneveket kapcsolja hozzá: Marcali (tkp. ’Marcelé’), Marcelfalu, Marcelkeszi (Marcelháza + Kurtakeszi), Marciháza (< Marcilháza), Nógrádmarcal.
Sautner: Német név, vö. Sautner. Vélhetően ez valóban -er > -ner képzőcserés alakulat a német délnyugat-német centrumú Sauter névből, amelyik a latin sutor ’varga, foldozócipész’ szóból lett német foglalkozásnévből származik.
Szóval magyar eredetre kellene gondolni, értem, köszönöm az infókat. Remélem, hogy saját felmenőim családnevét illetően nem tévedtem, mint a Marczelnél: őket Sautnereknek hívták- német névnek gondolom abszolút, mintha régebben említették volna nekem a rokonok, hogy a jelentése varga, cipész. Mi a véleményetek róla?
Marczel, Martzel: Nem kell német eredetet feltételezni, hiszen egy egyházi személynév áll mögötte, több pápa és szent neve volt, és így magyarok is megkapták keresztnévként a korai időkben is. (Ma Marcell alakban anyakönyvezhető.) És ha magyar személynév lett, akkor már alkalmas lett arra, hogy képzőtlen apanév legyen, azaz a Marcell nevű férfi leszármazottait jelölte ragadványnévként, majd családnévként.
Az írás elterjedésével két fő helyesírási hagyomány alakult ki Magyarországon: a heltai és Misztótfalusi fémjelezte ún. „református”, valamint a Káldi és Pázmány meghatározta ún. „katolikus”. Ezek a nevükkel ellentétben nem voltak szigorúan felekezethez kötöttek, az egyszeri nyelvhasználók keverhették is a kettőt, mivel maguk is olvashattak mindkét helyesírással írt könyveket, így mindkettőben egyszerre szocializálódhattak. A két rendszer közti egyik eltérés a /c/ hang írásmódjában volt: a református hagyomány tz-vel írta, a katolikus cz-vel. Tehát a Marczel ás Martzel váltakozása éppen azt jelzi, hogy magyar lejegyzőkhöz kötődött.
Maga a Marcell személynév a latin Marcellus név helyi formája (német, illetve francia papok közvetítésével). A Marcellus pedig latin cognomen volt : a III. sz. Tangeri Szent Marcell teljes neve is Publius Aelius Marcellus volt. A klasszikus korban a Claudia nemzetség egyik ága viselte. Etimológiailag a latin Marcus (ebből magyar Márk) személynév (praenomen) –ellus kicsinyítő képzős alakja. A Marcus név etimológiája vitatott, amennyit én kihámoztam belőle, valószínűleg etruszk név (Marce alakban), amelyet a rómaiak étvettek, majd népetimológiásan Mars hadistenhez kapcsolták, és előszeretettel adtám a március hónapban születetteknek. Így a harmadik legnépszerűbb latin személynév lett belőle. Plutarkhosz a Párhuzamos életrajzok Marcus Claudius Marcellusról (az ő katonája ölte meg Arkhimédészt) szóló részében a Marcellus névnek (szintén népetimológiásan) ’harcias’ jelentést tulajdonít.
Egyik ismerősöm családnevét próbáltuk elemezgetni: Marczel/Martzel( az ősei hol így írták a nevét, hol úgy). Arra jutottunk, hogy német eredetű név, a jelentése (talán): a Marcus latin név becézése. Ti mit gondoltok róla? Helyes a teória?
Ad Sutovszki: A magyarban a lakosnévnek csak egy alakja van: ugyanaz az –i képzős alak szolgál a főnévi értelemben (Te is szarvasi vagy?) és melléknévi szerepben is (pl. szarvasi szlovák). A 10106-os és 10113-as hozzászólásokban már szerepelt, hogy a szláv nyelvek esetén ez nem így van. Itt külön képzőkkel van a főnévi, pl. szlovák Sarvašan ’szarvasi férfi’, és a melléknévi, pl. sarvašský (Slovák) ’szavasi (szlovák)’
Ha a Sutovicz alakot *Sutovecz-nek olvashatjuk, akkor erről megállapítható, hogy ez, mint szlovák Šutovec, lehet a Šutovo helynévhez képzett főnévi lakosnév. Miközben a melléknévi forma a šutovský.. Vö. ugyanígy Orava ’Árva’ > Oravec ’árvai férfi’ ~ oravský ’árvai’. Ezek szinonim formák. A szlovák helynévkutatásból tudható, hogy régebben gyakoribb volt a családnevekben a főnévi forma, idővel ezeket azonban kiszorították a szinonim melléknévi alakok. A vázoltad esetben ez a váltás egy nemzedéken belül demonstrálható.
NB. Az egyes szláv nyelvek preferenciái eltérhetnek: a szerbben és a horvátban családnévként gyakorlatilag nincs –ski végű melléknévi lakosnév, csak –ac (stb.) képzős főnévi. A „szomszédos” bulgárban pedig éppen fordítva.
Krisztina: Egyházi személynév, amely Magyarországon először a XVI–XVII. sz.-ban volt népszerű, majd eltűnt, míg a XX. sz.-ban újra divatja lett. Mint egyházi név a három Szent Krisztina tiszteletéhez tartozik. A név latin eredetű, eredeti formája Christina, és tulajdonképpeni jelentése: ’krisztusi nő’, mivel a Christus ’Krisztus’ név –inus/-a/-um melléknévképzős származéka.
Kalafusz: Végső soron török, így a magyar kalauz és kalóz szavak „rokona”. Mint családnév azonban nem hiszem, hogy közvetlenül török lenne, hiszen az oszmán-törökben az alakja kılavuz (jelentése: ’vezető, útmutató, elöljáró’), és ebből a magyarban a Kalafusz direkten nem vezethető le. Azonban van román Calafus és szlovák Kalafus (Kalafús, Kaľafus) vezetéknév is, így vélhetően e két etinikum közvetítésével (külön, de akár együtt is) került be a családnév a magyar névkincsbe.
A szlovák –(ov)ics [–(ov)ič) végű nevek négy rétegbe tartoznak: 1. Az ukrán (ruszin) eredetű nevek. 2. A lengyel eredetű nevek. 3. A szlovák eredetű nevek. 4. A horvát eredetű nevek. Önmagában nem lehet eldönteni egy névről, hogy melyik rétegbe tartozik. A 10254-ben előfordult pl. az Ondrovics (Ondrovič), amelyet amiatt tudok a 3. (tehát szlovák) rétegbe helyezni, mert az Ondro ~ Ondrej alapnév jellegzetesen szlovák. Van Dlhovič is, ez is csak szlovák eredetű lehet, mert szótagképző /l/ és /g/ helyetti /h/ csak itt fordul elő [vö. szlovák dlhý ’hosszú’, de ukrán довгий /dovhij/, lengyel długi, horvát dug(i)].
A szlovákban az alapvető minta az ukránból és a lengyelből jött, egyébként a lengyelben is ukrán eredetű ez a képző. Erre a mintára a szlovákban is meghonosodott, és mit láttuk eredeti neveket adott. Később csatlakoztak ehhez a horvát-szerb feltelepülők.
A fentiek értelmében nem lehet tudni, hogy Petőfi apjának a neve, a Petrovics melyik rétegbe tartozott. Az sem kizárt, hogy végső soron horvát vagy szerb, de csak azt lehet tudni, hogy 1685-ig, ameddig vissza tudták vezetni a családfát a Nyitra vm.-i Vagyócra, szlovákok.
Laboda, Loboda: Magyar (Laboda), illetve szláv (vö. lengyel, Łoboda, szlovák Loboda, cseh-morva Loboda, horvát-szerb Loboda, ukrán Лобода, sőt német-osztrák Loboda) névpárhuzam, azzal persze hogy a magyarba került szláv, illetve a szlávok közé került magyar formák átalakulhattak a környezetnek megfelelő alakra. Ez a magyar laboda szláv loboda (łoboda stb.) ’Atriplex spp.’ növénynévvel azonos ragadványnév. A motivációra az olyan szláv közmondások világíthatnak rá, mint a „rozsot vetettek, de labodát aratnak”, illetve „nem az a baj, ha a rozsban laboda van, az a baj, ha se rozs, se laboda”.
Ez tehát egyrészt gyomnövény volt, így a rossz gazdát jelölhette. Ugyanakkor spenóttal rokon növényként (a labodán helyenként spenót is értenek), ha más nem volt, meg is lehetet enni: így a nagyon szegény paraszt is megkaphatta névül.
Kui, Kuji: Nyilván sok oldalról meg lehetne közelíteni ezt a nevet, én mindenesetre azt vetem fel, hogy a magyar Koi, Kói vezetéknév alakváltozatáról lehet szó. Ez utóbbi pedig szerintem a Kólyi /kóji/ név írásváltozatai, imigyen a Kóly településnévhez tartozó lakosnév. A RadixForum bejegyzései szerint a Kui, Kuji név Egrespatakhoz kötődik, amely nincs mesze Kólytól. Az 1890-es népszámlálás szerint Egrespatak román többségű falu volt, lehet, hogy az /o/ > /u/ záródás a nyelvi együttélés következménye.
Korábban már megállapításra került a Sutovszki név eredete, hogy valószínűleg a szlovák Šútovo helységnév az alapja. Maga a név az 1720-30-as évektől jelentkezett a kérdezett alakban. Megpróbáltam korábbi adatokat gyűjteni a Felvidékről, de ebben a formában csak egy Sutowsky-ra akadtam. Az első ismert személy születése után kutatva akadtam egy lehetséges találatra, de a név alakja nem tudom, hogy képzésileg összeegyeztethető-e. Ez a Sutovicz lenne. Tehát lehetséges egy Šútovo -> Sutovicz -> Sutovszki formálódás? (A gyakorlatban: egy személy Sutovicz-ként születik, de felnőttként már Sutovszki a neve...?)
Ezen kívül lenne egy másik kérdésem is. Vitába kerültem és egy szakértő véleményére lennék kíváncsi: nos az illető azt állítja, hogy a Felvidéken élő szláv nevek között az -ics-re végződő nevek délszláv eredetűek, mégpedig úgy, hogy ők a török elől menekülve telepdtek meg ott. Pedig Petőfiről is azt állítják, hogy eredeti Petrovics neve ellenére mégsem délszláv, hanem szlovák származású. És ezt családfakutatással és az ősök evangélikus származásával támasztják alá. De lehetséges lenne az, hogy egy tényleg délszláv menekült család századokon át megtartja ortodox vallását egy idegen környezetben? Tehát délszláv eredet nélkül is kialakulhatott -ics végződésű szlovák családnév? Elnézést kérek, ha ez már egy túltárgyalt téma, de nagyon örülnék egy hozzáértő válaszának.
Az irodalmi nyelv egységes helyesírása a polgári nemzetépítés terméke. Nekünk már alapdolognak tűnik, de ezt megelőzőleg nem volt az. Több, laza helyesírási tradíció élt egymás mellett, amelyek gyakran a nyelvjáráshoz kötődtek.
Ezért tehát az, hogy egy család Gellerként és Kellerként is jelentkezik, a számomra nem jelent többet, mint hogy ugyanaz a család hol Bótos, hol Boltos, egy másik pedig hol Szegedi, hol Szögedi.
A magyar zöngés zárhangot a zöngétlentől nemcsak a zönge különbözteti meg, hanem az artikulációs izmok tónusa is. A zöngétlen zárhangok egyben feszesebb izomtónussal képződnek, azaz ún. „erős” (szakszóval fortis vagy tenuis) képzésmódúak. A zöngések viszont kevésbé energikus, lazább tónusúak, vagyis „gyenge” (lenis vagy media) képzésmódúak. Ez igaz a német nyelvjárások többségére azzal, hogy itt van egy harmadik jegy is (a szótagkezdeten): a zöngétlen zárhangok hehezettek, a zöngések pedig nem.
Viszont a német nyelvjárások egy karakterisztikus részében nincs zöngés zárhang: ezek a zöngétlenek azonban az ottaniak számára mégis különböznek az „eredeti” zöngétlenektől,, mert a másik két jegyben, az erős-gyenge, illetve a hehezett-hehezetlen konktrasztban eltérnek. A külső hallgató számára azonban a zönge alapján ítélve eltűnhet a két hangcsoport szembenállása. Ezt szemlélteti (rosszul karikírozva) Gárdonyi az Egri csillagokban:
„Az ágyúk mellett egy göndör hajú, szőke német pattantyús oktatta a parasztokat.
– Mikor én mondok bor, akkor adjál bor! Mikor én mondok düssz akkor adjál düssz!
A parasztok komoly arccal hallgatták a tűzmestert. Dobó elmosolyodott:
– Venn szi szangz bor, dann bekommen szi keine pulver, veil das bor keine pulver iszt, szondern vein.
Éppoly rosszul beszélt németül, mint a pattantyús magyarul, de azért megértették egymást. S a tűzmester újra kezdte:
– Mikor én mondok par, akkor nekem ne hozz bar, hanem pulver, krucifiksz donnervetter!
Végre is a parasztoknak kellett megmagyarázni, hogy mikor József mester bort kér, akkor puskaporos zacskót kell nyitni neki, mikor pedig port kér, bort adjanak.”
De még annak is, aki hallja a konktrasztot, az egységes német helyesírás elterjedéséig egyáltalán nem magától értetődő, hogy a zöngétlen media [ġ] hangot <g> vagy <k> betűvel jegyezze-e le.
A Fuchsberger ~ Fuxperger párban éppen egy ilyen helyesírási párt hoztál: vélhetően mindkét esetben a név ejtése ['fʊksṗεrġɐ] volt, csak eltérő helyesírási gyakorlat szerint jegyezték le őket. Ugyanígy a váltakozó Geller és Keller okkal vélhetően ugyanazt a [ġεlɐ] ejtést adja vissza.
---------------
Ami a magyart illeti, szerintem a történeti adatokra is igaz a mai megoszlás: a lajtos ’vízszállítással, vízszállító hordóval kapcsolatos’ melléknév elterjedtsége sokkal nagyobb, mint a lajt alapszavának. (Amely persze német átvétel.)
A Cajt alakú tövek a magyarban kedvezőtlen fonotaktikájúnak tűnnek, kerülni látszik őket a nyelv. Van ugyan ilyen endogén szó, a sajt, de Kázmér a XIV–XVII. sz. magyar családneveket feldolgozó szótárában egyetlen Sajt családnévi adatot tud hozni, míg a Sajtos és Sajti vezetéknevek sokkal gyakoribbak.
Mindez nekem azt mondja, hogy ja a Lajt és a Lajtos nevek összekapcsolhatók, akkor az előbbi német eredetű, az utóbbi pedig a kedvezőtlen hantestet kiküszöbölni szándékozó, másodlagosan képzett alak.
Ui. Kázmér a szótárban hozza a Lajtos családnevet, de nem hozza a Lajt-ot. Ennek két oka lehet: nem talált adatot a Lajt-ra, vagy ő is német névnek tartja (ugyanis csak magyar etimológiájú családneveket vett fel).
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, és főképp a linkelt forrásokat!
Az emberi tévedést nem egészen így értettem. Példa erre a Keller-Geller név. Felmenőim között 100%-ban azonosíthatóan egy személy nevének két jól olvasható írásképe. Az 1804-es születési anyakönyv szerint Keller. A házassági (1824) anyakönyvben Gellernek írták. A szülők és a születési dátum alapján ugyan az a személy. A születés és a házasság helyszíne eltérő. Két eset lehetséges. A kiejtett név alapján mást hallott a bejegyzést író plébános. A másik lehetőség, hogy - mivel nem az eredeti, hanem a másodpéldány anyakönyvet olvasom - a másoló véletlenül, vagy szándékosan "igazította" a nevet egy általa ismert formára. Persze arról fogalmam sincs, hogy rendelkeztek-e akkoriban bármilyen "személyes irattal", ami ezt mondjuk kereztülhúzná.
Jobb esetekben a plébános visszakereste a személyt, amennyiben ugyan azon a plébánián történt a bejegyzés.
De ugyan ilyen kérdéses marad továbbra is a Lajt név, mivel ennek is vannak (nem a mi családunkban) formái, pl. Lajtos, mely a magyarban is értelmes lehet.
A tévedést erre értettem. Nyilván való, hogy nem lehet minden névnél ezt megvizsgálni, és nem is kell, csupán azoknál gondoltam, melyek semmilyen névvel nem hozhatók összefüggésbe, vegy csonkának tűnnek.
De ez csak fölödleges filozofálgatás volt részemről.
Még egyszer köszönöm a segítséget, legalább van "mintám" tovább lépni.
Švejk: Vö. cseh Švejk és Švejka. Szerintem a német Schweicker (<germán *swinþaz ’erős, heves, vad’ + *ğaizaz ’dárda, lándzsa’) személy- (majd család-) név rövidüléséről van szó. A mai német névkincsben az igen ritka Schweicke alak, valamint a kicsinyített Schweickl (No., Au.) mutatható ki.
> Ezért is lepődtem meg, amikor a verwandt.de kereső a Steckl-t württembergi sváb elterjedésűnek mutatja
Ha viszont beütjük a Steckel formát, akkor a piros foltokat ott látjuk, ahol egyébként nem járatos az -el kicsinyítő képző (vagyis nem a keleti közép-német vagy nyugati alsó-alemann). Sőt, Steckel esik bajor (és osztrák) területre is. Népmozgások a német nyelvterületen belül is voltak bízvást, a mai elhelyezkedés nem feltétlenül egyezik meg a régebbivel. Így pl. elképzelhető, hogy a Steckl-ek egy része Deggendorfból nyugatra költözött, és ott lettek számosabbak; a másik részük pedig Csehországba vándorolt. – Avagy Heidenheim környékén valamikor bajor volt a pap, aki bajoros helyesírással jegyezte le a nevet, és az így maradt. Még az is lehet, hogy a magyarországi Steckl önálló fejlemény: itt volt bajor a pap.
> P.S.: A Steck-forma is Württembergben a leggyakoribb
A Steckel, amely a Steckl köznyelvi norma szerinti írásváltozata, viszont a teljes német nyelvterületen elterjedt a jelenkorban.
Nagyon köszönöm a válaszát! Véleményem szerint is összefügg a Vitális és a Vitárius (zala megyei felmenőimnél kicsit hasonló eset volt a XVIII. sz. elején, amikor is a Kustáton név Kustánra rövidült pár évtized alatt). Valószínűleg tehát ugyanarról a családról van szó az anyakönyvekben.
Ezzel kapcsolatban némi hasonlóságot mutat Zala megyei felmenőim esete: eredetileg "Kustáton" volt a nevük, de ez idővel "Kustán"-ra rövidült néhány év, évtized alatt. Az anyakönyvekben egy ideig együtt is megtalálható volt a két név, de végül a rövidebb forma "győzött".
Igen, én is úgy tudom, hogy a -ckl, -schl, dl, stb. végződések bajor-osztrák jellegzetességek a német családneveknél. Ezért is lepődtem meg, amikor a verwandt.de kereső a Steckl-t württembergi sváb elterjedésűnek mutatja ( Heidenheim környékén, Ulmtól 30 km-re északra ). Ha beütöm a Steckl-t Google-ba, akkor is szinte csak erről a környékről ad találatokat... valamint magyar névviselők is vannak pl. Pilisvörösváron, Dunaharasztin-érdekes módon azokon a magyar településeken gyakori a név, ahová württembergi svábok érkeztek a 17.-18. század folyamán.
A bajoros forma ellenére a fentiek szerint elkönyvelhető a Steckl tipikus sváb családnévként?
P.S.: A Steck-forma is Württembergben a leggyakoribb
