Kaposszentjakabról jutott eszembe egyik legutolsó cikkemet megosztom a nagyérdemüvel mert témába vág no meg azért is mert kaptam az agyamra hogy szükszavú vagyok hát nesztek...bár múltkor sem reagált senki zöznetemre akkor legyen itt mégegy pusztába kiabált cikkem
Barátok közt
Megvallom csak hosszas kísérletezés után leltem rá a fájongó deréktájamra enyhet hozó csodaszerre, azaz a krémre.
Tán nem tudom leírni, de azért megpróbálom, milyen érzés önti el szervezetemet egészen a gondolatalattiságomig, mikor egy vakmerő döntés következtében egy borongós, derékbatört munkás nap végén föltépem magamon a T-shirt-öm hátsó oldalát, majd a kezdetben vastagon hámrétegemre helyezett életmentő masszát körkörös mozdulatokkal belemasszírozom megfáradt porhüvelyem fájó pontjainak irányába. Eztán gyorsvonati sebességgel önti el hátsó középső felemet az a katarzisszerű fantasztikus érzés ami már különös élményszámba vehető megnyugvásszerű tengerparti fuvallatként, átlényegült megkönnyebbülést, mondhatni idilli állapotot idéz elő a felszívódása során. Bár eszembe jut még számtalan szebbnél szebb gondolat, mikkel őszintén szívemből promótálhatnám e titkos elegyet, de most nem ezért gyűltünk ide -int a főszerkesztőnőm, Demoklész Kardné sürgető szava.
Tény, hogy nem aratok osztatlan sikert használata során, mert illata, amíg számomra Szemirámisz függőkertje rózsáinak balzsamos élményét jelenti, addig úszótársam, Soma barátom az öltözőben tőlem hátrálva a nagymamáját emlegeti. Ő kente magát ilyen kámforos izével keni rám a szemrehányó szavakat. Vagy egy másik hang - kibírhatatlanul szagos
mondja Tamás Bajáról. Már a munkatársaim is keresik a légkondi kapcsolóját, mikor szerintük túlméreteztem a hátsó oldalamra felhelyezett anyagot. Aztán múlt héten került a fa tetejére a csillag, mikor egy közös síelés közös légterében használni mertem testem egyik legjobb barátját. Mi ez a tetűzsír fujjoltak, majd mindannyian hidegben aludtunk.
Aztán múltak a napok. Társaim közül az egyik fő tetűzsírozó megrándult a piros lejtőn lefelé, a másik undorkodó meg akkorát esett, hogy a lila nem is megfelelő kifejezés a lábikrájának jellemzésére. Majd Andrea is odaverte magát a hegyhez. A közös vacsora után először csak köhögtek, krahácsoltak, majd szemlesütve elkérték tőlem a tubust.
A tetűzsírt viccelődtek, egyre halkuló szavakkal. És ez így zajlott nap mint nap az út végéig. Odáig nem jutottak el kencéstársaim hogy megkérdezzék, hol lehet venni ilyen izét, de hogy nemsokára felhívnak, abban biztos vagyok. Bevallom nálam mindig van egy kis táska válogatott kuruzsló kellék, melyet persze ismerőseim folyamatosan gúnyolnak, kritizálnak. Igen, én ezt tűröm némán, mivel pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor megfogadtam, hogy az elkövetkezendő utazásaim során válogatott szerek birtokában kelek csak útra. Mintha ma lenne úgy tűnik fel nékem, egy szép meleg éjszaka volt Kairóban, ahol is egy Shell kút pénztárában próbáltam Nospát vásárolni úgy éjfél előtt pár perccel. Az arabus beszédes arca hozta meg az elhatározást, és ez az elhatározás szülte a szütyőt, no meg a tetűzsírt is.
Azóta Sándor barátom megette az összes Immodiumot a Török Riviérán, miközben neje Marcsi, inkább a Carmolomat fogyasztotta. Hosszasan sorolhatnám azoknak a felebarátaimnak a nevét, akiknek az életét mentettem meg egy-egy csodafegyverrel. Nem szoktam visszaélni helyzetemmel, mindig rendes voltam barátaimmal, így a hosszúra nyúlt, több napos születésnapokon a Quarelint éjfélig ingyen, majd hajnal felé 2 Ft/ db áron árusítottam. Természetesen ÁFA és számla nélkül.
Sok-sok gyomorégést mulasztott el a szütyőm mély bugyrából elővarázsolt üvegcse, melybe barátok álmodtak alkoholos gyógyfüveket. No, és a kolostorlányok...kiknek tinktúráját kockacukron kellett adagolnom, így váltak hamar népszerűvé egy-egy nehezebb fajsúlyú kondéros megpróbáltatás után.
Végül is ide akartam kilyukadni, ha hinnék a lélekvándorlásban, akkor én biztos amolyan gyógyító barát-féle lehettem tán mostantól számítva ezer évvel negatívban. Akkortájt ugyanis nem voltak körzeti orvosok. Még elképzelni is riasztó,azt az időszakot,mikor csak kettő, azaz kettő, külhonban végzett orvoslást tanult emberfia élt a Kárpát-medencében. Persze voltak táltosok, meg ördögűző fondor lelkületű egyházfiak, és boszorkányok is, akik tudvalevőleg meg nincsenek.Úgy a kitalált középkor után kerültek homloknyi hazánkba orvos-tudós szakemberek, kiknek túlnyomó része barát volt, mint akkoriban én is. Ők/mi gyűjtöttünk fűt, fát, virágot, erdőn és mezőn, majd azokból ezt-azt főzve, szárítva javallottuk a ránk bízott nyáj betegesebb részének fogyasztásukat. Én csak a saját praxisom emlékeire hivatkozhatom, melynek gyógyulási aránya a többi barátéhoz hasonlóan jó átlagnak volt mondható. Ők, azaz mi, sokszor magunkon kísérletezve próbáltuk ki a főzeteket, krémeket és tinktúrákat.Késöbb a rendek egymás tapasztalataira támaszkodva az utókor számára írásban is rögzítették receptjeiket. Egy szó mint száz,eleim is köteleznek,igy ezért van nálam a szütyő, és szerintem mindenkinek van egy saját szütyője, ha nem is látszik. Hordunk benne olyasmiket, amit a nagyink gondos keze-szere jelentett nekünk, melyről akkortájt azt hittük, az életünket menti meg vele. Elő ezekkel a félig telt szütyőkkel, rázzuk ki belőle az emlékeket, cseréljük ki tartalmát, hogy ne kelljen mindíg újrakezdeni, hiszen egy újszülöttnek minden tetüzsir új varázsoljunk elő mélyéről egymásnak prevenciós célzattal tanácsot, kipróbált főzetet, megtapasztalt enyhet rejtő kencét!
Természetesen ne legyünk orvosok, de lehetünk diploma nélkül is segítőkészek, baráto
|
tán itten
