És még azt is hozzátette, hogy a félhez sincs köze, hanem szerinte régen fé betűnek mondták az effet, és a bolondokra régen a latin fatuus szóra utalván F betűs cédulát tettek, ezért ők voltak a fécédulások, népetimológiásan félcédulások. Nem volt valami meggyőző. :D
Csak megjegyzem, hogy fél füllel hallottam a rádióban, hogy valaki magának tulajdonította azt a felfedezést, hogy a félnótásnak semmi köze a nóta (dal) vagy félhangú szóhoz, hanem a nota latin szóból ered, amit megerősít a félcédulás szó is.
A félnótás szót először 1888-ból adatolja az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (EWUng). A szó a féleszű, félbolond szavakhoz képzett tréfás sorozat tagja, vö. még félcédulás, félhangú, félnadrág stb. A félnótás, félhangú szóalakok utótagjai beszédfogyatékosságra vagy hangképzésre utalhat az EWUng szerint.
Az orosz товарищ (tovariscs) szó, és szláv megfelelői, mint pl. a szlovák tovariš ’(iparos)segéd; barát, bajtárs’, lengyel towarzysz ’társ’, valamint a magyar társ szó szegről-végről rokonok. Az etimológiát általában töröknek vélik, és rendszerint a tavar ’jószág, vagyon, marha’, valamint az iş ~ eş ’társ’ szavakból álló összetételre vezetik vissza. A szókezdő t- egyes török nyelvekben utóbb zöngés d- lett, így a mai oszmán törökben is davar, ill. eş a megfelelő. Mások a csuvas тавра (tavra) ’vidék, környék; körül, körbe’ és йыш (yïš) ’társ(aság); mennyiség’ szavak (illetve ezek évszázadokkal ezelőtti alakjainak) összetételében az eredetet. Az első vélelem tehát vagyoni, a második területi társkapcsolatokra utalna.
A portugál Tavares a Dicionario de Familias Portuguesas szerint régi nemesi család, és nevük a ma a Mangualde város részét képező Tavares település nevével azonos. Spanyol megfelelője a Tavárez.
A polidilin, trollkodás közben sikerült valakinek elsütnie a Tavares - Tavaris (elvtárs) égrengető poént. Ezzel el is gondolkodtatott a szó eredetén. A Wiktionary szerint az ótörök davar-csorda a forrás.
- Vonatkozhat a lábakra, amikre a kolbászt ugyan nem nagyon hallottam használni, a hurkákat viszont annál inkább. (Szedd a hurkáidat.)
- Lehet, hogy a 3x-féle adat a dolog kulcsa. (Az "l" ebben a helyzetben bizonytalan, sok nyelvjárásban hosszú ó van helyette.) A "kó-" kezdetű szavak pedig sokszor ténfergést, jövés-menést fejeznek ki: kóvályog, kóricál, kószál, kódorog, kóborol, talán a koldul (kódul) is ide vehető. Ezek analógiájára szerintem nem kizárt, hogy egy létező szó felé hajlítva képeztek egy újat, ahogy ez szlengben szokás...
- Lehet a dolog mögött valami jó kis egyedi katonasztori, amit már sosem tudunk meg :) .
Amúgy igazatok van, ismerem is ezt a szót, bár inkább "kemény", "szívós", "durva" értelemben, de azért ez elég közel van. Én ezt a kajak szó alkalmi képzésének gondolnám (a szlengben is produktív -s melléknévképzővel). De valóban, elképzelhető a dolog visszafelé, a képző elvonásával is, láttunk már ilyet.
Neked furcsa lukak vannak a szókincsedben: a múltkor a szorul(=kikap), most meg a kajakos (=erős). De nyilván mindenkinek vannak ilyenek, hogy véletlenül soha nem találkozik velük.
Még annyit, hogy az, hogy a szlengszó egy mai magyar főnév alakját hozza, nem sokat jelent. Ott van pl. a "perecel" szó, ezt én inkább kötném a romani "perel" (esik) szóhoz, mint a péksüteményhez. Vagy a sokat emlegetett "hóhányó" (<romani "xoxamno") gaj(ra megy) < jiddis "gajdesz".
Hát ez nekem kicsit népetimológiásnak tűnik. Van valami adat legalább a "kajakos" szónak az "erős" szinonímájaként való használatára? Szlengben sokminden megtörténhet, de azért nem csak a kajakos erős ám, hanem a birkózó is, meg a macskapöcse-paprika is :) . A szó használói körében nem hiszem, hogy az első erővel társítható fogalom a kajakos lenne. Aztán a kajak nem ugyanaz, mint a kajakos, persze a jelentésátvitel végbemehetett, de szintaktikailag nem cserélhető fel a két szó egy-egy mondatban.
A szó eredeti(bb) regiszterét és jelentését tekintve (v.ö. kajakbaszás...) amúgy én inkább gyanakodnék cigány vagy jiddis eredetre. Jiddisben a "khaye" állítólag besiát, állatot jelent, a jelentéstartomány stimmel, a szó végén a -k nem tudom, megmagyarázható-e?
Régi kérdés, új válasz: "kajakos" = nagyon izmos. Ez eddig nyilvánvaló. "Kajakra", "kajakra vág" =?? - itt is nyilvánvaló az eredet, még ha a pontos magyarázatot nem tudnám végigvinni.
Talán az egyetlen Schütz István kivételével általánosan elfogadott, hogy a horvát varoš ['vǎ:roʃ] ’kisváros, városka’, ['vâ:roʃ] ’tengerparti típusú város falusias része’ és más balkáni megfelelők eredete a magyar város (< ’várral rendelkező település’) képzés.
Schütz azzal érvel, hogy a hangsúlyviszonyok eltérnek attól, amely magyar jövevényszó esetén várható lenne, de éppen a fenti horvát kettősség mutatja, hogy ez átrendeződhet. Vö. http://mek.oszk.hu/03500/03577/html/, 1.1.7.