A Roštár /s/-sel ejtődik. A szó eredetije, a német Röster azonban /sz/-szel: talán ez hathatott a leíróra. Ha azonban a Rosztar-t „legyelül” olvassuk ki, akkor az sz betűpár /s/-nek ejtendő.
Tariska: A RadixIndex szerint magyar kontextusban a Tariska kárpátaljai név. Ugyanakkor a Tariška Szlovákiában gyakoribb, elsősorban Barsban, ezen belül a Nagykoszmályban (Veľké Kozmálovce). Ez a település történetileg is római katolikus szlovák, így magyar vagy kárpátukrán betelepülés kevéssé feltételezhető.
A névre etimológiát csak Kiss Lajosnál találtam a (régen szlovák üveggyári munkások által lakott) parádi Tariska külterületi név kapcsán. Ezt a családnévből vezeti le, és a tar ’kopasz’ szó nyelvjárási tariska származékával kapcsolja össze, illetve a tariska-búza ’tar, szálkátlan búza’ kifejezést említi.
A név etimológiája tehát magyarnak tűnik, viszont ez némi feszültségben az inkább szlávokra utalni látszó van a település-földrajzi adatokkal.
Manyaszek: Ehhez vö. lengyel Maniasik, Maniaszek, szlovák Maňas, Maňaska. Ezeknek megfelelően az északi szláv Maňa ~ Máňa személynév –ś és –ek kicsinyítő képzős származékának tűnik. A Maňa ~ Máňa elsősorban a Mária személynév becézője, másodsorban a Man alakúra rövidülő-csonkolódó férfinevek származéka (mint. pl. szláv Manomir, bibliai Emanuel, ortodox Manuil, német Herman stb.)
> még Sajtnerként is szerepel a Sautner az anyakönyvekben.
Ez már valami magyarosodás lehet: az /au/ kettőshangzó elkerülésének egyik módja a magyarban az /aj/-jal történő hanghelyettesítés.
> Valahol olvastam, hogy Dél-Németországban az -er, míg Észak-Németországban az -e dominál
Ez így az alma és a körte összehasonlítása. A német –er képző: foglalkozásneveket, lakosneveket, apaneveket képez. A német –e azonban nem képző: vagy a tő része, vagy a –le, –ke (esetleg –[t]z[e]) kicsinyítő képzők része.
Névtanilag e mögött talán olyan megfigyelés lehet, hogy Dél-Németországban gyakoribbak a képzős foglalkozásnevek, lakosnevek, apanevek stb., mint északabbra. Azaz egy patak mellett lakó délen inkább kapja a Bacher ’tulajdonképpen: Pataki’ nevet, északabbra pedig a Bach ’tulajdonképpen: Patak’ nevet. De hogy az alapnév –e-re végződik-e, az ettől független kérdés.
A másik vonulat a kicsinyítő képzős formák: a http://de.wikipedia.org/wiki/Diminutivaffix#Hochdeutsch cikkben olvashatni a német kicsinyítő képzők nyelvjárási formáiról. A –le délen az alemann (sváb) területen is megjelenik, de a bajor-osztrák területen már ennek –l a formája (vö. Lidl, Meinl) . így tehát ez utóbbi nyelvterületen az –e végű nevek emiatt is ritkábbak (de itt viszont nem feltétlenül az –er az alternatíva, hanem az –[e]l).
Rostar, Rosztar: Vö. szlovák Roštár családnév. Ez foglalkozásnév a szlovák roštár ’ércpörkölő munkás’ szóból. Az sz-es írásmód vagy hiba, vagy az ſs (hosszú s + rövid s) digráf lett félreolvasva, vagy lengyeles helyesírás eredménye (bár ez a szó hiányzik a lengyelből). Esetleg a szlovák szó forrásával, a német Röster ’pirító, pörkölő’ szóval való kapcsolat visszahatása (németül ui. /sz/ hang hallik).
Laczo: Vö. szlovák Laco családnév. Képzőtlen apanév, a szlovák Ladislav ’László’ szlovák becézője. (NB. Ez a becéző alak más nyelvre nem jellemző, a magyart is ideértve.)
Futasz: Problematikus név. A Futász (Futasz) igen ritka magyar vezetéknév, a RadixIndex a XIX. sz. végén Gömörből és Zólyomból adatolja. A XX. sz. elején több pécsi adata van, de ezek között van Nyíregyházáról való áttelepülésre utalás. A magyaron kívül a szlovák névkincsből mutatható ki a Futas ~ Futás, a magyarnál nagyobb gyakorisággal. Ezenkívül a történeti lengyel adatként találtam továbbképzett Futasewicz-et.
A fentiek szláv eredetet implikálnak inkább, mint magyart. A lengyel név a lágy –ewicz képzőváltozatot tartalmazza, ez megengedi azt, hogy a név végén a szlovákban ritka, de elő-előforduló esetként a szláv lágy –ś kicsinyítő képzőt lássuk (amelyik a szlovák nyelvjárások többségében a lengyellel ellentétben megkeményedett). A képző előtt vélhetően a szlovák (régi, nyelvjárási) futa ’durva kendervászon kötény’ szó áll, az elnevezett jellegzetes viseletére utalva.
Nicolaides: Vö. görög Νικολαΐδης (újgörög: Nikolaídisz, ógörög: Nikolaidész) családnév. Ez a görög Νικόλα(ο)ς (Nikóla[o]sz) ’Miklós’ személynév –ιδης (újgörög: –idisz, ógörög: –idész) apanévképzős származéka.
Esetünkben azonban lehet, hogy nem „eredeti” görög névről van szó (vö. evangéliksu vallás), hanem a humanista hagyományt folytató névklasszicizálásról, csak nem a tipikusabb latin, hanem görög alapon. Ebben az esetben a korábbi névalak a Miklós személynév német, szlovák vagy magyar formáján alapulhatott.
Mindenesetre a név még Breznóbányán (és Ötösbányán ~ régen Kotterbach) ma is megvan: Nikolaides ~ Nikolajdes.
Boncik: Ez a név a mai névtárakból nem adatolható. Közel van hozzá a szlovák Bončík ~ Bončik családnév. A Boncik talán ennek hibás lejegyzése. A szlovák névnek megfelelő lengyel Bonczyk relatíve némileg gyakoribb. Ez a Bon kezdetű személynevek (pl. a latin Bonifacius egyházi név) becézője.
Pinka: Vö. szlovák Pinka, esetleg cseh Pinka családnév. Ez metaforikus ragadványnév a szlovák pinka ’pinty’ madárnévből.
Kreszka: Talán idevonható a morva-cseh Křeska, a szlovák Krska ~ Krška, cseh-morvaszlovák Krska, Krška. Ezek mögött a szlovák krst, cseh křest ’keresztelés, keresztség’ szó állhat, amelyhez az 8adott esetben a nemváltás miatt) expresszív –ka kicsinyítő képző járult. A /t/ hang kiesése ilyen hangtani környezetben rendszerszerű. A –ka képző előtti lágyulás (vagy keményedés) nyelvjárási sajátság.
Agner: Vö. szlovák Agner, német Agner (No., Au.) családnév. Egyértelműen német alakú név, de etimológiáját nem találtam. Úgy vélem, hogy a német Aigner név alakváltozatáról lehet szó. Mivel a jelenkori szlovákiai előfordulások nagyságrendje azonos a németországival, lehet, hogy a fonetikai egyszerűsödés Felső-Magyarországon történt, majd a név onnan került vissza német területre (de az is lehet, hogy mégis törzsnémet területen alakult ki, vagy független fejlemények).
Köszi a fejtágítót, még Sajtnerként is szerepel a Sautner az anyakönyvekben.
Elgondolkodtató az a jelenség is, hogy Magyarországon nagyon kevés az -e-végű német családnév ( pl. Meinecke, Weitze, Spinnarke, Haneke stb.). A magyarországi németség körében zömmel -er-végződést kapnak a vezetéknevek ( az én német őseim is 80%-ban ilyen tulajdonsággal bíró neveket viseltek). Magyar vonatkozásban csak két -e-s családnévről tudok: Eberle, Szále. Németországban roppant gyakoriak, érdekes, hogy a heáncok, svábok körében nagyítóval kell keresni.
P.S.: Valahol olvastam, hogy Dél-Németországban az -er, míg Észak-Németországban az -e dominál ( viszont Bajorországban is számos -e-végűvel találkoztam)
Buchwardt: Vö. német Buchwardt. Egyedi alakulatnak tűnik. Annyi bizonyosnak látszik, hogy képzőtlen apanév egy kéttagú német személynévből. Erre a személynévre azonban nem találtam adatot. Talán a Burkhardt (< germán *burġz ’vár, erődítmény; erődített város’ + *harduz ’kemény, erős’) név Buchert változatából származik a más -herdt ~ -hardt : -wardt névpárok analógiájára (német -wardt < germán *wardōnan ’véd, óv’). Lehet azonban, hogy újabb alakulat, és az alakulat előtagja a német Buche ’bükk’, vagy Buch ’könyv’ szó, az utótag pedig az előbb említett -wardt.
Rúfusz: Két motivációja lehetséges. Végső soron azonban mindkét esetben a latin rufus ’vörös, vörös hajú’ melléknévre megy vissza. Ez a római korban cognomen lett. Innen a keresztyén névkincsbe is bekerült több szent neveként. Tehát egyrészt lehet képzőtlen apanév, amely a megfelelő egyházi személynévvel azonos. Ez azonban szerintem a kontineny nyugati felében a jellemzőbb. Errefelé szerintem inkább latinizált, azaz latinra fordított vezetéknévről lehet szó. Persze ez a két motiváció szinergiában is működhetett.
Ebben az etimológiában tehát az /f/ hang „eredeti”. Ez hangzóközi helyzetben sem zöngésül /v/-vé. Egy Rúfusz > *Rúvusz > Rovosz alakulás tehát szerintem nem életszerű. A Rúfusz primer etimológiája miatt a visszirányt is kizárhatjuk (itt a német betűejtés okozhatnak v > /f/ váltást), és a Rúfusz nem volt olyan bevett név, hogy népetimológia épülhessen rá.
Szóval, a Rovosz, Revusz és Rúfusz neveket én három külön névnek tartom továbbra is.
Múlt nyáron kérdeztem rá egyik elődöm nevére. Ezt válaszoltad:"A Rovosz és Revusz családnevek között én nem keresnék kapcsolatot. Az utóbbi a jelenlegi szlovák névkincsnek is része Revús formában (lengyel Rewus is van, de ennek nem lengyeles a hangalakja). Az etimológiáját még nem látom világosan, de első blikkre én a szlk. revať ’ordít, üvölt, bömböl’ származékának vélném, akárcsak a Revuca folyónevet."Mivel a válaszod bizonytalan volt, egy másik eredet lehetőségét is fölvetem. Ráfis egy hajdani kolléganőm asszonyneve, egy ismert rajzfilmrendezőnk családneve pedig Rófusz. Nem tartozhat-e össze etimológiailag ez a három név, az eredeti pedig talán a Rafael keresztnév becéző alakja.Nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre.
Még egy solti családnév eredete is érdekelne: Buchwardt
A -ner képző a Wagner-féle n-tövű nevekből vonódott el a szótaghatár eltolódásával. Hasonló a magyarban is van, az -i képző mellett van egy korlátozott -si „képző” is a falusi, tanyasi szavakban, amelyek a városi szó mintájára jöttek létre.
A név alapszava a német Sauter ’varga’ közszó. De nem tudni,hogy mi történt: egy kisebb körzet nyelvjárásában jött létre ennek Sautner köznévi formája, és ebből lett ott családnév. Vagy pedig előbb a Sauter családnév lett, majd abban cserélődött ki a képző. Mindkettő elképzelhető, így az ősök keresésénél a Sautner mellet célszerű a Sauter-re is tekintettel lenni. NB. A magyarban is azonos lehet a Balassi és Balassa családnév (a végződés a birtokjel két alakváltozata): a költő felváltva is használta.
És igen: a Sautner ~ Sauter párral analóg a Kirchner ~ Kircher, Sandner ~ Sander, Bachner ~ Bacher stb.
"-er > -ner képzőcserés alakulat"-érdekes jelenség lehet, még nem hallottam róla. Tehát bizonyos esetekben a sima "-er" kap egy "n"-betűt? Miért lehetett erre szükség? A Sautner-név "első" viselője mindenféleképpen a Sautert használta vezetéknévként, csak később alakult át, avagy egyből ezt az alternatív formát kapta? Nekem is van ilyen nevű ősöm ( Szautner), ezért vagyok kíváncsi. Hasonló módszerrel született a Kirchner és a Sandner is?
A Czíria nem olyan ördöngős, válaszoltam a Nyesten. (Röviden: magyar vagy szlovák képzőtlen apanév a Cirják egyházi személynév rövidüléséből).
A Boráros esetén pedig kis félreértés van. A Boráros név magyar foglalkozásnév ’borárus, borkereskedő’ jelentéssel, Kázmér már 1481-ből adatolja. Csupán „az” a Boráros család magyarosította a vezetéknevét.
Ad Marczel: A személynév középkori magyar használatához adalék, hogy Kis Lajos először 1211-ből adatolja Marcel alakban, és a következő magyar településneveket kapcsolja hozzá: Marcali (tkp. ’Marcelé’), Marcelfalu, Marcelkeszi (Marcelháza + Kurtakeszi), Marciháza (< Marcilháza), Nógrádmarcal.
Sautner: Német név, vö. Sautner. Vélhetően ez valóban -er > -ner képzőcserés alakulat a német délnyugat-német centrumú Sauter névből, amelyik a latin sutor ’varga, foldozócipész’ szóból lett német foglalkozásnévből származik.
Szóval magyar eredetre kellene gondolni, értem, köszönöm az infókat. Remélem, hogy saját felmenőim családnevét illetően nem tévedtem, mint a Marczelnél: őket Sautnereknek hívták- német névnek gondolom abszolút, mintha régebben említették volna nekem a rokonok, hogy a jelentése varga, cipész. Mi a véleményetek róla?
Marczel, Martzel: Nem kell német eredetet feltételezni, hiszen egy egyházi személynév áll mögötte, több pápa és szent neve volt, és így magyarok is megkapták keresztnévként a korai időkben is. (Ma Marcell alakban anyakönyvezhető.) És ha magyar személynév lett, akkor már alkalmas lett arra, hogy képzőtlen apanév legyen, azaz a Marcell nevű férfi leszármazottait jelölte ragadványnévként, majd családnévként.
Az írás elterjedésével két fő helyesírási hagyomány alakult ki Magyarországon: a heltai és Misztótfalusi fémjelezte ún. „református”, valamint a Káldi és Pázmány meghatározta ún. „katolikus”. Ezek a nevükkel ellentétben nem voltak szigorúan felekezethez kötöttek, az egyszeri nyelvhasználók keverhették is a kettőt, mivel maguk is olvashattak mindkét helyesírással írt könyveket, így mindkettőben egyszerre szocializálódhattak. A két rendszer közti egyik eltérés a /c/ hang írásmódjában volt: a református hagyomány tz-vel írta, a katolikus cz-vel. Tehát a Marczel ás Martzel váltakozása éppen azt jelzi, hogy magyar lejegyzőkhöz kötődött.
Maga a Marcell személynév a latin Marcellus név helyi formája (német, illetve francia papok közvetítésével). A Marcellus pedig latin cognomen volt : a III. sz. Tangeri Szent Marcell teljes neve is Publius Aelius Marcellus volt. A klasszikus korban a Claudia nemzetség egyik ága viselte. Etimológiailag a latin Marcus (ebből magyar Márk) személynév (praenomen) –ellus kicsinyítő képzős alakja. A Marcus név etimológiája vitatott, amennyit én kihámoztam belőle, valószínűleg etruszk név (Marce alakban), amelyet a rómaiak étvettek, majd népetimológiásan Mars hadistenhez kapcsolták, és előszeretettel adtám a március hónapban születetteknek. Így a harmadik legnépszerűbb latin személynév lett belőle. Plutarkhosz a Párhuzamos életrajzok Marcus Claudius Marcellusról (az ő katonája ölte meg Arkhimédészt) szóló részében a Marcellus névnek (szintén népetimológiásan) ’harcias’ jelentést tulajdonít.
Egyik ismerősöm családnevét próbáltuk elemezgetni: Marczel/Martzel( az ősei hol így írták a nevét, hol úgy). Arra jutottunk, hogy német eredetű név, a jelentése (talán): a Marcus latin név becézése. Ti mit gondoltok róla? Helyes a teória?
Ad Sutovszki: A magyarban a lakosnévnek csak egy alakja van: ugyanaz az –i képzős alak szolgál a főnévi értelemben (Te is szarvasi vagy?) és melléknévi szerepben is (pl. szarvasi szlovák). A 10106-os és 10113-as hozzászólásokban már szerepelt, hogy a szláv nyelvek esetén ez nem így van. Itt külön képzőkkel van a főnévi, pl. szlovák Sarvašan ’szarvasi férfi’, és a melléknévi, pl. sarvašský (Slovák) ’szavasi (szlovák)’
Ha a Sutovicz alakot *Sutovecz-nek olvashatjuk, akkor erről megállapítható, hogy ez, mint szlovák Šutovec, lehet a Šutovo helynévhez képzett főnévi lakosnév. Miközben a melléknévi forma a šutovský.. Vö. ugyanígy Orava ’Árva’ > Oravec ’árvai férfi’ ~ oravský ’árvai’. Ezek szinonim formák. A szlovák helynévkutatásból tudható, hogy régebben gyakoribb volt a családnevekben a főnévi forma, idővel ezeket azonban kiszorították a szinonim melléknévi alakok. A vázoltad esetben ez a váltás egy nemzedéken belül demonstrálható.
NB. Az egyes szláv nyelvek preferenciái eltérhetnek: a szerbben és a horvátban családnévként gyakorlatilag nincs –ski végű melléknévi lakosnév, csak –ac (stb.) képzős főnévi. A „szomszédos” bulgárban pedig éppen fordítva.
