Ezeket a dolgokat jól ismerjük, mivel Fresnel tisztázta, hogy a fény transzverzális rezgés, később Maxwell kimutatta, hogy az elektromágneses mező rezgése, amely fénysebességgel terjed a térben.
Valóban, nagyon jól mondod. A ti éleslátásotok az, amely a beszélgetést oly kellemessé teszi, és igazolja a reményemet, hogy végül is elérünk az előttünk álló nehéz kérdéseknek a teljes megértéséhez.
Amit itt látunk, azt még feltűnőbb módon is lehetne produkálni, ha nem egy, hanem két polarizátort használnánk egymás után elhelyezve. Egy ilyen polarizátor-páron keresztül bármely fényforrást nézve azt találnánk, hogy a fény intenzitása függ a két polarizátor egymáshoz viszonyított helyzetétől.
Van egy olyan helyzet, amelyben az átmenő fény intenzitása maximális. Ha innen kiindulva a második polarizátort forgatni kezdem a fénysugár iránya körül, akkor azt tapasztaljuk, hogy az átmenő fény intenzitása csökken. A minimuma a teljes sötétség, ezt akkor éri el, amikor a második polarizátor az elsőhöz képest 90 fokkal van elforgatva.
Hogyan érthetjük meg a fénynek ezt a figyelemre méltó tulajdonságát, amit a kettős polarizátoron való áthaladása közben figyelhetünk meg?
Akkor te gyakorlatilag a materializmus alatt kb. azt érted, hogyha valami van valahogy, akkor nem hisszük azt, hogy máshogy van, nem? Főleg, ha objektiven megbizonyosodtunk róla, hogy hogy van. Jól értelmezem a beirásaidat?
A materializmusban nem zárjuk ki a cél és szándék lehetőségét. Ott ahol megjelenik az értelem, ott fel kell hogy ismerjük azt. De ha valami magyarázható mögöttes értelem nélkül, oda nem látunk bele ilyet. Vagyis nem használunk fel egy jelenség magyarázatához légből kapott, bizonyíthatatlan fikciókat. Pl. én az eső magyarázatában az esőisten mentes verziót pártolom. :)
hello !
tfh meg tudunk 1ezni abban, hogy mit jelent, hogy "létezik". ekkor aszondom: a világ (univerzum) az összes létezo dolgok együttese. ezek a dolgok bizonyos törvényszerüségeknek engelemeskednek (azaz nincs teljes káosz). {ehez még hozzá kell tenni imho az "információt", de errol csak akkor ha kérdeztek}. léteznek olyan rendszerek (pl. mi, emberek) amelyekben van egy többé-kevésbé részletes modell erröl a világról. obiektivitás alatt azt értem, hogy a dolgok és a törvények függetlenek attól, hogy milyen modellünk van a világról. a szubiektivitás abból fakad, hogy a modelljeink nem tökéletesek és nem is egyformák. ugyanazt a dolgot/jelenséget másképpen modellezzük. a materializmus azt jelenti, hogy minden létezo dolog anyagi természetü, a nem materialista szemlélet szerint léteznek olyan dolgok is amelyek elvileg nem vezethetok vissza az anyagra (nevezzük szellemi létezoknek). azt sajna nem tudnám megmondani, mi is az anyag, és mi lenne az anyagi és szellemi létezok közötti alapveto különbség. a fentiek szerint a qm obiektiv, mert olyan törvényeket fogalmaz meg amelyek a világról alkotott modelljeinktol (tudatunktól) függetlenek, ugyanakkor nem zárja ki a materializmust de nem is követeli meg. az, hogy van-e cél és szándék a világegyetemben, attól függ, hogy milyenek a törvényszerüségek. ha vannak olyan, a létezo (anyagi esetleg szellemi) dolgokat irányító törvények, amelyek hasonlítanak a mi pszihológiánkból ismert "cél", "szándék" -hoz akkor igen. imho ilyen törvények nincsenek ( tulságosan antropomorf fogalmak ezek, miért pont ilyen lenne a világ ? ), dehát ezt nyilván nem tudom bizonyitani.
ap.
A szubjektum része az objektív valóságnak, és igen, a szubjektum csak szubjektíven szemlélődhet. Ez azonban mégsem jelenti (a közhiedelemmel szemben), hogy ne lehetne objektív is egyben, ugyanis az objektív az nem feltétlenül zárja ki a szubjektívet.
Kicsit olyan ez, mintha valaki pénzfeldobással akarna megválaszolni egy eldöntendő kérdést. Attól, hogy pénzfeldobással (önkényesen) dönt (azaz "szubjektíven"), még nem jelenti azt, hogy ne hozhatna helyes (azaz "objektív") döntést.
Próbálom megérteni, és lehet, hogy banális dolgokat fogok visszakérdezni, de hát ez van:
Szóval azt mondod, hogy a "való világot objektívan szemlélve". De a való világnak ha minden igaz, akkor mi is részei vagyunk. Tehát ha objektivitás alatt ugyanarra gondolunk, akkor nem tudod objektívan nézni a való világot. Vagy igen? A többire majd ezután kérdezek. Mert a mondat másik részét méginkább nem értem :-))
Laikusként számomra a materializmus azt jelenti, hogy a létező univerzum maga az anyag, amely saját törvényszerűségei szerint viselkedik. Vagyis a természet dolgainak megértéséhez nem tételezünk fel természetfelettit. A való világot objektíven szemlélve nem látunk bele értelmet, célt és szándékot az egyszerűen létező, és működésében saját törvényszerűségeit követő anyagba. Filozófia szinten a TUDOMÁNY a materializmus legtisztább megvalósulása számomra.
Aki azt hiszi, hogy a kvantumfizika a materializmus cáfolata, az nem érti azt.
Szerintem kommunikációs szakadék van az ilyen viták mélyén leggyakrabban. Egy átlagos tudós általában mást ért materializmus alatt, mint egy áttlagos laikus. Ez nem azt jelenti, hogy nem érti a materializmus lényegét, hanem másról beszélnek.
De tényleg, mi a materilaizmus? Mert vannak már halvány elképzelésiem, de azért lehetne tisztázni...
Fogalmi tévedés a két fizikai irányzat egyikének híveit materialistának nevezni, míg a másikat nem.
Egyszerűen szólva a kvantumfizika csak annyit mond, hogy a világ bonyolultabb, mint hittük. Nem azt mondja, hogy a világ nem létezik a maga valójában, hanem, hogy bonyolultabban létezik. (Pl. az elemi részecskék párhuzamosan létező szuperpozícióit a világunk egy adottságának veszi.)
Félreértés, hogy kvantumfizika a világegyetem objektivitását kérdőjelezi meg. Ezt talán abból gondolhatja valaki, hogy a kvantumfizika szerint a méréstől függhet, hogy mit mérünk. Azonban ez csak azt jelenti, hogy a kölcsönhatás más és más viselkedési módot válthat ki ugyanabból az elemi részecskéből. Tehát abban a pillanatban, amikor a MEGFIGYELÉS helyett bekövetkező KÖLCSÖNHATÁSRÓL beszélünk, azonnal eltűnik ez a szubjektív misztifikum a kvantumfizikából.
Aki azt hiszi, hogy a kvantumfizika a materializmus cáfolata, az nem érti azt.
Itt másról is szó van. Mégpedig arról, hogy az égbolt fénye részlegesen polarizált, ezért a szembe érkező sugárzás nem teljesen szimmetrikus a nézés irányára nézve. A polarizátor ezt az aszimmetriát mutatja ki.
Igazad van, kedves Szögrágó. Nos, akkor kezdjük a lehető legegyszerűbb kísérlettel, amely felfedheti bizonyos fizikai tulajdonságok komplementeritását.
Vegyünk két polarizátort, gondolom, látatok már ilyet (ha máshol nem, hát a napszemüvegetekben). Valószínűleg ismeritek is néhány tulajdonságát. Például, ha az égre nézünk vele, akkor az ég bizonyos részei elsötétülnek, illetve kivilágosodnak, ahogy a polarizátort forgatjuk. Mit tudtok erről mondani?
Nagy fába vágod a fejszédet.
De hajrá.
Szeretném felhivni a figyelmedet még egy szempontra. A "valóság" egyáltalán nem olyan sim aügy a kvantummechanikán kivűl sem.
Pl. a relativitáselméletben is felhasad a téridő és az időbeli valóság is, pl egy fekete lyukhoz közeledő űrhajó esetében más a valóság az utazó számára, és más a hátramaradt űrhajó számára. Ez még talán még radikálisabb dolog, int a qM megfigyelései.
A materialista filozófia és a (mechanikus) determinizmus nem feltételezik egymást. Aztán a kvantummechanika koppenhágai értelmezését sem fogadjuk el az eredeti formájában. Most akkor némely meghaladott filozófiai nézetekről szeretnél vitatkozni, vagy pedig arról, hogy mi a fizika válasza manapság e kérdésekre?
