Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Közben azt is sikerült kideríteni, hogy már 2012-ben használtak ilyen műanyagcső maggal rendelkező szablyákat. (Erről lesz majd egy külön hsz.) Valószínűleg csak a gyerekek vívtak ilyen könnyebb eszközökkel, mert 2011-ben, meg a 2012-es miskolci versenyen még fakardokkal ment a küzdelem.
Ez annyiban különbözik a BSZ-4 változattól, hogy puha a keresztvasa és nincs rendes markolata (drót, markolatgomb).
"...Bereczky Bence, a Hód Baranta csapatvezetője, aki két éve tart foglalkozásokat Hódmezővásárhelyen."
"Rövid pihenő és vakharc következett, majd előkerültek az eszközök. Szivaccsal betekert szablyát forgattak, egymást is elpáholták. Bence két részre osztotta a csoportot, hogy úgy csatázzanak. A taktikai megbeszélés és a csatakiáltások után nekiestek a harcnak."
A mostani jó vívóeszköz elődje (BSZ-3E) -- legjobb tudomásom szerint -- 2013 februárjában jelent meg az VI. Balassi Kupán, amit Erdélyben rendeztek meg, és utána kezdett el fokozatosan terjedni a többi csapatnál.
2013. október 17., Szeged:
"A fegyverkabát is több kor jegyeit viseli magán, nem is kell autentikusnak lennie. Nem a komoly történelmi ruházat vagy a lovagi páncél a lényeg” – hívta fel a figyelmet. “Igyekszünk mindenki, minél szélesebb csoport számára elérhetővé tenni a barantát, hogy minél többen megismerkedhessenek vele. A célunk az, hogy a hagyományokat, népszokásokat tovább éltessük, vagy éppen újjáélesszük és továbbadjuk, kiegészítve a saját tapasztalatainkkal. Ránk az evolucionista – más szóhasználatban keleti – szemléletmód a jellemző, ellentétben a hagyományőrzők partikuláris (nyugati) szemléletével. A hagyományőrzők általában kiragadnak egy adott korszakot a történelemből, úgy öltöznek, úgy harcolnak, ahogy az le van írva a történelem-könyvekben. A keleti gondolkodásmód ennél sokkal életszerűbb, hiszen a hagyományt élőként kezeli, ami folyamatosan változik, alakul. Ezt a nézetet valljuk mi is, ezért láthatnak nálunk műanyag csőből készült szablyát és tépőzárat a fegyverkabáton az érdeklődők” – fejtette ki."
"But the orthodox adherence to verbose and pompous wordage is just a game that does nothing to revitalize our efforts at reconstruction of our craft. It's not surprising then that almost none of it offers pertinent insight into how combatants of the past moved and fought, nor helps us better revive and practice their methods today. Rather than communicate clearly and directly, they go out of the way to read as if they are part of an exclusive "elite" community of "insiders" not accessible to the "uninitiated," but instead they just come across as obnoxiously pretentious.
After painfully drudging through the typical "HEMA" paper, one usually ends up asking where in all these pages-and obligatory citations of other identically inflated papers-did a single previously unknown fact get presented or an interesting original opinion conveyed? Was there a single substantive experience described? It's all done up with deliberate obfuscation; a humorless game of language camouflage to make it read as something knowledgeable while concealing that there is really nothing there."
J. Clements: The Sorry State of Academic Journal Writing... (2020)
Eléggé öregkori dohogásnak tűnik a pálya széléről... ;-) Külön mókás az idézőjeles HEMA. Pedig a HEMA-közösség egészen kiválóan megvan JC vezetése -- és titkos rosette-i köve -- nélkül. Meg a nagyon titkos tudás nélkül is, amely, mint tudjuk, két nemzedékkel megelőzte a többi kutatót. :-DD
* Editorial: The Sorry State of Academic Journal Writing on Medieval and Renaissance Combat Arts
* Vaage, Reverse Posture, & Turned Foot in Armor
* Feeling in Time
Aztán az is érdekelt, hogy ezek mikoriak? Sajnos, ezt elég nehéz kideríteni, mivel a cikk végén egyszerűen nem szerepel, hogy Clements mikor is írta a szöveget. De azért nem kell rögtön feladni! A cikkek kódjában is lehet találni pár nyomot...
Vaage, Reverse Posture, & Turned Foot in Armor <meta content="February 2010" name="description">
Mindkettőnek meglehetősen hosszú a pengéje, kicsi a keresztvasa, jelentős fokéle van, és ami igazán érdekes: a penge erősén ott a tunkou. A kínai szablyák tartozékának kínai neve egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezt a kínaiak találták ki. Úgy tűnik, hogy ők csak megőrizték, aztán onnan terjedt el ez a szakszó.
Érdemes lenne találni egy megfelelő magyar kifejezést.
A smarra téma egyik véletlen melléktalálata. Guy Windsor (2012) idézi:
" Manciolino begins book six of his Opera Nova [1531] thus:
“I now wish to show how wrong those are who insist that good swordsmanship can never proceed from practice with blunted weapons, but only from training with sharp swords. …
It is far preferable to learn to strike with bated blades then with sharp ones; and it would not be fair to arm untrained students with sharp swords or with other weapons that can inflict injury for the purpose of training new students to defend themselves.”
(with thanks to Ilkka Hartikainen for digging out and typing up the reference.)"
At first it takes a little getting used to. The smarra blade is ~ 2 inches longer than a true ricasso Italian foil blade. However, the biggest difference, its weight/mass, is also its greatest boon to the fencer. Actions develop truer to the blade rather than the wrist, leverages against the blade are more substantial, and best of all the hyper speed of the modern foil is gone. I encourage fencers to try it out - puts things into perspective. And, they are rather pretty."
Cikkében Martinez emlegeti a smarra [1] gyakorlókardot. Ez lenne a nehezebb vívótőr?
Az egészen biztos, hogy az 1771-es képen igen hosszú vívótőröket látunk. A bal oldali vívó (mellpárnát viselő vívómester (?)) kezében lévő gyakorló pengéje ~11 cm a képernyőn, a támaszkodó fickó kezében pedig 14,5 cm hosszú a penge.
Hatalmasak!
_____________
1. Egy másik helyen pedig spada da marra szerepel, akkor a smarra egy rövidített változat: spada da marra.
Az c) tétéllel már foglalkoztunk. Most egy 1771-es festményt néztem meg alaposabban (Martinez cikke).
"Fig. 9. Painting titled, “Kenneth Mackenzie, 1st Earl of Seaforth 1744-1781 at home in Naples: fencing scene” by Pietro Fabris, 1771. From the Scottish National Portrait Gallery"
A Skót Nemzeti Képtárban látható egy olajfestmény, mely egy angol főnemest ábrázol nápolyi otthonában (1771).
Részlet:
Érdemes megfigyelni a vívókardok hegyét. Akkoriban így védekeztek a szemkiszúrás ellen.
Úgy tűnik, hogy egy falusi hobbista bácsi elkezdett kardokat "faragni" laposacélból.
És egész jól sikerültek: 1-2 magyar szablya -- első ránézésre -- nem is rossz.
Jól látszik, hogy a kardoknak nincs igazán pengéje, semmi keresztmetszet-változás, semmi pengevájat (max. annak jelzése),
semmi pengevastagság csökkenés stb.
Furcsa neveket látunk: "handzsár", ami kb. egy európai kardmarkolat ("lovagi kard", a valóságban talán bolognai (?) egykezes) összekombinálva egy Aladdin-kard pengéjével. ;-)
Visszamentem a MCS-be és alaposabban elolvastam a hozzászólásokat.
"Pradana Pandu Mahardhika:
Are we sure this isn't slightly later?
Andy Johnston: Pradana I believe this is based on the Baianling sabre. If so, then Lebedynsky (2008) says: “The problem is that, in addition to its somewhat alarming freshness, the weapon is much more like modern Sino-Mongolians than other sabers of the period to which it is attributed.” (From French). Probably Qing or late Ming instead of mongol conquest period.
Pradana Pandu Mahardhika:
I kind of thought it looked distinctly Ming too. Less sure about pushing it as far as Qing but not impossible.
Jonathan M. Bradbeer: Late Ming."
Ez így már sokkal hihetőbb, főleg úgy, hogy egy XIV. sz. szablya a mongol hódítás időszakából, így néz ki:
Mivel az érdeklődő rendkívül ritkán találkozik mongol szablyákkal, ezért egy picit utánanéztem ennek a kardnak.
Nem volt nehéz dolgom, hisz lehetett tudni: a Mongol Katonai Múzeumban található ez a fegyver.
"Mongol cavalry sabre | Y-91-6-1
The sabre has a high historical value.
History of the Object Mongolians began to use sabres after the Hunnu< Period and this hollow sabre was used more commonly in the 13th Century. One side has a sharp blade. The tip and the root of the sabre has a flat square surface. The part around the middle which is made of wood and is located between the handle and the sabre is broken.
Type ............................. Weaponry Materials ....................... Iron Measurements ............... The handle is 20 cm. Creator name ................ Unknown Where it was made ......... Mongolia
Time period ................... AD 13th century ~ AD 14th century [...]
Acquisition This sabre was found in the 1980s by a deputy of the 065 Unit's branch of the Armed Forces. After its find it was transferred to the Mongolian Military Museum.
Szóval, én arra gondoltam, hogy Martinez mester majd azt mondja, hogy pl. a legalsó tőrkardhoz hasonló -- persze jelentősen könnyebb -- vívótőr érdemes használni, ha valakit tényleg a könnyű tőrkard technikák érdekelnek (Angelo és tsai). Azzal már biztonságosan lehet szúrni, egyértelműen van két éle, igazi kardra hasonlító markolata (gomb, kengyel stb.).
És a kapcsolódó adatok (természetesen modern kardokról van szó).
Nick Thomas (MCS FB-oldal):
"With the talk about the Kvetun Easton sabre here lately, I thought I’d put together some stats on different options. The Easton MkIII blade is one of the finest out there, but it is also quite versatile. The tangs and hilt fitment are all standardised so you can share hilts and blades. Here I am showing some different setups that can be made from the standard model with two standard blades, plus a custom hilt and custom length blade. I don’t have any of their lightly curved blades now, so this only compares straight, fully curved, and fully curved in shorter length. From top to bottom -
1 –A standard Easton MKIII with straight blade. Weight 812g. 86cm blade, 12cm POB.
2 –Custom late 18th century British slot hilt, fitted with Easton straight blade – Weight 813g, 86cm blade, 11.5cm POB. This is a good match to some mid to late British dragon swords, or pallasch.
3 –Easton MKIII with full curved blade. Weight, 860, 86cm blade POB 13cm.
4 – Late 18th century slot hilt sabre with Easton fully curved blade – Weight 860g, 86cm blade, 12.5cm POB. This is a good match to some mid to late 18th century cavalry sabres.
5 – Easton MkIII fitted with a shortened fully curved Easton type blade – 820g, 80cm blade, 11cm POB. This feels close to Napoleonic era British infantry sabres, but for those wanting more hand protection in sparring. It’s also not far of some cutlasses.
6 – Custom late 18th century slot hilt with shortened fully curved Easton type blade – 819g, 80cm blade, 11cm POB. This is a fairly good match to British infantry sabres in the Napoleonic era.
7 – Custom Spadroon with Easton straight blade. Weight 936g, blade 86cm, 10cm. This was a prototype model that came out too long and heavy, as a result it is a good match to some dragoon swords of the 18thc. With a basket hilt this would make a great light back/broad sword. In shorter form and lighter pommel it should work well for Napoleonic era spadroon, and that is on the way.
The curvature for the long fully curve is 3.5cm and 3cm for the short version. Measure from the straight line to the back edge. Lots of flavour to be had to suit your needs."
"...Pecoraro sabre guards are very deeply dished, and share the same shape as the 1st and 2nd model Masiello sabres, but without the cutouts/holes seen in Masiello's guard. Attached is one of the photos from their 1912 book, and I've attached and album of my antique:"
Egy kép Pecoraro könyvéből (1912). Ismerős kézhelyzetek: 1., 2. és 3.
Ha jól látom, akkor már a recés, markolatgerinc nélküli fogantyúval van szerelve a vívókard.
