Csak egy gyors bejelentkezés a tegnapi nemNike-ról.
Egy ideje unom ezeket a versenyeket, a hosszú rakparti szakaszokat, kivált Újpest felé, ami a halálom. És bizony ha nem a 30. jött volna, nem is itt indulok. De itt indultam, és jól tettem.
A mostani útvonal vezetés tetszik, már tavaly is jobb volt, de valahogy nem hagyott bennem mély nyomot, vagy a korábbiak hagytak még mélyebbet, így nem jutott rá figyelem. Szóval tetszett, hogy feldarabolták a szakaszokat, a nem szeretem pesti rakparti rész egyik felét lefelé futjuk, a másik pedig olyan rövid, hogy már nem is mumus. Most pedig végképp nem volt az, mert ott tudtam gyorsítani. De sorjában: Momentán, nem értem, hogy a sorja miért is olyan központi kérdés, hogy mindig sorjában kell venni a történéseket, de ez most off.
Felkészülés nagyjából összejött, két hete Budaörsön a hőségben futottam egy nagyon durvát, ami után majdnem fel kellett mosni az aszfaltról, de behoztam 1:44-re. Fogyni, na az nem jött össze, +3 kg, ennyivel indultam. Utolsó héten az eső keresztbe tett egy kicsit, de talán nem is baj, hogy csak szombaton futottam némi regenerálót és pár repülőt, így pihentebben tudtam indulni.
Indulás előtt percekkel kaptam egy tragikus hírt, haza is akartam indulni, de végül rábeszéltek, hogy fussak, mást úgysem tudok tenni, így aztán megkerestem Snecit, akivel odafele találkoztunk már, és ráakaszkodtam, hogy ne legyek egyedül a gondolataimmal és a tervezett futásommal. A terv ugyanis az volt, hogy 4:50-esekkel kezdek, aztán fokozatosan, 4 km-enként gyorsítok, a végére valahogy behúzom 1:40 alá. Sneci viszont nem arról híres, hogy 1:40-es tempóban futja a nemNike-t, tehát annyit tudtam neki mondani, hogy megyek vele, ameddig bírom, aztán meglátom.
Ennek megfelelően 4:30-akkal kezdtünk, apulzusom mégis csak el tudta érni a félmaratoni átlagszintet már az első kilométeren, de szerencsére ott is maradt, így mentem Snecivel tovább. Eltelt 4 km, kicsit lassultunk, 4:35, aztán újabb 4 km, és kicsit tovább lassultunk. Mondtam is, hogy miattam ne lassítson, menjen inkább. 10-nél gyanús lett (46:39), hogy nem velem van a baj, és sajnos igazam volt, sérülés lassította Snecit a szintemre, majd tovább, így 10-12 között két 5:0x-es km következett. Utána pedig a mumus szakasz. Ekkor elbúcsúztunk, én pedig megnéztem, vissza tudok-e gyorsítani a tempós első fél után. Sikerült, és villámgyorsan 4:40 alatt találtam magam. Megláttam egy standot a távolban, benyomtam a gélem, és vártam, a vizet, de a stand mégsem az volt, így 1,5 km-t boldogított a powerbar íze a torkomon. Végül is, meg lehetett szokni.
Fordító a pesti rakparton, visszafelé odaköszöntem Snecinek, de ő nagyon maga elé meredt, koncentrált, látszott a mozgásán, hogy nincs jól. Le a kalappal, hogy így is teljesítette. (mondjuk, ha jól lett volna, ilyenkor már nem is láttam volna a hátát sem, nem hogy a mozgását...)
16-nál éreztem, hogy fáradt vagyok, a combom kezdett nehezebben emelkedni, mintha egy pálca lett volna a tetején, hogy eddig és ne tovább. Ezért aztán szaporáztam. Addigra a PB-döntés, ami valahol 8 km-nél mint valószerűtlen, de említésre méltó opció, befigyelt egy pillanatra (1:37:03 volt 15 éve itt az eredményem), kezdett visszatérni a ködbe, mivel már közel 1,5 percet kellett volna gyorsulnom.
Felrobogtam a felüljárón, lefelé döngettem, fordító, egy utolsó pohár víz futtában a számba, és a környékére, majd 19 km. Jobb kanyar, de még nem lehetett engedni a bennem rejlő állatot. Utolsó km, hajrá, néhány pofon frissítőnek, hogy reagáljon az idegrendszerem, befutó, nem, nem tudom gyorsabban, Apu, 15 éve, hogy nem találkoztunk, de ha itt vagy bennem, most segíts, már nem lesz könnyed sprint a vége, örülök egy vicsorgós középtempónak, hopp, egy srác nagyon spurizik, elhagyott, már két méterrel, de nem hagyhatom, jé itt az erő a lábamban, vicsorgás, már nincs erőm levegőt venni, ott a srác, már utolérem, már mellette vagyok, dobol a fülem, cél, csipogás, LEVEGŐT! Nem, köszönöm, jól vagyok, nem kell műteni, csak hadd vegyek levegőt. Nem, tényleg jól vagyok, a dülöngélés a szexepilem, otthon is így közlekedek. Tényleg. Köszönöm. 1:38:38. Életem második legjobb hivatalos félmaratonja, de nem tudok örülni. Csomag, zuhany, haza. Ez volt.
(a héten lehet ki tudok menni. De mivel úgy lelassultam. és tegyük hozzá, eleve nem voltam gyors :D :D (plusz 10 kiló.... hja, az ülőmunka meg a lustaság nyáron) csak köszönök a kezdőfotóra :D )
huhallod... ez így nem hangzik túl jól. De nem híztál fogytál, stb? mióta van az erős fájdalom? mennyit futsz betonon? és igen, cipő? Nem elég hogy a lábdőlésedhez van, fontos a csillapítás része is, mit nyel el pl ha betonon futsz. Izületeknek legalábbis. És nem röntgen kell elsősorban, hanem egy rendes ortopédushoz beutaló. Ha nem volt régebben ilyen, simán lehet gyulladás is (nekem sajnos már volt... )
Mondjuk személyes kuruzslós tipp, ha a szalag használ, és más izületed fájt, akkor valami szagprobléma lesz. Bár ez is lehet gyulladás, és akkor mégis vissza az ortopédusos verzióra.. illetve simán lehet hogy ekkora távokhoz már rossz a futótechnikád. Szóval én egy edzőfélét is felkeresnék segítségnek.
No nem kuruzslok tovább, és sziasztok! visszatértem :D
Nagyon kell azzal foglalkozni, hogy a lábtartásodnak megfelelő cipő legyen! alap! már egy neutrális cipő is rossz lehet a bokádnak, ha ki vagy be dől amúgy. A cipők belső párnázottáságtól érzed azt, hogy "mintha rád öntötték volna", szóval ez nem teljesen mérvadó. olyan kell, amit a lábtartásod indokol + az előző érzés. :)
A térd külső oldalán hajlításkor jelentkező, futással összefüggése hozható fájdalmat általában az IT szalag irritációja okozza. ITB syndrome néven találsz róla infót.
OK! Még egy kérdés, mennyire kell foglalkozni a stabil/neutrális/naturális besorolásokkal? Ismerős szerint aki rendszeresen fut, tökmindegy, szerinte az a jó, ha a boltban felvéve olyan mintha "rádöntötték" volna, le sem akarod venni...nekem még soha nem volt ilyen, minden cipőmet be kellett törni...
az ilyen visszatérő (főleg térd) sérüléseket általában futótechnikával lehet javítani. középtalpra érkezés és chi-futás témákra keresve érdemes ezen a fórumon visszaolvasni. :)
van esetleg infód arról, hogy milyen lépésszámmal futsz? esetleg fotód arról, hogy hogyan érkezel a talajra?
Sziasztok! Nem tudom, hogy ide ilyen futás közbeni sérüléseket lehet e közzétenni. Bízok benne hátha tudna valaki ey két jó tanácsot adni. Persze ha a téma nem illik a topicb, vállalom a bejegyzésem sorsát :)
Futni heti 2szer 10 km-ket hétköznap, hétvégén meg 15-20 km közöttieket. Mellette bringa és lovaglás is van. Eddig csak futás közben vettem észre a térd és bokafájásokat.
Először a jobb térdem külső része kedett fájni. Kicsit mintha hajlítás környékén. Olyan erőteljes fájdalom, hogy ha nem állok meg futás közben, hanem ragaszkodom a 10 kili lefutásához, akkor 3 napig nem bírom behajlítani meg járni vele. Akkor még neutrális cipőm volt. Szedtem rá porcerőt és kipróbáltam a tapet. Hát a tape az csodákat művelt. a térdfájásom teljes mértékben elmarad ha a tape rajtam volt, de cserébe a fájdalom lekúszott a jobb bokám Achilles felöli tésze. A fájdalom végig csúszik a bokacsont mentén felfele. Na gondoltam nem kezdem el tapelni a bokám is, dokihoz mentem. Röntgenen semmi, nem porcos csak ami megszokott ennyi sport után :) Megkerestem a Maratonman depot. Ott felmérték a lábam, kiderült rossz volt a cipőm, mert befele dől a bokám, ajánlottak egy az én lábamra megfelelő cipőt. Boldogságban hazamentem a cipővel, lefutottam 18 kiliket fájdalom nélkül. Néhány hét múlva a bokafájás megint előjött. Ismét orvoshoz fordultam, aki ajánlott egy sarokemelőt. Sarokemelő beizzítva, bokafájás mintha kicsit javult volna, cserébe a térd fájásom visszajött... Arról nem is beszélve hogy Balaton nagyságú vízhólyagok lesznek minden egyes futás után a lábamon. Gondolkoztam hogy visszatérek a tapehez, de csak szeretném az okot megtalálni. Lassan úgyis jön a pihenősebb időszak.
Esetleg van valami jótanácsotok vagy hasonló jellegű tapasztalatotok? Lehetséges, hogy a boltba ajánlott cipő mégse jó rám?
Nem gagyibbak, mint bármelyik ismertebb márka. Abból is vannak csúcskategóriás, és ennek megfelelő árú darabok.
Az a baj, hogy bármilyen márkás cipő lehet gagyi, és ha az egyik évben jó, az még nem jelent semmit a következő éves szériára.
Saucony Jazz 13 és 14tr cipőim talpbetétje 600km után összetömörödött, a terepcipőnek ragasztani kellett az alján a mintáit.
Egyéb élménybeszámolókból: a Salomon kapaszkodós mintái töredeztek le egy kis köves használattól, nagyon drága Hokákhoz szigszalag meg ragasztó kell, stb.
Most pár éve Nike Pegazusokat használok, 1500-2000 km-nél járnak, edzés főleg aszfalt, de terepen is kapnak tőlem eleget.
Ja, a súly sem mindegy, csak 70 kiló vagyok, gondolom mázsa felé jobban sír a cipő is.
Mivel az edzések aszfaltosak, aszfaltost. Az itthoni terepekre az is elég. Ha kezd sok versenyed lenni, vagy durvább időjárásban és terepen, sárban, köves talajon is nyomod, akkor meggondolandó a terepes cipő vétele másodiknak.
Van olyan ismerősöm, aki két év terepfutás után vett terepcipőt. Pedig elég komoylan tolja. Én is csak azért vettem a múlt héten, mert annyira akciós volt, hog ynem tudtam otthagyni. De eddig sima aszfaltos cipőben futottam terepen. Fordítva viszont nem jó szerintem.
Futócipős kérdésem lenne, ha szeretnék terepfutni, de általában inkább csak aszfalton tudnék edzeni, akkor milyen cipőt érdemes venni? Terepfutót vagy utcait?
Van egy Salomon Eskape túracipőm, vajon terepfutónak az elején az is megteszi?
Amúgy soha nem futottam, de bicajozok, teljesítménytúrázok
Nem tudom, mi lett volna egy hétre rá. Nekem onnantól beütött a szokásos téli lustaság és legközelebb majdnem két hétre rá mentem csak futni. A pirosat leszámítva a novembert 7 órányi futással zártam, és ennek fele a Dobogókő verseny volt hó végén.
igen, egy héttel a p85 után nem feltéltenül móka és kacagás. :) lehet, hogy helyszínen átnevezek a rövidebb táv gyaloglására a nordic walking csapattal... :)
