A transzmutáció a közép- és újkori alkímiában az aranycsinálást, illetve a sikeres aranycsinálást jelentette. A rózsakeresztes szimbólumnyelvezetben ez metafórikus értelmet kap.
Nyilván van különbség a kettő között: hogy aljas volt-e, azt nem tudom, én annyit olvastam róla, hogy meglehetősen goromba figura volt. Hasonlóképpen Leonardóhoz, aki időnként ugyancsak lekezelően nyilatkozott az embertársairól, illetve azok nagy részéről (egyszerűen latrinatöltőnek nevezte őket). Newton állítólag annyiban tett rajta túl, hogy az emberek iránti megvetése nem csak szavakban, hanem olykor tettekben is megnyilvánult.
Nemwton ellenben sokan elkísérték az utolsó útjára, Pope mondott beszédet, és nem akármilyen helyen nyugszik - aljas embereknek talán nem jár ilyesmi...
No igen, de a "rossz természet", vagy "aljas természet" azért minőségileg különböző dolog. Mindig csodálkozom azon, amikor némelyek olyan könnyen dobálóznak súlyos szavakkal mások minősítésében.
Talán az AMORC se nagyon reklámozza, de az alapító H. Spencer Lewis valamikor a század elején egy szállodában sikeres transzmutációt hajtott végre. (Bár ezt vagy hiszi valaki, vagy nem.)
A neten amúgy kis kutakodással érdekes információkat lehet összeszedni a rendről, pl. Spencer és Crowley levelezésének egy része is elérhető online, vagy a CR+C alapítása körüli bonyodalmak... azért semmi "nagy leleplezésre" nem kell számítani, de annak, akit érdekel a téma, biztos tanulságos a cucc.
Nagy misztikus, fantaszta és álmodozó, talán egy kicsit őrült is. Ahhoz ugyan kevés vagyok, hogy megítéljem, beavatott volt -e, vagy sem, de szerintem megéri olvasgatni, ha meg tudod állni, hogy teljesen komolyan vedd.
Nollius alapból ítélte el az alkimistákat, több fejezetet is szentel az alkimisták áltudományának leírására. Arisztotelészt szerepelteti a műben, vele mondatja el, hogy az Organont olvassuk el. De mindnem más követőt, legyen az Galénosz, skolasztikus, vagy Paracelsus elítél. A végső megísmeréshez egy utat jár be a főhős és nem kotyvaszt a boszorkánykonyhában.
Hamár a rózsakeresztes alkotókról esik szó, csak egy megjegyzés erejéig szeretném elmondani, hogy a SZTE-BTK fiatal klasszika filológusai 2003-ban kiadták Heinrich Nolle (közismertebb nevén Henricus Nollius) rózsakeresztes főművét, a "Filozófiai parergon tüköre"-t. A mű az első és máig is az egyetlen 1623-as kiadást követi, nagyon érdekes ötvözi a kerszény, az antik és a pogány elemeket. Művében neoplatonista álláspontot képvisel elítélve az arisztotelészi-galénoszi-skolasztikus vonalat Pedagógia követeléseiben ellentmindásra jut önmagával, mert anyanyelvű oktatást szorgalmaz, miközben végig latinul ír.
Azt ugyan nem tudom, hogy kereskedelmi forgalomba került-e egyáltalán, izgalmas Szegedtől Pestig az IC simán elolvassa az ember. Az értelmezési lehetőség abszolút többsíkú.
Kedves Serenic, a példányszám a piaci kereslet és az állami támogatás függvénye. A folyóiratok többsége az alacsony példányszám ellenére sem kel el. De ezen szerintem ne velem vitatkozz, hanem a folyóirat szerkesztőivel. (Én inkább folyóiratnak nevezném továbbra is, mint újságnak.)
De hogy mi mennyire értelmetlen, azt szerintem egyrészt nem a mi tisztünk eldönteni, másrészt nem itt tudjuk eldönteni, harmadrészt valamire kapásból rámondani, hogy értelmetlen, olyasmit, gondolom, a rózsakeresztes filozófia sem tanít.
Nem az én "újságom", csak írtam bele, miután felkértek.
Rosszat nem is írtál rá, csupán értelmetlennek minősítetted. De ha látatlanban ez a véleményed, az még önmagában nem baj, legföljebb lehet vele vitatkozni.
Egyébként a hazai folyóiratok jelentős része nem, vagy csak részben kerül fel a netre. Magyarországon viszont ezzel együtt máig élő hagyományai vannak mind a tudományos, mind az irodalmi életben a folyóirat-kultúrának. Ha az újságosstandokat nem szereted, akkor egyes könyvesboltokban is tudsz folyóiratokat olvasni, vásárolni, vagy pedig a könyvtárakban is megtalálod őket.
Az Eső ezen száma különben a rózsaszimbólumot járja körül.
Mindezt nem haragból mondom, semmi ilyesmi nincs bennem.
Bocs az önreklámért, a "klasszikus" - azaz a nem mai - rózsakeresztesekről összeeszkábáltam egy kis dolgozatot, az Eső c. folyóirat 2004. téli számában olvasható.
"Ez az "újjáélesztés" úgy történt, hogy a r.keresztes rend dokumentumait "felfedezték", mivel azokat megőrizték."
Na ez az ami egy hiteles beavatási szervezetnél kiüti a biztosítékot. Ugyanis, ha megszakad a beavatási láncolat, onnantól fogva nincs beavatási szervezet sem, és nem is lehet 'újjáéleszteni'...
"Ha meggondoljuk két nemzedéknyi időt kellett áthidalni, ennyit kibír a dolog. A lényeg úgyis az értékekben van. Léteznek vagy sem?"
Szóval egy percnyi halál már halált jelent, nemhogy két nemzedék.
Az értékeknek pedig kell egy hordozó, ha pedig hordozó nincs két nemzedékig.
A fentieket hívom én parasztvakításnak.
"Ezt kell eldöntenie a jelentkezőknek."
A jelentkező nem dönthet el semmit, mert vagy vannak értékek vagy nincsenek, és azok létét nem egy neofita értelmi képességeihez szabják..
A neofita legfeljebb elfogadhatja, ha pedig a neofita nagy pofával odamegy, hogy majd én eldöntöm, akkor be sem engedik...
Abszolúte semmi közöm semmiféle 'rózsakereszte' mozgalomhoz.
"Dühödből úgy veszem ki"
Hol veszed ki a düht egyáltalán kedves Serenic? Egyáltalán nem vagyok dühös, aki tévelyegni akar bármiféle hobbimágusként (egy barátom aki volt vmelyiknél tag azt mondja tényleges mágia folyik és én hiteles embernek tartom) vagy álkeresztesként, ám tegye. Ez pusztán figyelemfelhívás.
Amiért haragudhatnék az az iszonyatos parasztvakítás és kollektív mágiázás amit a tagokkal művelnek.
"azaz a rózsakeresztes hagyományt kisajátító szervezeté... A mai korban semmit sem lehet már kisajátítani."
Az igazságot nem lehet kisajátítani egyébként meg csomó minden mást csak a mai korban lehet igazán kisajátítani (ld monopóliumok).
sokkal inkább egy újfajta gnosztikus irányzat,
na az az ami nem létezik...
míg a hagyományos rózsakeresztességben ez az irány nem túl hangsúlyos.
már ha az AMORCnak lenne fogalma a hagyományos rózsakeresztességről....
"Ők is járják a maguk útját."
Ami nyilván jószándékkal van kikövezve.
Nézd, kedves Serenic, ha jót akarsz magadnak akkor messze elkerülöd mindkettőt.
