Ez fogós kérdés, sajnos én sem tudok rá választ adni. Találtam Naichéről idősebb kori fotót, (http://www.legendsofamerica.com/we-nativeamericanlist-4.html) de ezen is jól látható a feltűnően elálló füle. Nem tudom ki lehet a képen, de Taza biztos, hogy nem. Ő még szabad emberként, fiatalon, hosszú hajjal halt meg.
"Valóban vannak rajtuk szép dalok, de nekem azért annyira nem jön be."
1. Senki se tökéletes, mint tudjuk ... :)
2. Lehet, de eredetileg is a hölgyek voltak a célközönség :)
De azért nem tudom én ezt ennyiben hagyni, üzletet ajánlok. Ha benne vagy, elküldök mélen kétszer 50 másodperc hanganyagot. Persze kicsit lebutított minőségűek. Ha úgy ítéled, hogy egy tolakodó erőszakos ... vagyok, aki elpazarolta életed két értékes percét, akkor büntetésből hajlandó vagyok ezt ötvenszer leírni ide a topikba :) Ha tetszik, nem mondasz semmit. Méltányos ajánlat?
Amúgy ez nem is népzene, európai fülnek is hallgatható, spirituális töltésű és nagyon szép zene, valóban tradicionális alapokon. A művész nem kispályás. És nem kapok jutalékot:)
Kevin Locke (Tokeya Imajim - hunkpapa) honlapjáról töltött le a férjem pár - elég hosszú - hangmintát. Jazz-rajongók figyelmébe ajánlok egyet, valami olyasmi címe van, hogy "Nehéz indiánnak lenni". Remélem, nem keverem össze, mert az én MP3 változatomon már nincsenek címek. Bár a többi szám is jó, sőt. Szóval siyotanka-jazz.
Egyszer kérdezte valaki az indián népzene pentaton vonatkozását. Charles Littleleaf "Ancient Reflections" című CD-jén az azonos című számba érdemes belehallgatni. (A többibe is.) A honlapján van minta. Ez nem reklám volt, csak a témába vágó utalás :)
Hátha beválik a lányoknál, ha engem kérdeztek, van rá esély:) Ez a hangszer gyönyörű. Illetve ezek, mert sok fajtája van.
De igen, '76 szeptemberében halt meg tüdőgyulladásban. Én sem értem ezt a hadifogoly-külsőt, de a vonásai viszont annyira hasonlítanak... Persze valaki más rokon is lehet. Passzolom újra.
Naiche szerintem nem lehet, neki annyira jellegzetes füle volt, hogy az általánosan elterjedt "reklám-fotója" eredetijén kiáll a haja alól, ezt a figyelmes utókor aztán elkendőzte, bár őt magát nem hinném, hogy nagyon zavarta:) A rövid hajú képeken még jobban látszik. A tekintet sem az övé, bár a lélek megtörhető, de mivel a többi sem stimmel ...
Érdekes téma az indiánok embertana is, erről eddig kevés szó esett a topikban.
Amióta az 1600-as évek elején valamelyik spanyol jezsuita, talán José de Acosta leírta, hogy az indiók külsőre a tatárokra hasonlítanak, az európai tudósok fixa ideája volt, hogy az indiánokat mindenáron beskatulyázzák a mongolid nagyrasszba.
Csak a XX. századi alaposabb és kevésbé elfogult embertani kutatások bizonyították be, hogy az indiánok és a mongolidok között a testi jellegeket tekintve bizony több a különbség, mint a hasonlóság.
Ezért sok szerző ma már külön amerind nagyrasszról beszél, Kiszely legutóbbi Amerika-kötete pl. egyenesen Homo sapiens americanusról.
Persze, ha az emberiség nagyrasszokra való felosztásának van egyáltalán valami értelme.
Azt én is olvastam már egy komoly angol nyelvű genetikai szakcikkben, hogy egyes é-am. indián népek patrilineáris (apai) genetikai vonalán európai eredetű géneket mutattak ki. Azt hiszem, hogy a Nagy Tavak vidéki odzsibuák (Ojibwa v. Chippewa) voltak fölhozva példának, hogy náluk nagyon magas ennek a génnek az aránya.
Más törzsek azonban inkább ázsiai genetikai markereket mutattak, igaz, hogy olyan jellegűeket, amik a mai mongolid népességekben már nagyon ritkák.
Én meg azt írom le háborús jóvátétel végett, hogy lakota nyelven siyotanka az a furulya-szerű hangszer, amivel a lakota legények a lányokat a szarvasbőr takarók alá csábították:-)
A lakoták körében honos udvarlási szokásokat egyébként Sánta Őz könyve is tárgyalja.
Fehér Szarvas (Borvendég Deszkáss Sándor) egyik ifjúsági regénye a Hét fekete hold. Ebben leírja, hogy varjú indián felesége hogyan fogadott és küldott üzeneteket gondolatátvitel formájában. A fogadás álmában történt, képi formában, a küldés pedig dobolás mellett, a leadó személynek megfelelő illatú helyen. Tölgyes volt, ha jól tévedek. A leadás során erős koncentráció mellett moziszerűen képzelték el az üzenetet. A fogadónál sokáig is eltarthatott, mire megértette, hogy valaki keresi, a küldés egy fél napig is elhúzódhatott. FSz-nak ugyancsak egy fél napig magyarázták, hogy hogyan megy ez, de nem értette meg. Tudatmódosítás egyéb formáit nem említi, de az esemény kívülről kísértetiesnek tűnt számára. A jelenséget - úgy emlékszem - az indiánok érzékeny lelkével vagy idegrendszerével magyarázta. Ezeket főleg azért merem leírni, mert a regény fő témája az, hogy sose hazudjunk, még jó cél érdekében se :)
Bónuszként két bölcsesség, ugyaninnen:
"Nem tettél jót, ha azért tetted, hogy a négy szélnek szólhass róla"
"Az öklöd legyen kemény, a homlokod még keményebb, de a szíved soha!"
Ha nem is pont pipa és álomfogó, azért remélem megenyhültök kicsit :)
Galgadio írta, hogy apacsokban szakember vagy, szeretnék segítséget kérni tőled. A linkelt könyv 14. oldalán lévő kép felirata alapján Naiche akarna lenni, de én sehogysem ismerek rá. Ha a fül- és orrplasztika lehetőségét elvetjük, akkor szerintem nem ő az:)
Tazának nézem, de nagyon meggyötört állapotában. Javíts ki, ha tévednék. Ezt a képet én máshol nem találtam meg, ha esetleg tudsz egy linket, vagy valami közelebbit a képről, hol és mikor készült, megköszönöm.
Beraktam az európa őstörténetébe is de ide is illik.
Most láttam, egy filmet Észak Amerika benépesüléséről.
Gyakorlatilag azt állítják hogy ÉA Európa felől 30 000- 15 000 évig folyamatosan népesült be. Hogy erre régészeti (kő és csonteszközök (Új Mexikótól , Virginiából) amlyek megeggyeznek a Franciaországi Solutrean kultúrával) és genetikai bizonyítékok (Nagy tavak vidékéről, eszkimóktól) is vannak.
A Solutrean emberek nagyjából az eszkimókéval/ lappokkal azonos életformában élhettek a jégorszaki európában és valószínúleg a baszkok és a lappok a mai leszármazottaik. Illetve mint kiderült egyes amerikai őslakosok.
Engem érdekelne a rituális pipázás és az álomfogók (dreamkeepers) is, meg az, hogy az indiánok életében milyen fontos szerepet játszottak az álmok és látomások.
Itt-ott azért a texasi forrásokon is átüt, hogy ezeknek a megtorló hadjáratoknak a megtorláson kívül nem kevésbé fontos célja új földek megszerzése, meghódítása volt.
Pl. amikor 1841-ben egy texasi expedíciós hadtest a Trinity River egy északi mellékága, a Village Creek mentén elpusztított 3 frissen elhagyott indián falut, a texasiaknak annyira megtetszett az a termékeny, vízzel, erdővel és legelővel viszonylag jól ellátott vidék, hogy sokan elhatározták, hogy visszatérnek.
Miután egy két hónappal későbbi expedíció sem talált már ellenséges indiánokat a vidéken, megkezdődött a terület benépesítése.
Ez egyébként nem a komancsok, hanem különböző mezőgazdálkodó kaddó népek (Caddo, Tawakoni, Waco, Kichai, Ioni) földje volt.
Ettől a helytől nem messze hozták létre néhány évvel később Dallas városát.
Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem Dallasról mindig az az idióta TV-sorozat jut az eszembe:-)))
Jocky Ewinggal, az arrogáns texasi olajmágnás mintapéldájával.
A típus másik mintapéldánya pedig jelenleg a Fehér Ház lakója:(((((
Kevesen tudják talán, de az 1836-1845 közötti texasi-komancs háborúk hadtörténeti jelentőségét az adja, hogy itt alkalmazták először nagyobb számban a forgódobtáras revolvereket, közismertebb nevükön a Coltokat.
Ezek a fegyverek egyébként kezdetben ötlövetűek voltak és a Texas Rangers alakulatok egy részét ezekkel szerelték föl.
Később egy Walker nevű Ranger-kapitány javaslatára Samuel Colt átalakítatta hatlövetűvé a fegyvereket.
Ezek a korabeli ismétlőfegyverek kezdetben teljesen ismeretlenek voltak a komancsok előtt, és néhány csatában (Bandera Pass, Pedernales, Nueces River stb.) a Rangerek bizony több tucat komancs harcost lőttek le ezekkel a revolverekkel.
"a texasi fehér lakosság körében újjáéledőben van a rassizmus és a militarizmus."
Már elég régen olvastam, úgyhogy pontosan nem tudom idézni, de állítólag Texas lakosságának jó nagy százaléka vallja magát Parker-leszármazottnak. Ami engem ebben megfogott, az a gyerekkorában elrabolt Cynthia Ann Parker sorsában az a csavar, hogy szerette komancs férjét és a gyerekeit. Ebből kifolyólag aztán nem lehet Quanah-t, mint egy erőszakgyereket egyszerűen "kilökni" a családból. Ő aztán elég szép dinasztiát alapított (a legoptimistábbak szerint huszonöt gyereke volt), ami mára már egész népes komancs eredetű rokonságot jelenthet a szépszámú fehér Parkernek, az asszimiláció különböző fokain. Éljen a testvér-rasszizmus:(
Nem szerettem volna azt a látszatot kelteni, mintha az általad idézett - vagy a többi hasonlóan szörnyű - tettet mentegetném. Magam is megrendültem. De én is hallom a lihegést, amit Don Quixote említett. A csinnadrattát.
Ezzel kapcsolatban akartam rámutatni arra, hogy hasonló jelzőhalmozást sosem hallottam például a hadsereg által szokásszerűnek mondható gyakorisággal elkövetett csoportos nemi erőszakkal kapcsolatban. Talán azért, mert ők a "humánus civilizált keresztények" megszokott módján, vagyis kötéllel, szíjjal, rátérdeléssel, pisztolycsővel, orrbavágással stb. rögzítették a hölgyeket a művelethez?
Amit a lelkiismeretről mondtál, szerintem ott a pont.
Azért én árnyalnám, annyiban ezt a képet, hogy több szerző szerint az indiánok az európai gyarmatosítóktól tanulták meg a kegyetlenkedés és kínzás eszközeit, fortélyait.
Persze nem akarom azt állítani, hogy É-Am, őslakói Kolombusz előtt Földre szállt angyalok voltak, de erősen úgy tűnik, hogy a brutalitás, a kegyetlenkedés, a kínzások és a skalpolás az európaiak érkezése után terjedt el igazán széleskörűen...
Azért a texasi szerzőkkel jó vigyázni, mert szerintem egy "kicsit" elfogultak:-)
Egyébként a texasiak még USA-viszonylatban is rendkívül arrogáns, izgága, erőszakos, fegyvermániákus népségnek számítanak.
Egy cikkbe olvastam néhány évvel ezelőtt, hogy a texasi fehér lakosság körében újjáéledőben van a rassizmus és a militarizmus.
Vidéki kisvárosok WASP-lakói hétvégeken állítólag táborokat szerveznek fiatalok részére, ahol többek között a fegyverek kezelésére oktatják őket.
Ezekből a táborokból mind a színesbőrűek, mind a nők ki vannak állítólag tiltva...
Visszatérve a texasi indián háborúkra, én azért el tudom képzelni, hogy texasi önkéntesek és milicisták minden ok nélkül is indítottak megtorló hadjáratokat indián települések ellen.
Persze nem akarom ezzel mentegetni a komancsok és mások rémtetteit, megtették, amit megtettek.
Majd felelnek érte az Égi Bíró előtt...akárcsak a texasiak.
"Valahol errefelé olvastam, hogy Winnetou esetleg Cochise-ról lett mintázva, amit nem hiszek."
Na ja, Cochise-nak kb. annyi köze van Winnetou-hoz mint a Pierre Brice - Lex Barker filmeknek az eredeti Karl May regényekhez. Abban már több igazság rejtőzhet, hogy Old Shatterhand eredetije Xantus János lehetett. Látta már valamelyikőtök a győri múzeumban a legendás Henry-karabélyt?
"mit szóltok az alábbi megszövegezéshez: "those inhuman, brutal savages"?
Nos, a komancs anyagban olvasom, hogy szegény "Granny" Parkert egy lándzsával a földhöz szegezték, és a fájdalomtól sikoltozó asszonyt még csoportosan meg is erőszakolták. Az efféle események fényében a fenti megszövegezés nem is tűnik túlságosan durvának... A határvidék fehér telepeseinek indiángyűlölete egyrészt az elszenvedett szörnyűségekből táplálkozott, másrészt viszont abból, hogy jól tudták: a földet amelyen élnek, az indiánoktól csaklizták el, s a kiakolbólintott, földönfutóvá tett egykori tulajdonosokra sokkal könnyebb volt "inhuman, brutal savages"-ként, mintsem emberi lényként gondolni. Így nem kellett lelkiismereti problémákkal bajlódni.
Nemigen lehet itt igazságot tenni: a mérleg egyik serpenyőjében az a megkerülhetetlen tény terpeszkedik, hogy a fehérek szépen megfosztották az indiánokat őseik földjétől, s tették ezt kontinensnyi méretekben, miközben nagyvonalúan öldökölték őket, másrészt viszont az is igaz, hogy az őslakók jó része a vadászat és némi primitív mezőgazdálkodás mellett harcos, portyázó (kevésbé elegánsan: lótolvaj, emberrabló, rablógyilkos) életmódot folytatott, s emiatt nemcsak a fehér telepesek gyűlölték őket, hanem ők maguk is utálták rézbőrű szomszédaikat, gyakorta sokkal jobban mint a fehér földrablókat.
