teketória – ‘körülményeskedés’: minden teketória nélkül elintézte. Származéka: teketóriázik. Bizonytalan eredetű szó. Lehet, hogy a latin tectorium (‘stukkó, falfestés, arcfestés’, az utóbbiból ‘színlelés, kertelés’) többes tectoria alakjából való. A latin szó a tector (‘gipszelő, falfestő’) szóból ered, ez pedig a tegere, tectum (‘fed’) igéből, így rokona a tégla, tóga.
Annyiban mindenféleképpen van összefüggés, hogy a felsoroltad tövek etimológiája is ismeretlen. Hogy ne kerüljem meg a kérdést, az ezek mögött feltételezett *di- tő elég önkényesnek hangzik, egyben erős csábítást jelent, hogy mindent erre vezessünk vissza, jóllehet a hipotézisünknek így nincs ellenpróbája. Ezért én ódzkodom ennek a kimondásától, de ettől még szemantikailag beleférne, és az –m is régi deverbatív névszóképző. Tehát nem is zárható ki.
A dímatlan (dimatlan) az általam ismert források közül a Debreceni cívis szótárból jön elő. Nyilvánvalóan magyar, -t(a)lan/t(e)len fosztóképzős alakulat. A pozitív párját még keletebbre a székely dímos ’tetszetõs, szép’ tájszóban lelhetni fel. Ugyanezt a Magyar tájszavak és népies lexikai elemek adatbázisa is hozza a rövid hangzós dimos alakváltozatban és ’finom, szép, takaros, csinos; rátartós, hetyke, kevély, kényes, negédes’ jelentésben. Az ugyanitt előforduló dimes ’kitűnő’ nyilvánvalóan ugyanennek a szónak a hangrendileg illeszkedett toldalékú változata.
Tovább még nem jutottam. Nem az argó, hanem a tájnyelv eleméről van szó, és ebben a közegben az –i/í-s tőmagánhangzóhoz társuló mélyhangrendű toldalékok régi eredetet (tőátvételt) feltételeznek, pl. csinos ~ csintalan, kínos ~ kíntalan, zsíros, zsírtalan; ill. nyitótővel díjas ~ díjtalan.
Tehát egy régi névszói tőből való magyar képzésnek tűnik. Ez ellene mond a cigány eredetnek, mivel úgy fiatalabb szórétegbe tartozna. Ahogy eddig gondolkoztam, más nyilvánvaló etimológiai forrásra sem találtam eddig.
És még azt is hozzátette, hogy a félhez sincs köze, hanem szerinte régen fé betűnek mondták az effet, és a bolondokra régen a latin fatuus szóra utalván F betűs cédulát tettek, ezért ők voltak a fécédulások, népetimológiásan félcédulások. Nem volt valami meggyőző. :D
Csak megjegyzem, hogy fél füllel hallottam a rádióban, hogy valaki magának tulajdonította azt a felfedezést, hogy a félnótásnak semmi köze a nóta (dal) vagy félhangú szóhoz, hanem a nota latin szóból ered, amit megerősít a félcédulás szó is.
A félnótás szót először 1888-ból adatolja az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (EWUng). A szó a féleszű, félbolond szavakhoz képzett tréfás sorozat tagja, vö. még félcédulás, félhangú, félnadrág stb. A félnótás, félhangú szóalakok utótagjai beszédfogyatékosságra vagy hangképzésre utalhat az EWUng szerint.
Az orosz товарищ (tovariscs) szó, és szláv megfelelői, mint pl. a szlovák tovariš ’(iparos)segéd; barát, bajtárs’, lengyel towarzysz ’társ’, valamint a magyar társ szó szegről-végről rokonok. Az etimológiát általában töröknek vélik, és rendszerint a tavar ’jószág, vagyon, marha’, valamint az iş ~ eş ’társ’ szavakból álló összetételre vezetik vissza. A szókezdő t- egyes török nyelvekben utóbb zöngés d- lett, így a mai oszmán törökben is davar, ill. eş a megfelelő. Mások a csuvas тавра (tavra) ’vidék, környék; körül, körbe’ és йыш (yïš) ’társ(aság); mennyiség’ szavak (illetve ezek évszázadokkal ezelőtti alakjainak) összetételében az eredetet. Az első vélelem tehát vagyoni, a második területi társkapcsolatokra utalna.
A portugál Tavares a Dicionario de Familias Portuguesas szerint régi nemesi család, és nevük a ma a Mangualde város részét képező Tavares település nevével azonos. Spanyol megfelelője a Tavárez.
A polidilin, trollkodás közben sikerült valakinek elsütnie a Tavares - Tavaris (elvtárs) égrengető poént. Ezzel el is gondolkodtatott a szó eredetén. A Wiktionary szerint az ótörök davar-csorda a forrás.
- Vonatkozhat a lábakra, amikre a kolbászt ugyan nem nagyon hallottam használni, a hurkákat viszont annál inkább. (Szedd a hurkáidat.)
- Lehet, hogy a 3x-féle adat a dolog kulcsa. (Az "l" ebben a helyzetben bizonytalan, sok nyelvjárásban hosszú ó van helyette.) A "kó-" kezdetű szavak pedig sokszor ténfergést, jövés-menést fejeznek ki: kóvályog, kóricál, kószál, kódorog, kóborol, talán a koldul (kódul) is ide vehető. Ezek analógiájára szerintem nem kizárt, hogy egy létező szó felé hajlítva képeztek egy újat, ahogy ez szlengben szokás...
- Lehet a dolog mögött valami jó kis egyedi katonasztori, amit már sosem tudunk meg :) .
Amúgy igazatok van, ismerem is ezt a szót, bár inkább "kemény", "szívós", "durva" értelemben, de azért ez elég közel van. Én ezt a kajak szó alkalmi képzésének gondolnám (a szlengben is produktív -s melléknévképzővel). De valóban, elképzelhető a dolog visszafelé, a képző elvonásával is, láttunk már ilyet.
Neked furcsa lukak vannak a szókincsedben: a múltkor a szorul(=kikap), most meg a kajakos (=erős). De nyilván mindenkinek vannak ilyenek, hogy véletlenül soha nem találkozik velük.
