Szubjektíve, esztétikailag, a Keatsszel format viathatlanul tarol a Keatscel felett, és még olyan értelemben értelmes is, hogy bár Keats magyarul [kíc(c)] + VAL = /kíc(c)+cel/ = [kíccel], addig a /t+s+s/ sor is (ami a <tssz> grafémának felel meg) [cc]-t adna a felszínen.
Ezért is nem zavaró "fonotaktikailag" az első írásmód (bár szigorúan véve a helyesírási szabályt nem helyes), grafotaktikailag pedig már tárgyaltuk, szebb.
Én nem feltétlenül forszíroznám a kötőjelet, de valóban abszolút határeset. A Keatscel, Yeatscel még aránylag tiszta sor. Nem is tudok olyan analógiát, ahol a néma betű az utolsó hang jelölőjének belsejében van. (Tudom persze, hogy nagyon formalistán, csalósan fogalmazok.)
Szeretném, ha javasolnátok helyesírást az alábbihoz. Egy dokumentumot szerkesztek. Meg kellene meg neveznem egy folyamatot: -Törzstőkeszámla nyitás mentes- folyamat. Tehát ez egy olyan folyamat ami mentes a törzstőkeszámla nyitástól. Azaz nem kell megnyitni semmilyen számlát (nyitásmentes). Szeretném helyesen írni, de kétségeim vannak. Bármilyen észrevételt, tanácsot szívesen elfogadok.
pl.: "törzstőke-számla nyitás mentes"
Igazából még lehetne bonyolítani (pl.: tözstőke-letéti számla...stb), de nem szükséges. Előre is kösz!
A magyar nyelvészeti rövidítések végére általában pontot szokás tenni. Tehát magyar nyelvészeti munkákban jobbára igen. Magyar irodalmárok nem tesznek pontot, a Nyelvtudományi Közlemények nem tesz pontot, és ha jól emlékszem, az Egyetemi Fonetikai Füzetek se tett pontot. Szóval attól függ, hova adod le a kéziratodat. :)
kötött pályás, szabad pályás, osztott pályás, fedett pályás Egy képző általában nem ok az egybeírásra. Kivételek leginkább a jog, történelem, közgazdaság szakszókészletének körében fordulnak elő.
szerintem a szabad pályás =/= szabadpályás (közlekedés) azonban a kötött pályás esetében nem tudnék ilyen különbséget tenni. De majd az okosok megmondják. Az tény, hogy a guglin közel 1:1 az arány.
No, utánakérdeztem. A -szan mind a nyelvtanok megnevezései szerint, mind különféle tesztek alapján toldaléknak látszik, nem önálló szónak (még a félszók elliptikus mellérendeléses próbáját se állja ki, egyik oldalról se, pedig bizonyos magyar képzők is megcsinálják: sógor- és komaság, ajtó- és ablaktalan, hat- vagy nyolcszoros). Így a különírás semmiképp se játszhat. Hogy teljes egybeírással vagy kötőjellel kapcsoljuk, az további kérdés. A -szan egybeírása szerintem zavaró lehet, hiszen azt sugallja, hogy a névnek teljes része, ezért én a kötőjelezést tartanám szerencsésebbnek. Másik oldalról nézve: a magyar átírásnak a Hepburn a kiindulópontja, és a származtatás (a Keleti nevek magyar helyesírásában) nem szól a kérdésről, tehát marad a Hepburn szerint. A japán kiadású, Hepburnt használó művek jellemzően kötőjeleznek, a Hepburnt használó, de nagyon részletes kidolgozottságú kongresszusi könyvtári átírási szabályzat is kötőjelez. Szóval mindkét irányból elindulva a kötőjelezés tűnik jó megoldásnak.
Mivel a japánban gyakorlatilag nincs szóköz, ezért az eredeti japán íráskép nem sokat mond. De majd megkérdezem anyámat, neki hiszek ilyenben. Mivel a magyaros átírás lényegében a Hepburn átbetűzése (minimális kivétellel, és ez nincs a kivételek közt említve), ezért egyértelmű, hogy ha a Hepburnben kötőjeleznek, a magyarban is úgy kell.
Japánosokat kellene kérdezni. Én úgy látom, a kandzsival írott névhez viszonylag tapadóan társul a kanával írott szan, kun, csan. Hogy nyelvtanilag minek minősülnek, nem tudom. Szerintem nem a mi fogalmaink szerinti toldaléknak, hanem külön szemantikai egységnek. De a mai angolnak se így, se úgy nincs semmi oka kötőjelezni, valószínűleg 19. századi formulaátvétel, amikor még sokkal sűrűbb volt a kötőjelezés, például utcanevekben is (Oxford-street, sic!). Mi meg követjük ezt gondolkodás nélkül.
Ezt tudom. Csak arra akartam rávilágítani, és újra arra kell rávilágítanom (hiszen a válaszod alapján az az érzésem, hogy nem fogalmaztam elég meggyőzően), hogy ez egyáltalán nem tisztán szemantikai-pragmatikai kérdés.
Továbbá pl. az országgyűlés elnöke Aszó Taró kunnak szólítja a miniszterelnököt, de amikor Doi Takako asszony volt az elnök, ő szanozta a miniszterelnököt és a minisztereket. :-)
Nincs köze a -néhez, tiszteleti formula, rendszerint alacsonyabb rangú szólít így magasabb rangút, fiatal idősebbet stb. Egyéb relációkra ott van a csan és a kun.
