Még egy apróság. Miért kellett a tulajdonosnak a gyár mellett lakni? Régen ez volt a divat, ez volt a szokás. A gyártulajdonos a gyára mellett lakott, sőt sokszor egy épületegyüttes volt a lakóház + udvar + gyár.
Buzás Kálmán barátom így ír erről:
" A Ligettelek sok termelő kisüzemet, kereskedőházat, szolgáltató létesítményt rejtett magában. Volt itt élelmiszergyártás, húsfeldolgozás, szeszgyár, rum- és likőrgyártás, szikvízüzem, jég- és hordőgyártás, bútor-, iskolapad-, ecet- és lúgkőgyártás, acéláru-ipar, rézöntöde, képkeretgyártás, cukorüzem, porcelán-manufaktúra, gyógyáru- és illóolajgyártás, stb.
A kőbányai Ligettelek egyfajta ipari negyed volt, ahol együtt élt a mérnük-igazgató az udvarsöprögetővel, a húsnagykereskedő a hentessel.
A gyáros/tulajdonos sokszor együtt élt az alkalmazottaival, a gyerekeik együtt játszadoztak az udvarban, gyakran az ebédet közösen fogyasztották, amit a tulajdonos házvezetője főzött 20-30 főre..."
(Buzás Kálmán: Kőbánya: Oda és vissza - mesék ihletteemlékezet, Budapest, 2017)
A fentiekre nagyon jó példa a Korponai utca.
Korponai 12: Strassenreiter Ferenc hentesmester háza volt, szalámikat, kolbászokat gyártottak itt.
Korponai 6: itt lakott Herz Ármin(!!) az olasz szalámi egyik meghonosítója. Az üzem is itt volt, kevés, de jó minőségű árut gyártottak itt.
Korponai 9: Kreische-féle szalámigyár múködött itt.
Google Térkép
