Kérdezlek "Autocrator Autenthicus+, hogy mire célzol a 17707 számú, az "armalistá"-nak küldött hozzászólásodban? Kérlek, hogy sorold fel, hogy mi bántotta a szemedet, mert én nagyon örültem az "armalista" megjelenésének, aki végre elgondolkoztató módon, tényleg a fizikai valóság talajáról közelített a koronához.
(kiráz a hideg az olyan válaszoktól, hogy az összevissza álló használt gyöngyök a Boldogasszony nyakláncából származnak)
Vártam az "armallista" cikkének folytatását, remélem nem hagyja abba a kommentezést emiatt a sok világraszóló blődség miatt, amik most megjelentek.
Úgy látom, nem sokan fogadták meg a kérését, és nem próbálták ki, mekkora vízfej kellett volna a korona viseléséhez!
Téríteni azokat kellett, akik még nem ismerték és nem fogadták el a Jézus tanítványai által hirdetett keresztény hitet! (Attól függetlenül, hogy mennyire voltak bűnösök, vagy sem!)
A tíz pont közzététele óta a hatodik pont megdőlt. Révay Péter koronaőr 1659-es művében említi Konstantint, (a fórumban a latin szöveget a magyar fordítással is idézik).
Így az az állítás, hogy II. József kicseréltette volna a koronán a képeket, megcáfoltnak tekinthető, a három uralkodó képe ugyanis együttesen került fel a koronára. A cserére tehát 1659 előtt került sor.
Az asszimetria problémára a koronát vizsgáló fizikus -mérnök csoport (dr Ferencz Csaba - és az aranyműves csoport (Csomor Lajos) is megadta a választ!
A kifúrt gyöngyökkel kapcsolatban ismeretes olyan álláspont 8nem tudom mennyire hiteles, hogy a gyöngyök egy része, a legenda szerint Szűz Mária nyakláncából való, tehát valóban "használt" gyöngyök, ami mégsem tekinthető gagyinak, hiszen szent ereklyének számít a keresztények szemében.)
Ami az apostolok számát, elhelyezését illeti, már sokszor leíratott itt,miért pont nyolc, s miért az adott apostolok kerültek oda. nem részletezem, hosszú lenne, de a lényeg, teljes alak, mert a lelkiséget, az igét hozzák le a földre, az Atyától! Ha megfigyeled az apostol képeket, az apostolok szemei "kancsítanak" ez nem az ötvös technikai hibája -miért pont a szemek rekeszei lennének elrontva, egyöntetűen.
Ez a "keresztszemes" révült ábrázolás a meditációs állapot! nem mellesleg a magyar ősi kereszt szemes hímzésben az alapegység (X) neve egyenlő "IGE"
És az ige testé lőn! Tehát az IGE = Jézus Krisztus, leszállt közénk, ezért van Jézus azonos ábrázolásban (egylényegű) az abroncson, ahol a nép is láthatja a koronázáskor! A harmadik személy az egységben a hátoldalon lévő Mária ábrázolás, volt mégpedig az Áldott állapotú (szentlélek által megszállt) Nagyboldogasszony kellett legyen! Így a szentháromság együtt volt ábrázolva a koronán, fenn az atya (nap-hold sarkcsillagra mutató kereszt), elöl Jézus a fiú, s hátul az áldott(szentlélek) Nagyboldogasszony)
A keresztpánt és az abroncsok anyagának eltérése is ehhez az égi rendhez(18 K, puha arany, révülő apostolok) igazodik, Azaz a keresztpánt, amely nem érintkezik a király földi fejével, puha "tiszta" arany, az alsó kupola szerkezet teher hordó anyaga, a testiséggel érintkező rész, 14 k arany.
A korona programjához első osztályú módon illeszkedik mind az arany minőség, mind az ábrázolás, a névünnepek szakrális rendje. (Tamás és Bertalan "hibája, bűne" miatt fedésben kell legyen. A két apostol bűne a túlzott hiszem ha látom tapintom, kételkedés és a másik a "farizeus" bűn, azaz "hiszem ha le vagyon írva valahol, próféciában". Egy keresztény királynak egyik hibával sem szabad uralkodnia! Ezért van takarásban, félig ábrázolva a két apostol a nyolcból ! Figyelmeztetés!
András és Bertalan (Bartholome) pedig azért van kitüntetett helyen mert SZKÍTA területen, azaz a magyar népet térítették !
A magyar ötvösök pazar munkáira példa asoha ki nem állított visszatérés, honfoglalás kori mellkeresztek ezrei , és a tarsoly lemezek pazar ötvös remekei, nagyszentmiklósi aranykincs!
Az alsó abroncs szentjei (kivéve a három nyilvánvalóan nem oda készült, másodlagos, hamis képet)pedig a testiséget képviselik, ezért vannak "csak övön felül, a testiség nélkül ábrázolva) azért katona és orvos szentek, kivéve a pantokrátor (bíró) Krisztust és a hátsó levett (rontott program) Mária mert a király a népének orvosa, védelmezője, bírája is egyben!
Más!
Egy újszülöttnek minden vicc, tanulmány új. gondolom nem ismered Pap Gábor zománcművész és művészettörténész munkásságát.
Elég viszont ezen a néhány ponton elgondolkoznod, hogy sok kérdésedre, kételyedre választ kapj!
Pap Gábor
"10 időszerű óvás a Szent Koronával kapcsolatban
1.) ... hogy a magyar Szent Korona alsó és felső része független egymástól, hogy, az előbbi "corona greca" (görög korona), az utóbbi "corona latina" (latin korona) néven önálló egységet képezvén, eredetileg külön-külön szerepeltek, mint koronák (vagy mint egyéb tárgyféleségek). Tudnunk kell: A felső rész önállóan nem szerepelhet koronaként, alul valamiféle abroncsnak, mindenképpen össze kell fognia. Semmilyen bizonyítékunk nincs arra, hogy ez az abroncs bár mikor is más lett volna, mint a jelenlegi.
2.) ... hogy a koronázási palást SEPHANUS (nem Stephanus!) REX feliratú képén látható korona hitelesen tanúskodik róla, milyen volt a II. Szilveszter pápa által Szt. Istvánnak küldött "eredeti" korona. Tudnunk kell: Már az 1790-es években leszögezte a kor legkiválóbb magyar történetírója, Katona István, hogy ebben az esetben nem a magyar királyi, hanem a mártíroknak kijáró koronáról van szó, és a palást legalsó sávjában valamennyi mártírszent ezt viseli.
3.) ... hogy a magyar Szent Korona bármely részét vagy egészét II. Szilveszter pápa küldte 1000-ben Szt. István királyunknak. Tudnunk kell: Ennek a feltételezésnek (nem ténynek!) az alátámasztására mindössze két írásos megnyilatkozást lehet idézni, ezek közül azonban egyik sem perdöntő hitelű. a) A Hartvik püspök által 1110 és 1116 között összeállított Szt. István legendaváltozatban, amint azt Karácsonyi János kimutatta, utólagos betoldás a koronaküldés mozzanata. A benne szereplő személyek közül a pápa nincs megnevezve, a lengyel király azonban, akit itt Mieszkonak hívnak, nem volt kortársa sem Szt. Istvánnak, sem II. Szilveszter pápának. (Előttük uralkodott.) A közelkorú, hiteles legendaváltozatok - az ún. Kis és Nagy Legenda - egyike sem szól koronaküldésről.
4.) III. Ottó német-római császár udvari történetírója, Thietmar (Theotmar) von Merseburg Szt. Istvánról - ő még Vajk néven említi - azt írja, hogy II. Szilveszter pápától "coronam et benedictionem coepit", azaz, szó szerinti fordításban: "koronát és áldást kapott". Ez a kifejezés azonban, amint Váczy Péter kimutatta, nem azt jelenti, hogy tárgyi mivoltában küldött volna koronát a pápa, hanem azt, hogy a római egyház képviseletében hivatalosan is érvényesnek ismerte el Szt. István (Vajk) királyságát.4.) ... hogy hiányzik négy apostol a Koronáról, amelyek az "eredetileg" hosszabb keresztpántok alsó részén helyezkedtek volna el. Tudnunk kell: Az aranyműves kutatócsoport - vezetője Lantos Béla, tagjai: Csomor Lajos, Ludvig Rezső, Poór Magdolna - már 1983-ban kimutatta, hogy a keresztpántokon eredetileg is nyolc apostol szerepelt. Ezt a megállapításukat a csakis alul lévő gyöngydrót-lezárásra - keresztbefutó gyöngydrót-merevítés feljebb, két-két apostolkép között sehol sem szerepel! -, illetve a keretelő gyöngy-drágakő sorozat sajátos, kifejezetten ilyen alapon indokolt elosztására alapozták.
5.) ... hogy a felső Pantokrátor- (magyarul: világmindenségen uralkodó) képet utólag "durván átverték a kereszt csapjával". Tudnunk kell: Az 1880-ban Ipolyi Arnold püspök, akadémikus vezetésével lefolytatott több napos Korona-vizsgálat során fényképfelvételek is készültek a Koronáról. (Ezek üvegnegatívjai és a róluk készült nagyítások ma a Nemzeti Múzeumban vannak, de ezt a kivételes jelentőségű dokumentációt a mai napig nem tették közzé értékelhető formában!) Az egyik felvétel tanúsága szerint ekkor leszerelték a keresztet a Koronáról, és így láthatóvá vált a Pantokrátor-kép közepén lévő lyuk. Ez nem fúrt, hanem hengeres szerszámmal kiütött, szabályos kör alakú nyílás, amelynek a széleit szakszerűen felperemezték. Erre a jól rekonstruálható műveletre csakis a zománcozás megkezdése előtt kerülhetett sor. Utótagos fúrás esetén a zománckép súlyosan sérült volna - ennek nem látjuk jelét a mostani állapotban -, és a lyuk szélén a sorja nyomaival kellene találkoznunk.
6.) ... hogy a magyar Szent Korona alsó részét Dukász Mihály bizánci császár (uralkodott 1071 és 1078 között) küldte I. Géza magyar királynak (uralkodott 1070-től 1074-ig). Tudnunk kell: A Dukász-kép nem fér bele a mögötte lévő foglalatba, ami egyértelmű jele annak, hogy nem tartozik a magyar Szent Korona eredeti képanyagához. Másodlagosan, szögeccsel erősítették a mögötte lévő oromzat hátlapjához, továbbá a keresztpánthoz. A helyén eredetileg - feltétlen hitelű, közvetlen látványélményen alapuló leírás szerint - a "Szűzanya" képe volt. Ez a híradás, Révay Péter koronaőr 1613-ban közzétett beszámolója kijelentő mód jelen időben fogalmaz, így semmi okunk nincs kételkedni benne, hogy a Dukászkép ekkor még nincs rajta a Koronán. Első említésével 1790-ben találkozunk, így a képcserére - kizárásos alapon - az 1784 és 1790 közötti időszakban kerülhetett sor. (1784-ben vitette ki az országból törvényellenesen a Koronát II. József, és ettől kezdve egészen hazahozataláig, 1790-ig semmit sem tudunk róla.)
7) ... hogy Szt. István nem láthatta, illetve nem viselhette a fején a magyar Szent Koronát. Tudnunk kell: Az a feltételezés (nem tény!) azon a másik feltételezésen alapul, hogy Dukász Mihály képe eredetileg is rajta volt a Koronán. Ilyen alapon jelenthetnénk ki, hogy az 1071-ben trónra lépő bizánci császár valóban nem küldhetett koronát az 1038-ban elhunyt magyar királynak. Láttuk azonban, hogy a Dukász-képet másodlagosan, méghozzá egészen késői időpontban szerelték fel a Koronára, így datálási szempontból semmiféle jelentősége nincs. Ilyen módon természetesen annak sincs komolyan vehető akadálya, hogy Szt. István láthatta, illetve fejére tehette a magyar Szent Koronát. (Ez a kérdés független attól a fentebb, 3. pontunkban már érintett, itt és most bővebben ki nem fejthető kérdéstől, hogy ha kapta, kitől kapta, netán saját elődeitől örökölte, esetleg 1000-ben Rómából csak visszakapta.)
8.) ... hogy a grúziai Khakuli triptichon (Tbiliszi, Grúz Nemzeti Múzeum) Mária-képe azonos a Révay Péter által említett, koronánkon eredetileg a Dukász-kép helyén szerepelt Szűzanya-képpel. Tudnunk kell: A grúziai képet jól láthatóan a szembenézeti bal oldala felől kurtították meg - ívesen keresztülvágva a feliratát -, fogy beleférjen jelenlegi foglalatába. A felirat pontosan rekonstruálható, és a triptichonról (három részes szárnyasoltárról) szóló, grúz szerzőktől származó közlések ennek alapján azonosítják az eredeti kurtítatlan mű témáját így: "Angyali üdvözlet a kertben". Pontos mérésekkel igazolt tény, hogy koronánk Szűzanya-képének foglalatába a grúziai zománckép - amelynek művészi színvonala egyébként mélyen alatta marad a koronánkon szereplő eredeti képek színvonalának! - a jelenlegi formájában sem férne bele.
9.) ... hogy a magyar Szent Koronán ma ugyanazok a képek szerepelnek, hiánytalanul, amelyek készítése idején rákerültek. Tudnunk kell: Nemcsak a Szűzanya-képet cserélték le 1613 és 1790 között, hanem a másik két uralkodó-képmás - a "Kón", illetve a "Geóbitzász" feliratú - is utólag felszerelt kép a koronánkon. Ez a tény perdöntő súlyú készítés-technológiai, illetve viselettörténeti adatokkal igazolható. (Az utóbbiak Bradák Károly kutatási eredményei.) Ugyanígy tényként kell tudomásul vennünk, hogy az elülső Pantokrátor-kép mögül hiányzik egy apostol-képmás. Itt - bizonyos jelekből következtethetően - eredetileg Szt. Bertalan zománcképének kellett lennie, ma azonban csak egy ARTHOLO betűsorból álló felirat helyezkedik el a foglalatban.
10.) ... hogy a magyar Szent Korona csak jelképesen működik. Tudnunk kell: A Magyar Szent Korona, a beavató koronák típusába tartozván, nemcsak jelképes, de valóságos működésűnek is tételeződik. A magyar közjog, amióta csak adatokkal rendelkezünk felőle, mindig ilyenként kezelte. Ezért nem lehetett helyettesíteni semmilyen más uralkodói fejdísszel, s ezért nem lehetett jogérvényesen magyar királynak tekinteni, akit nem vele koronáztak. A magyar Szent Korona valóságos működésével kapcsolatban ma már konkrét kutatási - mérési, illetve folyamat-rekonstruálási - eredményekről is beszélhetünk. Ezek további pontosítása összehangolt (bár hivatalosan nem támogatott) kutatási program keretében folyik. Szolgáljon ez az összefoglalás minden olyan becsületes és jó szándékú embertársunk - laikusok, szakmabeliek, spontán érdeklődők és gyakorló politikusok - tájékoztatására, akinek alkalma nyílik állást foglalni a magyar Szent Koronával kapcsolatos kérdésekben.
"Az 1978. január 5-én hazaérkezett Szent Korona vizsgálatára fel kellett készülni. Mikor szereztek tudomást arról, hogy évtizedek után visszakerül a magyar nemzet tulajdonába, és Önök fogják a vizsgálatokat elvégezni? A fontos dolgokat nem mi tervezzük, emberek. A Szent Korona hazaérkezéséről annyit tudtunk, mint minden más érdeklődő, híreket hallgató magyar. Tisztelettel vártuk, hisz mindenképpen a Szent Jobb mellett nemzetünk legfontosabb létező, “fogható” szimbóluma, ereklyéje a Szent Korona. Fel sem merült, hogy vizsgálnánk, vizsgálhatnánk a Szent Koronát. Úgy tűnt, úgy tanultuk, hogy azt régebben vizsgálták eleget, s lehet tudni, hogy részben Bizáncból. részben Nyugatról (valahonnan) származik stb. stb. Azonban a Szent Korona hazaérkezése után Pap Gábor művészettörténész megkeresett, hogy tudnánk-e valószínűséget számolni a képek elrendeződése kapcsán. – Rövid leszek: “Igen, ha meg lehet mondani, mik a korabeli előírások …” – végül tényleg lehetett egy becslést végezni, s az – bár csak laza becslés volt – arra utalt, hogy nagyon valószínűtlen a két különböző műtárgy (abroncs korona és könyvborító, vagy valami más) utólagos összeszerelésének addig általánosan elfogadott, úgymond tudományos elmélete. Ez keltette fel – nekünk mérnököknek – a figyelmünket, s kezdtük el még az addig publikált összes adat tanulmányozásával a Szent Korona vizsgálatát. Közben egy aranyműves restaurátor (Szvetnyik Joachim) szét akarta szedni, úgymond javítási céllal, a Koronát. Ez akkor is és ma is szakmailag igen rossz lépés lett volna, amely minimum a súlyos rongálódás veszélyét hordozta csakúgy, mint az akkor tervezett ún. roncsolásmentes (besugárzásos) anyagvizsgálatok. Akciót kezdtünk mindezek megakadályozására, s – hála Kovács Tibor (jelenleg a Nemzeti Múzeum főigazgatója) hathatós segítségének is – e terveket ejtették, miután egy nemzetközi konferencia (1981) szakember gárdája is nekünk adott igazat. Ekkor szemrevételezhettük, nézhettük meg először közvetlen közelről a Szent Koronát és a regáliákat (jogar, országalma, palást, kard). Majd mindezek alapján felvehettük a Korona és a regáliák pontos méreteit 1982-ben, ami a szerkezeti vizsgálat elengedhetetlen része. Ez adta az objektív alapot a vizsgálatok teljes elvégzéséhez, hiszen a tények, az egyszerű tények mindig fontosabbak, mint a nézetek, hipotézisek.
Az egzakt tudomány ma már képes akár több tízezer, százezer évre visszamenőleg is a kormeghatározásra. Mindenek előtt tudnunk kell, hogy a ma oly sokszor sugallt közhiedelemmel szemben sem az ember, sem az ember bármely műve, így az ún. “egzakt tudomány” sem mindenható. Van, amikor lehet pontosabb-pontatlanabb kormeghatározást végezni, s ezen esetek nagy többségében a kapott, kapható eredmény igaz is, s van, amikor nem lehet. A Szent Korona esetében (arany, rekeszzománc) nem lehet kormeghatározást végezni, s a gyöngyök esetében sem a Korona készítési idejét kapnánk meg egy-két gyöngy megsemmisítése árán. Azt sem mondhatjuk, hogy a gyöngyök egyidőben keletkeztek a gyöngykagylókban. Mindennek pedig végképp semmi köze a Szent Korona elkészítési idejéhez. Ez a megközelítés vakvágány. Ha a Szent Koronáról a
Forrás:Szent István koronája c. könyv
műszaki-szerkezeti vizsgálatok alapján tudunk valamit mondani, akkor szabad és lehet csak a készülési kor megbecsléséhez közelíteni. Sajnos a Szent Korona kísérő iratai csakúgy, mint a koronázási saruk és kesztyűk a XIX. században, az orsovai elásottság idején a ládát megtöltő vízben megsemmisültek. Ezért alig van, s aligha várható bármiféle érdemi írásos utalás a készítésre.
László Gyula régészprofesszor úr, amikor a magyarság eredetével kapcsolatos legendák valóságtartalmával kapcsolatban László Váradi Gyula filmrendező megkérdezte tőle, hogy a régészeti kutatások alátámasztják-e a magyarság eredetével, őstörténetével kapcsolatos legendákat, azt válaszolta: ők közelebb voltak időben, mint mi, nincs jogunk kétségbe vonni, ha ők azt mondták, úgy is van. Bizonyságot nyert-e a Szent Koronával kapcsolatban László Gyula állásfoglalása? A műszaki vizsgálatok után, az eredmények ismeretében valamit mondhatunk: Ez esetben igaz László Gyula elve, hogy “ők” – akik időben közel voltak – “azt mondták, s akkor úgy is van”. Vagyis a Szent Korona a műszaki vizsgálatok eredményei szerint nem innen-onnan származó arany műtárgyak utólagos összeszerelésével készült, hanem egyetlen, egy műhelyben készült műtárgy, amelyik – eltekintve az utólagos sérülésektől és néhány úgymond “dísz” cseréjétől – éppen ilyennek készült nagy szakértelemmel. Még az is valószínűsíthető, hogy a készítő/készíttető nem egyszerűen kiváló ötvös mester, hanem sokkal több, a tudása a maga korában élvonalbeli. Összegezve, a Szent Korona keresztény, éspedig nyugati (római) keresztény vélelmezhető magyar sajátosságokkal. A készítés kora műszaki eszközökkel és szimbolikával (informatika) megközelíthető, de csak megközelíthető. A nyomok Kr.u. 1000 körülre vezetnek, azaz oda, ahova a keresztény, nemzeti hagyomány helyezi. Vagyis, a műszaki vizsgálatok után nincs semmi okunk kétségbe vonni azt, hogy valóban Szent István király Koronáját birtokoljuk, amelyet halála előtt felajánlott (velünk együtt) a Szent Szűznek, s akit ezért joggal nevezünk Nagyasszonyunknak, Királynőnknek.
Vajon egyértelmű választ kapott-e a tudós mérnök, tudományos alapokon állítható-e, hogy a Szent Korona soha nem állt több darabból, a szerkezet két része eredetileg is egységes egészet alkotott? Igen. Éppen ez az a meglepő, de egzakt eredmény, az egyszerű műszaki tény, hogy az alsó (abroncs) és a felső (pántok) rész eleve egymáshoz készült. Mindkettő aszimmetrikus, összeillően aszimmetrikus, (kézmíves pontossággal) pontosan egyező méretekkel (például az abroncs és a pántok arany lemez-szalagjai azonos szélességűek)… A képek, az utóbb az eredeti (ma ismeretlen) képek lecserélésével a Koronára került 3 kép (az ún. Dukász Mihály, az ún. Konstantin és a Geobitz vagy Geobitzas kép) kivételével együtt és egymáshoz készültek… S a Szent Korona sajátos aszimmetriájának oka, hogy eleve ferde keresztet terveztek – és készítettek – rá. Külön is kiemelem, hogy az ún. Dukász Mihály kép, amelyik alapján (a `Konstantin´ és ´Geobitzas´ képeket is figyelembe véve) azt állították, hogy az abroncs önálló koronaként Bizáncból származik és VII. Dukász Mihály császár adományozta volna I. Géza királyunknak, nem az abroncs része! Ugyanis – bár az abroncson eredetileg volt, de lecserélt, ismeretlen kép tokjának támaszkodik – nem az abroncs tartja, hanem két szegeccsel a felső rész hátsó pántja. Vagyis az önállónak elképzelt abroncshoz nem is lehet így, ahogy van (!), e képet hozzáerősíteni. Ezt a képet – amikor három eredetit lecseréltek – biztosan a teljes Szent Koronára szerelték fel. A bizánci abroncs-adományozás hipotézise szakszerűtlennek bizonyult.
A Szent Korona sérüléseinek körülményei összefüggésbe hozhatók-e a dőlt kereszttel? Nem. Megvizsgáltuk a sérüléseket, torzulásokat. A Szent Koronán található sérülések, torzulások alapján jól rekonstruálhatók a Szent Koronát ért erőhatások, s ezek egyike sem ferdítette, ferdíthette el a keresztet. Ez nem nézet kérdése, hanem egyszerű műszaki tény, mi, hol és hogyan görbült, nyomódott meg, tört le (például az egyik lánc hordkarikája) stb. A keresztet, s a jelenlegi az eredeti kereszt, eleve ferdére tervezték, úgy is szerelték. Érte sérülés a keresztet, s e sérülés nyomai egyértelműen bizonyítják, hogy a keresztet a jelenlegi ferde helyzetében érte a sérülés, nem az ferdítette el.
Sajnos történészek, művészettörténészek – tisztelet a kivételnek –, de aranymíves mesterek is hajlamosak arra, hogy egy-egy sérülés láttán vélelmezik annak eredményét, ahelyett, hogy pontos (erőtani) vizsgálatot végeznének. Utóbb pedig szivesen ragaszkodnak téves hipotéziseikhez.
Milyen volt a fizikai mérésekből levont következtetések fogadtatása a tudományos életben, a Korona-kutatásban? Még a bolsevik diktatúra idején (1980-ban) olyan “üzenetet” is kaptam, hogy hagyjam abba a Koronával foglalkozást, mert az árt a szakmai karrieremnek. – Tényleg nem használt. Érdemben nézve a kérdést, talán az előző válaszom már sejteti, hogy alapvetően elzárkózó a történész-régész fogadtatás egy-két kivételtől eltekintve. Ennek részben oka az is, hogy ez esetben a vizsgálataink eredményeit nem úgy fogadták, amint az archeometriai eredményeket általában szokták. – Kis kitérőt kell tennünk. Amit csináltunk, az valójában archeometria, azaz a történettudomány és a régészet segítése természettudományos eszközökkel. Például, ha légi- vagy űr-felvételekkel, geomágneses mérésekkel stb. felmérünk egy területet és kijelöljük a feltárásra érdemes részeket, az archeometria. Stb. De archeometria az is, ha egy régi épület szerkezetét vizsgáljuk meg, s az eredmények
Forrás: László Váradi Gyula Ura léssz-e sorsodnak? c. filmjéből
korlátozzák a régészt-történészt az épület történetére vonatkozó elképzeléseiben. – A Szent Korona esetében az eredmények objektivitását szeretnék megkérdőjelezni. Részben azonban az is oka lehet, hogy a Szent Korona Szent István királytól elszakításának és utólagos összeszereltségének hipotézise egész történelem-szemléletüket formáló nézet. (Az újpogánykodó nézetek is ilyenek persze, amelyek a Szent Koronát szintén el szeretnék szakítani Szent Királyunktól, s azt valami távoli múltba visszaképzelve a kereszténység helyett újpogány módra átformálni a múlt képét, s így manipulálni a jelent.) E nézet megbukása miatt most meg kellene változtassák e szemléletüket is. Nehezen megy. Pedig az egyszerű tények figyelembe vétele elkerülhetetlen."
Észre kell vennünk, hogy a Korona készítőjének nagy tudású mesternek kellett lennie.Tehát az asszimmetria nem tévedés, nem hiba, hanem tudatos JEJZÉS valamire!
Visszatérek a korona aszimmetriájára, ami tönkreteszi ennek a nagyon fontos tárgynak a megjelenését, és ez nem tud megfordulni bennem.
Határozott véleményem, hogy a mi ötvösünk ekkor csinált életében koronát - ami nem bűn, mert igazándiból csak néhány ötvös az, aki ilyen megbízatást kap. Viszont nem csak az ötvösök, de más iparosok, pl. kovácsok, asztalosok, kőfaragók, kőmívesek, stb. találkoztak olyan feladattal, hogy közép-szimmetrikus tárgyat alkossanak. Az ötvösöknél ilyen gyakori tárgy volt a nőknek szánt párta, sőt a párta szerű házi-korona, de akár egy gyűrű is. Az a legtermészetesebb, hogy a homloklap felezővonalától jobbra, és balra is egyformán készítem el, vagy esetünkben rakom fel a díszítményeket. Ez a természetes módszer, mer ez biztosítja a szimmetriát. Egyszerűen nem tudom elképzelni, miért jutott a mi ötvösünk eszébe, hogy hátulról induljon előre? Ilyen ötlet az eszembe sem jutott volna, még egy laikus sem járt volna így el!
Korábbiakban dicsértem az ötvöst, hogy milyen hatalmas munkát végzett az abroncskorona lemezének az egy darabban való kikalapálásával - de szerintem lehet, hogy ez is inkább szakmai hiányosságból eredt, mert elég lett volna egy kb. 52 mm-es szalag gyártása, aminek a széleit egyenesre, és méretre reszeli, majd felpakolja rá a felhegesztendő elemeket.
Úgy hiszem, hogy az itt kommentelők többsége ismeri a honfoglalás korából származó 29 db fém tarsolylemezt, amiket - néhány kivételével - csodálatos minták borítanak. Ezek művészi ötvösmunkák, nincs két azonos darab, holott lehet sejteni egyesekről, hogy egy műhely, vagy tán még egy ötvösmester volt a készítőjük. (A köznépben minden nomád férfinak volt tarsolya, de ezek bőrből készültek és elmállottak.) Természetesen a bonyolult mintázatok a tarsolylemez elméleti középvonalára teljesen szimmetrikusak. Van néhány más típusú tarsolylemez is, amiket keleti divat szerint sűrű, geometrikus mintázat borít: tán ezred milliméter pontosak és közép-szimmetrikusak.
Hova lettek ezek a mesterek, hová lett a tudásuk? A Bécsben kiállított - az osztrákok által csökönyösen Nagy Károly kardjaként megnevezett - ősmagyar vezéri szablya markolatának az aranylemezei, és a hüvely szerelvényei megkérdőjelezhetetlenül ősmagyar motívumokat felhasználó művészi ötvösmunkák. Itthon előkerült ennek a szablyának szinte a hasonmása, aminek az arany alkatrészei kitűnő állapotban fennmaradva hirdetik a magyar ötvösök szaktudását.
Munkádat élvezetes volt olvasni. (A tegeződét kérlek fogadd el ,mert itt többnyire tegeződünk, no meg magam is nyugdíjas gépészmérnök-tanár vagyok, tehát kolléga.)
Szerencsés vagy, hogy első kézből juthattál információkhoz! Így sok mindent jobban láthattál.
Most, itt, egy lényeges kérdésre reagálnék. A Korona asszimmetriájára.
Kérlek, olvasd el Dr. Végh Tibor úr munkáját, az ő naptár-elméletéről. Érdekes, és szerintem meggyőző.
E szerint tudatos munka, hűen leképezi a téli és nyári napforduló között eltelő napok számának asszimmetriáját. Ezzel rá mutat, hogy a Korona a Szűzanya kiemelt tiszteletének a jegyében készült. A képek elhelyezése is erősíti azt.
Az abroncslemezt még a sík állapotában gondosan megcsiszolták, hogy ne látszanak a kalapácsnyomok. Előjött egy érdekesség, látszik, hogy a hegesztésnél a nyújtott vég kissé erőltetetten érte el a bűvös 639,0 mm hosszméretet: itt a felület kicsit kráteres, megtörik rajta a fény.
Régóta ismert tény, hogy a Szent Korona aszimetrikus, ráadásul a hiba pont a homloknézetben látszik legjobban. Sajnos a művészettörténészek szinte kisajátították maguknak a korona-kutatást, ezért számtalan elméletet gyártottak erre is, ahelyett, hogy szakembert, mérnököt kérdeztek volna meg.
A hiba keletkezésének az okát feltárta Kopári Dénes gépészmérnök: "A Szent Korona aszimetriájának oka, és ami ebből következik." c. tanulmányában. Ez a munka minden gépész szakember számára teljesen elfogadható, és megkérdőjelezhetetlenül feltárja az igazságot! Nincs itt misztikum, vagy tudatosság, a hiba oka egyszerűen az ötvös hiányos geometriai tudásából ered! Megtalálható az interneten ez a tanulmány, kérem olvassák el, mert közérthető, logikus, és meggyőző a szerző bizonyítása, és valóban az igazságot tárja fel.
Az aszimetria végig vonul az abroncsra felfogatott képeken és ékköveken. Az megint egy másik kérdés, hogy miért vannak olyan pontatlanul felfogatva az ékkövek, sőt a "Geobitzasz- Szt. Kozma" közötti kő botrányosan ferdén áll, nem tudom elképzelni, hogy miért nem szedte le az ötvös? A köveket tartalmazó majd minden rekeszben üres furatok tátonganak, be kellett volna szegecselni ezeket.
Talányos a zománcképek szereplőinek köre, hogy miért éppen ők találhatók az abroncson. Szólni kell arról, hogy ezeken a képeken a tűzzománcozás elég alacsony színvonalú.
Zűrösek a hátsó képek, a vak is látja, hogy a Dukasz Mihály császár képe nem ide készült, nem való a koronára. A készítője nem tervezte meg a lemezen a felirat helyét, és Bizáncban nagy melléfogásnak minősült, hogy csak "DUK" lett a Dukaszból, mert inkább a többi szöveget kellett volna rövidíteni, nem a császár nevét! Másrészt úgy tudom, hogy a Mihály nevet "Mikhaelosz"-nak kellene fordítani.
Egy másik hátsó kép megint kétséges, mivel ezen is a császár neve helyett csak "KON" rövidítést találunk, ami a "Konsztantinosz" névnek felel meg, pedig lett volna hely a teljes név kiírására. A piros betűkből kiderül, hogy császárt ábrázol a kép, de hogy melyik "Konsztantinoszt", azt nem tudni.
A harmadik hátsó lemezen látható "Geobitzasz"-ként megnevezett személyről egyáltalán nem tudunk semmit: ki lehetett, és miért került a koronára? Alacsonyabb rangú személyként a nevét fekete betűkkel írták.
Ezek a képek - amint azt korábban említettem - már láthatóan használtak, többé-kevésbé kopottak. Nem tudni, mi volt az előéletük, a mi ötvösünk készen kaphatta ezeket, hogy okvetlenül szerelje fel a készülő koronára. Sajnos, ezért ezekből a képekből nem lehet kormeghatározást végezni.
Az abroncskorona számomra egyetlen értéke a párták un. azsúr-zománcosása, amikor a vékony aranykeretekbe foglalt színes zománcok úgy ragyognak, mint a gótikus katedrálisok üvegablakai!
Erről sokáig senkinek sem volt tudomása, mivel a koronát kibélelő sapka nem engedte át a fényt.
Sapka-betét nélkül meg nem lehetne használni a hatalmas bel-méretű koronát!
Elnézést kérek a tisztelt fórumozó társaimtól, de elfelejtkeztem bemutatkozni, így jogosan kérdezik, mi alapján "osztom az észt"?
Nyugdíjas, kétdiplomás gépészmérnök vagyok, hátam mögött több találmánnyal, amit a Magyar Találmányi hivatal ezüst éremmel jutalmazott. Mindig gyakorlati ember voltam, már a kádári időkben kezdtem el a lakatos és műszerész kisipart. Úgy hozta a sors, hogy szükségem lett rézművességre, emiatt többször utaztam Isztambulba, a rézművesek utcájába. A Nagy Bazárban viszont megcsodáltam a kaukázusi országokból származó ötvösmunkákat, ennek hatására éveken át jártam tűzzománc készítő tanfolyamra - a feleségem ma is alkot ezzel a technikával.
Ezt azért írom le, hogy tudják, nem a levegőbe beszélek!
A művészettörténethez viszont nem értek, nem is kívánok erre a területre tévedni!
Különösen azért, mert sérti a nemzeti tudatomat, hogy a külföldi tudósok számára Európa az Ernst folyónál véget ér, ami értékes művészeti tárgy az csak Itáliában, vagy a frank honban születhetett!
Látnák csak az örmény, vagy georgiai, vagy egyéb kaukázusi mesterek munkáit! Ráadásul nagyon vallásos, keresztény népek is vannak közöttük, akik főleg ezüsttel dolgozva, számtalan nagy kaliberű művészi fémtárgyat alkotnak a mai napig! Ezek főleg az isztanbuli bazárba kerülnek eladásra.
Bátran kijelentem, hogy el tudom képzelni, hogy a korona boltozata, és az apostolok zománcképei itt is készülhettek - ez a kis népek átka, nem tud róluk a világ, mi sem.
Ez is egy olyan dolog, hogy személyesen látni kell, és akkor megváltozik a világról alkotott képünk.
(A perzsa fémművességet még az oszmán törökök is csodálták, mi viszont csak a 16-17. században a törökök fegyverein találkozhattunk velük.)
Előző cikkemmel kapcsolatos kérdésekre reagálok:
- a korona pontos méretei a lézersugaras letapogatással készített modell alapján ismertek. A lézeres mérést a pontosság mellett úgy az abroncs, mint a boltozat szabálytalan alakja is indokolta, amit mechanikus mérőeszközökkel nem sikerült volna elvégezni, ráadásul a boltozat omlásveszélyes.
A lézeres mérések alapján a boltozat pántjai 0,4 mm vastagok és 51 mm szélesek, míg az abroncs lemeze 1,2 mm vastag - ezek tények!
Ezek a lemezek kalapácsos nyújtással készültek, mivel hengerlő gép nem létezett még, az középkori találmány.
A 0,4 mm vastag - és a színéből ítélve nagyon tiszta arany igen puha, fóliaként kézzel csomóba gyűrhető. (Az arany puhasága miatt Magyarországon csak 14 karátos ötvözetet készítenek ékszerek számára, ritkaság a finomabb, 18 karátos ötvözet. Görögországban, a Meteorák Nagy Kolostorában lehetőségem volt egy napot ott tölteni az ikonkészítő műhelyben, ahol bőrbe burkolt aranylemezt kalapálással nyújthattam. Egyébként itt már rendelkezésére állnak a kész, azaz "aranyfüst" fóliák, amik egy atom vastagságra kikalapált anyagok! Ezzel dolgoznak világszerte az aranyozók. )
A filigránok, valamint az oldalsó gyöngydrótok valóban növelték a pántok keresztmetszeti tényezőjét, viszont ellentétes hatásként növelték az összsúlyát,ami a pántokat kiegyenesíteni igyekezett.
Így szerencsésebb lett volna a konstrukció, ha a pántokat közvetlenül az "Atyát" ábrázoló laphoz forrasztották volna, mert nincs szükség az alatta levő nagyobb méretű négyzetes lapra, ez felesleges teher. Érdekes módon a kereszt esetében szerintem tudatosan igyekeztek a minél kisebb tömegre, ezért üreges ez az alkatrész. Habár eredetileg nem ez a kereszt lehetett itt, mert a csövekből való gyártás nehéz feladat, ez ami esetünkben pedig elsőrangú munka.
Okvetlenül beszélnünk kell a méretekről:
Ez esetben szeretném, ha a számítógép elől felállva keresnénk az otthonunkban egy tábla megfelelő méretű keménypapírt. Ez valószínűleg nem fog sikerülni, mivel a "megfelelő méret" 639,08 mm! Ugyanis ez az abroncs kiterített hossza. Ez tény, nem vitatható!
Most tessék elképzelni, hogy az abroncs készítésének a korában még nem volt hengerlő gép, tehát nem állt az ötvös rendelkezésére ilyen aranylemez. Magának kellett elkészítenie!
Szüksége volt hozzá egy aranytárgyakból összeolvasztott aranytömbre, amire domború fejű kalapáccsal megfelelő nagyságú és sorrendiségű ütések ezreit mérte, vigyázva az egyenlő vastagságra. Ehhez nagy szakmai tudás kellett.
És itt jön egy lényeges kérdés: minden iparosmester, ha valamilyen szerkezet gyártásába kezdett, előtte megtervezte azt, fejben, vagy papíron.
A koronát készítő ötvöst biztosan úgy utasították, hogy milyen funkciójú, és mekkora méretű tárgyat készítsen.
Ehhez nagyjából tudnia kellett, hogy mekkora nyers tömböt olvasztasson.
És itt jön az a pont, amit velem együtt sokan nem értenek meg! Úgy gondoljuk, hogy az ötvös a nyers tömbből 49,16 mm széles, 1,2 mm vastag lemezcsíkot nyújtott kalapálással 639,0 mm hosszúra, majd erre ragasztotta volna fel a "Krisztus"-kép tartóját, annak két oldalára a "pártákat", végül az állítólagosan a "Szűz Máriát" tartó lemezt, majd alulra a lánctartó bakocskákat.
Ezután a sík lemezt lemezhengerlővel kör keresztmetszetűre formálta, ami a "Szűz Mária" kép tartólemezénél találkozott a lemezcsík másik végéve. Ekkor lehetett tűzbe vinni az abroncsot: a felragasztott alkatrészek keményen összehegedtek volna.
Ez így lett volna természetes.
Itt jön egy mellbevágó információ:
Péri József – Papp László: Munkajelentés a Szent Koronáról tanulmányban szinte hihetetlen állítással találkozhatunk:
„A legnagyobb meglepetésünkre, amikor az abroncsot vallattuk, kiderült az, hogy a korona abroncsa, a Pantokrator és a Dukasz Mihály lemez hátlapja mögötti, „Szűz Máriás”-nak vélt lemez, valamint a pártázatoknak a vékony kis kontúrlemeze egyazon lemezdarabból van kivágva!
Iszonyatosan súlyos következményekkel járó megállapítás ez!"
Magyarul: a korona abroncsa az összes föltéttel együtt egy nagyméretű lemezből egyben lett kivágva! Hegesztés nyoma csak az abroncs két végénél található!
Az oromzaton a "Pantokrátor" képének tartója 47 mm, itt a legszélesebb lemez: 49,16 + 47 = 96,16 mm, a "pártázatok" és a "Szűz Mária" lemeztartók ennél alacsonyabbak! Tehát valójában az ötvös egy kb. 97 mm széles lemezt nyújtott 639,0 hosszúra! (Vágjanak ki papírból egy ekkora szalagot, és kiderül mekkora teljesítmény kellett ehhez! Valójában a széleket egyenetlenségeit még le kellett reszelni, úgy hogy még ennél is nagyobb volt a valós szélesség.)
Azzal fejezem be írásomat, hogy aki tud, adjon választ arra, minek kellett 639,0 mm hosszú lemezcsík az abroncshoz, ugyanis a hengerré forrasztott gyűrű belső kerülete - a hajlítás sajátosságai miatt - 635 mm! Vajon kinek készült ez a hatalmas méretű ötvösmunka, tudva azt, hogy az átlagos férfi fejméret 560 és 580 mm? 635-ös feje nem lehetett senkinek! Ferenc József a koronázására nagyon felkészült, javításra egy budapesti ötvöshöz küldte a koronát, és készíttetett bele egy parafa betétet, hogy megálljon a fején! Az utolsó koronázáskor IV. Károly már nem volt ilyen vigyázatos, az orrára billent a korona.
Vajon mennyire alaposan vizsgálták meg a pánt lemezeit?
Mennyire egyenletes azoknk vastagsága? Kézzel verték olyan vékonyra, mint manapság az aranyfüst-lemezkéket, vagy hengerelték? Volt e annak idején olyan technológia? Van e lehetőség/módszer ennek kiderítésére? Mert ha bebizonyosodna, hogy hengereltét, és olyan technológia mikortól ismert, az alapvetően behatárolná a pántok alaplemezének keletkezési idejét!
Egy 0,4 mm vastag/vékony lemez valóban nagyin gyenge, de ne felejtsük el, hogy a rá olvasztott filigrán díszek igen jelentősen növelik annak inerciáját!
Sok kutató véleménye szerint az egyes láncok a meghódított területeket jelképezik. Ha ez valóban így van (logikus, hogy így legyen) akkor a láncok más-más időben készülhettek és kerülhettek a Koronára. Ez esetben viszont készülhettek más-más technikával, és alapanyagból. Tehát ebben nem látok problémát.
Azt nem lehet megérteni, hogy miért nem engedik egy alapos javító/rekonstruáló munka elvégzését!!
(És kitől függ ez! Gondolom, a köztársasági elnök kompetenciája.)
Nekem megadatott, hogy a Szent Koronát egész közelről megszemlélhessem! Hajdan a BME-ben lézersugaras letapogatással modellezték, ekkor - igaz illetéktelenül - voltam ott, de nem hagyhattam ki a lehetőséget.
Most, aug. 20 alkalmával döntöttem úgy, hogy megosszam önökkel ezt az élményt.
Teszem ezt azért, mert sok helyen, de ezen a fórumon is olyan szélsőséges nézetekkel találkoztam, amik mellett nem mehettem el szó nélkül.
Bátram kijelentem, hogy ha valaki közelről is megszemlélheti, biztos nagy változás állna be az addigi nézeteiben!
Közelről látva kiderül, hogy a korona a mostani állapotában egy roncs! Jól tudja ezt a Korona Bizottság is, de a javításra irányuló többszöri kérésüket eddig mindig elutasították. Amennyiben nem a puha párnán lenne, valamint nem lenne a belsejében a sapka, akkor összeomolna!
Közelről látva, nem kell ahhoz szaktudás, hogy észrevegyük az egyes alkatrészek anyagának az eltérését: mások a színek, van ahol vadonatújként ragyog az arany, míg az abroncs képei kifejezetten kopottak - vajon előzőleg hol használhatták ezeket? A rajtuk lévő, egyrészt megmagyarázhatatlan furathelyek, és a csúnya szegecselési nyomok kiábrándítóak!
Zavarba ejtő a láncok és a csüngők állapota.Vannak olyan láncok, amik leszakadtak a tartóbakocskákról, most úgy vannak feldrótozva. Ki engedett meg ilyen javítási módot?
A láncok készítési módja sem egyforma, egy még korábbi sérüléskor legalább gyártattak pótlásokat.
Viszont, hogy a csüngők színe nem egyforma, az szerintem elfogadhatatlan.
Számomra érthetetlen az igazgyöngyök esete. Amíg az abroncson látható, hogy igyekeztek rendezett sorokat összeállítani, addig a boltozat pántjainak gyöngyei szemlátomást használtak, nem is igyekeztek úgy felrakni ezeket, hogy takarásba legyenek a furataik. Vajon nem bántotta ez senkinek a szemét?
Nem szokták megemlíteni, pedig hatalmas munka eredménye a rengeteg filigrán, nagyon szépek. Ezeket egyenként kellett egy bizonyos növényi ragasztóval felrakni, és így a tűzbe véve olvadtak hozzá a pántokhoz.
A legnagyobb baj a boltozat pántjaival van! Mindegyiken találunk kisebb-nagyobb repedést. A legnagyobb repedés előtt már csak kb. 1cm ép anyag van - a sapka kivételekor valószínűleg szétrepedne a pánt. Egy ilyen repedésnél lehet meglátni, hogy milyen döbbenetesen vékony anyagból készültek a pántok, milyen vékony a 0,4 mm-es lemez. Hogy gondolhatták a-készítői, hogy a rárakott 8 apostol, és a tetőlemez súlyát elbírják? (Kérem, akinek módja van rá, próbáljon keresni 0,4 mm vastag anyagot, hogy megérezze a kérdésem súlyát.)
Egyébként a berogyott, és eltekeredett boltozat látványa nagyon lesújtó, elszomorító.
Ahogy szemléltem a koronát, egyre több "miért" halmozódott fel bennem. Feltevésem, hogy a legnagyobb baj az volt, hogy nem volt igazi gazdája. A koronázási szertartás után a koronát azonnal visszazárták a ládájába, és abban állapotban, amilyen volt, sok év múlva vették csak elő. Akkor meg sürgősen, rohammunkával kellett úgy, ahogy kijavíttatni a sérüléseket. Ezután újra elzárták.
Elsőre ezeket láthatná az átlag ember, ha a Szent Korona közelébe engednék!
az a "tudomány", amellyel P. fórumtárs szerint 1000 - 1500 évvel ezelőtt meg tudták alkotni a koronát, nyilván 1790 körül is (még inkább) rendelkezésre állt.
Nem igaz! A XIX. században nem tudták volna pl. a piramisokat megépíteni!
Ma sem tudják, hogyan készültek a hatalmas beavató szentélyek, mert nem sírhalmok az biztos!
A dél amerikai piramisok kövei között pl. vannak akkorák, egyet a kőbányában hagytak mert elrepedt. Amit ma csak az USA és Orosz űrhajó szállító soktengelyes tréler, illetve vonttal tudnánk elszállítani, de mivel emelték volna fel őket!
Az okos történészek ajánlotta görgősor, a világ legkeményebb fájából készült, szorosan egymás mellé tett görgőket (talaj ? ) is elnyírná!
Hogyan szállították, illesztették őket olyan pontossággal, hogy ma sem lehet egy kés pengét közzé szúrni! Ráadásul önzáró szerkezetté van csiszolva!
Rengeteg őskori, kora ókori megalit van szerte a világban, amit csak az elbizakodott történészek intéznek el egy ostoba feltételezéssel. gy statikát , mechanikát tanult ember gondolkodóba esik!
Ideje lenne a történészeinknek egy kis mechanikát, matekot, fizikát is oktatni! valamint azt a tanulságot, hogy nincs minden leírva, s amit leírtak azt nem kell bizonyítottnak venni.
A Vatikánt pl. háromszor adományozták a pápáknak, a középkori adománylevelek 2/3-a hamisítvány!
A nyugati krónikák nagy része hamisított, a bizánci krónika hamisító cón-stantin átíratta, s a régieket megsemmisítette( kisbetűs-nagybetűs hazugság), de a magyar történészek, ha egy hazug nyugati anales a kezükbe kerül áhítattal esnek hasra, pedig csak a korabeli "FAZ", vagy Le Monde, Charlie Hebdo akadt a kezükbe szerencsétől függően! :)
A magam részéről a Szt Korona esetében sokkal jobban hiszek a magyar, török, kínai leírásoknak, persze azok is a saját uralkodóik felé torzítanak, hiszen neki készültek (korabeli sorosok, simicskák :) )és még jobban hiszek a logikailag hibátlanul, az adott kor emberének legvalószínűbb hitvilágához igazított jelképrendszerek létében (Pap Gábor, arany metszés, név és jelkép elemzés, lélek, testiség, öv feletti és öv alatti világ...), a fizikusok , mérnökök méréseiben, a matematikai statisztika módszereiben, az anyag mérnökök, aranyművesek szakmaiságában....
A helyzet az, hogy Pap Gábor elméletében nincs logikai hézag! Minden szava a középkor emberének szilárd lelki és hitvilágát, a hét-bolygó rendszer ismeretét tükrözi. Amit tőle függetlenül vizsgálatot végző fizikus- mérnök -művészettörténész csapat is igazolt, s az aranyműves csoport megerősített!
Számomra ezzel a valóban tudományos érv anyaggal, az ócska , ostoba, mondhatni primitív tákoláselméleti fejtegetésekkel (merjünk kicsik lenni) feltételezéseken, ellenségeink által írt förmedvényekkel (különösen a Habsburg-Pierleoni család által sugalmazottakkal) soha nem tudnék azonosulni és elfogadni! mert minden elemében hamis, alátámaszthatatlan, logikátlan!
Könyörgöm vegye már észre valaki, hogy a magyarság, minimum 896-1490.ig Európa vezető katonai, gazdasági hatalma volt! A Kárpát -medence Mátyásig a 4 millió magyart bőséggel gazdagon ellátta élelmiszerrel, bő, halban gazdag folyók, árvizi fokgazdálkodás, művelhető , kiváló öntési talajok, só, vasérc, kőszén, erdők, arany ezüst, réz, agyag minden megtalálható. A magyar király aranybányái adták Európa aranyának 75-80%-át, az ezüstnek is nagyobb részét.
Nekünk nem kellett csatlakozni senkihez, hiszen Olaszország és Németország is dirib darab hercegségek láncolata volt.
Ezért voltak a "kalandozások", tervszerű , megelőző csapások, ami azt volt hivatva megakadályozni, hogy összeálljon az egykori Rómaui birodalom hordaléka, s a maradék Bizánccal harapó fogóba kerüljünk! Ezért foly 907-1055.-ig, IDEGEN TERÜLETEN a harc! S csak István idején merészeltek betörni Magyarországra, hogy ismét csúfos kudarcot valljanak!
A magyarok nem járhattak rabolni nyugatra, mert nem volt mit, a koszos lepukkant birodalom maradékból elhozni! Legfeljebb azt amit tőlünk (az avaroknak nevezett, hunoktól) elraboltak!
Egy történész a" kalandozások " térképét összevetette "fiktív Károly" avar rabolt kincseinek adományozásainak térképével, s mit ad isten, fedte egymást a két térkép!
Azaz a tervszerű megelőző hadjáratokat, többnyire bajor meghívásra, oda vezette a - KÉT GYEPÜ TÖRZS- nem a nemzet- támadó ereje (kb 5-5 ezer harcos) , ahová a tőlünk rabolt kincset elrejtették a tolvajok!
Tehát az említett évszázadokban mi voltunk Európa , USA -ja, katonailag, haditechnikailag. Etikailag nem, mert mi mindig magasabban álltunk etikailag, mint Európa bármely népe! :)
Azaz a visszatéréskori mellkeresztek, tarsolyok népe -amit ezrével találnak a régészek, de nem mernek kiállítani (pogány nyereg alatt puhítós magyarok)- azok készítői alkothattak, s alkottak is egy angyali koronát, keleti szkíta kereszténységük - nem bizánci - ismeretei, tudása, szabályai szerint, aminek a bizánci munkák , csak halvány stilizált változatai! A kultúra áramlás iránya tehát pontosan fordított, mint azt feltételezték!
A hadiipar mindig magasabb szintű mint a polgári. Aki olyan íjakat , kengyelt, nyerget, tarsoly lemezt, ékszereket állít elő, mint a visszatéréskori,magyarok, vagy a vele azonos, szkíta , avar népek annak az sem okoz gondot, ha két követ egymásra kell rakni, falat kell emelni! A kupola szerkezetet is ismerték (könnyűszerkezetes, hordozható sátor, amit a legnagyobb vihar sem mozdít meg = kalim, máshol jurta, amiben csak a pásztorok laktak, amely a magyarság kisebb, ám fontos, katona népe volt)).
Egy szó mint száz. A Szt korona, egységes, tervezett, saját szakrális programmal rendelkező,a többi jelvényelemmel együtt működő s a magyar mesterek kezében készülő csodálatos munka.
Semmi ezzel ellentétes logikus érv, magyarázat nincs! Ennek az ősi tudásnak a beleépítése teszi szentté , pótolhatatlanná, élő szentséggé ezt a kincset! :)
Előbb megvárom a Pálffy Géza jelezte Révay Péter koronaőr bővebbik latin nyelvű korona leírásának magyar nyelvű megjelenését. E munka Pálffy szerint a legfontosabb adalék a Szent Korona történetéhez. Révay, ugye, szintén nem volt képzett művészettörténész.
"A Szent Korona kapcsán számos tévhit van a fejekben és sok kérdésre keresik még a választ a szakértők is. A Lendület Szent Korona Kutatócsoport vezetőjétől, Prof. Dr. Pálffy Géza a legfrissebb kutatási eredményekről számol be. Elárulja, hogy mitől ferdült el a kereszt a korona tetején, ahogy kiderül a beszélgetésből az is, mióta vigyáznak a koronaőrök a Szent Koronára és pontosan mi a feladatuk .Prof. Dr. Pálffy Gézával, a Lendület Szent Korona Kutatócsoport vezetőjével Back Réka beszélgetett.'
25 perces rádióbeszélgetés a Lendület kutatócsoport munkájáról.
5:15-nél: nem tudjuk a keletkezés időpontját, nem tudjuk, mikor állították össze a két részt.
Tekintve, hogy fotográfia csak mondjuk 1850 óta létezik, a korábbi képi ábrázolások felhasználásáról szerinted mondjunk le vitatott kérdések eldöntésénél?
