Normális írók általában addig írnak, amíg bírnak. Tehát max. öreg korukban hagyják abba, ha már nem bírják a strapát, túlságosan fárasztja őket, stb. De egy Herczegh Ferencnél, Wass Albertnél is 80 felett jött el ennek az ideje, Jókai a haláláig írt, és Faludy Györg is ha jól emlékszem az utolsó pillanatig dolgozott. Szóval nincs olyan, hogy a csúcson hagyja abba. Azzal beismerné, hogy nincs több és jobb ötlete, ez meg képtelenség. Csak külső megfigyelő láthatja a csúcsot, de ő is csak utólag. Ez inkább sportolókra lehet igaz, ahol a teljesítmény sokkal jobban meglátszik.
Arra már én is gondoltam, hogy van valaki, aki besegít neki, teljes anonimitásban. Valljuk be, Laci bácsi sem lesz örökké. Nemsokára valaki át fogja venni a helyét, hiszen eléggé nagy űr marad majd utána a ponyva-piacon, amit be fog kelleni tölteni. Nem lennék meglepve, ha megjelenne egy hasonló stílusú, teljesen ismeretlen (ugyanakkor napra kész) utód a semmiből. De persze ez is csak találgatás.
Akkor egy pár hozzászólás részemről, ismlt :) Először is, a főszereplők kora. Erre van egy egészen értelmes magyarázat(om) de már szerintem LLL is leírhatta valami interjúban. Szóval, ha Lawrence fiatal korát vennénk, 20on évesen még borzasztó tapasztalatlan, 50 évesen már "idős", tehát 30-50, kb. 20 év alatt kéne ennyi töménytelen regénynek játszódnia. Úgy, hogy a technikában alig van fejlődés, ráadásul ugye Lawrence történet már van vagy 40db, most nem számolok utána - tehát adott egy figura, aki évente 2X a világ bármely pontján belekeveredik valami bődületes ostobaságba. Ez így logikátlan, hülyeség. Persze, természetesen, ha az egész életét vesszük egy embernek, akkor se keveredhetne bele még rendőrként se ennyi mindenbe, de mindegy :D
Lendvayék kérdése tényleg érdekes. Az első Lendvay könyv, sőt, már a novellák, azok a 70-es évek kb, a Nebet Het a Halottak úrnője a 70-es évek környéke. Tehát, Lendvay ekkor volt fiatal. VISZONT! - ez esetben, öreg emberként, kéne mesélnie Lawrence-nek, ami viszont +20-30 év, tehát 90-ezredforduló, durván (ha a könyvekben kb. 40 éves, professzorként meg 60-70.) Ez esetben Lawrence meg (aki fiatal korában hallgatta az idős 60-70 körüli professzor előadásait) 2000 környékén 20-on éves... Holott a Sinzse szemében a '70-es évek elején meg vagy 45...
A másik a történetek sorozat. A szereplők itt kb. 30 évesek, fiatal korukban 20, tehát mínusz 10, tehát a 2005-2010 mínusz 10 év. DE Robert McKinley meg a Gyűlölet Fájában - 70-es évek - ott 20-onéves. Szóval, sehogy sem stimmel ez :D Viszont, ha az időhöz hű maradna, ezek a regények a 20-as, 30-as években játszódnának. Nem mondom, elolvasnék innen 1-2 könyvet, de nem 10-15-öt... Bár, végül is, a 60-70 mellett elférne változatosságnak. De se technika, se semmi, nem tudom hogy lehetne megvalósítani...
Az új könyvre egyre kíváncsibb vagyok, főleg hogy már pozitív hozzászólás is érkezett (kicsit más az ízélésem, mint az itteniek legtöbbjének, úgy látom, Nekem az új LAWRENCE regények annyira nem vészesek), de még mindig csak legkorábban január közepén tudom megvenni :S
Ja, és még valami. Igen, a fórum sz.r, szóval minden hozzászólás előtt másoljátok vágólapra, én már régóta úgy csinálom... ;) Pl. most is.
Az igazság az, hogy nekem minden egyes könyve meg van a legutóbbiak is.
Megvenni megveszem, mert nem tudom milyen, csak ha már elolvastam.
Ha meg már megvettem a polcomra kerül a többi közzé.
és a következőknél is így lesz.
Az nem helyes kifejezés , hogy " hülyék" azok akik megveszik és az írót meg nem érdekli hogy a padló alatt van a színvonala( ezt idéztem):hisz
szerintem mindenki aki megveszi, azért veszi meg, mert nem tudja , hogy milyen lesz a könyv, csak ha esetleg ismerőse el nem olvasta és infót adott róla.
En is eleg regi olvasoja vagyok a szerzonek,sok konyvet be is szereztem de ez a "Hulye Billy" dolog nagyon gaz. Ha jol emlekszem talan a verfarkasok kastelyaban cimu konyvben figyeltem fel ra elosszor akkor meg rajongo voltam de mar akkor is ereztem,hogy ez iszonyu gagyi,a hasonlatok szanalmasak es nevetsegesek. Uj konyvebol nem is vettem mar meg semmit kb 3-4 eve. Inkabb olvasom a nagyon regieket amik megvannak ugyan de meg nem olvastam oket.
A baj az,hogy tudnia kellett volna a csucson abbahagyni. Bar amig az igenytelen tomeg megveszi a konyveket addig nincs baj,na es persze akkor ha a szerzot nem zavarja,hogy sok ember szemeben a szinvonala a padlon van...
Ez baromi jó ötlet, és örülök, hogy nem én mondom ki először. :-D Most, hogy mondod a "hülye Billy" hasonlatok valóban egyik napról a másikra jelentek meg pár éve, előzmény nélkül, és általában igen gyengék. Eleinte volt egy-két frappáns, de aztán már 3 soros hasonlatok lettek, az meg már nagyon gáz.
Szóval az itt tapasztalható panaszáradatot látva, és hogy nagyjából mindenki az elmúlt 10 évet sérelmezi igazán, én is arra gondoltam már, hogy mi van, ha más írja a könyveket igazából. Mi pl. itt már szerintem elég nagy szakértői vagyunk, olvasva a hozzászólásokat. Átjött a stílus, mindenféle elemmel, stb. Primitívebb szinten én is tudnék utánozni párbeszédeket (az tényleg egyszerű), és érdekes módon épp a leírások tűntek el a könyvekből. Ezután szerintem ez nem olyan furcsa gondolat: 1-2(-akárhány) szerkesztő a kiadónál besegít a könyvírásba megadott kritériumok szerint. Letesztelik őket pl. a mellékszereplők regényein, beválnak nagyjából, bár zuhan a színvonal. Utána jön egy Manituk, ébren tartani a lelkesedést valamennyire, majd A lófejű démonban az a féllábú zombivá vált balesetet szenvedett tudós vagy kicsoda a teleszkópos ugróbottal valami eszméletlen beteg ötletként, mint valami túl sok sci-fit nézett huszonéves műve, következik. Utána jött gyorsan a Kilenc csontfarkas, bevált ötlettel, de már külső segítséggel. Majd a Hannahanna szintén nagyon fura, kitekert ötletekkel és az Ördög, ördög (nálam eddig a Báthory Orsi előtti mélypont), A teaültetvény kis szintentartásként Sri Lankával, és úgy A piramis gyermekei, és a többi. Gyanús, nagyon gyanús.
Amikor megjelentek a hülye Billy-s hasonlatok, illetve az ismeretterjesztés már csak pár dőlt betűs idegen szóból állt, arra gondoltam, hogy már nem is Ő írja a könyveket. A mai világban nem lenne meglepő, hogy ismeretlenek „bedolgoznak” neki.
Már nekem is tűntek el jó hosszú hozzászólásaim, amikor az elküldés gombra kattintottam. Szerintem nem a mi hibánk, hanem a fórumé.
Én fenntartom, továbbra is az zavar a legkevésbé, hogy LLL kortalan, meg hogy elméletileg kilencven évesnek kellene lennie. Annyi sok más dolog kiakaszt, hogy efelett simán átsiklok.
Tudnék róla, ha lett volna bármiféle hasonló dolog, IP-váltás vagy bármi, de mindegy. Javaslom másnak is, hogy szerkessze a hosszabb hozzászólást pl. Wordben, és úgy rakja át, mert az még ilyet nálam nem csinált soha.
Nem feltétlenül a fórum hibája. Nekem speciel még sosem történt ilyen. Lehet, hogy amíg gépeltél, IP címet váltottál, ezért nem ment át az üzenet. Erre egyszerű megoldás, hogy küldés előtt vágólapra teszed a szöveget és ha nem küldte el, akkor csak vágólapról beszúrod és ismét küldöd.
Utálom ezt a mocskos fórumrendszert, egyszerűen kitörli a 40 percig begépelt hozzászólásomat. Marha sokat írtam arról, hogy milyen találóak amiket beírtál.
Kitty Molnár ügye mellett az egész magyar származás kérdése előkerülhetne már jobban. Ha minden könyvben utalás van erre, akkor felfoghatatlan, miért nincs legalább 1 db könyvben valami magyarázat erről.
Lawrence és a technika kérdése finoman szólva is problematikus. A történetek mindig "real-time" játszódnak, mégse hallunk róla, hogy mobiljuk, okostelefonjuk vagy tabletjük lenne. Ha halad a korral a szerző (márpedig állítása szerint figyel minden érdekes ügyre), akkor ezt se hagyhatná ki a könyvből. Az írónak van mobilja, e-mailezik, nincs magyarázat arra, hogy ez miért nem jelenik meg érintőlegesen legalább a könyvben.
Az időhurkok és a gubancok hihetetlenek. Szerintem a mellékszereplők se öregszenek, csak néha a szerző furcsán eltúlozza a jellegzetes túlajdonságaikat. Lawrence szerepel a Portugál áprilisban, ami de Carvalho története. Itt Bobcat markoló van, ami szerintem annyira nem lehet régi. Lawrence mégis igen fiatal, amikor megjelenik.
Lendvay Lawrence tanára volt. A Miranda koporsójában fiatalon örvendezik a 2. világháború befejezésének. Lawrence brit mongóliai kémelhárítóként működött a világháborúban, tehát alig hinném, hogy fiatalabb lenne Lendvaynál, akitől kriminalisztikát hallgatott (Magyarországról elszármazva az USA-ban, nyilván már brit alattvalóként, de mikor?). Lendvay mégis főszereplő a Hannahanna méheiben, holott már akkoriban is lehetett vagy 90-93 éves?
De az is jó, hogy Lawrence-nek A játék rabszolgáiban a főellensége az élettársa volt (akit a grál lovag főhős korábban úgy pattintott le, mint egy darab sarat a cipőjéről, ami igen érdekes úk motívum a könyvekben!). Tekintve, hogy minden évben van legalább egy Lawrence könyv, és mindegyikben masszívan nőzik a főszereplő, érdekes, hogy mellett még ilyen - nem egynapos - kapcsolatokra is futja neki energiával. Ok, a Sinzsében még felesége is volt (de róla se hallottunk soha többet), de akkor is.
Karácsonyra megkaptam A játék r@bszolgáit. 9 év után van új LLL könyvem és meg kell mondanom, hogy minden negatív kritika ellenére magamat is meglepve örültem neki. Az első száz oldalon vagyok túl és még nem jött az ólmos fáradtság amit a vándorló hullák és a többtucat szereplő szokott kiváltani. Első gondolatok:
- A borító tényleg jobb, mint pár éve. Vajon miért nem jut eszébe valakinek, hogy egyszerűbb borítókat készítsen? A Sindzse szeme borítója lehetne fehér háttéren egy jól bevilágítva fényképezett purbu. A Siva utolsó tánca egy filmszalag, melynek kockáin a könyv jelenetei sorakoznának. Ilyesmire gondoltam, valahogy elég gyengének érzem ezeket a rikító színes borítókat, a kilencvenes években még elmentek, de mára változott a közízlés.
- Más is észrevette, hogy a szerző mosolya a fényképen mennyire hasonlít Louis de Funes-re?
- A könyv egy abszurd helyzettel indít, ami nem ritkaság a szerzőtől, de a kivitelezésben vannak hiányosságok. Egy amerikai kertvárosban sörétes puskával lövöldözik valaki egy háztetőn bújkáló szatírra és senki sem hívja a rendőrséget? Ugyan már, öt percen belül ott köröztek volna a hírcsatornák helikopterei...
- A környezetről semmit nem ír a szerző, talán a város nevét sem írja le, de a Central parkot konkrétan említi, tehát New York. Egyáltalán nincs semmi coleur locale, nem jön át NY nyüzsgése. LLL keres egy parkolóhelyet a kocsinak az egyik felhőkarcoló előtt, ez elég gyermetegnek tűnik délben NY belvárosában.
- Nem tudjuk mit keres a főszereplő itt, azt sem tudjuk ki a fene az a Kitty Molnár, azon kívül, hogy bankár és magyar származású (bár lehet, hogy csak nekem ismeretlen, az utóbbi években sok könyvét nem olvastam). Nem értem, hogy miért visel hétköznap reggel vendégségben egy évekkel ezelőtt egy NBA sztártól kapott kosaras sportnadrágot, ami kvázi egy ereklye.
- Megtalálják a halottat kora délután, estefelé pedig a nyomozó már lezártnak tekinti a megoldatlan ügyet (77. oldal). Nem mondom, a magyar rendőrökről hihető ez a "gondosság", de arrafelé azért kicsit komolyabbak az elvárások.
- A könyv a jelenben játszódik mégis mindenki a vonalas telefonon hívogatja a főszereplőt, akinek láthatóan nincs is mobilja...
- Mr. Burger hihetetlenül gazdag, saját birodalma van, akkora, hogy nem is ismeri mindegyik érdekeltségét, de igazából azt sem tudjuk, hogy mivel foglalkozik.
- A főszereplő korával kapcsolatban eszembe jutott valami: amíg ő kortalan - sőt, talán még fiatalodik is - addig a többiek öregszenek mellette. Robert McKinley A gyűlölet fájában még fiatal egyetemista, szinte suhanc LLL mellett, a Halálkiáltókban már egyetemi professzor és gyakorlatilag egyidősek, a pajpajban meg már egy zsémbes öreg erkölcscsősz.
Egyelőre jól olvasható a fentiek ellenére, nem olyan, mint pl. a Három sötét király, amelyik számomra az elejétől fogva elég borzalmas volt, majd a rengeteg szereplő megjelenésével el is veszítettem a fonalat, hogy ki-kicsoda és hagytam a fenébe.
Én pesszimistábban látom a dolgokat, mint az előző hozzászólók, akik szerint a hanyatlás kb. 10 éve kezdődött.
Szerintem a hanyatlás már a ’90-es évek közepétől nyilvánvaló. Az utolsó jó Lawrence-kötet A nagy madár volt. Ami utána jött, Pajpaj, Thumo stb. már gyengék. Én 10 éve nem is vásárlom a könyveit, némelyiket megkaptam ajándékba, de elolvasni se birtam őket.
S hogy min kéne változtatni?
- több intellektuális tartalom. Laci bácsi, az emberek nem hülyék, igényük van a minőségi tudásra. Az, hogy LLL ilyen bugyuta könyveket ir az elmúlt 10 évben, annak a jele, hogy megveti az olvasóit
- Lehetne sokkal több politikai-történelmi háttér és ehhez kapcsolódva
- A régi könyvek varázsa volt a mindig felbukkanó „múlt árnyéka”
- A régi klisék unalmassá váltak – a folyton eltűnő-felbukkanó hullák, kolostoros történetek
- A szereplők lehetnének markánsabbak
- Új helyszinek kellenének, pl. Afrika (asszem az egyetlen Afrikás történet A karvaly árnyékában, meg a Mau-Mau a Lendvay sorozatból, mindkettő igen kiváló könyv), Szibéria, vagy akár Európa (milyen jó könyv is A megfojtott viking mocsara, az egyik legnagyszerűbb történet, amiben nemcsak az a lényeg, hogy x vagy y a gyilkos, hanem ott van a múlt árnyéka, a második világháborús Norvégia, a Quisling-kormány időszaka, régi szenvedélyek, bosszúvágy, és a tudományos háttér)
- Lehetne több következetesség, engem zavar Leslie L Lawrence életkora, második világháborús veterán, aki ma is ugyanolyan, mint 70 éve
Ideirom, szerintem melyek a IGAZÁN jó LLL könyvek, hátha ez hasznos lehet egy megújuláshoz:
- A föld alatti piramis – 1986, (ronggyá olvastam)
- A nagy mészárlás – 1993 (egyszerűen zseniális)
- Kéz a sziklán – 1997, szintén a neandervölgyi-szüzsé mentén, talán az utolsó jó könyve LLL-nak
- Sindzse szeme – 1983, az első LLL krimi, alaposan kidolgozott munka, mára klasszikus, a fent kifogásolt elemek mindegyike megvan benne
- A karvaly árnyékában – 1985, Afrika, Angola, politikai-titkosszolgálati játszmák, nagyon jó krimi, többször is kézbe vettem
- A vérfarkas éjszakája – 1988, Svájc, Alpok, régi alpesi legendák a farkasemberről, de közben itt is van politikai szál, igazán jó könyv
- A megfojtott viking mocsara – 1989, az egyik kedvencem, annak idején együltő helyemben olvastam ki, szó szerint nem tudtam letenni
Mondjuk ez az a hét könyv, amit mai napig is kiválónak tartok.
Aztán vannak még olyanok, melyeket „csak” jónak tartok. Régebben esetleg jobban kedveltem őket: Huan-Ti átka - 1987, A gyűlölet fája - 1988, A suttogó árnyak öble - 1988, Miranda koporsója - 1991, Naraszinha oszlopa - 1992, Halálkiáltók – 1993, Mau-Mau – 1999
Akárhogy is nézzük, ez zömmel a '80-as évek és a '90-es évek legeleje...Onnantól kezdve csak egy-két felvillanás
A „klasszikus” korszakban is akadtak azért gyengébb könyvek: a sokak által kedvelt Omosi mama sipja nekem pl. nem tetszik, A gonosz és a fekete hercegnő meg A 10 kicsi néger koppintásának tetszik...
De a nyafogással együtt is, nekem nagyon sokat jelentettek Lőrincz L László könyvei 14-16 éves koromban. Nagy olvasmányélményeim közé tartoznak, úgy mint A gyűrűk ura, az Anyegin, A háború és béke, Dosztojevszkij, Illyés Gyula és mások. Ma már persze másként tekint az ember kamaszkora könyveire, de én örökké hálás maradok Laci bácsinak az akkori élményekért!
Ez alap dolog, nagyon régen tudom már. De én azt írtam, hogy derüljön ki, mi a középső L betű Leslie L. Lawrence nevében, aki ugye kémelhárító volt, kelet kutató, entomológus, nyomozó, sok krimitörténet főszereplője. És - mint ahogy más interjúkból kiderült - semmiképp sem azonos Lőrincz L. László magyar íróval. :-) Nem hinném, hogy elég volna annyi, hogy volt már egy Leslie Lawrence nevű akcióhős a világon, és kellett egy megkülönböztető betű.
dzsugasvili82: "+1) Derüljön ki, mi a középső L betű Leslie L. Lawrence nevében! :-)"
"1972-ben Lőrincz L. László néven a Dzsingisz kán című ifjúsági regény volt az első. De ebben is van némi művészi, ugyanis már kész volt a könyv borítóterve, amikor kiderült, hogy létezik egy másik Lőrincz László a szépirodalom területén. Két egyforma név nem lehet, de a borítóra hosszabb név már nem fért, így került oda az L betű." L.L.L.
Megnéztem az ajándékokat, amiket a Jézuska hozott, elolvastam az interjút, éééés.... Úristen, 8 kötetesre tervezi a Báthory Orsit???!!! Ezt én bizony fenyegetésnek kell vegyem. És még csak az se derül ki, hogy hogy 8 kötet. 8 db könyv, vagy lesz majd olyan, amikor 1-2. rész ad ki egy kötetet, tehát az akkor még több alkalmat jelent! Ez a hátborzongató, nem Stephen King.
Azt mondja a női olvasóknak akar kedvezni vele. Hát megnézném azt a női olvasót, akinek ez jobban bejön a többi könyvénél. Amúgy egyáltalán létezik olyan olvasója, aki nem olvassa csak a fantasztikus könyveit, vagy csak a Lawrence-eket? Mert én nem találkoztam ilyennel. Aki itt írogató rajongó, az eddig még mindkettőt véleményezte, amennyire olvasom itt már egy ideje. Nem tudom, van akármilyen könyvvel nála értelme célcsoportokat megcélozni. Azért nem több százezres eladási példányszámok vannak Magyarországon, LLL-nél sem, ahogy beszéltük most többször is. Ha elkezd szegmentálni, negyedannyit ad majd el a végén, az meg csúnya lesz.
Belinkelem a szöveget, hátha ti mást olvastok ki belőle, pl. hogy "ha a Báthory Orsi nem jön be a rajongói magnak, akkor nem csinálom tovább":-D
Igen, és én már részekben leírtam korábban is ezeket az elmúlt másfél évben, 100 részletben. Sőt a Báthory Orsikat meg A piramis gyermekeit még "real-time" véleményeztem.:-D De pontokba szedve egész jól mutat, csak még el kell e-mailezni.
Íme a véleményem. Sajna baromi hosszú lett, de nem ment rövidebben. Előzetesen még annyit, hogy én mindent egyszer olvasok el, így ami pontatlanság előfordul, vagy amire nem emlékszek pontosan, az ennek a ténynek a következménye, és azért elnézést kérek. Nem könyvenként írok véleményt, hanem inkább ötleteket példákkal.
A fantasztikus regények nagyon különbözőek, így a tippek jó része a Lawrence-sztorikra vonatkozik, de a megfelelő pontoknál szerintem tudni fogja a szerző, ha a Lőrincz L. László néven írtakra is vonatkozik az ötlet.
1.) Nem jó a két kötetes szerkesztési mód. Nekem kezdettől fogva gagyi hatást kelt. Elég gyenge minőségű papírra nyomják, a puha borító is a legbénább minőség, meg se közelíti a '80-as évekbelit, a nagy betűk ritkás sorokkal rövid oldalakat eredményeznek. Borzalmas, na. Mint egy könyv kisgyerekeknek. Öregebbek szemüveg nélkül olvashatják. Inkább maradjanak a kicsivel jobb minőségű könyveknél, és abból az egykötetesnél.
2.)Az árak nagyon megemelkedtek az elmúlt években. Ezzel együtt semmiféle színvonal vagy minőségbeli javulás nem járt. Ezért is örvendetes lenne az egykötetes verzió visszaállítása. Akkor nejlonozni se kéne. Persze nem várom, hogy csökkentsék a mai, háromezer forintos árat, de akkor egy darabig most ne nőjön tovább.
3.)A témával kapcsolatban. Szeretem a fantasztikus sztorikat és a Lawrence-féléket is. Régen teljesen más stílus volt a kettő, a végére viszont már eléggé hasonlóvá váltak sajnos. A lényeg mindenképpen az lenne, hogy eredeti legyen a történet, és érdekes, izgalmas. Ezért a folytatásoktól óvakodni kellene, amennyiben nem áll rendelkezésre elég ötlet a megvalósításhoz.
Példának "A fekete anya kígyóját" mondanám, ami "Az ördög fekete" kalapjának a folytatásaként lett beharangozva, közben meg volt benne vagy két ördögimádó meg egy korábbi mellékszereplő, amúgy semmi különösebb kapcsolat. De önálló történetként sem lett olyan jó, így duplán csalódott voltam.
"A piramis gyermekeinél" elismételték az előző történetét, az elején volt egy kis szenvedezés cél nélkül, de amúgy kár volt megírni ezt a könyvet, ráadásul még az első részre is rossz fényt vet.
A "Három sötét királynál" tudtam előre, hogy folytatás, de csak a legvégén volt utalás arra, hogy itt megint Drakula-történet van, amúgy szintén nem volt egy komolyabb alkotás.
4.)A korábban Lőrincz L. László által sokat emlegetett ismeretterjesztést nagyon fontosnak tartom. Ezért szerettem meg - más dolgok mellett - a szerző könyveit. Ezek az elemek mára teljesen kikoptak a könyvekből. Régen mindegyik könyv másik országban játszódott, vagy ha pl. tibetes volt, akkor más-más kulturális elemre koncentrált.
De egy "Ördög, ördög, ki a házból!" az milyen többletet tartalmazott? "A játék rabszolgáiban" a netes játékok ügye került elő, de a kulturális - Nepállal kapcsolatos - részek hiányoztak szinte teljesen. A Báthory Orsi-történetekben ugyanez volt a helyzet.
5.)A Lawrence-féle könyvekben van a kulturális/országismertető tartalom mellett valamilyen aktuális témakör, ami körül az események forogtak (pl. a netes játékok). Ezek is jók, bár manapság egyre erőltetettebbek (pl. a netes játékok ügye) vagy amikor a levegő oxigén tartalmának változását kutatták valamelyik könyvben, vagy amikor valami kövér emberek mentek fogyni a Himalájába. Ha nem sikerül viszonylag reális ötletet kitalálni, inkább maradjon ki ez is, különben unalmassá, bosszantóvá teszi a regényt. Inkább koncentráljanak a cselekményre, gyilkosságra, nyomozásra.
6.)A történetek gyakran egzotikus helyeken játszódnak. Azonban a helyiek csak nagyon ritkán kerülnek főszerepbe, sőt, akárcsak jelentősebb szerepbe is. Ez már régen is hiányzott. Játszódhat a történet Indiában, Bhutánban, Nepálban, Thaiföldön, akárhol, de mégis mindig európai és amerikai emberek a főszereplők, áldozatok, gyilkosok, mindenki. Nagyon kevés kivétel van (pl. félig-meddig "A villogó fények kolostorának" főellensége, de ő se igazából).
A helyiek csak max. az indiai viccesnek beállított, segítő kisgyerek formájában, vagy a Lawrence mellé állított féldebil, ijedős szerzetes formájában vannak reprezentálva (ami egyébként sértő is egy idő után a tibetiekkel szemben). Ha Lőrincz L. László nem akar ezen változtatni, akkor inkább hagyja ki a félfogyatékos helyieket a könyvből, mert a századik könyvben ugyanazzal a stílussal bosszantóak már.
7.)A könyvekben lévő párbeszédeket nagyon le kéne redukálni. Vagy a tartalmukon kéne változtatni. Sőt, mind a kettőt egyszerre kellene bevezetni. Mert az azért hihetetlen, hogy ma már a könyv 1-2. oldalán párbeszéd kezdődik, és minden marhaságot tízszer körüljárnak, minden poént, minden cselekményt, majd még egyszer végig mennek ezeken pl. egy rendőrrel is, ráadásul ostoba módon belebonyolódnak, mint valamilyen harmadrendű szituációs komédiában. És ez egyáltalán nem teszi viccessé vagy kelendőbbé a történetet. Éppen ellenkezőleg. Nagy türelmem ellenére is néha már át akarok lapozni egyet-egyet a párbeszédek közül (a mai könyvforma mellett ez vagy 10-15 oldal!).
Régebben még 20-30 oldal volt a könyvek elején, ameddig Lawrence-ről kiderült, miért van éppen ott, ahol. Milyen konferenciára utazott, honnan jött a felkérése. Vagy "A nagy madárban" a rögtön a kulturális tartalommal kezdődött: Lawrence a sámánná avatása miatt üldögél az oszlop tetején. Egyedül. Vagy a fantasztikus regények elején régen szintén hosszas bevezetés volt, nem pedig idétlen poénkodás.
Rossz példának "A játék rabszolgáit" említeném, ahol valami kutya után megy fel L. a ház tetejére, és jönnek a szomszédok, és nem is részletezném. Ez tömény borzalom.
Ha ezeket meg lehetne szüntetni, össze menne a terjedelem egy normális kötetnyi hosszúságra, és így már meg is valósulhatna az egykötetes szerkesztés. Ráadásul senki nem bosszantaná magát a feleslegesen hosszú átkötő részeken.
8.)A helyszíneken színesíteni kellene. Ma mintha az USA-felé tolódna a hangsúly ("A piramis gyermekei" részben, Báthory Orsi-történetek, "A játék rabszolgái" részben), ami önmagában nem baj, csakhogy semmiféle jelentősége nincs a helyszínnek. Nem a Grand Canyonban játszódik a történet, nem is a floridai mocsarakban, a Sziklás-hegységben erdőiben vagy a mormonok között, hanem New Yorkban. De a tibeti helyszínek se adnak már többletet. A mellékszereplő szerzetesek számítógépes munkákat végeznek, a hegy barlangjában műanyag függönyök vannak ("A játék rabszolgái").
Miért nem volt Mongólia még soha helyszín? Az igazi Tibet, ahol Lőrincz L. László maga is járt már, a Lhászáig hosszú az út óta nem volt, ha jól emlékszek. Kína úgy általában? Oroszország is méltatlanul háttérbe van szorítva. De európai országok is jöhetnének, nem kell nekem semmi világrengető szenzáció, lehet Magyarország, Ausztria, vagy Szlovákia, csak legyen valami változatosság, és legyen szerepe a helyszínnek.
10.)Még a tartalommal kapcsolatban. A technikai, és ennek következtében minden tekintetben nagyon gyorsan változó világ az írók elé is nagy kihívást állít. A fentebb említett furcsa, erőltetett aktuális tartalom (pl. a különböző bhutáni, nyugat emberekből álló, bűnügyüket furcsa tevékenységgel álcázó csoportok) is ennek lehet a következménye.
Így nagyon erősen javasolnám, hogy a múltban játszódó történetek íródjanak. Amik pl. Lawrence fiatalabb korában játszódnak. Legyen második világháborús kémelhárító Mongóliában, ahogy ez eleinte előkerült még. Legyen Radzs Kumár Szingh is főszereplő! Ha könyvet olvasok, baromira nem arra vagyok kiváncsi, hogyan keres ki a számítógépes adatbázisából 2012-ben valakit a rendőrfelügyelő, vagy hogy GPS-szel hogy mérnek be valakit, nyugodtan lehet '60-as évekbeli a sztori, és akkor máris valami újat kaptunk.
Ez egyébként a Lendvay és Lawrence korával kapcsolatos kérdésekre is válaszreakció lehetne, mert ez így azért elég vicces szituációkat eredményez. A világháborús kémelhárító Lawrence 2012-ben többször is megkapja "A játék rabszolgáiban", hogy milyen fiatal még.
9.)A karaktereknek egyéniséget kell adni. Ennek következtében a számukat is redukálni kellene. Nem állapot, hogy a könyv elejére több oldalas névmutató kerül, rövid leírással együtt. Hát mi ez? Dráma? (A párbeszédek mennyisége miatt egyébként már majdnem.) Amikor először megláttam, megnéztem, jó könyvet vettem-e meg. A szereplőknek semmi egyénisége nincs. Nincs miről megjegyezni őket. Nem tudunk meg róluk semmit. A régebben még a kiváló de Carvalho, McKinley, a rejtélyes Jondon mellett indiai rendőrfelügyelőket, grúz filmrendezőt (Síva utolsó tánca) is elő lehetett újra venni, mert emlékeztünk rájuk. "Ja tényleg, ez a rendőr keménykedett a … regényben, de jó!"
De ma már semmi ilyesmi nincs. Követhetetlen, hogy ki kicsoda. Nincsen szimpatikus és antipatikus, emlékezetes szereplők. Ez igaz a főszereplőkre is. Lendvay mindig is hasonlított Lawrence-re, de az utóbbi időben gyakorlatilag azonosak. És a korábbi mellékszereplők sztorijaiban is de Carvalho, McKinley vagy Santarcangeli atya is pontosan ugyanolyan volt.
Ezen változtatni kell. A '80-as, '90-es évekbeli könyvek mintájára. Kevesebb szereplő, több egyéniség.
10.) A Báthory Orsi-történeteket be kell fejezni. Iszonyúan gyenge az egész. A kislánynak nincs egyénisége, ugyanolyan, mint Lawrence, nyomoz össze-vissza 14-15 évesen. A történetnek semmi értelme. Az egész mű, a szüleivel való viszonyától az ismerőseivel való viszonyán át a tanáraival való kapcsolatig. Életszerűtlen. Katasztrófa. Mind a kettő. Be kell látni, ez nem megy. A néha megjelenő szellemnek semmi jelentősége, a két kötet 7-800 oldala alatt nem tudtunk meg semmi róla. Egy amerikainak talán izgi lenne, de Báthory Orsi-történetei címmel Magyarországon baromira nem az. Értékelhetetlen.
Megjegyzem, a "Rekviem a kacsalábértban" sokkal jobban sikerült a nő szerepébe belehelyezkedni. Persze azt nem szánta a szerző vicceskedő történetnek. Jól is sikerült.
Ja, és nem volt szép Leslie L. Lawrence alatt futtatni a könyvet. Esetleg eredeti néven nem vettek volna belőle ennyit se?
11.)Ezzel kapcsolatos, hogy a Lawrence-nek a nőkkel való viszonya a könyvekben szintén borzalmas manapság. A "Síva újra táncolban" tűnt fel, amikor a feminista, kötekedő nő végül ráhajt L-re, hogy hová is süllyedt a színvonal. Azóta viszont még lejjebb ment. Ma már szinte teljesen előzmények nélkül, mindenféle perverz jellegű, betegesen furcsa, rettentően erőltetett szituációkban egyszer csak jön egy 2-3 oldalnyi szexjelenet (természetesen párbeszéd). Nem néztem át a mondatokat még könyvenként, de gyanítom, nagy egyezések lennének. Ezt a vonalat így minden további nélkül meg kell szűntetni. Nem vicces, nem ötletes, nincs pozitív oldala. És ha esetleg még Lőrincz L. Lászlónak se sikerül ilyet beszuszakolni a történetbe, akkor megkapjuk a könyv befejezéseként.
"A játék rabszolgáinak" a végén az amúgy sem túl pozitív véleményemet jócskán lerontotta, amikor megjelent a semmiből a már elvált, a leírtak szerint kb. 23 éves, addig egyáltalán nem szerepelt fiatal csaj (az ismerős szenátor lánya!), és máris egymás karjaiba esnek a grál lovag Lawrence-szel, aki második világháborús kémelhárító volt (de még a történet szerint is azért itt-ott egyetemi tanár volt, lehet egy negyvenpár éves azért). Ez nem csak nem illett a történetbe, de gusztustalan is volt.
12.)A gyilkosságok módszerein is változtatni kell. Nagyon kacifántosak lettek az elmúlt években. És semmilyen reakciót nem váltanak ki a szereplőkből már. Abszolút életszerűtlen az egész. Ja, és egy határon túl a hullák ide-oda rakosgatása sem vicces. Ez főleg a kolostoros történeteknél volt jellemző. Legyen kevesebb áldozat, hagyományosabb módszerek, nem én akarom megmondani, pontosan micsoda, de a mai rendszer nem jó.
13.)Tudom, hogy túl nagy kérés, de legalább egyetlen egyszer próbálkozzon már meg a szerző akármilyen történetnél, hogy nem a legvégén van egy nagy leszámolás, ami legtöbbször egészen elképesztően hülyén van megoldva. Pl. Lawrence tudja ki a gyilkos és mi a helyzet, mégis a nagy hős mindenkit veszélybe sodorva kb. leszervezi a nagy találkozást, ahova mindenféle kitekert segéderőket szervez, akik majd megmentik őket. Ahelyett, hogy kőkemény nyomozóként előzetesen leütné a főkolomposokat a szobájukban. Vagy legalább egy részükkel előzetesen elszámolna. Ez izgalmasabbá tenné az egész könyvet.
Ez az ötlet igaz a fantasztikus regényekre és a Lawrence-történetekre is.
Ide tartozik, hogy Lawrence lehetne kicsit keményebb. Mára már szinte teljesen Sherlock Holmes lett a korábban azért James Bondosnak is mondott szereplőből. Erre oda kéne figyelni.
+1) Derüljön ki, mi a középső L betű Leslie L. Lawrence nevében! :-)
Nagyjából ezek a problémáim és az ötleteim. Ha már néhányat sikerülne közülük megfogadni, nagyon örülnék.
Megjegyezném, annyira fanatikus rajongó voltam régen, hogy nem egyszerűen összegyűjtöttem minden könyvét (a történelmi és ifjúsági regényeket kivéve), hanem az első kiadásokat gyűjtöttem össze, cserélgettem be antikváriumokban a második, harmadik kiadásokat és életmű sorozatokat (valamiért úgy vagyok vele, hogy az az eredeti). Minden könyve ott virít a polcomon, első, eredi kiadásban, némelyik dedikálva.
Éppen ezért zavar, hogy jelenleg még nem állt módomban megvásárolni a legújabb könyvet, 1500-2000ft-os áron még csak-csak megvettem volna, régi Gestás árakon... de most ünnepek és egyéb miatt 3000ft-ot nem tudtam érte kiadni. Januárban fogom tudni megvenni, akkor első utam a könyvesboltba fog vezetni és megnézzük, hogy most mi született... ;)
De addig is, lenne egy furcsa kérdésem, amiért lehet le fogtok itt hurrogni. Nem tudja valaki véletlenül beszkennelni és elküldeni? Adok email címet, ha szükséges. Nagyon hálásan megköszönném, egyszerűen nem nagyon bírom ki január közepéig, hogy megszerezzem :)) Tudom, hogy Laci bácsi kérte, hogy az internetről kerüljenek le a feltett változatok... :S Ha nem, akkor marad a január :)
Most pedig egy kis tisztelgés a klasszikusok előtt, mert az sem árt- A Gonosz és a Fekete hercegnő, Siva utolsó tánca, Monszun, Az ördög fekete kalapja, Sindzse szeme, A vérfarkas éjszakája, még sorolhatnám. Van amit már háromszor is kiolvastam ezek közül, de nem hiszem hogy ez lenne az oka annak, hogy szinte a komplett szereplőgárdára emlékszem- név szerint, az (ál)foglalkozásukkal együtt, emellett a sztorira, a helyszínre, a gyilkosra és indítékára, mindenre.. ha ezzel szembeállíttom mondjuk a tavaly olvasott Teaültetvényt, amiből Srí Lankán kívül semmi az égvilágon nem ugrik be, érthető az elkeseredésem. És nyilvánvaló a különbség.
Hol van az az érzés, amikor az ágyamban ülve féltem a kiáradt Mekong folyó vad sodrásától (Monszun), vagy a Kicsik dobogásától? Hol marad a döbbenet, amikor kiderült, hogy ki a Gonosz és Fekete hercegnő "rosszfiúja"? Olyan pillanatok, mint Gautschi házának megostromlása (Vérfarkas éjszakája), vagy az akciójelenet leforgatása az ingatag hídon (Siva utolsó tánca) bennem olyan mélyen rögzültek, hogy nem irthatja ki őket semmi. Ezért nevezem 5-6 könyvét alapműnek, a modern magyar irodalom fontos láncszemeinek, azaz klasszikusoknak. Nyilvánvaló, hogy aki szereti az írót, ezekre a dolgokra fog emlékezni, és nem az elmúlt évek kínlódására. Szóval időnként nem árt kiemelni, hogy miért imádjuk őt még mindig.
Az elküldés gombbal a rendszer most tüntette el egy fél órán át írt véleménynyilvánításomat, de nem röstellek még egyszer nekifogni.Tetszett El chombo értékelése az elmúlt tíz évről, már én is készültem ilyesmivel, szóval íme. Kezdem rögtön a hanyatlás kezdetének behatárolásával, ami elsőre azt hittem kemény dió, de Dzsugasvili pár napja leírt időrendi listáját böngészve nem is olyan nehéz:
A kritikus időpont szerintem 2002-2003. Ekkor jött a Siva újra táncol, ami kissé meglepett- hiába a visszatérő szereplők, és a viszonylag érdekes alapsztori a jetiről, valahogy nem fogott meg. Állandóan csak a Siva utolsó tánca járt a fejemben, ami szerintem az egyik legnagyobb klasszikus, egyértelmű hiányérzetem volt, és először kísértett meg a gondolat, hogy ezt talán nem kellett volna. Aztán ott van ugyanabból az évből a Vérfarkasok kastélyában, ami szerintem az első mű, ami nem rendelkezett számottevő kultúrális tartalommal- kaptunk egy falatnyi Írországot, de semmi mást. Ezután, nagy egyetértésben az előttem szólóval, két kifejezetten gyenge folytatás következett, Tizenhárom kristálykoponya és a Fekete anya kígyója. Az utolsó könyve, ami kifejezetten tetszett, az a Három sötét király volt (bár ezt is lehet erőltettnek venni, mivel harmadszor húzta le a bőrt Viorica Negrescu-Danról, ennek ellenére egy igényes, jól összeszerkeztett mű volt szerintem). Hogy abszurd a sakk miatt gyilkolás? Hát igen, de ennyi erővel elmondható, hogy a Gonosz és a Fekete hercegnő, ill. a Sziget a ködben gonosztevőinek indítéka is röhejes.
A Három sötét király óta viszont eltelt 6, azaz hat egész év. A könyvek azóta egyre kevésbé szórakoztatnak és tanítanak, a történetek átmentek logikátlan gyilkolászásba. Persze azóta is voltak kísérletek az újításra (lásd: Domingos de Carvalho: Portugál április, amiben egy teljesen más személyiségű főhős szemén átt láthattuk az eseményeket), de valószínűleg lebeszélték LLL-t erről az irányról, amit én nem is bánok. De sajnos továbbra is színtelen-szagtalan sztorik következtek- (A lófejű démon, Kilenc csontfarkas, Hannahanna méhei)- utóbbiban kb annyit tudtunk meg a történet középpontjában lévő Hettita birodalomról, amit a Wikipedia bevezető három mondatából is meg lehet tudni.
Aztán elérkezett számomra az első igazán nagy meghökkenés, az Ördög, ördög, ki a házból. 2010-et írunk. A történet nulla. A helyszín? Jellegtelen. A szereplők? Dettó. Tanultunk valamit? Nem. Befejeztem egy könyvet, és egyszerűen elégedetlen voltam, ebből kifolyólag dühös is. Aztán csodák csodájára, sok-sok év után végre kaptunk egy kis kultúrát, egy kis történelmet- megismerhettük Srí Lankát a Teaültetvényben. Az írás minősége sajnos már nem változott, de mégis felüdülés volt ranulni valamit. Jött a villogó fények kolostora, itt tetszett az a alaptörténet minden idők egyik legjobb tudósáról, bár a megvalósítás már itt is hagyott kívánnivalót maga után. A piramis gyermekeiről nincs mit mondanom- mindent leírtak előttem, az a könyv egyszerűen egy klasszikus meggyalázása volt.
Majd jött az abszolút mélypont, az Álmaim asszonya. Valószínűleg a női nem számára írodott, de ezt illett volna bejelenteni előtte. Nem rég itt megjegyezte valaki, hogy csak egy vámpírfiú hiányzott ahhoz, hogy egy idétlen, tini-ripacskodás legyen az egész. Hát, számomra még így is az volt. Egy átlagos LLL-könyvhöz képest, ez mire tanított? Hogy ne álljunk szóba idegen bácsikkal? Ehh, hagyjuk. Rengeteget olvasok, de az Álmaim asszonya életem legrosszabb könyve volt.
A többit már leírtam, jött az utolsó esély, a Játék rabszolgái, nem győzött meg, én pedig nem olvasok több új LLL-regényt. Én ide jutottam (megjegyzem, 2007-től olvastam folyamatosan az éppen aktuális könyveket, az azelőtt pedig nem megjelenési sorrendben, de nekem a tartalom és az írás stílusa árulkodott mindenről, az évszámokat csak a jobb tájékozódás végett csekkoltam).
Amivel a nagyon nagy probléma van, az a többi. Kezdve a tudományos-fantasztikus regényekkel. Itt a hanyatlás a Kicsiknél kezdődött. Az alap regény fantasztikus volt, a kicsik nyomában már nem annyira, de elment; a tizenhárom kristálykoponya viszont egyre inkább a borzasztó kategóriába sorolandó, és lerombolta azt, amit az első felépített. A Manituk hosszú kihagyás után "jött, látott és győzött". Számomra a top első kategória, 10/10, az a hangulat, történetvezetés, minden - perfekt. Ilyennek kell lennie egy LLL-féle scifinek, ha már ezen az emberiség előtti szuperkultúrán halad... Nagyon tetszett, egyik kedvenc regényem, imádtam olvasni (tényleg, elő is veszem valamikor...) Még a borító is szenzációs volt szerintem. Amikor megjelent és olvastam, úgy éreztem, régi scifit olvasok. A Kilenc csontfarkas a Studium Plusz első könyveként, hát... amilyen fantasztikusan jó volt az első, olyan borzasztó a második... és úgy látom LLL félbe is hagyta a témát. Nem is baj. Főleg, hogy gyakorlatilag ugyan az, mint a Kicsik, csak más szereplők, más helyszín és más emberiség előtti civilizáció. Örülnék folytatásnak, de tudom, hogy az első részt nem tudná elérni a mai mentalitással (pedig csak 4-5 év telt el :S). Aztán A piramis gyermekei. Egyenesen katasztrófa. Nem a nulla szint, hanem a mínusz... Egész jól megvalósított hogy az első folytatása, viszont tele felesleges leírással, az első kötet kuka, 10 oldalban összefoglalható, a második meg összecsapott, eseménytelen... Élvezhetetlen és az alap történet meggyalázása. És most akar még folytatást állítólag a Kegyetlen csillagoknak meg a Kicsiknek majd... Előre félek.
A sci-fi mellett ott vannak a történetek-sorozat kötetei. Ezeket sem tudom nagyon minősíteni. A Felakasztott Indián szigetén a Piramis gyermekeivel együtt a minősíthetetlen kategória. Ez a kettő megkockáztatom hogy olvashatatlan. A maharáni arcképe, mint már írtam, jobb, és egész jó is lehetett volna, ha jobban kidolgozott és nem nyakatekert bugyutaság ez is. Pedig elég misztikus volt és az alapötlet is jó, megkockáztatom, ijesztő horrort lehetett volna belőle csinálni. A Portugál április régen egyik kedvencem volt, hosszú volt, de jó, azt kell mondanom, bár sokan lehúzták, ez egy jó könyv. Nem eget rengető, de jó. És még brutális is eléggé. Az Ördög, ördög, ki a házból egyszer olvasható, egyszerű, emészthető köny volt, nem jó, de nem is rossz - a címétől viszont sikítófrászt kaptam... Amikor vettem, szégyelltem kimondani hogy mit szeretnék venni, mert féltem hogy hülyének néznek. Idővel sokkal jobbra ki lehetett volna hozni, elég nyomasztó volt, egy nagy hibája, hogy a környezet teljesen jellegtelen, bárhol játszódhatna, ír vonal semmi sincs benne. Pedig jó ötletnek tűnt amikor beharangozták, hogy jön.
Lendvay-könyvek közül a Hannahanna méheivel sem volt különösebb bajom. Olyan, mint az Ördög, ördög, ki a házból - nem véletlen, egy időben, pár hónap eltéréssel jelentek meg. Rövidebb, egyszerűbb, nem nyakatekert, és még a végére is rá lehetett jönni hogy ki a gyilkos és miről szól. Ez a könyv sem az élvonal, de nem is rossz, szerintem - karakterek jobban ki lettek volna dolgozva és Törökország rendesen be van mutatva, nagyon jó is lehetett volna. Nagyon felvillanyozott, hogy új ország, Török Riviéra, stb - aztán az egészből szinte semmi se lett. Itt is az időhiány volt a baj szerintem...
Végül a Báthory Orsi történetek első két darabja. Erről annyit tudok nyilatkozni - hozzácsapom a Felakasztott Indián szigetéhez és a Piramis gyermekeihez. A szerző munkásságának meggyalázása. Többel nem tudom illetni.
