Sziasztok, annyi kérdésem lenne, hogy tudtok-e valamiféle kottáról, amit kiadtak Solarisék?
Konkrétan a Paella és a Duó érdekel marhára, jó lenne, hogy nem csak a fülemre kellene hagyatkoznom. :)
Semmi jelentősége, csak a pontosság (nem a kötekedés!) kedvéért: a Twin Peaks nyomozóját Kyle McLachlan játszotta, Duchovny tudtommal nem szerepel sem a sorozatban, sem a mozifilmben.
Laura Palmer a Twin Peaks nevű sorozatban 'szerepelt', mint meggyilkolt. Szóval ő volt az, akit meggyilkoltak és akinek a gyilkosa után nyomozott a David Duchovny (X-akták Múldör ügynökje) által megszemélyesített nyomozó.
Jockey Ewing gondolom nem igényel magyarázatot.:-)
Egyébként ma már többedik alkalommal sikerült a Cabaret lemezt is meghallgatnom.
Egy kis formabontó véleményezés a felvetődött gondolatfoszlányaim alapján :
1 - Minden magyar pesszimizmus ellenére megállapítom, hogy a citromos leves is lehet finom. (Kóstoltam már. :)
2 - Már kezdem kapiskálni, miért is tiltotta le Erdész Róbert a Pannon Rádióban a zenéi közlését...
3 - Na, de végtére is : Ki is az a Laura Palmer ?
4 - Képzelt riport egy magyar parakerekasztal tárgyalásról Dr. Egely György, Uri Geller és Nemere István részvételével.
5 - Bimbózó demokráciánk hajnalának forradalom emlékezete.
6 - Piros nyakkendő - Tisztelgés - Előre ! - Őrizzük a lángot !
7 - Találkahely a sugárúton. (Idegen kifejezésekkel.)
8 - Jómagam is bírok tárgyakért rajongani. Számomra a Pobjeda már előbb jelenti a mechanikus órát, mint a fekete lefüggönyzött káderjárgányt.
9 - Felesleges kiélvezni a hivatalosan elismert KÖZízlést. Ez a kisszériás magánízlés privilégiuma.
10 - Együtt érzünk valamennyi honfitársunkkal. A zenészek pedig a zenésztársakkal ... ;-)
Ilyen tudatalattiba eltemetődés velem is előfordult. Még 1980 nyarán hallottam őket egyszer a rádióban: a PM tehetségkutatón való sikeres szereplésüknek köszönhetően (amiről olyan érzékletesen emlékeztek meg a Solaris-tagok az Archív 1. füzetében) nyáron egy zenei táborban vehettek részt, ahol tapasztalt zenészektől kaptak a fiatal zenekarok mindenféle jótanácsot, elleshettek fortélyokat, és ebből a táborból azon a héten rendszeresen közvetített a rádió, leadva ezeknek az együtteseknek egy-egy számát is. Egyik délután az öcsémmel együtt hallgattuk ezt a műsort - én közben éppen a Füles rejtvényújságot fejtettem -, egyszercsak fölkaptuk a fejünket, hogy milyen jó zene szól éppen! Alig vártam, hogy a szám után bekonferálják, mit is hallottunk. Be is mondták: a Solaris együttes játszotta el Solaris c. számát.
Még arra is borotvaélesen emlékszem, hogy annak az oldalnak az aljára, amit éppen fejtettem, odaírtam ezt a nevet: Solaris.
Aztán ennyi..., ez az info szép lassan eltemetődött.
Mígnem pár hónappal később - 1980. november 1-én - a gólyabálunk volt éppen, és azon az estén több együttes is szerepelt a műsorban. A gólyabáli meghívóban említettek egy bizonyos Solaris nevű együttest is, de nekem ez a név akkor még semmit nem mondott. Old Boys-ék játszottak akkor este többször is és már majdnem hazamentem, mert elég késő volt már, amikor úgy döntöttem, hogy ezt az együttest (a Solarist) még megvárom, aztán legfeljebb lelépek koncert közben, ha semmi érdekes... Átmentem abba a terembe, ahová őket hirdették meg, már kb. kezdődnie kellett a koncertnek, de csak fiatal srácok sürögtek-forogtak, hangszereket pakoltak, kábeleket igazgattak..., sehol nem láttam éltesebb korú zenészeket; úgy gondoltam, hogy az ő cuccaikat pakolják ezek a fiatalok. Egyszercsak elsötétedett a terem, majd újra fények: és legnagyobb meglepetésemre azok kezdtek játszani, akik az előbb még pakoltak. Az elképedésem pedig csak nőtt, hogy ilyen fiatalon micsoda zenét játszanak - azon az estén szinte nem is voltam magamnál attól a csodától, amiben részem volt! Csak kapkodtam a fejem, alig tudtam befogadni azt a sok, addig számomra ismeretlen stílusú zenét, ehhez jöttek még a különleges számcímek, amikről csak később derült ki, hogy micsodák... Hihetetlen, katartikus élmény volt - egy életre szólóan elvarázsoltak akkor!
A koncert után szinte szárnyakat kaptam, rohantam haza az öcsémhez. Persze, ő már rég aludt, de fölráztam álmából, mert nem bírtam az örömömet magamban tartani. Elmeséltem neki ezt a csodát, mondtam az együttes nevét, mire rövid gondolkodás után megkérdezte: nem őket hallottuk nyáron a rádióban?
Mint akibe villám csap: hirtelen beugrott minden akkori emlékem!
Mivel kazettára átvéve hallgattam kocsiban, ezért a számcímekkel hadilábon álltam. Ez így kapásból hányadik is lehet ? (Hazafelé megint belehallgatnék. :)
Ho-hó, ez egy remek hír !
Máris revídiálom a tegnapi álláspontomat, és bejelentem, hogy mégiscsak jártam Solaris koncerten is. Ugyanis, mivel én az LGT-t is szíveltem (a majális, az természetesen általam is ismerten Tabán :) , így az 1984-es koncerten volt szerencsém ott lenni.
És csak annyit tudtunk a cimborámmal ekkor az előzenekarról, hogy ez bizony nem a Mini (mert mintha ezt vártuk volna), de valami nagyon érdekes zene volt (azt hiszem már ekkor is fuvolaszólamokkal, így számomra nagyon is ide illően). Aztán elég hamar vége szakadt (vagy legalábbis így tűnik így utólag), és persze koncentráltunk az aznapi koncertkészülődésünk tárgyára, azaz az LGT-re.
Mindez aztán szégyenszemre a feledés homályába veszett nálam, és a mostani emlegetésed fényében érdekes módon beugrott egy-két villanásnyi emlék az egész koncertről. Azt meg már fel sem foghatom, hogy a hamarosan következett Marsbéli Krónikák zenehallgatgatásaim miért is nem kapcsolódtak azonnal ehhez az akkor még frissnek számító koncertélményhez ?!?
LGT koncert minden év május 1-én volt a Tabánban, '84. május 1-én biztos, hogy ők voltak az előzenekar, de mintha '85-ben is meghívták volna őket az előző évi sikerük miatt. Én nem voltam ott ezek egyikén sem, mivel ki nem állhattam az LGT-t, de rémlik, hogy Czigi beharangozta valamelyik közeli koncertjükön, hogy '85-ben is fellépnek a Tabánban...
Ugyan már ! Nincs miért ! (Mondják, hogy "más kárán tanul az okos". Én pedig ennek ellentéteként a saját lemaradásom kára láttán már elkéstem az okulással. ):
Egyébként én még úgy '84-re tenném azt az emlékemet, amikoris a Marsbéli kazettát megvettem. Az akkori Flórián megacenterplázában, a földszinti könyvesboltban - aholis az akkori kereskedelmi szokások ellenére nagyon segítőkészek voltak, és szinte rendszeresen belehallgathattam néhány új lemezbe. Ebből pedig már néhányszori hallgatózást követően nem volt bőr a képemen mindig üres kézzel távozni, és a kis diákpénzecskémet beruháztam rá, hogy ezentúl otthon is hallhassam. Így ez lett az első néhány kazettáim egyike. Aztán rájöttem, hogy más osztálytársamat is megkísértette ez a zene, így a családjuk Hi-Fi tornyán is végighallgattuk az Ő LP példányát (akkor sikerült csak rendesebben értenem az első szám szöveges részét. Hiába, no az enyém akkoriban csak egy BRG MK27-esen szólt. :) .
Valamilyen oknál fogva a koncertélmények lehetősége pedig am blokk elmaradt.
Azaz eddig azt hittem, hogy így vagyon. De a soraidat olvasva visszakérdezek : biztos, hogy ez az említett Tabán-béli előzenekari koncert 1984-ben volt ???
Mert, ha igen, akkor én is ott voltam !!!!!!!!!
Én kérek bocsánatot! Csak félreértettelek: azt hittem, hogy a "Marsbéli" kapcsán esetleg még sikerült eljutnod Solaris koncertekre is, de nyilván csak '86. után ismerted meg ezt a lemezt, akkor meg már...
Mert az akkori korod alapján már belefért volna egyébként.
Barátnőm is 15 éves volt, amikor először elkeveredett egy Solaris koncertre. Ez pont 1 hónappal a "Marsbéli" megjelenése előtt volt, 1984. május 1-én a hagyományos tabáni LGT koncertre ment ki, ahol Solarisék voltak az előzenekar. Természetesen az LGT technikusa alaposan lekeverte őket (ne legyen már konkurrencia előttük), de barátnőmnek így is életre szóló élmény lett az a Solaris koncert, ősztől már tudatosan kereste a koncertjeiket.
De azért mindezektől függetlenül továbbra is a kedvenceim közé sorolom az együttest.
És a tegnap leírtakkal ellentéteset volt ma alkalmam autózás közben tapasztalni. Ugyanis útközben az Egyenlítői Magyar Afrikát hallgatgattam (köszönet érte Cirrocumulusnak!).
És azt vettem észre, hogy ez egy olyan érdkes lemez, ami az eredeti tagsághoz képest ugyan egy csonkább utód-formáció, de nagyonis olyan zenét sikerült rajta produkálni, amit és a Solaris lemezektől, valamint a régi tagoktól várnék el.
Egyrészt jelentős része instrumentális zene.
De akad benne némi N.Bld. hangzási hagyaték is.
Akad rajta olyan hangvételű zene is, ami némi Deep Purple-re hajazó, akár az Ős-Metál részeként is elképzelhető lenne.
És ami nagyon érdekes (emlékeztet arra, amit itt valaki korábban írt a Mars arcról, azaz némi jövőbelátásra engedne következtetni) , az az, hogy akadnak olyan számok rajta, amik a későbbi szólólemezekre is illeszthetőek lennének.
- Szinte könnyű a dolog Kollár Attila ittzenélése kapcsán, de én némileg a M.W. első lemez hangulatát is megpróbáltam kiérezni belőle.
- És ez már nehezebb dolog a zenészek távolléte miatt, de akad rajta olyan spanyolos hangzású zene, amihez hasonlóak Cziglán István szólólemezén szerepelnek.
- Sőt, még egy erősen magyaros népi hangzású szám is felkerült, ami pedig pld. a Meeting Point lemezen is megférne a többi között.
Számomra ez egy időt és tagokat átfogó zenének tűnik, amolyan jó értelemben vett olvasztótégely lehetne, ami létrejötte során sikerült egy nagyjából egységes lemezt is megtartani. Na, de némileg idegenekként !?!
Na most ugrik a majom a vízbe !!! :-)
Ugyanis sajnos Igazi Solaris koncertre nem jutottam el. (De ennek ellenére a Marsbéli Krónikák volt az egyik zenei emlő, amit ekkoriban ilyen táplálékul használtam. :-) És mindössze a diákságomat követően bővült ki számomra az együttes lemezkínálata az "1990"-nel. Jól is jött...
Mindössze, mintha némi Napoleon Bld. koncertélmények találnának utat törni bennem a többszörösen felkeresett egyetemi és főiskolai klubok valamelyikéből. De töredelmesen meg kell vallanom, hogy ekkor a N.B. zenéjét az akkori divatirányzat szerint éltem át, és nem a zenészek kimagasló tudásának tereként. Utóbb nőtt be annyira a fejem lágya, hogy ezeket a lemezeket is elkezdegettem másképp élvezve is hallgatni. - Tehát ezen koncertlehetőségek jobbfajta élvezetéről is lemaradtam. :o(
Homokot szórók a fejemre, Bo-bo-bo-bocs !
(De ez már valami nagyon más. :)
Első leveledből: Jómagam szintén régóta, még a '80-as évek közepe, azaz diákfejem óta kedvelem a zenekart..., a mostaniból: Egyszerűen visszasírom a régi Solaris-t...
Anno sikerült eljutnod valamelyik Solaris koncertre? Erről még nem írtál.
He-he !
Nyilván nem véletlen az Ős-Metál lemez Deep Purple feldolgozása sem...
(Amit amikor hallgattam, az ötödikes fiam felkiáltott : "Apa ! Végre egy jó zene !" ;-)
Csak kiragadva egy példát (és maradva a Nagy Generáció - Kis Generáció hasonlatnál) :
Korábban nagyon kedveltem (és ma is :) az igazi Nemzetközi Nagy Generáció tagjaként a Deep Purple kemény-rock zenéjét. Talán annak is köszönhetően, hogy ez nem pusztán egy keménykedő zenélés volt, hanem annál több, kihasználva a különböző hangszerek (gitár, szintetizátor) más-más megszólaltatását, és ezekkel egy-egy alapzenét különbözően megszólaltatva szinte válaszolgattak egymásnak. Ezek a kis szólózások, témafeldolgozások mindenképpen igényesebbé tették az átlagostól.
És én ugyanezt a jó hagyományt feleleveníteni éreztem anno a Hazai Kis Generáció részeként a SOLARIS zenéjében is. Csakhogy még érdekesebb megvalósításban, azaz a fuvola hangzásával kiegészítve mindez nagyon is egyedivé vált, amolyan Solaris-védjeggyé. És csak mostanában vettem észre, hogy a dobok Gömör László-féle megszólaltatása is mennyire ehhez a sajátossághoz tartozott.
Mindez még a Napoleon Bld.-ból sem hiányozhatott. Majd az utód-felállású együttesekben rendre elmaradozgatott ebből a zenei reflektálásokból valami.
VALAMI. Ami igencsak hiányzik a mai zenéjükből.
Egyszerűen visszasírom a régi Solaris-t...
De ez már több dolog miatt is lehetetlen. (Cziglán István szinte pótolhatatlanságán túl még másért is... No és ez az, amit egyelőre nehezen bírok magamnak megfogalmazni.)
A képeket, ill. lemezborítókat nézegetve felvetődik bennem, hogy valami hihetetlen mértékben megváltozott az elmúlt huszon- évek alatt ez a "Kis Generáció" !!!
"Kis Generáció" alatt azokat a zenészeket értem, akik a közismert, a '60-as és '70-es évekbéli magyar zenét átfogóan meghatározó nagy együttesek (Omega, Skorpió, LGT, stb.) tagjait valami hasonlóan követték a '80-as években. És a Solaris a maga - szinte mindenhová - kiterjedt kapcsolatú tagságával (Ricse múlt, Első Emelet, N. Bld., utód formációk) és a korszakos életérzést meghatározó többfajta zenéjével biztos, hogy ebbe a körbe sorolandó.
Szóval az Ős-Tagokra szinte alig lehet manapság ráismerni.
Néha a zenéjükre is...
(Hallgatván a középréginek mondható és az újabb lemezeiket, egy érdekes gondolat kristályosodgat bennem, amit majd csak megpróbálok valahogy szavakká formálni.)
A képekre visszatérve: nekem ez az egyik kedvencem, emiatt: .
Ezek a Solaris-korongok ("Sárga kör") 1982. áprilisában tűntek fel a hangszereiken. Aztán egy idő múlva már a város több pontján is feltünedeztek a napocskák: amerre csak jártak, felragasztották különböző helyekre - buszmegállók tábláira, kirakatok sarkába ... Töredékesen még mindig látszik egy ilyen Solaris-korong, nap mint nap látom: a Ferenciek terei metró aluljáróból ahogy megyünk föl a lépcsőn az Erzsébet híd felé, a legfelső lépcső alá is ragasztottak egyet anno (a lépcső bal széle felé).
Az említett szólóalbumon első hallgatásra nekem mégiscsak kiérződött - a meglehetősen vegyes hangulatképű zenék között is - egy olyan zenei fonal, amit én Cziglán István zenei képének tudtam be. És én is épp ezért furcsálltam a gitárszólamok meglehetős hiányát.
És ahogy említettem is, evvel összehasonlítva valóban a Musical Witchcraft első lemez volt az, ami ténylegesen inkább SOLARISos hangzásúnak tűnt.
(Egy megjegyzésem kapcsán Hektor TD az "1990" lemez párhuzamát dobta fel. Ez már csak azért is érdekes, mert én épp ezt a M.W. lemezt olyannak éreztem, mintha akár egy igazi SOLARIS lemeznek is tekinthettem volna, mondjuk álnéven megjelentként. - Tán többen is ezt a folytonosságot érezzük ? :)
Viszont épp ezen felbuzdulva veselkedtem neki hétvégén a Musical Witchcraft második lemezének az Utópiának.
Hááát ?!? Fanyaloghatnékom támadt !
Mindamellett, hogy egy ragyogó középkori hangulatot festő, kidolgozott és egységes, kellemesen hallgatható zenét kaptam, egy dolog nagyon hiányzott belőle a más irányba hangolódott elvárásaim miatt. Mégpedig az elődlemezből is kiérzett lehengerlő-ultrakomplex-Solaris-stílusvilág.
Ugyebár ez már bevallottan nem egy tisztán szólóalbum, hanem egy közös produkció. Számomra ennek hátrányaival. Ugyanis még a tisztán Kollár Attila jegyezte számok ugyan sugallják azt a ZENÉT, amit szívesebben fogadnék be, de a Naszádi-Kollár közös szerzemények már valami egészen más reneszánsz zenébe vezetnek át.
Tán nagyon merész gondolatfolyam, de a régi rajongók megtartására (akik elérésére az első M.W. lemez kísérletet is tett a Solaris fuvolistájának szólóalbuma megjegyzéssel) vagy éremesebb visszatérni a korábbi irányzathoz, vagy ad absurdum itt érdemes abbahagyni... (Még mielőtt zeneileg átformálva a változatlan összetételű koncertközönség egy egészen más zenéért lesz kénytelen rajongani. - Már amennyire ritkán megteheti. ):
Azt már csak csendben jegyzem meg, hogy a belső borítón büszkén szerepeltetett Gömör Lászlót is csak mindössze egy szám erejéig szerepeltetik (lehet, hogy véletlen, de tán ez a legjobban sikerült felvétel a lemezen).
És ez utóbbi megjegyzés egyben a kapcsolat is egy másik szólólemezzel, Erdész Róbert Meeting Point-jával, ahol ugyanez igaz.
Sőt, ennek hallgatása során már előre készülődtem erre a 7. számra, ahol még a leginkább együttlévő csapatot vártam (Erdész-Gömör-Kollár). És a számításom bejött ! Olyannyira, hogy itt még a régebbi nagyobb csapat emléke is visszakísértett. Ugyanis ennek dallamvilága szinte egy-az-egyben egy korábbi (a teljes együttes által szerzett) N.B. szám !!!
Mindent összevetve én a Solaris rajongásaim tárgyának ezentúl is az eredetileg is SOLARIS néven jegyzett lemezeket fogom tekinteni, kiegészítve a Musical Witchcraft első lemezével. (És bizakodva abban, hogy ezekhez sorolhatom még a hamarosan várt régi lemezek javát is...)
Nekem az Alhambra kapui egy fekete lyukat jelent a Solaris világában, ugyanis ez az egyetlen album a témában, amit nem tudok befogadni.:-( Többször hallgattam, de nem tetszik, nem találtam meg benne azt a mozgalmasságot, varázst, amit a többi albumon (legyen azt Solaris, Kollár vagy Erdész). Mentségemre szóljon, hogy azért kerestem...:-) Számomra túl szedett-vedettnek tűnik, és hiányolom az erős gitárszólókat, dobokat, meg eleve a Solarisos hangzást. Egyedül talán az Old Lady With Cat, ami elmegy, de az se az echte Solaris-hangulat miatt.
De hát ízlések és pofonok.
Apropó, ha már itt tartunk, nem kell valakinek egy Alhambra kapui másolat egy üres CD fejében?:-)
"Mindössze egy bajom van ezzel az albummal, azaz a bőség olyan zavara, ami során azt érzem, hogy olyan sok zenei alapötlet sorakozik benne, ami teljes kidolgozottságában már szinte több lemeznyi anyagot is betölthetne.", mondta Oyster a Musical witchcraftról, én viszont az 1990-nél éreztem ezt leginkább a Solaris lemezek közül.
Egyébként van most működő Solaris oldal?
mert a solarismusic.com még mindig nem él.
Ezt a komolyzene-rockzene párhuzamot én eddig nagy általánosan épp ellenkezőleg tapasztaltam különböző ismert előadók esetében. Azaz komolyzenei előadásmódban a mai zenei anyag (pld. Mike Oldfield, vagy Pink Floyd válogatás), vagy szimfonikus kísérettel is megjelentek az ismert számok (pld. Deep Purple, Isildurs Bane).
(Tudom-tudom, hogy az utolsó svéd együttes nem ismert, de azért is említettem, mert anno maguk is a Solarishoz hasonlóan komoly instrumentális rockot játszottak. ;-)
Szóval úgy éreztem, hogy Kollár Attilának nagyon jól, nem elcsépelt módon sikerült megfognia a komolyzenei fonalat a rock közegen belül ezzel a Ba'-rock számával.
Ha már úgyis sikerült a szólólemezek javát beszereznem, akkor mindezekről egy-két első benyomásaim :
- Az "Alhambra kapui" egy nagyon érdekes posztumusz szólóalbum, a címadó előadó megszokott szólóhangszerének háttérbe szorultával. DE, a zenei ízlésvilágának teljes kiérezhetőségével. Kissé olyan mintha a zenei igényessége lenne maga a szólóanyag.
Így aztán ez egy különlegesség és egy jó lemez egyben (azaz egy különlegesen jó lemez). Érdemes lesz jópárszor meghallgatni...
- A Musical witchcraft album pedig egyszerűen igazi "solaris" hangulatot nyújt. A korábbi zenéjük sugallatával, azaz a mai hangszereléssel megvalósult kvázi-komolyzene gondolatommal.
És ennek egy ragyogó formába öntése a Ba'-rock, ami már tényleges komolyzene rock előadásban (ez a szám valami frenetikus!).
Mindössze egy bajom van ezzel az albummal, azaz a bőség olyan zavara, ami során azt érzem, hogy olyan sok zenei alapötlet sorakozik benne, ami teljes kidolgozottságában már szinte több lemeznyi anyagot is betölthetne. (Így tán elsőre ezen mennyiségben kissé eklektikus.):
.
