Porvától indultam tovább, immár (szerencsére) egyedül. Elég későn sikerült odaérnem, de sajnos az volt az első járat arra. Így 10 órakor sikerült elindulnom.
Egyből meg is találtam a S- jelet, majd jó nagy sárban baktattam kifele a faluból a szántóföldeken. A Szépalmai műútra kiérve ezen gyalogoltam a K- el egészen Szépalmapusztáig, ami ismerős volt már nekem a Bakonyi Barangolás 70-ről.
Ismét begyűjtöttem egy pecsétet, majd irány tovább. Nemsoká egy erdészeti műútra értem, ami nem hagyott nagy nyomokat bennem, ugyanis sok km-en át ezen kellett menni. Így hát egy kis kocogásra váltottam. Jó sok kocogás után érkeztem meg a már ismerős Bakonybélbe. Egy kis pihenő után indultam tovább, de az eső elkezdett esni, majd hamarosan el is állt szerencsére. Elhaladtam a Szent-Kút mellett, sok túra érintési helye ez. Kövesúton mentem jó sokáig, a jelzések tökéletesek voltak, egy darabig. Na de most jön az érdekesség.. Egy fenyősáv után ismétcsak kövesútra értem, de jelzés sehol. Visszamentem az utolsó jelig, nem-e kanyarodik el valahol, de nem.. A leírást próbáltam értelmezni. "balra tartva az úton megyünk, majd egy éles balkanyarban a jelzés jobbra letér, és mi követjük." Hát, semmilyen jelzés nem tért le, ugyanis lassan 2 km-en át egy szem jelzés nem volt, de lefordultam egy nagy balkanyarnál. Vagy itt kell, vagy nem, de egy piszkosul meredek rész jött. A közelben favágók, és fűrészek hangjára figyeltem fel, szerencsére pont útbaesett. Megkérdeztem tőlük, merre is kéne menni tovább, mutattam a térképet, de lövésük sem volt, így hát egyedül maradtam ismét. Próbáltam a térkép szerint maradni, de vhogy gőzöm nem volt hogy mi, hol, merre. Majd megláttam egy kerítést, elmentem a végéig, és egy jó hír fogadott, megtaláltam a P+ jelzést, ami azért jó, mert vhol erről ágazik majd le a sárga. Persze a P+ is át volt festve sok helyen, nehezen találtam meg az összefonódást a S-val, de meglett, hurrá! Vhonnan lentről jött az eredeti út, de gőzöm nincs hogy kavarhattam el, itt vmi nagyon el volt cseszve a jelekkel. Nagy eltévedési lehetőség!! Így a Mester-Hajag sziklaképződményeit se láthattam.
Kicsit rá kellett kapcsolnom, mert idővel sem álltam a legjobban, lámpa meg nem volt nálam. Ráktanyánál válaszoltam a kérdésre, érzésem szerint, többféle módon lehet értelmezni.. Innen piszkosul nagy köd lett, és a Less Nándor túra jutott hirtelen eszembe, kb. ott volt ekkora.. Az orromig alig láttam, szerencse hogy nappal volt most. A Középső-Hajagig sem csillapodott a köd, semmit nem lehetett látni, viszont nekem mégis sikerült vagy 3-4 őzet is látni ezen a részen. Innen ismétcsak érdekesek voltak a jelzések.. Addig követtem őket, amíg ugyanoda vissza nem jutottam.. Aztán volt vmi sárga fehér nemtommi, kötve hiszem hogy az a jelzés lett volna, nagyon zavaró volt! Kezdtem ideges lenni..
No, nem érdekelt, elkezdtem kocogni lefele a műúton, ismétcsak gőzöm nem volt hol vitt volna az eredeti út.. Legalább 3-4 km-t kocogtam, egyszercsak egy elágazásban előjött a S- jelzésem. Gondolkodtam hogy maradjak-e a műúton, vagy a sárgán menjek., végülis ugyanoda jutok. Inkább a S-ra tértem, ugyis az a hivatalos út, viszont elkezdett sötétedni, sietős futásra kapcsoltam, útközben őzek robajára figyeltem föl, és 4 őz ugrott 4 fele :) Kezdtem parázni hogy nem érek Herendre időben, és eltévedek, másnap meg ugye munka volt. A távolban fényeket láttam, reménykedtem hogy az már Herend. Mentem mint a nyúl, és hamarosan tényleg Herendre érkeztem.. Vasúti bélyegzőt kértem, remélem elfogadják igazoláskor. Kb. 10 perc után ahogy a vá.-hoz értem, már koromsötét volt. Szerencsém volt nagyon:) Pár perc után jött is a vonatom, és büszkén, boldogan értem haza, sikerült a mozgalom!! :-) A Bakony még mindig csodás!!!
2 nagy eltévedési lehetőség van az 53 km során:
1: Bakonybél után a kövesútról egy fenyősor után gőzöm nincs merre kellett volna letérni.
2: A Középső-hajag (az adótornyok) után a jelzés gyatra, megtévesztő, az út ki tudja hol visz..
Nem, dehogy! Egyáltalán nincs negatív élményem, nagyon tetszik a mozgalom, szerintem fogom még teljesíteni majd. A két hely ahol sikerült kavarni az meg lehet hogy az én hibám hogy nem találtam a jelet. Az út többi részén viszont nagyon jók a jelzések. Az igazolás is csak azért volt "gond" mert nekem nem volt egyértelmű (most sem az) a kérdésre a válasz, mert szerintem több is lehet.
Örülök, hogy ilyen sokan járjátok a XI. kerület kerületét.
A Sziklatemplomban elvileg kell lennie pecsétnek, hiszen az egyúttal a Pálos emlékhelyek Magyarországon túramozgalom érintőpontja is. De végülis a kérdés megválaszolása is megfelelő igazolás.
A 3. ellenőrzőponton a telefonszám hiányát már Vakond87 is jelezte, ide majd el kell menni, és keresni egy új ellenőrzőkérdést. (A múlt télen egy időben a 4. ellenőrzőponton tűnt el a csúszda egy időre, de azt később visszatették, mivel tavasz óta mindenki tudott válaszolni (jól) az ide vonatkozó kérdésre.)
Csakugyan, korábban a 6:45-ös kékestetői busz minden nap járt, most már csak hétköznapokon. Gyöngyösi átszállással ugyan már 8:30-ra Mátraházára lehet érni, csak közvetlen busz nincs ezen a napon ilyen korán.
Na, úgy fest, sikerült életet lehelni a mozgalomba, továbbá turistaközönséget irányítani a térségbe :-))
Hogy tetszett az útvonal, a környék? A célban miként tudtatok igazolni/bélyegezni? Bár ahogy látom, ti nem csak a tóig mentetek, hanem a faluba (Hangony) is.
Ma délben elkezdtük a XI.kerület kerülését.
A sziklatemplomot már olyan sokszor meg akartuk nézni, de mindíg halogattuk. Odafele nem tudtunk bemenni, mert mise volt. A túra végén sikerült bejutni. Nagyon érdekes volt, tetszett. Ez az 1.ep. a túrán, ahol bélyegezni kell vagy megnevezni, hogy kit ábrázol a szobor. A kérdésem csak az, hogy hol kellene bélyegezni? Beszéltünk egy pálos atyával, aki azt mondta, hogy nekik semmiféle bélyegzőjük nincs.
A Szabadság-szoborhoz való feljutás is tetszett, mert ezen az útvonalon még soha nem mentünk fel. Nem is gondoltam, hogy ennyi kilátó van a hegyen! A szobor a 2.ep., a kérdést megválaszoltuk.
A Hegyalja úton végigbandukoltunk, és megkerestük a 3.ep-t, ami már nem Saskanyar ABC, hanem Delikát. A túrajelentésünkre kaptunk pecsétet, de az igazolólaphoz szükséges tel.számot nem találtuk. Kiváncsi lennék, hogy ott van-e valahol, vagy az új tulaj levette. Fényképet készítettünk, remélem elég lesz az igazoláshoz.
Ezután megnéztük, hogy milyen színű az iskolai csúzda, majd elolvastuk a Farkas-réti játszótér kapujának feliratát.
Innen megcéloztuk a Frank-hegyi túristaházat, ahol még szintén nem jártunk. A vége nekem elég húzós volt, 2 km-en 200 m szintemelkedés, de felértünk. Meglepően sokan voltak (kocsival). Kaptunk pecsétet, és a kérdést is megválaszoltuk. A panoráma páratlan, alig tudtuk otthagyni. Mivel közeledtünk 3 óra felé, úgy döntöttünk, hogy keresünk valami tömegközlekedést, és nem kockáztatunk, hogy szürkületben botorkálunk tovább. A Po jelzésen elindultunk lefelé, és Gazdagrétre érkeztünk. A buszvégállomáson a forgalmi irodában nem tudtunk jegyet venni, és az azt árusító újságos vasárnap nincs nyitva. Ezt megbeszélve a buszvezetővel felszálltunk jegy nélkül.
Igaz, hogy csak 12 km-t és 500 m szintet mentünk, de remek túra volt, alig várom a folytatást.
A vasárnapra tervezett Kós Károly emléktúrával kapcsolatban: a 9 órás indulás nem kivitelezhető, mert a legelső busz háromnegyed nyolckor indul a Stadion buszpályaudvarról, s 9:37-kor van Mátraházán, a buszállomáson.
Köszi a választ. Valószínű, hogy akkor kivárjuk amíg egyszer Vértessomlóra keveredünk és pecsételni tudunk. Addig is még bőven mit pecsételnünk a 9/99 füzetébe.
Ui: Polgármesteri Hivatal Művelődési, Ifjúsági és Sportosztály - "Természetbarát" Vasvár út 50. Pf.40. címre vagy a Wenzel Péter 3600 Ózd, Kazinczy u. 9. számra küldtétek? Azért kérdezem mert a BAZ megye jelvényszerző túrái kiadvány szerint az utóbbi cím a jó.
A Bükk szépségei
A decemberi időjárás továbbra is kedvező maradt, így ismét terveztem egy bicajos túrát a bükki szirtekhez és forrásokhoz. Eredetileg ezt a kört gyalogosan szerveztem, úgy olyan 35-37 km-re jött ki, de így – bicajosra variálva – egy húszassal több lett. Utamra, nagyon jó barátom és egyben kollégám, Gyuri is elkisért.
Korán reggel elautóztunk Cserépfaluba, mert ez volt a legközelebbi pontja a körnek hozzánk és így innen lehetett értelmesen – valamint gazdaságosan - indítani a túránkat. Az általános iskola előtt parkoltam le, ahonnan a híres „Less Nándor emléktúrák” is indulnak.
Háromnegyed nyolckor rajtoltunk el az északi irányba futó erdészeti úton. A kör irányánál az volt a fő szempont, hogy a vége legyen az egyszerűbb erőnlétileg és tájékozódásilag is. Így Kács felé indultunk el. Egy rövid szakaszon találkoztunk a sárga sávjelzéssel, de nem kanyarodtunk rá, mert korábbi tapasztalataim szerint (Less Nándor emléktúra) nem bicajosbarát ez a része. Egészen addig tekertünk felfelé, amíg a Szár-völgy felől meg nem érkezett a piros +. Ezen jobbra kanyarodva egy köves, homokos úton találtuk magunkat. Többnyire lefelé haladva – olykor kisebb emelkedőket letudva – megérkeztünk a sárga sávjelzésre. Ezen balra kanyarodva – közben a piros sávval együtt – kezdtük meg az emelkedésünket a Nagy-Barátrét-tető felé. A csúcsot mellőzve lejtő kezdődött, de nagyon nehéz útviszonyok közepette. Ez nyáron – főleg rövid cuccban – felérhet egy tetováló szalonnal. A talajerózió is erősen sújtja ezt a szakaszt, így itt alig-alig tudtunk felülni a bicajra. A volt márvány-bányától javultak az útviszonyok és egy erős lejtővel érkeztünk meg Kácsfürdőre. Idáig 55 perc volt az út. Elfogyasztottunk pár energiaszeletet és begurultunk a faluba. A templom nagyon szép, de a világháborús emlékmű és a Mária-forrás is nagyon egyedi kivitelezésű.
Észak felé hagytuk el a falut a piros körjelzésen. Az utca végén az aszfaltút egy ház udvarára vezet, de nekünk balra-mellette kell elmennünk. Sötétben, ha nyitva van a kapu, simán beronthat az ember gyanútlanul. :-) Jézus-kútját nem egyszerű megtalálni. Ha megszűnik a bal oldalunkon a patakmeder, akkor már túl jöttünk rajta. Tulajdonképpen az útról nem is látszódik, mert alatta van a foglalás és merítős kivitelű. A kód a szemközti fán jól olvasható.
Innen továbbmentünk a dózerúton és egy kis faház után jobbra kanyarodva egy jelzetlen földúton értük el ismét a sárga sávjelzést. Így megspóroltunk 2,5 km-t és 150 m szintet. Ha valaki a szemközti irányból érkezik, annak a csúcson jobbra kanyarodó földúton kell leevickélnie. Egy darabig még jól tekerhető volt a terep, de később már inkább tolós lett. Egy nyílt területen a magaslestől balra lévő úton kellett mennünk, majd pedig elérve egy elhanyagolt csemetekertet ismét balra kellet tartanunk. Az erdő szélén bukdácsolva, annak végében balra térve egy hihetetlenül nehezen járható terepre értünk. Az intenzív esők itt úgy felszabdalták a mezőt, hogy egymástól 30-40 cm-re voltak 10-20 cm mély barázdák. A jelzések nagyon ritkák, de némi odafigyeléssel és szerencsével követhetők. Egy magaslesnél azonban félrevezetett bennünket egy sárga nyíl. Ugyanis amerre mutatott, arra Sály faluba tudtunk volna kiérni, mi pedig a falu északi részébe a Vízfőre tartottunk. Szerencsére a Töviskes nevű platóról átláttuk a helyzetet és visszafordultunk. Gyalogosan azért ez a plusz 3 km nem hiányzott volna.
Rendkívül meredek úttal értünk be Vízfőre, majd az aszfalton begurultunk a Lator út nevű település részre. Itt lerakva a bicajokat, felmásztunk a Latorvárba. Bár a falakból nem sok maradt, a látványért megéri bevállalni azt a 180-as pulzust, amit az út meredeksége nyújt. A kód a legfelső sziklán látható.
Túljutva a túra – navigációs és tekerési szempontból - igazán nehéz szakaszán hosszú, aszfaltos emelkedésbe kezdtünk. Utunkat a zöld kerékpáros jelzés erősítette meg. A Határ-réten megcsodáltuk a vadrezervátumot, majd teljesen magunkra maradtan feltekertünk Bekénypusztára. Nagy volt a csend a „településen”. Rátértünk a kék körjelzésre és leereszkedtünk a Remete-kúthoz. Igazi nehézségeket itt a vastag avar alatt elrejtőző kövek és faágak jelentettek, párszor ki is csavarták a kormányt a kezünkből. Az összes forrás közül ezen a napon csak ezt láttuk működni. Mondjuk ez abszolút nem meglepő úgy, hogy öt hónapja nem volt komolyabb csapadék. A pihenő szépen karban van tartva, csupán a szemetes kosár volt feldőlve. A kód a fán rendben van.
Visszatekertünk az aszfaltig és továbbra is azon maradva – a piros kerékpáros jelzéssel kisérve – folytattuk emelkedésünket Bükkszentkereszt felé. Olykor igazán meredek részeket is tartalmazott ez a szakasz, de végül felértünk a Lófő-tisztásra. Jó volt érezni a melengető napsugarakat és itt találkoztunk ezen a napon először a természetben emberekkel. Jobbra térve a zöld sávjelzésre, elindultunk a napi csúcsunk felé. Eleinte egy köves úton tekertünk, majd ettől ismét jobbra, egy igen meredek útra váltottunk. Némi tolással fűszerezve végül a zöld háromszögjelzéssel felértünk a Kőlyuk-Galya 720 méteres csúcsára. A csúcsgúla szétesett, de a kód még jól olvasható. Mondjuk, ha pár „harciasabb” ember kijön ide „dorbézolni” akkor már csak a fénykép fog igazolásul szolgálni. Nagyon-nagy frissítést csaptunk. Ránk fért, hisz túl voltunk már az ezer méter szintemelkedésen is.
Lefelé gyorsan visszaértünk a Lófő-tisztásra és ott jobbra kanyarodtunk - a piros kerékpáros jelzésen - egy köves útra. Igazi teleszkóp teszt következett. A lejtő finom meredeksége ugyanis megengedte azt, hogy csak a kormányt kellett szorítanunk, fékezni nem kellett. Egy rövid ideig a „bükki kék” jelzés is velünk tartott, így megcsodáltuk Tisztula_a_Visztula jövőjét. :-) Egy kereszteződéshez érve, balra kanyarodtunk és egy rövid emelkedőt leküzdve kiértünk a Dorongos nevű platóra. Ez egy igen szép hely. Bringázás közben is lehetőségünk volt a gyönyörködésre. A „bükki kék” hol mellénk csatlakozott, hol levágott egy kanyart, de végül az Ilona-kúthoz együtt érkeztünk meg. A pihenőhely rendben volt, a kód – ha haloványan is – de még olvasható a fán.
Az Ilonaház teljesen fel van újítva, autó is volt előtte bőven. Innen tulajdonképpen mehettünk volna tovább a „bükki kék” jelzésen a Hór-völgybe, majd onnan a Hideg-patak-völgyön át vissza a Belvács-forrásig, de nem akartunk feleslegesen szintet veszíteni és kétszer annyit menni. Így a térkép alapján, jelzetlen úton indultunk el déli irányba. Eleinte nagyon jól tekerhető volt a terep és a jobb oldalunkon csodálatos panorámában volt részünk, ahogy a Három-kő csúcsa és a Bükk-fennsík feltűntek. Az Imoly-tetőt már egy vastagos avaros úton kerültük meg és időben letérve jobbra, a Belvács-forrástól pár száz méterre csíptük el a piros + jelzést. Az út vastagon saras volt, rossz belegondolni, hogy milyen nehéz lett volna rajta feljönni a Hór-völgyből. A forrás tulajdonképpen egy kút, melynek oldalán van a kód. Még egy kis emelkedés várt ránk és felértünk a Belvács-rétre.
Nagyon hosszú lejtő indult innen. Először a Belvács-völgy földútján robogtunk, majd pedig a Tamás-széki-völgy köves útján zúztunk lefelé. Végül a Mocsárosháznál értük el az aszfaltos utat, mely hamarosan visszavezetett bennünket Cserépfaluba.
Igazán jól sikerül a kör és rengeteg szép és új helyet volt alkalmunk megismerni. Az első szakaszt leszámítva jól hajtható volt a terep. Végül közel hat órás lett az út, a táv 57 km, az összes szintemelkedés pedig 1200 méter lett.
A "Bükk-szirtje" mozgalmat ezzel befejeztem. A "Bükk-forrásai" északi részből 3, míg a déliből 5 maradt még, melyeket egy túrával szeretnék majd begyűjteni.
Pár kép:
http://kepfeltoltes.hu/view/061210/124-2490_IMG_www.kepfeltoltes.hu_.jpghttp://kepfeltoltes.hu/view/061210/124-2496_IMG_www.kepfeltoltes.hu_.jpghttp://kepfeltoltes.hu/view/061210/125-2504_IMG_www.kepfeltoltes.hu_.jpghttp://kepfeltoltes.hu/view/061210/125-2526_IMG_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
ááá, este 9? :) Mi egy rettenetes hideg téli hétfő éjszaka jártuk be! Este 10-kor mínusz 10 fokban indultunk a Gellért térről. Mondjuk mi nem is találkoztunk velük épp ezért :)))
"majd a hétvégi telkek sarkát érintve rövidesen keresztezzük a műutat (Kamaraerdei út) egy tájékoztató táblánál (jobbra buszmegálló található)"-idézet az itinerből.
Konkrétan itt a volt honvédségi terület előtti aszfaltúton voltak a Bp.-i városhatárnál, csak az öltözékük nem volt kirívó, ezért nem gondoltam volna. (Igaz nekünk se este 9 körül kellene túráznunk.:))
Ma Felazsoval egy könnyebb, betegségből kigyógyulást elősegítő sétát végeztünk a Börzsönyben. A Kóspallag-Nagymaros OKT szakaszt jártuk be.
Nem volt kedvünk a korai keléshez, így a Kismarosról 10.40-kor induló járattal mentünk vissza arra a pontra, ahol augusztusban abbahagytuk. Kóspallag felé haladva egy kisebb csoport leintette a Volánbuszt, mikor megállt, kiderült, hogy valójában 16-an vannak, a többiek még valahol jönnek. A sofőr jó fej volt, megvárt mindenkit :)
Törökmezőig gond nélkül haladtunk, csak két crossmotorossal találkoztunk össze. A turistaházban a bélyegző rendben van, bár a párnája kicsit már száraz. Ugyanitt ebédre finom és óriási adag babgulyást és egy bögre forró "menzateát" fogyasztottunk.
Továbbhaladva volt némi kerítésmászás, bokáig avarban rugdalózás (mint az óvodások :)) Majd ismét crossmotorosokkal találkoztunk (úgy látszik, ez egy ilyen nap volt), de leszámítva, hogy csúnya arcokat vágtam rájuk, nem volt semmi gond, lassan, odafigyelve előztek meg minket.
Nehézséget egyedül a Hegyes-tető megmászása jelentett, majd megpusztultunk, mire felértünk (hát igen, aki betegen túrázik...). Ott jutott eszembe, hogy a csúcs része a Börzsöny csúcsai mozgalomnak, de persze nem tudtuk, mivel kell igazolni, balfék módon fotó is csak Felazso-ról készült, rólam valahogy elfelejtettünk, így legközelebbre marad... Odafönt szép volt a kilátás, de nagyon erős a szél, úgyhogy néhány panorámakép után már indultunk is lefelé. A kék Nagymaros felé egy szakaszon durván oldalazik, itt kicsit aggódtam is, de szerencsésen túljutottunk rajta. A falu határában még egy vadásszal is találkoztunk.
A szürkülettel együtt érkeztünk Nagymarosra, ahol megdöbbentem a kivilágított templom és szemben a Visegrádi Fellegvár együttesén, nagyon szépek voltak! Próbáltam fotókat készíteni több-kevesebb sikerrel. Végül a terveinknek nagyjából megfelelően (nem volt nyitva a lángosos) értünk le a vasútállomásra, ahol MÁV-os keletbélyegző került az igazolófüzetbe. A GPS végül pontosan 16 km megtett utat mutatott.
Azok a fura figurák az út szélén (ha jól sejtem, a 7-es út környékén láttad őket) lányok és futtatóik. A tűzzel jelzik éjjel, hogy hova menjen a kuncsaft...
Nah, újra itt vagyok, holnap ígérem megírom a Dornyayt,csak ki lettem tiltva, nem ecsetelem a részleteket. Ezért nem tudtam megírni a második részt, de holnapra csak nem leszek tiltva ;-)
Khmmm... én ezeket a logikátlan, nagy kitérőt jelentő igazolásokat általában úgy oldom meg, hogy előtte vagy utána amikor áthaladok, akkor bélyegzek a településen, mellette szoktam fényképet is készíteni. Néha a legközelebbi település bélyegzője + fénykép a megoldás. Persze ennek van hátránya is, pl. egy Román kori templomok igazolólapot amiatt nem tudok leadni, mert Szentantalfán megörülve annak, hogy hétköznap lévén van készséges önkormányzat, nemcsak a Szent Balázs és az ároktői templomromot pecsételtettem be, hanem a herendit is, csak azóta nem folytattam a BfKT-t:( Vitányvár konkrétan az októberi Várgesztes-Mátyás-kút-Vértessomló-Oroszlány túrán lett pecsételve, a várat majd a jövő évi Szárliget-Vitányvár-Szár OKT-KDP túrán tekintem meg. Ajánlom a Krisztina cukrászdát, finom helyben készült sütemények vannak, mellette kocsma.
Sziasztok!
A Szárliget-Várgesztes szakaszt jártuk ma be az OKT-ból. Közben érintettük a Vitányvárat, ami a 9/99 mozgalomnak is része. A kérdésem az, hogy ott hogyan oldottátok meg a pecsételést? A füzet Vértessomlót ír, de az nem esett útba. Ti elmentetek oda? Mi fényképet csináltunk. Elfogadják, tudja valaki?
A Vitányvár körüli részen nagyon érdekesek voltak a fába vésett képek: Mária, a Rozgonyi várkapítány képe, a Rockenbauer fa, a címer, a körtvélyesi erdei temetőben a Krisztus-faragás. Ki készítette ezeket, tudja valaki?
Még egy érdekesség az útról: egyik idősebb túratársunk elhozta az 1976-1979.között teljesített OKT füzetét, és a 18... számú jelvényét. Nem is tudtam, hogy akkor az OKT nem Írottkőnél, hanem a Balaton-felvidéken kezdődött. A füzetben mindenféle pecsét előfordul, sokkal kevesebb volt az MTSZ bélyegző, mint most a mi füzetünkben.
A 65 év felettieknél nem baj, hogy a jegy TELJESÁRÁT a te szavaiddal élve TE fizeted, és ez mennyi bevétel kiesést okoz a cégnek? Elárulom, hogy politikai okok miatt nem mernek hozzányúlni.
Hogy On is legyek
Bejártam a XI. kerület kerülete elnevezésű mozgalmat. Nézegettem a túrabázist, és láttam, hogy a túra kiindulópontja a Szent Gellért tér, így azonnal elkezdtem a tervezgetést, mert a BME-n tanulok és utána könnyű elkezdeni a túrát, mivel egész közel van. Egyik évf. társammal indultam neki. A Gellért-hegy megmászása tetszett, nem is gondoltam, h ilyen szép helyek vannak Bp.-en belül is. A Gellért-hegy után kis városnézés. A Hegyalja út kanyarulatában nem találtuk a céges táblát, ami igazolásul kellett, és a boltban sem adtak pecsétet, így a blokkot tettük el igazolásképp. A Farkasréti temetőig minden rendben volt. Ott a játszótéri ell. pontnál lévő idézet kifejezetten tetszik. Aztán a Gazdagréti Lakótelep felett elhaladva következett a túra igazán "természetjárós" része egészen vadregényes helyeken, pár helyen kavartunk is de azt magunknak köszönhetjük. Bp. határán gyalogolva egész érdekes figurákkal találkoztunk(a főút mellett 2 férfi 2 nő volt és egy dobozban égő tűzt álltak körbe, és még volt ott két rendszám nélküli autó), de nem szóltak hozzánk így nugodtan mentünk el mellettük. Sötétben érdekes hangulata van az elhagyott laktanyának. Még jött 1-2 kisebb hegy, aztán kis városnézés, és a Duna-part. Érdekes a vízi Kresz-tábla, csak azt nem tudom, hogy sötétben ,h látják meg a hajósok. Aztán kerékpárút következett egészen a Szent Gellért térig.
Összegezve: A túra útvonala meglepő volt számomra, azt hittem h városnéző (aszfalt)túra az egész de nem így történt. Ezúton is gratulálok (budai)-hg. topiktársnak, hogy ilyen helyen, mint Budapest, milyen szép túrát hozott össze.
"Az hogy Neked 4000 lesz oda-vissza? Hát akkor rá lesznek kényszerítve az emberek, hogy telekocsikat hozzanak össze, és olcsóbb lesz. "
Mondhatom szép dolog, amire buzdítasz, főleg egy természetjáró topikban... Utazzon mindenki aki csak tud kocsival nesze neked környezetvédelem. Aki elment tömegközlekedéssel eddig az szálljon kocsiba, és nyomja a levegőbe a sok szén-dioxidot, meg egyéb ártalmas gázokat. Én speciel Eger-Budapest között járok hetente. Ha most elgondolom, hogy a vasárnap esti járatokon van kb. 1000 diák ezen a viszonylaton(vonaton és buszokon) a legjobb kihasználtságot feltételezve ez 200 autó plusszba.(és gondoljuk el, hogy ez csak 1 viszonylat). Arról nem is beszélve, hogy nem valami leányálom a pesti közlekedés. Eltudom képzelni a péntek délutáni Pestet a dugókkal együtt. Ja és könnyű Németországgal példálózni, amikor a fizetések kb. 10 -szerese a magyarnak.
Utcsó vasúttal kapcsolatos hozzászólásom itt, mert úgy látom, kezdenek elszabadulni az indulatok, ami itt nem volt szokás, másrészt off is.
Azért a kedvezmények meghatározásánál azt is meg kellene gondolni, hogy megéri-e az Állambácsinak, hogy az az 5 diák mondjuk kocsival utazik (neadjisten stoppal), ahelyett, hogy utaznának 5-en 50%-os jeggyel pl.
Mindenhol azt mondják, hogy persze, a kedvezményekhez mennyit hozzárak az állam (az adófizetők pénzéből, of course), de arról nem, hogy mi van, ha nincs utas, és nincs mihez hozzárakni. Szóval ez a kedvezménymegvonás lehet, hogy a visszájára fordul... A XXI. században az sem lehet megoldás, hogy megszüntetik a vonalakat - ráadásul úgy, hogy az utasszámlálás bevallottan "téves" adatokat tartalmazott.
A másik - akár megharagszanak a frissnyugdíjasok, akár nem -, nekik van önálló jövedelmük, miért utazhatnak ingyen? Őket miért nem szívatják, mint a diák és dolgozó utasokat?
