Jó volt veled vacsorázni, lassan, komótosan. Jó volt a moziban, nézni is a filmet meg nem is, szerelmes kamaszokként csókolózni, hallani a szerelmes suttogásod... Jó volt fagyit kanalazgatva beszélgetni az autóban, látva a még éjszaka is rohanó embereket, érezve a nagy kontrasztot - érezni, hogy miénk a világ erre az éjszakára. Jó volt szeretkezni veled. Az első menetre lassan hangolódni, érzelmekkel telve cirógatni, csókolni, bújni, és sokáig kényeztetve lenni. Jó volt az ablakon beáramló hűs szellő az izzadt, csupasz bőrünknek, a hideg narancslé a kiszáradt szánknak, és a nyugalom a szívünknek. Szép volt a tested. Az ellazultan is feszes izmaid, a mellkasod, amit rajongva szeretek, azok a kis, feszes halmok, amik csak azt várják, hogy a tenyerembe simulhassanak... az édes, kicsi bimbókkal, amik annyira érzékenyek nyelvem játékára... és a tetovált vad, amit mindig végig kell simítanom ujjam hegyével... Hát simítottam, és nyelvemmel játszottam, és te némán, csukott szemmel, halvány, de egyértelmű mosollyal arcodon élvezted a helyzeted. Finom volt a bőröd, selymes és sós... kóstoltalak hát másfelé is. Végigfuttattam a nyelvem a hónaljadon, át a válladon, a vállgödrödnél... átfutottam a nyakadon, hogy a szád sarkába csókolhassak, de nem hagytam, hogy visszacsókolj, ez most az én játékom volt. Mentem tovább, finoman ráharaptam az álladra, majd onnan egyenesen lefelé vettem az irányt - az ádámcsutkád fölött, ahol a nyakad és az állad találkozik, igen, ott tört rám az állati ösztön, hogy ne csak csókoljalak, de szívjalak be egészen, és én csókolva szívtalak, és te felnyögtél, és innentől már biztos volt, nem lesz ártatlan ez az én játékom. Innentől már nem volt megállás. Te egyre erősebben vágytad, hogy utam végén az ágyékodnál kössek ki, én nem szóltam semmit. Nem akartalak merevre izgatni, így mikor a hasadig leértem, változtattam a stratégián. Kértelek, fordulj a hasadra, és te dünnyögve és kissé csalódottan, de mégis várakozással telve tettél eleget a kérésemnek, én pedig örömmel feküdtem rád. Imádom, mikor te helyezkedsz így fölém, mikor érzem a súlyod, és csupasz bőrünk a lehető legnagyobb felületen simul össze... de most én voltam a soros, és akartam, hogy érezd, ez most más, itt most én vagyok felül, én irányítok. Nyakadba csókoltam, füled járataiban portyázott a nyelvem... és mentem hátrébb, hogy a tarkódnál megállva úgy tegyek veled, ahogy a párzó hímállat a nőstényével: haraptam a tarkód, és te már dobáltad magad az új helyzettől, a kiszolgáltatottságtól és a vágytól. Nem akartál menekülni, de a határaid feszegettem; új útra vittelek, és te nem tudtad, hova vezet. Lejebb csúsztam rajtad, lábaimmal bekúsztam a lábaid közé, hogy combommal masszírozhassalak, miközben csókjaimmal szépen haladtam le a gerinced mentén. Mikor elértem feszes hátsód gömbjeihez, és beleleheltem oda, ahol a vágat kezdődik, megremegtél. Simogattalak, ahol értelek, hogy csökkentsem félelmed. Körbejártam a két fehér halmot, és mikor a vágat másik végéhez értem, beszívtam a golyóidat, finoman, de határozottan. Tudtam, hogy nem fogsz menekülni, mert őrülten vágytad az érintésem... és így is lett, csak a sóhajaid és nyöszörgésed jelezte, mennyire érzékeny területen járok. Végigfuttattam ujjaimat az árok teljes hosszán, épphogy csak érintve, pillekönnyen csiklandozva, hogy megmutassam az utat előbb nyugodt, majd egyre viháncabb nyelvemnek. Mikor először érezted meg forró lehelletem a rózsádon, egy pillanatra egész testedben megfeszültél, majd ahogy ellazultál, egyben utat is nyitottál nekem: hagytad, hogy felhúzzam az egyik lábad.
Boldogsággal és izgalommal töltött el, hogy az a férfi, aki soha senkit nem engedett a feneke közelébe, és aki teljesen elzárkózott az efféle játékoktól, most ekkora bizalmat szavazott nekem, és nemcsakhogy megadón tűri sorsát, de érzem a vágyát, már akarja az ismeretlent, akarja, amit adni akarok neki. És én tényleg akartam. Nem magát a mozdulatsort, hanem hogy olyant adjak neki, ami eddig új és ismeretlen számára, de biztosan tudom, hogy nagyon fogja élvezni, és mindig én fogok az eszébe jutni róla. Elértem, amit akartam. Magadba engedtél, és élvezted, megbíztál bennem, és nem csalódtál... Hogy lesz-e folytatása ennek? Majd ha te kéred tőlem.
A francba, csúszott ki a férfi száján, amikor ránézett az órájára, és látta, hogy öt perce van csak a vonat indulásáig. A pályaudvar kapujában ácsorgó turistákon áttörte magát, majd bérlete után kotorászott a táskájában, mert a peronkapukban az őrök ezúttal éberen vizslatták a felmutatott jegyeket. Az akadályokon átjutva már futni kezdett, hogy a legtávolabbi külső vágányon álló vonatot elérje. Lihegve esett be az utolsó kocsiba, a szerelvény árnyékos oldalán talált helyet. Lezökkent az ülésre, táskájából újságot húzott elő, hátradőlve olvasni kezdett. A vonat kis döccenéssel indult el, és egyre gyorsabban gurult kifelé az állomásról.
Térdén kis érintést érzett. Felnézett az újságból, a szemközti ülésen harmincasnak kinéző miniszoknyás nő kotorászott a táskájában, kiszedett belőle valamit, a mellette levő szatyorba süllyesztette, aztán a szatyorból könyvet vett elő, egy darabig lapozgatta, aztán belemélyedt az olvasásba.
A délelőtti vonaton kevesen utaztak, a kocsi végében levő két négyes ülést csak ők ketten foglalták el. Továbbra is úgy tett, mintha olvasna, de az újság fölött ki-kipillantott a nőre, akinek meztelen térde a vonat zöttyenéseitől továbbra is időnként hozzáért a lábához. A rövid barna frufru alatt keret nélküli szemüvegen keresztül hosszú szempillákkal keretezett zöldes szemek ütemes mozgással tapogatták a könyv sorait. Rápillantott a keménytáblás kötetre: Klinikai pszichológia. A könyv mögött türkiz színű, erősen kivágott póló, a pólóval harmonizáló nagy kövekből készült nyaklánc.
A nő megérezte, hogy nézik, felnézett a könyvéből, szeme egy pillanatra találkozott a férfi újság mögé visszacsúszó pillantásával. Térdük újra meg újra rövid időre összeért. A férfi egy picit lejjebb csúszott az ülésen, és az időnkénti összekoccanást tartós összeéréssé változtatta. A nő egy pillanatra elhúzódott, aztán hagyta, hogy a férfi lába érintse a térdét.
A férfi most az újság alatt nézett ki. Végigmustrálta a nő néhány pántból álló szandálba bújtatott lábát, napbarnított lábszárát és a combjából annyit, amennyit az elölgombolós miniszoknya látni engedett. A zárt combok nem engedték tovább pillantását, de szemét a köztük levő sötétségre szegezte. Nyelt egyet, és térdével egy picit oldalra nyomta a nő hozzáérő térdét. A mozdulat lehetett véletlen is, a lány úgy tett, mintha nem venné észre. A férfi újra próbálkozott, a lány rezzenéstelenül olvasott tovább, de combjai szinte észrevehetetlen mértékben egy kicsit széjjelebb nyíltak. A férfi érezte a mozdulatot, de semmivel se látott többet a hosszú combokból. Felnézett a lány arcára, ami semmilyen érzelmet nem mutatott, szeme szorgosan szántotta a könyv sorait, időnként felnézés nélkül lapozott.
A férfi visszabújt az újságjába, de térdét szorosan a nő térdéhez nyomva tartotta. A vonat megállt, az állomás hangosan beszélője a szerelvény következő megállóit sorolta. Mindketten kibámultak az ablakon. A csaknem üres peronról senki sem szállt a kocsiba. Mielőtt visszasüllyedtek volna olvasmányukba, szemük találkozott. A nő lassan lenézett a könyvére, majd egy pillanatra újra felemelte a tekintetét, mintha meg akarna győződni róla, hogy a férfi már olvas, de újra a férfiéval találkozott a tekintete. Pár hosszú másodpercig néztek egymás szemébe, aztán szint egyszerre néztek le.
A férfi egyszerre azt érezte, hogy a lány térde már nem ér hozzá. Kinézett az újság alatt, és megint nagyot kellett nyelnie, mert a két térd között tenyérnyi távolságot látott, a szűk mini legalsó gombja feszült a gomblyukban, a combok között magasan pedig a fehér bugyi pici foltja volt látható. A nő nyugodtan olvasott tovább. A férfi óvatosan megmozdította térdét, a nő térde belső oldalához ért hozzá. Az érintésre a combok összébb záródtak a férfi lába a nő két térde közé került. Egy pillanatnyi szorítást érzett, aztán a két térd megint eltávolodott, amennyire a szoknya engedte. Nem tudta, hogyan léphetne egy kicsit tovább. Nem akarta megszólítani a nőt, félt, hogy elrontja a játékot. Szeretett volna a kezével is hozzáérni a nő sima bőréhez, de inkább nem mozdult. Aztán térdével lassan hozzáért a nő combjához, és az ülésen még egy kicsit lejjebb csúszva közelebb húzódott. A combok hirtelen szorosan rázárultak a térdére, és úgy maradtak. A nő továbbra sem nézett fel a könyvéből, de lassan megmozdította combjait, előbb az egyiket, aztán a másikat emelve leheletnyit följebb, szinte simogatva a férfi térdét.
A férfi a másik lábát közelebb húzta, és ő is térde közé szorította a nő lábát. A nő egy pillanatig nem mozdult, aztán hátrébb csúszott az ülésen, kiszabadította lábait, az ülésre tette a könyvét, felállt, és elindult az illemhely felé. A férfi hosszasan nézett utána, szeme a nő kerek fenekére tapadt, és a hosszú lábakat nézte. A nő eltűnt a kocsi másik végében, ő pedig egy darabig kinézett az ablakon, aztán újságjába temetkezett, nem akarta, hogy a nő észrevegye, hogy várja.
Hamarosan a már ismerős, szinte véletlen érintést érezte a térdén, felnézett az újságból, a nő mosolyogva nézett vissza, aztán megigazította a szemüvegét, felvette a könyvet, és folytatta az olvasást. Nem nézett ki az újságjából, de megpróbálta térdével a már meghódított pozíciót újra elfoglalni. Érezte, hogy a szemközt ülő térdei eltávolodnak, maguk közé engedik a térdét, majd rázáródnak. Letette az újságot, és lenézett a térdét szorosan tartó combokra. A mini alsó gombja már nem feszült, mivel nem volt begombolva. A nő észrevette, hogy nézi, de úgy tett, mintha nem látná, és lassan széjjelebb nyitotta a combját. A férfi szeme lassan siklott fölfelé a combok belső oldalán, és a fehérségből sokkal nagyobb darabot látott, mint korábban. A nő újra összezárta lábait, amennyire a férfi köztük levő térde engedte, majd újra széjjelebb tette, majd megint összezárta. Minden összezárásnál egy kicsit erősebben szorította a férfi térdét. Közben lapozott a könyvben, de a férfi látta, hogy a zöld szemek nem siklanak ide-oda a sorokon, hanem egy pontra szegeződnek, mintha csak egy képet nézne.
A férfi újságjáért nyúlt, közben, mintegy véletlenül ujja hegyével végigsimított a nő térdén. A nő letette a könyvét, és kinézett az ablakon. Kicsit az ablak felé fordult az ablak felőli lábát feltette a fűtőtestre, miközben másik lába helyben maradt. A férfi már nem is titkon bámult a tágra szétnyíló combok közé, ahol a vékony fehérnemű mögött tökéletesen kirajzolódó domborzat völgyénél pici nedves foltot fedezett fel. Önkéntelenül saját ágyékához nyúlt, és eligazította kényelmetlenül feszülő szerszámát, hogy kevésbé nyomja a nadrág. A nő figyelmét nem kerülte el a mozdulat, szeme sarkából jól látta, milyen hatást váltott ki, elmosolyodott, majd rendkívül illedelmesen egymáshoz szorított térdekkel visszafordult, és komoly arccal kutakodva nézett a férfi szemébe. Aztán felvette a könyvét, szeme elé emelte, hátrébb húzódott, hogy ne érjen a férfi térdéhez, és folytatta az olvasást. A férfi zavarában szintén felvette az újságot, de nem tudott egy sort se elolvasni. Szíve a torkában dobogott. A vonat megint megállt, itt sem szállt fel senki.
Indulás után belekezdett egy cikk olvasásába, próbálta figyelmét koncentrálni, amikor finom érintést érzett a bokájánál. Aztán a nadrágja alá bekúszó lábujjak simogatását a lábszárán. Kinézve az újság alatt látta, hogy a nő levette szandálját és bal lábával simogatja, miközben továbbra is mereven a könyvre szegezi a tekintetét. A láb kibújt a nadrágszárából, és elindult felfelé a lábán, majd megállapodott a térdénél, ahol pici mozgással befurakodott a férfi combjai közé. Remegett kezében az újság, nem merte letenni, félt, hogy vége lesz az álomnak. A puha láb egyre feljebb kúszott, majd pici nyomással megállt a férfi legérzékenyebb részénél. A következő kis nyomásra érezte, hogy újra megkeményedett, dudorodó nadrágja alatt nekifeszül a nő talpának. Lerakta az újságot, és észrevette, hogy útitársa már nem tesz úgy, mintha olvasna, hanem az ő slicce környékét nézi, közben másik lábát visszatette a fűtőtestre, olyan látványt kínálva combjai között, amitől a férfi csaknem zavarba jött. A leheletvékony fehér bugyi alatt kirajzolódtak a szétnyíló ajkak, és a közülük kiemelkedő csikló. A nő követte a pillantását, majd amikor látta és érezte is, hogy elérte a kívánt hatást, kezét combjai közé csúsztatta, és ujja hegyével megérintette a fehér pamuton keresztül a csiklóját, közben lábával lassan és ütemesen taposta a férfi ágyékát. Lábujjai rázáródtak a vászonnadrágon keresztül a férfi farkára, aminek nyomán a sötét nadrágon egy sötétebb folt jelent meg. A férfi megbabonázottan nézte a nő kezét, amint az ágyékán mozog. A nő kis mozdulatokkal az ujjbegyével ütögette a csiklóját, aztán félrehúzta a bugyiját, és a kisajkai között megnedvesített ujjával dörzsölgetni kezdte. A simára borotvált nagyajkak csillogtak a szétkenődött nedvességtől, a csikló környéke vörösen duzzadt a gyorsuló érintések nyomán. A férfi egy kicsit hátrébb húzódott, mert attól félt, hogy már egy pillanatig sem bírja tovább, de szemét nem vette le a nő ágyékáról. Néhány másodperc múlva látta, hogy a nő ujjaival erősen összeszorítja nagyajkait, mély, szaggatott sóhaj hagyja el a torkát, majd elernyedve lejjebb csúszik az ülésen, közben görcsbe húzódó lábujjai nagyot szorítanak a fogságukba esett testrészen. A férfi érezte, hogy forróság önti el, és látta a nadrágján gyorsan szétterülő foltot. A nő mosolygott, visszarendezte ruháját, begombolta a szoknya alsó gombját, és könyve után nyúlt.
A férfi újságjával takargatta nedves nadrágját, majd zavartan a mosdó felé indult, hogy valamennyire rendbe hozza magát. A mosdóban elhasznált egy fél csomag papírzsebkendőt, mire egy kicsit megszárította alsóneműjét és nadrágját. Az újságot továbbra is maga elé szorítva igyekezett vissza a helyére, de a nőnek csak hűlt helyét találta. A mosdóban nem vette észre, hogy megállt volna a vonat. Ezért végigment az egész szerelvényen, de sehol sem találta. Visszament a helyére, bámult ki az ablakon. Még félórányira volt úticéljától. Olvasni nem volt kedve, és mivel a táj sem volt érdekes, újra körülnézett a kocsiban. A szemközti ülés sarkában valami fehér gombócot látott. Érte nyúlt, felismerte a nő pici alsóneműjét. Széthajtotta, és meglátta a kék filctollal ráírt telefonszámot.
Hello mindenki! Most kezdtem el egy hosszabb erotikus íráson munkálkodni amibe majd fétisem meg egyebek is bekerülnek. Mivel valamiért írni-olvasni-nézni fiú-lány aktust nem annyira szeretek (miért foglalkozzak egy fiú testfelépítésével/nézzem egy fiú testét is) az írásaimban leszbikus vagy biszexuális lányokról írok akik lány partnerekkel vannak. Ez is egy ilyen "mű" lenne, elkezdtem írni és nem vagyok benne biztos, hogy érdemes e folytatni, keresek oldalakat, ahol el tudnám bíráltatni, olvashatok véleményeket, kritikákat. Megosztok hát veletek egy rövid részletet belőle, amely egy önmagát kényeztető lányról szól, nem a legelejétől csak a "fontos" részt kiemelve,beszúrva:
FONTOS MEGJEGYZÉS: szereplői, helyszínei kitaláltak, a fantázia szüleményei; bármely egyezés élő személyekkel vagy helyszínekkel csupán a véletlen műve!
Pataki Anna a 19 éves, mindkét nemhez vonzódó, azaz biszexuális lány megint a számítógép előtt ült kicsi, de komfortos szobájában, a sötétítőfüggöny segítéségével teremtett félhomályban. Mivel még reggel volt, és persze nem kellett sehová sem mennie, egy szál rózsaszín (de átlátszatlan) hálóingben és fehérneműben (egy piros, egyszerű bugyit vett fel) ült a kényelmes forgószékben. Senki sem volt otthon, ezért tudott egész reggel, sőt ha akart délelőtt is éjjeli viseletében maradni. Egyébként kicsit feszélyezte, hogy egyáltalán nem tartotta megfelelőnek az alakját. Pedig társa már többször mondta neki, hogy nagyon jól néz ki úgy, ahogy van. Valóban egyáltalán nem volt túl telt az alakja, vagy bármely testtája, egészséges teltkarcsúsága a testének pont megfelelő részein „domborodott ki” és megfelelő mértékben. Mellei és feneke különösen formásnak voltak mondhatók… Ahogy általában reggelente, a monitor előtt ült már egy ideje. Pironkodva nézegetett egy bizonyos weboldalt, amin már régebben regisztrált, és amin a 18 év volt az alsó korhatár, bár a rajta lévő képek mégsem voltak igazán pornográfnak tekinthetők, legalábbis a legtöbbjük nem. Más talán nevetett volna a látottakon, vagy megbotránkozott volna, de a lánynak nagyon tetszett, amiket látott. „Lapozgatott” az oldalon lévő fórumokban, néha egy-egy képet elnézegetett, majd tovább klikkelt a következő fórumtémára. Az egyik ilyen fórumbejegyzésnél, a kommentár alatt számára rendkívül izgató képeket talált. Szürkés-zöld szemei belevesztek a látottakba. A képsorozaton, amelyiket most nézegette, két csinos, formás, hozzá hasonló korú szőke lány volt látható, mindketten fel voltak öltözve, fehér trikót, és rövid farmernadrágot viseltek, és egy nagy ágyon ültek egy szép, fehér bútorokkal teli hálószobában. Neki már volt társa, így persze nem kifejezetten a lányok érdekelték, hanem maga a helyzet. A képeken az egyik lány csuklóit és bokáit fekete vászonkötelek kötötték gúzsba. A megkötözött lány lábai a vele merőlegesen ülő idősebbnek látszó lány combjain voltak, és az idősebb lány egyik keze lenyomta őket, még a másikkal, piros műkörmeivel a meztelen talpakhoz nyúlt. A megkötözött a képeken erőlködve, majd csukott szemmel kacarászva volt látható. Anna zavarba esve emelte egészségesen „húsos” ujját az ajkához, majd félretűrte világosbarna, tépett végű, vállára boruló haját, ami most valamiért csiklandozta a nyakát. Valami okból vékony nyakláncát is megigazgatta, aztán még lejjebb csúszott a keze a hálóing nyakához. Apró kellemes érzés fogta el, ahogy kisujja keblének legfelső részéhez simult hálóingén keresztül a mozdulat során. Mielőtt még lejjebbre tapintott volna, visszatette a kezét az egérhez. Ám miközben az egérrel kattintgatott, másik keze „eltévedve”, szinte önálló életre kelve simította meg combját. A simogató mozdulat jobb érzés volt, mint gondolta volna. Először ellenállt a késztetésnek, feltette a kezét a billentyűzetre, s ablakot váltott. Próbált elfoglaltságot ígérő tennivaló után kutatni, de mindhiába. Az egér hamar ismét az előző oldal ablakát előhozó ikonhoz „szaladt”. Újra megbűvölten figyelte a képeket, s közben fantáziája „kalandozni kezdett”. Az egéren lévő keze újból a ruhájának nyakához tévedt, gyorsan kigombolta a legfelső gombját. A hálóingen, amit viselt ritkásan voltak a gombok, ezáltal kerek melleinek vadító dekoltázsa tűnt fel, amit persze most senki sem láthatott. Jobb keze becsúszott a bal kebeléhez, a kellemes érzés, amit a ruhán keresztül érzett az előbb, most sokkal intenzívebben tért vissza, és ő többet akart, az érzés mágnesként vonzotta kezét. Ujjai összezárultak, megmasszírozva keblét, két ujja közrefogta mellbimbóját, finoman „belecsípett”. Kicsit folytatta a masszázst, majd mutatóujját a mellbimbójára helyezve, körkörösen dörzsölte azt. Egy pillanatra lehunyta a szemét, összezárta ajkait. Ezt folytatta egy kis ideig, mígnem kísérletképpen a többi ujjával is „végigdörgölte” a területet. Kisujjainak érintése tűnt a legjobb hatásúnak olyannyira, hogy elnyomott egy nyögést, ezért azokkal folytatta a dörzsölgetést pár pillanatra, addig a masszírozást is abbahagyva. Aztán kihúzta a kezét hálóinge alól, csak addig, még olyan nézetbe tette a weboldalt, hogy egyszerre négyet láthatott a képsorozatból. Újra megtekintve a képeket halványan elmosolyodott. Letette bal kezét a billentyűzetről a combjára. Kis habozást követően jobb kezét visszacsúsztatta a ruha alá, most már erőteljesebb mozdulatokkal cirógatta keblét, többször visszatérve mellbimbó udvarának és bimbójának dörzsöléséhez. A képeket nézegette, de egyre inkább úgy érezte, hogy lehunyná a szemét. Szája önkéntelenül résnyire kitárult. Bal kezével simogatni kezdte a combját, feltűrve róla a rálógó hálóinget, mikor hátrafelé húzta a kezét. Lábait összezárta, keze ökölbe szorult, mikor hírtelen megérezte az ágyék-táján „égető”viszketésszerű késztetést. Bátortalan visszakozással belekapaszkodott a térdébe, de aztán nem várt tovább, a hálóinget teljesen feltűrve három ujja lassan „végigsimított” piros bugyiján kitapogatva a szeméremtestet. A képsorozatról gondolataihoz tért vissza, amelyek érzékiessége a bugyi közepe táján való tapogatásra, simítgatásra csábították. Jobb kezével tovább masszírozgatta bal keblét, amely addigra olyan érzékennyé vált, hogy mikor vékony gyűrűje hozzáért már keménnyé merevedett mellbimbójához, azt hírtelenjében hidegnek érezte és ettől összerezzent. Azon felbátorodva, hogy senki sem volt otthon rajta kívül, kissé hátradőlt, és széjjelebb tárta combjait, engedve a csábításnak, továbbra is beleveszve fantáziájának világába. Szemét teljesen lehunyta, mostanra sokkal lassabban vette a levegőt az átlagosnál. Miközben keblét is egyre mohóbban kényeztette, bal kezének most már csak mutató és gyűrűs ujját nyomta a bugyihoz, ujjhegyeivel egyre erőteljesebben simogatott. Ajkába harapott, összezárt szájjal nyögött fel, ahogy a dolog egyre kellemesebbé vált. Barátnőjére gondolva, a képzeletében lévő kép kezdett vágyainak megfelelően pajzánná válni. Máris enyhe nedvességet érzett az alsóneműn keresztül, így nem várt tovább, becsúsztak alá ujjai…
"Minden mozdulatában fékentartott, erős vágyat véltem fölfedezni, magam is olyan erősen vágytam rá, hogy nyögve és sóhajtozva tártam föl előtte mindent, amit csak érinteni akart. Lassan, lépésről lépésre haladtunk a hálószoba felé, ruháink sorban, fölöslegessé váltan hullottak a padlóra.
Felemelt és elfektetett az ágyon, az ágyterítő apró százszorszépei és pasztell rózsabimbói közé. A nyakamra forrón és lassan rálehelt és nekem hirtelen levegő után kellett kapnom. Kezével játékosan megmozdította a mellbimbómat és egyben éreztem, amint puha, forró nyelve lassan végigsiklik a nyakamon, szabadon, egészen le a vállamig. A csípőm önkéntelenül mozdult, vérrel telt csiklóm, máris feszített, nedveim elindultak s csak nyomultam volna még közelebb, hogy ráleljek az érintésre. Halkan nyögve felsóhajtott, lehellete a fülemet érte, közben ujjai szórakozva, mégis nagyon céltudatosan a mellbimbómat simogatták.
Úgy éreztem, csak kínoz! A testem hullámzott, az első csepp nedv már kilépett a hüvelyemből és lassan lecsorgott. Kimondani nem merem, csak gondolatban könyörgöm irgalomért, csak egyetlen érintésért, csak érnének már oda az ujjai! De nem, ő csak simogat, csókolgatja, harapja a nyakam, az ujjai egyre határozottabban kínozzák a mellbimbóm. Majd a másik keze fölfelé csúszik a hasamon, hogy aztán a derekamon és a csípőmön át a combjaimhoz érjen. Nem bírom! Miért csinálja ezt velem? Már nem hullámzik, hanem vonaglik a testem és felnyögök: „Kérlek!” Hiába próbálkozom egyre erősebben behajlítva a derekam, hogy felé nyomjam a csípőm, nem találom az érintést, amit akarok. Elvesztem a türelmem és értenyúlok, megfogom a fenekét, azt a feszes, keményet, és magam felé húzom, hogy végre találkozzunk, de nem enged!! Mit tegyek még? Tudni akarom, hogy kíván, érezni akarom a merevségét, azt akarom, hogy a farka a puncimhoz érjen! Már már sikerül! Egy pillanatra érzem, amint nagyon közel van, hozzám ér és igen! Peckesen áll, keményen! Felnyögök a vágytól és akarom, hogy belém nyomuljon.
De nem! Ő megfog és följebb dob az ágyon – csak úgy, mint egy játékszert, éppen levegőhöz akarok jutni, halkan felsikoltok a hirtelen, vad mozdulattól. Benyom a párnába és fölém tornyosul. Mindent eltakar előlem, semmi mást nem látok, csak az arcát, a vállait, ahogy feszes izmokkal a könyökére támaszkodik, hogy ne legyen nehéz. Hálás vagyok az apró gesztusért és fölemelkedem, hogy csókolgathassam és akkor lecsap rám az ajka. Eddig türelmes volt, csak kínozott, az őrületig feszített és most csak egy ragadozó, aki mohón veszi el, ami az övé. A nyelve vadul a számba nyomul és én sietve veszem el és viszonzom. Alig van levegő és már nem is az ajkaimmal érzékelem a csókot, hanem sokkal inkább az ölem remeg bele, apró, forró lökést érzek belül, szinte égetnek a saját nedveim. A fenekem az ágyba nyomódik, erőteljesen, a derekam megemelkedik, megfeszülve homorítok és a mozdulattól szétnylínak a combjaim. Az egyiket provokálva, türelmetlenül húzom fel, azt várom, majd rámfordul és akkor végre megkapom, az övé leszek és ő az enyém, összeforrunk és érzem végre a testét a testemben. Az ölem a kínzó, olthatatlan vágytól föl-fölemelkedik.
De nem, még mindig mást akar! Miközben csókol, a keze végigsiklik a testemen, átszánkázik a dombomon és lefordulva végre meggyőződik róla, nem kínzott hiába. Amikor a puncimhoz ér, majdnem egyszerre nyögünk fel: én a türelmetlen örömtől, hogy végre rátalált, ő a diadaltól és a vágytól. Röpke csókot váltunk. Kezem lesiklik a hátáról, ahogy lejjebb mozdul és a mellbimbómat kapja be és kezdi szívni – ez őrület! A keze a puncimnál a csúszós felületen egyre közelebb halad, már belémnyúl, pontosan mit csinál, nem tudom, de a mellemet a szája nem engedi el és akkor ott lenn valamire rátalál és abban a pillanatban túl erősen markolom meg a haját, rámnéz, a tekintetünk találkozik, de már nem vagyok önmagam, csak nyögve elélvezek. Akarok rá mosolyogni, de nem tudok, nem enyém az irányítás, csak a tekintetem fúródik az övébe, míg a lökéshullámok gyengülni kezdenek és az ujjaim kiengednek végre, és már újra csak simogatom. Lihegek, mintha rohantam volna, óriási volt…
Elereszti a mellem és fölém hajol, gyengéden cirógat, látom azt lesi kész vagyok-e folytatni vagy pihenjünk? Micsoda kérdés, csak most jövök bele…
Elindul hát, tűzforró csókokkal borítva végig a nyakam, lágyan átsuhanva a kulcscsont fölött eléri a mellbimbóimat. Nem időzik sokat, egyiket is másikat is gyengéden kényezteti, aprólékos gonddal éppen csak addig nyalogatja, szívogatja, amíg ágyékom egyet-kettőt nem mozdul az újra felébredő vágytól. Haját borzolgatom, ahol érem, hátát, vállait simogatom, érzem gerincének völgyében az apránként előtörő verejtéket.
Aztán könnyedén tovább lép, hasamhoz, a köldök alá kalandozik, arra a helyre, amit senki nem érinthet, ami kivételesen érzékeny. Csókolgat, harapdál…Magam sem értem, de jólesik! Nem tiltakoztam, nem féltem tőle, s az ölem mostmár újra képtelen nyugton maradni. Forróság öntött el, egyszerre vágytam és féltem az érintését és nem kínozott már sokáig. Ajkaival és nyelvével birtokba vette a puncimat. Halkan sikongatva vonaglottam az elviselhetetlenül édes érintéstől, látnom kellett, képtelen voltam nyugodtan heverve „tűrni” amit tesz. Fölemelkedtem és néztem őt, simogattam a haját, próbáltam elérni a hátát, akartam még valamit, de már nem tudtam mit... csak éreztem a halmozódó feszültséget. Nem láttam mást, csak őt, szólni nem lehetett, hang nem jött ki a torkomon és ő türelmes, kínzó lassúsággal egyik ujjával becsúszott a puncimba, éppen csak a peremet érintve belülről, olyan édes érzetet okozva, olyan idegszálakat érintve, hogy a csípőm újra önkéntelenül fölemelkedett. Aztán a másik ujját is bedugta és mostmár nem finomkodott, határozott mozdulattal nyomult be néhány centit és tette rá mindkettőt tökéletes érzékkel a titkos pontra.
Ahogyan őrjítően pontosan szorította oda ujjbegyeit, képtelen voltam uralni a testem, a feszültség hörögve nőtt, és nőtt, majd egyszer csak felrobbant. Sikoltva kaptam levegő után, míg a remegések édesen és forrón eljutottak testem minden pontjába. Megbicsaklott a könyököm, amivel eddig tartottam magam és majdnem hanyatt zuhantam. Az utolsó pillanatban tértem erőmhöz és a kéj enyhülésével újra levegőhöz jutottam és feltámaszkodni próbáltam. De ő nem hagyta ennyiben. Mint valami ismeretlen dimenzióból származó kisördög, úgy tudta melyik az a pillanat, amikor már a nyugalom közeledik, és ebben a kritikus másodpercben újra nyalni kezdte a csiklómat, belülről újra megtámadta a G foltomat és mielőtt még teljesen leálltam volna, begyújtott újra. Erőtlenül zuhantam a hátamra, csak lihegtem, mint aki a hegyre futott föl.
Elégedett mosollyal emelkedett fölém, a puncimat nem engedte el, csak most lágyan kívülről simogatta. Alig éltem, képtelen voltam a tekintetem rá fókuszálni, mint az ájulásból ébredő. Végre levegőhöz jutottam és a hangom is visszatért.
-Ezt nem merd még egyszer! - szidtam. - Elfogy az erőm és nekem ennél több kell: a testedet akarom!
-Ne pánikolj, félidő és te vezetsz! – nevetett. Erőtlenül karoltam át és csak kuncogtunk. Kívánatos arcbőre ott volt a számnál, kinyújtottam a nyelvem és végigkóstoltam. Csak nézett rám, mosolyogva, aztán hagyta, hogy megcsókoljam. Nem tett ellene és érte sem semmit, csak hagyta, hogy elvegyem. Abbahagytam, felnézek: látom nyitott szemmel csak figyel. Élvezem, ahogy a karjába zár, teljesen körbefogva, alig van mozgásterem és érzem már, hogy az erőm visszatér, bár ő még nem számít rá. Valamit mégis észrevesz a hamiskás pillantásból, amivel ránézek, mert amikor végül mozdulok, enged az erőszaknak és hagyja, hogy a hátára fordítsam és végre kiéljem rajta az időközben felszabadult vágyaimat.
Csak egy rövid, könnyű csókot kap, csak éppen végighúzom a nyelvem a fogain, csak épphogy ajkaimmal megszorítom az ő egyik majd másik ajkát, aztán a nyelvem hegyével, épphogy érintve finoman körbesimogatom. Hívogat a nyaka, de előbb még a fülcimpáját kóstolgatom, ettől a játéktól mosolyog. Megsimogatom a homlokát, lassan húzom rajta végig a kezem, remegve érzem át a titokzatosságát. Kap egy gyors puszit és az állát kóstolgatom, majd úgy haladok lefelé a mellkasára. Csak óvatosan, a mellbimbóit – bármennyire szeretném – nem kapom meg. De köztük - igazi gyönyörűség – a férfias szőrszálak. Csak az orrommal fújok rájuk, hogy rezdüljenek, miközben a mellkasát önfeledten csókolgatom. A bordáitól lassan lefelé haladok a medencéig, csókokkal borítva be minden centit, hányszor álmodtam erről! Önkéntelenül magához rántja a kezét, tudom ez annak a jele, hogy meredten áll, de nem akarok odanézni: ha meglátom, elvesztem a türelmemet, és még számtalan olyan terület van előttem, amit legalább egy kicsit élvezni akarok. Ujjaimmal és ajkaimmal bekalandozom a hasát, külön figyelmet szentelve miden egyes szőrszálnak, amivel szembetalálkozom.
És nincs tovább, oda kell nézzek, pillantást kell vetnem a gyönyörű, kivételes férfiasságára, amivel e percben szemközt találom magam. Elakad a lélegzetem, próbálok nem elszédülni... káprázatos, tébolyító... Az egészség és erő jelképe, a legtitkosabb álom. Csak hosszú évtizedek gondos neveltetése akadályoz abban, hogy azon nyomban ráugorjak és sikoltozva gyönyörködjek benne. Kezeim éppen a tökéletes fenekén vesznek fogást, de ebben a pillanatban a rámtörő féktelen vágyat csillapítván talán túl erősen belé markolok. „Tetszik?” – kérdi ő de a választ csak nyögöm, kész, nincs tovább. Neveltetés, szégyenlősség, nem, nincs tovább! Csak vad vágy van, elemi ösztönök az eszem elhagy, a puncim egy pillanat alatt lucskossá válik. Hogy lehet egy pénisz ennyire gyönyörű? A színe, a formája, a mérete, az illata… belé kell kóstoljak… mint a szikla. Valami, ami emberé, ami élő szövet, hogyan lehet ennyire kőkemény? De már nincs az eszem sehol, hogy erről értekezzek csak ízlelnem kell!! Ősi tisztelettel veszem a számba és kontrollomat veszítve csak szopom, szopom és nem tudok betelni vele. Nyelvem apró mozdulatokkal járja körbe makk peremét. Végtelen óvatosan, nehogy apró kis hibát vétsek a heréihez nyúlok és izzadó tenyeremmel óvatosan megfogom, gyengéden simogatom. A gégémet közben ellazítom és a farkát teljesen a torkomig betolom. Érzem, hogy kőkemény... szent ég, biztos, hogy élő emberi testrész?? Nem bírom tovább... muszáj vadul élveznem a számmal ezt a keménységet... muszáj óvatosan simogatni a gátat... rettenetesen felhúz, mindjárt én is élvezek.... És akkor értem nyúl, „gyere ide” kér, és a feje fölé tereli az ágyékomat. Nem tétovázok, akarom én is, hogy hozzám érjen, de még többet akarok: letelt a játékidő, azt akarom, hogy megdugjon! Egy-két percig bírom még a hatvankilencet, tovább már nem – az én türelmemnek is van határa! Szinte egyszerre mozdulunk tovább, kerül a fenekem alá egy párna és ahogy közelít, átölelem a lábaimmal és gyors mozdulattal a kezem máris lenn van és gyönyörű péniszét máris a puncim kapujához illesztem. És végre megkapom: belém nyomja, először csak kicsit, mintha tétovázna, nem túl szűk-e a járat, aztán jön, jön, töretlenül egyre csak befelé, hosszan, vastagon. És amikor már azt hiszem, nincs tovább, még egy kicsit beljebb jön és már érzem: tövig felnyársalt, moccanni nem merek, annyira feszülök. Az arcom fölé hajol és amikor megmozdul, az állába harapok. Érzem a lélegzetén, odavan nagyon, koncentrál, nehogy csak egy percig tartson. A hatalmamban van, szorít, ne mozduljak, még ne… Piszkos kis trükk? De hüvelyizmaim mozgatásába kezdek, koncentrálok: összehúz…. lassan enged… Felnyög, ahogy így fejni kezdem. Végre elveszti az önuralmát, ahogy mostmár teljesen én is. Izzadva, nyögve csak lök és közben hol itt hol ott markol belém, szorít, csókol és a fülembe mondja: „szétbaszlak”. Megragadja a fenekem és megemelkedik, húz magával, már csak a hátam éri az ágyat, a lábaim körülölelik a derekát, a fenekem a combján, ahogy térdel és csak nyomulok felé, csak élvezem, ahogy betölt, ahogy kefél, alaposan, erősen… Aztán a kezemért nyúl, magához húz és a derekamnál fogva fölemel. Ha eddig egy centit is kinn volt belőlem, mostmár nincs… Úgy ülök az ölében, hogy teljesen bennem van, és ez lenyűgöz mindkettőnket. Megállunk a vad vonaglás közben csak egy kicsit elmerülni testileg, lelkileg ebben a mozdulatban. Nem tudni, ki bírja tovább mozdulatlanul, csak lihegve, nézünk egymás szemébe, csak néha csókolunk és ekkor kihasználva a nyugalmat újra „fejni” kezdem. „Gyere, megduglak hátulról is” parancsol rám és én engedelmeskedem. A baj csak az, hogy egy röpke pillanatra ki kell engedjem magamból, amíg fordulunk. Szinte fáj elengedni, de kárpótol érte. Megfordulok és hátranyúlva segítek és máris jön belém újra: Most nem kímél, csak nyomul és kefél ész nélkül és én ezt nem bírom sokáig, mert egy perc múlva felkiáltva elélvezek. Egy pillanatra lelassít, csak meghallgat, mint műkedvelő közönség az énekest. Aztán kihúzza magát belőlem és gyors mozdulattal megfordít. Kapok utána és ő egy utolsó mentre még a puncimba nyomul. És én tudom, most jön, most következik, amire egész idő alatt vártam. A végső pillanat, amikor a férfi miután az összes csatát megnyerte, ficánkoló paripáján átvágtat a diadalív alatt. Testem minden húrját rá hangolom, kinyitom a tapasztalás begyűjtéséhez az összes érzékemet, és úgy ölelem, hogy már majdnem tiltakozik, úgy csókolom, hogy beleremeg. És akkor végleg abbahagyja a játékot, elveszti a fejét, vad és emberi módon csak a megtermékenyítés képe lebeg előtte. Megragadja a combomat, fölhúzza az oldalához, másik kezével úgy ölel, hogy majdnem megfulladok és akkor, amikor tökéletes a birtoklás és minden más elveszti a jelentőségét, akkor megtörténik: élvez, belém, erősen, lüktetve, nyögve, lihegve. Én a fejéért nyúlok, hogy kisimítsam a szemei elől a haját, hogy lássam a párás tekintetét, hogy halljam a hangját és közben érzem, olyan bőven ontja belém a magját, hogy kicsordul a puncimból. Nyögök én is, mert jólesik. Kezemmel utat török összegabalyodott testeink közt lefelé, hogy kicsorduló nedvéből egy kicsit felfogjak és kezemmel az arcomhoz hozzam. Éreznem kell, hogy akárcsak a teste, ugyanolyan hihetetlen: tavaszt idéző, gesztenyefa virág illatú…
Sokáig feküdtünk egymáson, hangosan zihálva, miközben testünkről csorgott a verejték. Nem akartam elengedni.
-Nem vagyok nehéz? – zihálta.
-Nem – hazudtam, bár majdnem összeroppantott, majdnem megfulladtam. Lassan mellém feküdt, szorosan magához ölelve, majd egyszer csak éreztem, hogy enyhült a szorítása, izmai ellazultak: kimerülten elszenderült. Bár máskor velem is ez történik, most nem aludtam el, túlságosan felcsigázott ami történt. "
"Este aztán nem láttam, az autója sem volt a ház előtt. Néha napokra eltűnt, senkinek nem mondta merre jár, mindez része volt a titokzatosságnak, ami őt övezte. Másnap sem láttam egész nap. Vasárnap lévén nem dolgoztam, csak elláttam az állataimat, a nap nagy részét olvasgatással és a notebookommal az ölemben üldögélve töltöttem. Párpercenként lestem át a szomszédos udvarra, hátha mozgást látok, füleltem, hátha hallok valamit, de teljes volt a csönd és a mozdulatlanság.
Különös volt, nem éreztem a szomszéd férfi iránt semmiféle romantikus vonzalmat, inkább a fantáziámat izgatta, azt viszont elég magas fokon ahhoz, hogy pörögjön az agyam, ne tudjak másra gondolni. A testemen vibrálások futottak át, ha az érintésére gondoltam, néha megborzongtam, aztán újra csak a kerítés felé lestem. Ami felé vonzott az jórészt valamiféle intellektuális érdeklődés volt, mivel olyannak éreztem a pasit, mint valami összetett rejtvény, ami ellenállhatatlanul arra késztet, hogy megfejtsem. Ugyanakkor mindennél sokkalta erősebben tört rám egy színtisztán erotikus vonzalom, mintha csak megleltem volna azt az alanyt, aki kibontja belőlem legtitkosabb szexuális vágyaimat. Olyan vágyakat, amik meglapultak valahol egészen belül, időnként egy-egy erotikus tartalmú álomban előtörtek, de amelyekről egy jólnevelt, tisztességes nő még csaknem is beszélhet.
Megeresztettem magányomban egy savanyú félmosolyt, ahogy erre a társadalmi elvárásra gondoltam, ami még itt ennek a kis falunak a félreeső utcájában is éreztette a hatását. Ráadásul felemás módon. Azt senkinek nem jutott eszébe firtatni, hogy a férjem helyesen teszi-e, hogy időnként fizet egy profinak. Soká távol van a feleségétől, hát férfi, hozzá tartozik. Magam sem akadtam fönn ezen. Ha itthon volt, éltünk szépen, ha elment ő férfi volt én pedig apáca. Egészen mostanáig.
Rettentően izgatta a fantáziámat, hogy vajon mi következik ezután. A szomszédomból kinéztem azt is, hogy mától végleg eltűnik, de azt is, hogy visszatér és innentől kezdve újra magázódunk majd. Azon pörgött az agyam, hogy lehet, hogy eddig még nem dugott meg? Számtalan lehetősége lett volna rá, kellhet-e egészséges férfinak több biztatás? Vajon mi az oka ennek? Vajon nem is akar mást, vagy ez az egész eddigi közös kalandunk egy hosszúra nyújtott előjáték?
Ezernyi kérdés kavargott bennem, miközben az egész napom azzal telt, hogy gyakorlatilag nem csináltam mást, mint azt vártam, hogy előkerüljön.
Esteledett, lehűlt a levegő, már nem esett jól a hintaágyban üldögélni. Fogtam a holmim és besétáltam a teraszra. A ház fala még tartotta a napsugarak melegét, így leülvén a terasz lépcsőjére nekidőltem, úgy fogyasztottam el a teámat és a vacsorára szánt sajtomat. Fürdés közben már nem is gondoltam a közönségre és éppen lefeküdni készültem, amikor hallottam, hogy megáll a szomszéd ház előtt a terepjáró, hazajött. Fél óra múlva kopogtatott.
-Egész nap rád gondoltam. Egyfolytában azon járt az eszem, hol lehetsz, mit csinálsz.
-Itthon ültem és olvastam – feleltem, alig tudtam leplezni a meghökkenésem.
-Gondoltam, azért is siettem. Meglepne, ha azt mondanám, hogy kívánlak?
-Még nem mondtad – ugrottak föl a szemöldökeim.
-Akkor most mondom: kívánlak!
Az ajtó becsukta, ráfordította a zárat, nem hagyván cseppnyi kétséget sem bennem, mit akar. Ahogy kattant a zár nyelve, sebes villámcsapás futott át rajtam, nagyon nyeltem. Azt vártam a lendülete alapján, hogy lerohan, vadul és erőszakosan – de nem tette. Megfogta a kezeimet és az ujjaimat kezdte egyenként csókolgatni.
Elállt a lélegzetem, nem mertem megszólalni. Szinte tiszteletteljes mozdulatai nyomán lassan kiengedtem a feszültségből. Türelmes élvezettel simogatott végig, égető ujjbegyei egy pillanatra sem álltak meg. Mintha valamiféle ünnepre készülne, végtelen élvezettel kóstolgatott és amikor a keze a csípőmre csúszott, ajkai pedig a nyakamon át leszánkáztak a kulcscsontomra, a testem rándult egyet és teljesen önkéntelenül félhangosan fölsikoltottam.
-Nem akarod mégsem? – kérdezte, de alig volt hangja.
-De, de igen, akarlak, őrülten – kaptam levegő után, de magam szinte nem is hallottam, mit mondok. Megbolondultam! Egész nap erre a percre hergeltem magam, sokkal gyorsabb tempót akartam, sikoltani tudtam volna, hogy dobjon végre az ágyra és hadd legyek az övé. Önkéntelenül belemarkoltam a karjaiba, izmai megfeszültek és amikor ágyéka hozzám nyomódott, éreztem, nem kell soká várnom. De nem tett semmit, mégsem, csak folytatta a kínzásomat. "
Lelkierőt gyűjtök a folytatáshoz, nem könnyű megosztani a világgal, hogyan bukik el végül egy erkölcsös, férjes asszony :-))
Édesm !! nem a korral van bajom, hanem az irásmododdal.Pont a tulzott iróniát kifogásolom, a szerelem és a vágyak nincsenek igazán korhoz kötve, és ezzel semmi bajom sincs
"Péntek volt, jócskán délután és teljesen lemerültem, mire végeztem a kerti munkákkal. Másnap heti piac, elő kellett készítenem még az árumat. Lezuhanyoztam, a hajamat szorosan lekötöttem és fölvettem a fehér köpenyemet, amivel a csomagolás kényes műveletét végezni szoktam. Öreg este lett, mire az érett szappanjaimat becsomagoltam: a levendulásokra kék, a körömvirágosakra sárga szalag, az olivásakra pedig zöld került. A tégelyekbe szétadagoltam a krémeimet és a papírtasakok megteltek a gyógykeverékeimmel. Kinyomtattam a szükséges matricákat és fölcímkéztem mindent. Végül már csak a tojásokat kellett áttörölgetnem.
Holtfáradtam dobtam le magam a kanapéra és elkövettem a legnagyobb hibát, amit ilyen fáradtan lehet: bekapcsoltam a tv-t. Persze elaludtam előtte ruhástul. Szerencsére az időzítő kikapcsolta én pedig amikor fordultam egyet, magamra húztam az ágyterítőt és azzal takarózva aludtam reggelig.
Utáltam így ébredni: összegyűrve, koszosan. Mire rendbeszedtem magam, összefontam a hajam, és a két áruval megrakott nagy garabollyal végre kiszuszakoltam magam az ajtón, már fél 5 volt, csipkedni kellett magam. Alig tettem két lépést, amikor:
-Pssz, hé te lány! – jött valahonnan. Fölnéztem, a szomszédom éppen ezt a percet választotta, hogy maga is útnak induljon. A két kutyám persze rögtön ugrott volna, keresztül a tulipánokon. Hogyisne!
-Ül! – szóltam rájuk keményen. – Helyedre!
Kissé csalódottan, de mindketten visszatértek a bejárat elé és lekushadtak. Sietnem kellett volna, de a kerítés túloldalán álló pasinak nem tudtam ellenállni. Kikerültem az ágyásban nyíló virágokat és odamentem hozzá. Farmernadrágot, zöld pulóvert, alatta pedig csíkos inget viselt.
-Nem láttalak az este – mondta halkan.
-Elaludtam a tv előtt – suttogtam vissza.
-Azt hittem nem vagy itthon, átmentem volna.
Végignézett rajtam, de az öltözékem maximálisan zárt volt, semmi kihívó. A ruhát a szomszédos faluban lévő kékfestő műhelyben vettem, csaknem bokáig ért, fölül pedig gondosan nyakig záródtak a gombok. A tetejére a csípős áprilisi hajnal ellen a dédanyámtól örökölt öreg, fekete nagykendőt vettem.
-Fáradt voltam.
-Csak kényeztettelek volna... Finoman kihámoztam volna a kebleidet a melltartóból, hogy csodáljam őket. Végigcsókoltam volna a nyakad, egyre közelebb jutva hozzájuk, addig hogy érzed a leheletem a mellbimbódon. Ha láttam volna, hogy kínoz a vágy, megnyaltam volna a hegyét. Újra forróm ráleheltem volna és nagyon izgatott volna, ha látom, hogy nehezen viseled. Egyszer csak bekaptam volna és elkezdtem volna szopogatni de csak nagyon finoman.
-Hagyd abba, meghallja valaki! – szóltam rá fojtottan, de közben nem titkolhattam, hatással vannak rám a szavai. Összekoccant a térdem és megkapaszkodtam az egyik kerítéslécben. A másik kezemmel önkéntelenül a mellemhez nyúltam, fájón kidudorodtak a mellbimbóim.
-Nincs itt senki – súgta vissza nyugtatóan és egészen közel húzódott a kerítéshez. – Most is szívesen kényeztetnélek és élvezettel szopogatnám a gyönyörű melled, mint tegnap tettem volna. Áttérnék a másikra is, persze ahol az előbb még a szám volt oda a kezem érkezne egy kis kényeztetésre. Finoman megmarkolnám és odacsúsztatnám a kezem a bimbóra. Köröznék az ujjaimmal és magam is nagyon élvezném. Közben éreznéd ahogy egyre forróbb a szám és hogy már ettől jobban nehezen tudnám fokozni a gyönyört.
Ahogy beszélt bódultan ittam a szavait és eszemet elhagyva húzódtam közelebb, szinte tudomásul sem véve, hogy a keze átnyúlik a kerítéslécek közt, utat keres a kendő alatt, kiold pár gombot a ruhámon és az ujjai már a melltartómban keresgélnek. A testemen zsibbadás lett úrrá. Kábultan csúsztattam át a kezem én is a kerítéslécek között és sóváran tapintottam rá az időközben kitelt, kemény férfiasságára. Megmarkoltam a nadrágon keresztül, eszméletlenül megkívántam. Nedvesség öntött el, testemben a feszültség egyre csak nőtt.
-De nem hagynám abba – folytatta tovább egészen közelről. Pupillái óriásira tágultak. – Újra váltanék, nem kímélném, nyelvemmel az egyiket kínoznám, kezemmel pedig megfognám a másikat, és csak finoman, hogy ne fájjon meghúznám.
És ekkor valóban rátalált a mellbimbómra, két ujja közé csípte és megmozdította. A feszültség irgalmatlanul halmozódott bennem és végül a következő mozdulatára felrobbant. Egyik kezemmel elfehéredő ujjakkal a kerítésbe, másikkal a farkába kapaszkodva futott rajtam végig az orgazmus. Az édes szenvedéstől most igazán megrogyott a térdem, szemem lehunytam, fejem előrebukott. Miután lecsendesült, nehezen kaptam levegő után.
Keze lassan kikászálódott a ruhámból, megsimogatta a mellem, majd elemelte a narágját szorongató kezem és megcsókolta a kézfejem.
-Legyen szép napod, királynőm! – súgta és lassan hátralépett, elballagott az autójához, beült és elhajtott.
Összeszedtem magam, bementem a házba, ittam egy pohár vizet és aztán nekiindultam a napnak."
Hát pedig drágám bele kell törődni, hogy a nem szépek, nem csinosak, nem fiatalok, nem feszes bőrűek is vágyakoznak, tudnak halálosan szerelmesek lenni, még az agyuk is el tud borulni és bizony, képzeld, még ők is szoktak szexelni is.
Margitka néni 92 éves volt és halálosan szerelmes szomszédjába, az 53 éves leszerelt rendőrbe. Margitka néni nem volt szép. Már fiatal korában sem volt az, az idő pedig csak rontott a helyzeten. Arcán ezer ránc volt, szemei alatt két méretes zacskó. Szemöldökét ceruzával kellett gondosan megrajzolnia, mert kihullott már. Haja hófehér volt, a dauer kicsit kiment belőle. A rendőr sem volt olyan nagyon szép fiú. De Margitka néni szerint a környék legjobb férfija volt. Igaz, másokkal nem is igen tartotta a kapcsolatot, lévén, hogy egyedül, messzire ritkán járt el. Hozzátartozói pedig már nem éltek. Szóval a rendőr. Biztos volt benne, hogy a férfi viszonozza az érzéseit. Margitka néni sokszor megleste őt a fürdőszobában. A férfinak rendes pocakja volt, nem olyan kis széllel-bélelt nyüzüge fickó, amilyeneket a filmeken látni. Rendes, emberes. Margitka néni mindig is az ilyeneket szerette. Egy férfiban legyen anyag. Mindig bámulta fürdés közben. Csak télen nem, akkor hamar bepárásodott az üveg. Azon meg akkor sem látott át, ha felállt a kis sámlira és szeme elé tartotta a távcsövet. Nyáron viszont jó volt. Hosszasan bámulta a férfi göndör szőrös mellkasát, ahogy szappanhabot képezett magán és egyenletesen elterítette domborodó pocakján. Aztán odalenn is. Néha megmozdult a szerszám, ezeket a pillanatokat Margitka néni mindig külön várta. Néha az önkéntelen mozgásra a volt rendőr rá is segített. Ez már sok volt Margitka néninek. A kis sámlin egyensúlyozva érezte, hogy az ő ölét is elönti a nedvesség, pedig régen azt hitte, hogy kiszárad az végleg. De nem. Amíg leste ahogyan a férfi ütemesen húzgálja a minden bizonnyal finom puha és laza bőrt az egyre keményedő farkán kénytelen volt ő is magához nyúlni. Pedig nem volt egyszerű azon a szűk kis helyen. Le kellett volna az egyik lábát tennie a sámliról, de amióta a csípőprotézist beültették már nem volt olyan egyszerű egy ilyen manőver. Igaz, azelőtt sem. Már jó régen nem. Kicsit megrogyasztotta hát a lábát és úgy nyúlt bele a pamutbugyiba. Még jó, hogy van benne betét az inkontinencia miatt, csoroghat oda a puncilé. Elmélyülten figyelte a rendőr örömét közben. Csak néha sóhajtott nagyokat és hunyta le a szemét, de nem akart lemaradni egy pillanatról sem. A rendőr egyre hosszabbakat húzott magán és egyre emelte a tempót. A szappan habja egyre keményebb lett, a víz csak csorgott és összekeveredett a végén a rendőr - Margitka néni úgy képzelte - finom, zamatos ondójával. Néha összekente a csempét is. Hja, fiatalka volt még, csak 53 éves. Margitka nénihez képest az nem volt kor. Eddigre általában Margitka néni is eljuttatta magát a csúcsra és arra gondolt, hogy milyen szívesen lenne a zuhanykabinban a rendőrrel, markolná az izmos seggét és húzná bele a gyönyörű kis kupakos farkát a pinájába. Csorogna rájuk a víz, a rendőr pedig mocskosságokat sugdosna a fülébe, és olyan keményen bánna vele, akár egy bűnözővel. Aztán utána óvatosan megtörölgetné a hátát, fenekét, kisegítené a zuhanykabinból, mert addigra már úriember volna ismét és segítene neki a fájós lábait is szárazra törölni.
Margitka néni elhomályosult tekintettel nézte ahogyan a rendőr bezárja az ablakot és kínlódva lekászálódott a sámliról. Úgy érezte, hogy nem vár tovább. Most végre átmegy hozzájuk. Kilépett a fürdőszobából és ...
