Ma 2 hete és 2 napja, hogy megműtöttek. Nagyon szépen gyógyul a sebem, már csak egy baj van vele. Tegnap elcsúsztam a vizes kövön, és eléggé megránthattam, vagy nem is tudom, mert elkezdett fájni. Akkor mikor elcsúsztam nem fájt, csak később.
Egyébként 2 hétre rá normális dolog ha fáj még? Vagy már nem kellene?
Együttérzek Veled, az ember mire örülne hogy túl van a nehezén, jön a következő. Próbáld a dolognak a pozitív oldalát nézni, és nem elkenődni. Ha ez a problémád is megoldódik, akkor talán már más nem jöhet, mert az már jelentkezett volna. Legalábbis én így gondololom, zöldfülű vagyok én még nagyon ebben a témában.
Hát eléggé nehezen vehető észre a heg, feldobhattad volna csak úgy, hogy kinek mi a feltűnő ezen a képen, mert első ránézésre egyáltalán nem szembetűnő. Vagy egy másik verzió: lehet hogy a másik feled képét tetted fel, agyaljanak csak a fórumozók hogy mit is kell keresni, úgyis belemagyaráznak a képbe azt amit látni akarnak:-)
Nem vagyok gátlásos. Azon gondolkodtam, hogy a hegemre egy jáspis kigyót tetováltatok. Ez ma olyan divatos, és a csajoknak egy jelzés, hogy van másik kigyó is, amivel lehet egészen nyugodtan foglalkozni.
Különös ismertetőjelek már megvannak ezekszerint, jobb mint egy tetoválás. Akkor ha már ilyen szép szimetrikus vonalaid vannak, akkor épp itt az ideje hogy beszerezz egy kis köldöksérvet is középre, úgy lesz teljes a kép:-) Jó, csakk vicceltem:-)
Akkor mit mondjak én, a 2x9,5 cm-es vágással? :D De legalább szép szimmetrikusak, mintha egymás tükörképei lennének. Jó munkát végzett a sebész. Nem is nagyon látszik már így 6 év távlatából.
Vannak akik direkt az ilyen műtéti hegekre buknak:-) Komolyra fordítva a szót, nehogy már kevesebbnek érezd Magad egy heg miatt, és ezért gátlásos légy! Ilyen alapon bármi más testi hibákkal bíró ember befordulhatna. Nem vagyunk egyformák és ez így van rendjén:-)
Biztos vagyok benne hogy többen olvassák, mint akik billentyűzetet ragadnak. Amikor felmerült nálam is a gyanú, én is sokáig csak olvasó voltam, egészen addig, amíg komolyabbra nem fordult a dolog. Így van ez rendjén...
Miniplasztikai eljárásról egyetlen videot találtam, be is linkelem ugyanez a módszert alkalmazták nálam is, de nem ennyire felgyorsítva:-)
szia!A hosszú leírásból csak azt nem tudtam meg mi is az a miniplasztika.Utánaolvastam a neten.Neked egy kb 3 cm -es hosszú vágással oldották meg a dolgot.majd ha lekerűl a kötés akkor láthatóvá is válik .Ezek a sérvműtétek emlékeztetnek engem a katonaiszolgálatra.Amikor kérdeztük a már szolgálatot teljesítő öreg katonákat milyen is az a katonaság mindig azt válaszolták:gyere be majd megtudod.A sérvműtét is hasonló.Mielőbbi gyors gyógyulást kivánok:-))
Először is kértem időpontot vizsgálatra, akkor az orvos megvizsgált, alaposan kikérdezett, elmondta a lehetőségeket, mire is számítsak. Természetesen az árról is szó esett, a lényeg, ha van TB-d és viszel háziorvosi beutalót, akkor támogatja az OEP a műtétet. Konkrét összeget itt nem szeretnék kiírni, pü-t küldtem a címedre.
Megbeszéltük a műtét időpontját, előző nap fel is hívott, hogy minden rendben van-e. Másnap megjelentünk időpontra, aztán felvették az adatokat és az ápoló nővér bekísért a szobámba, ahol sok papírt kellet kitölteni, aláírni. Majd hozott egyszerhasználatos köntöst és papucsot, majd le kellett tusolni. Aztán vérnyomásmérés /155 volt:-)/, lázmérés és utána behozott egy Xanaxot hogy vegyem be. Majd kaptam egy palack infúziót, amitől rettegtem, mivel még sosem kaptam életemben ilyesmit. Nagyon megértő és aranyos volt, felajánlott 3 helyet is hogy hova szeretném kapni, végül is a csuklóm feletti érbe kötötte be, és tényleg nem fájt. Ringer-laktát+antibiotikum+fájdalomcsillapító. Aztán jött az orvos, megvizsgált újra és berajzolta filctollal a vágás helyét. Na ekkor már éreztem hogy nincs visszaút, elég rendesen paráztam:-) Jött a műtősfiú, Misi, aki bekísért a műtőbe, felfeküdtem az asztalra, két kazemet kiterítettem és ekkor jött az első "pofon". Lekötözte mindkét karomat és a lábamat, kiterítettek mint Krisztust a kereszten:-) Ez így elsőre durvának tűnt, de végülis jó dolog volt a műtét alatt. Aztán betakartak és az orvos beadta az első érzéstelenítőt, amit mint mondta érezni fogok, úgy is volt... Nem a sérv közelébe, hanem egészen oldalt majdnem a csípőcsont környékére adta be, eléggé lassan és fájt is a vége felé. Aztán a másodikat már a sérv közelébe kaptam, az viszont már semmiség volt. Semmi várakozás, mint a fogorvosnál, rögtön vágott, amit egyáltalán nem éreztem, csak onnan vettem észre hogy serceg az elektromos szike és száll a füst felfelé:-) Dolgozott rajtam, fájni nem fgájt semmi, de mindent éreztem olyan nyomás szerűen. A műtősnő és az orvos és Misin látszott hogy összeszokott csapatról van szó, profin végezték a műtétet, szinte egymás keze alá dolgoztak. Érdekes volt, ahogy az orvos és a műtősnő félszavakból is értették egymást, sőt inkább azt lehet mondani, hogy mormogtak egymással, amit én nem értettem, akármennyire is próbáltam megfejteni miről is témáznak:-) Aztán egyszercsak egy semmihez sem hasonlítható nagyon éles fájdalmat éreztem a köldök irányában felfelé, össszerándultam, amitől a rám pakolt eszközök is összecsörrentek, na és itt volt hasznos dolog a lekötözés a műtét előtt. Ekkor választotta szét a dolgokat szerintem, de ekkor már nem kérdezősködtem, jobbnak láttam ha halgatok:-) Kaptam újabb érzéstelenítőt, aminek nem éreztem a beadását, ment minden tovább. Az orvos mondta hogy a műtét alatt 3 alkalommal felkér hogy majd köhögjek, így akar megbizonyosdni a dolgokról biztosan, ami meg is történt. Majd jött a háló bevarrása, amit szintén éreztem, de abszolút nem fájt. Ez olyan érzés mintha egy nehezebb tárgyat huzogatnának a bőrödön, nem lehet igazán mihez hasonlítani.Amikor kész volt, de még nem zárta a hasfalat, újra megköhögtetett hogy biztosan jó lettek-e a dolgok, minden Ok, majd összevarrt és leragasztott, amit nem igazán érzékeltem, csak azt vettem észre, hogy már pakolásznak és szedik le a lepedőt rólam. Misi felkapott és átrakott egy kocsira, visszavitt a szobába. Majd jött a nővér és a sebemre rárakott egy hideg jeges párnaszerűséget és megkaptam a második infúziót is. Közben hozott be egy kancsó teát meg kekszet és ropit hogy egyek-igyak:-) Szomjas voltam addigra meg is ittam az egész kancsóval negyed óra alatt, aztán hozott még egyet és megkérdezte hogy milyen ízűt szeretnék. Negyed óránként rámnézett már tényleg egy kicsit zavarónak tűnt, nem voltam én olyan súlyos állapotban. Jött az orvos is, megnézett, hozta a zárójelentést, tapaszokat, Cataflamot és Voltarent otthonra, majd jótanácsokkal látott el. Aztán lefolyt az infúzió is, kimentem WC-re két alkalommal is magamtól, amit a nővérke nem vett jó néven, dehát önállónak éreztem magam és megtette a tea a hatását. Hazaindulás előtt behozott még egy injekciót, amitől majdnem lehidaltam:-) hasfalba fogja beadni, rövid tűvel, de tövig...
Véralvadásgátlót kaptam, végülis nem fájt csak ahogy előadta, eléggé drasztikusnak tűnt, nem vagyok hozzászokva én az ilyenekhez. Hosszú évekig semmi tűszúrás, aztán egy nap 4 is egyszerre. Átöltöztem és a kísérőmmel szépen lesétáltunk a lépcsőn. egy óra előőt jöttem ki a műtőből és négy órakkor már szálltam is be a kocsiba. Hazafelé persze hogy bekaptuk a délutáni csúcsforgalmat, amihez hozzájött még egy dugó is a nulláson egy baleset miatt + a 38 fokos kánikula, dehát így volt teljes a nap:-)
Este 7-re értünk haza, ahogy kiszáltam a kocsiból eléggé elzsibbadtam, nem is igazán agyaltam azon hogy fáj-e vagy hogy mi van, megvacsoráztam, letusoltam és mentem is aludni, hosszú volt az a nap:-)
Elmondhatom, hogy mind az orvos és csapata, mind a klinika személyzete nagyon profin végezte a munkáját, nagyon pozitívan álltak hozzá mindenhez és persze nem utolsósorban a műtét "le egyszerűsítése" és a lábadozási időszak lerövidítése miatt, ha esetleg újra lépnem kellen sérv ügyben, szinte biztos hogy ezt a megoldást választanám. Előtte sokat agyaltam, összeolvastam mindent a lágyéksérvvel kapcsolatban, és sokáig mérlegeltem hogy mi is lenne az igazán jó megoldás számomra, és nem bántam meg hogy így döntöttem, sőt...
Köszönöm:-) Saját magamon is meglepődtem, hogy milyen jól alakul a lábadozási időszak, sokkal rosszabbra számítottam. Az első éjszaka volt a legrosszabb, minden mozdulatra felébredtem, de napközben izomlázszerű fájdalmon kívül teljesen jól érzem magam, igaz minden hirtelen mozdulatot "megtervezek" inkább előre. 2 nap telt el a műtét óta, 2 szem Voltarennel le is tudtam a fájdalomcsillapítást, úgy érzem hogy holnap már arra sem lesz szükségem.. Képet majd a kötés levétele után teszek fel, még én sem tudom hogy mi van alatta:-)
