Szép napot fórumozók.
Már több mint egy éve passzív részese vagyok a fórumnak. Rávettem magam és gondoltam legalább bemutatkozom. Attila vagyok, Vas megyei származású, veterán függő… Páran ismernek innen biztosan, hisz utálatos f*szbukon váltottunk már pár sort, és/vagy személyesen is volt egymáshoz szerencsénk.
Függőségem kialakulása valahova a kilencvenes évek derekára vezethető vissza, amikor még kissrác voltam és papám Zetor K25-én töltöttem a nap nagy részét. Sajnos mikor eladásra került, sok beleszólásom még nem volt, így csak sajnálni tudtam.
Ahogyan cseperedtem egyre jobban érdekeltek a motorizált gépek, így került a birtokomba 2db 207-es Babetta. Amilyen kíváncsi természetű vagyok gondolni lehetett, hogy sokáig nem lesznek egyben a gépek. Hamar megtanultam minden csínját a motornak és egy évre rá teljes felújítás következett. Szinte mindent magam és apummal csináltam.
Miután letettem a jogosítványt egy félresikeredett autóvételből, lett egy 3011-es Zetorom (elég fura fordulat, tudom). Lábon vittük haza egyik ismerősömmel, akit én kértem meg, mert ö ismert valakit, aki látott már traktort közelről. :) Egy élmény volt az a 10 km-es hazaút, könyvet lehetne írni belőle.
A következő 2 évben teljes felújításon esett át szeretett 3011-esem, kivéve a motort, ami idén érett meg a nagy generálra. Szintén mindent magam és apummal csináltunk. Az egész gép 4 nagydarabban volt, minden csapágy, szimering, tömítés, csavar, cserére került. Miután kész lett a Brno-i remekmű, 23 kocsi fát hordtunk be vele, így nyugodtan elmondhatom, hogy sikeres volt a felújítás. Már a Zetor felújítás során megismertem rendes segítőkész embereket, de persze az ellenkezőjét is. Közben egy Simson Star is újgazdára talált az én személyemben, ami szintén darabokban volt 2 hónap alatt és teljesen felújítottam.
A Zetor mellett kezdtek szépen gyűlni a motorkerékpárok is és egyéb régi leletek. Már kezdtem érezni, hogy “beteg” vagyok, mikor azon gondolkodtam hová is tegyem a 13. motoromat. Apum szorgalmazta, hogy most már tényleg elég, én meg persze mindig mondtam, hogy tényleg az utolsó. Azóta már csak “lehülyéz” ha látja hogy akasztom az utánfutót. :)
Két éve úgy éreztem, hogy no, elért a vég, valóban befejezem a gyűjtögetést és viszonylag vissza is fogtam magam. Igen ám, de minden csoda 3 napig tart és elkezdtek jönni a “visszautasíthatatlan ajánlatok” két év alatt annyira megugrott a gépparkom hogy most már az egész falu tudja: “TE BETEG VAGY” Nem szeretném untatni a fórumot a gépek beszerzésével / vadászatával, csak a legérdekesebbet mesélném el (bár számomra mindegyik érdekes volt és élményekkel teli).
Dutra UE-28
Nem messze tőlünk egy idős bácsinak volt egy, már 13 éve egyhelyben toporgó, kabin nélküli Dutrája. Igazából nem is igen érdekelt, hisz nekem ott volt a 3011-es. Ismerősömnek épp szüksége volt egy gépre az otthoni kisebb nagyobb munkákhoz így felkerestük Pista bácsit. Sajnos a vételből nem lett semmi bár szép állapotban volt a gép, de még elindítani sem tudtuk, meg elég makacs volt az öreg, ami az árát illeti, így hát lemondtunk a gépről és tovább álltunk.
Valami megfogott a gépben, de nem tudom mi, talán a négy kerék, vagy egyszerűen az hogy Magyar. Egyre jobban kezdett érdekelni a Magyar erőgépgyártás így kicsit jobban beleástam magam. Aztán a történet másfél év múlva folytatódott: Annyira megszerettem a Dutrát hogy elhatároztam felkeresem én az öregurat.
Az elhatározásomat egy másik Dutra vétele előzte meg, ami egy UB-28 volt. Pedig az egész csak egy vitának indult, de ez egy másik történet. Visszatérve az UE-hez, Pista bácsi lánya, munkatársam volt anno és így az ö fia által ismét szóba került a gép, így az unokával ismét szemügyre vettem azt. Szegény Pista bácsi már nem igen volt formában, nem hiába közel 90 éves. Kicsit átvizslattam a Vörös Csillag Traktorgyár egyik remekművét: a gumik kuka, első két felni nem eredeti, de volt rajt egy csörlő hátul, ügyes házi megoldás, tetszett nagyon az összkép. A hátsó kereke fel volt bakolva, és mivel mással, mint a gyári emelőjével. :)
Most már nem hagyhattam annyiba és elindítottam a gépet, ami aksi hiányában, egy villanymotorral volt kivitelezhető. Előtte szembesültem azzal a ténnyel hogy 13 év állás nem tesz jót a vízpumpának, így eresztett is rendesen. Egy ilyen idős gépnél ez a legkisebb gond, meg ha forog a csapágy, akkor úgy sem engedi át a vizet, bár a víz nem épp a legjobb csapágy kenőanyag. Aztán egyszer csak elindult, de nem járt szépen…hmmm…mintha csak egy henger dolgozna és gázadásra szinte semmit sem reagált csak pöfögött alapjáraton. Aztán szép lassan kezdett felpörögni, valahol 1500-as, egyhengeres fordulat körül a kipufogón át távozott, az eddig üzemképtelen hengerből, a „szarkafészek“. Most már mind két henger járt, és viszonylag szépen.
Felpumpáltam a gumikat kerültem vele egyet a kiskertben és menetirányba állítottam. Sikerült kialkudnunk egy elfogadható árat, ami nem volt sokkal kevesebb, mint amennyiért közel két évvel ezelőtt itt hagytuk. Megbeszéltük hogy majd hétvégén felugrok érte és lábon hazaviszem. Kifelé menet a kapun, az árba még belekalkuláltunk egy TZ4K utánfutót is, így már örömködve mehettem haza és készülhettem a hétvégére.
Otthon nagy öröm fogadta az új gépet, pedig még el sem hoztam. Eme öröm kifejezésére apum találta meg a legjobb szavakat: „Hozzad csak, majd nyitunk egy múzeumot, vagy nem is... inkább kirakodó vásárt, úgy is annyi minden van már itt.“ A kirakodóvásár azóta is fenyítő téma nála. :)
Elérkezett a hétvége, és a Vasárnap 11 óra. Sajnos előtte nap este szülinapra voltam hivatalos így eléggé még aznapos állapotban indultam a gépért. Nagyon jó ismerősöm elvitt és hát szembesülnöm kellett vele, hogy 4-böl 3 kerék szinte teljesen lapos. Kompresszor nem volt így kézihajtányos pumpával neki estem. Mondanom sem kell hogy majdnem behánytam még felpumpáltam egy kereket. Erre nagy hatással volt az előtte napi buli. Ismerősöm segítette levegőt szenvedni a kerekekbe és ismét menetkész volt a gép.
Elő az új aksit be a gépbe, felöntöttük vízzel és indít. Teker-teker-teker-semmi. Ismét teker-teker-semmi, de még füst sem. Rendben van, következő hibapont, annyira el vannak kopva az elemek hogy ha az önindítóval hajttatom nem szállít semmit. Így elő a békebeli villanymotort és hajrá, elindult.
Kicsit rendbe szedtem magam meg a gépet, rögzítettem minden leeshető dolgot, ráakasztottunk a pótra és indulás. Legalább is csak akartam, ugyanis Pista bácsi unokája megjelent az ajtóban és a kezembe nyomott egy újságpapírba csomagolt táblát, hogy: “Vidd már el ezeket is, ide már úgysem kell” El tudom képzelni milyen bárgyú tekintetem lehetett hogy mégis mit akar ezzel most. Kibontottam a csomagot: Két rendszámtábla plusz egy zöld forgalmi… Itt jött a még bárgyúb tekintett és leállítottam a traktort. “Akkor még írunk egy adásvételit is.” Persze semmi akadálya nem volt, hamar meg is írtuk és újra egy remek villanymotoros indítás után nekivágtam a 20 km-es hazaútnak.
Másnaposságomat tükrözte az is hogy közel 5 km-után tettem fel magamnak a kérdést: “Miért megy ez ilyen lassan?” Lenéztem a váltóra, ami első sebességfokozatba volt kapcsolva. Ismét bárgyú tekintett következett és magamat sajnálva áthúztam a kart háromba. Kuplung felenged és szinte repült a gép. Hazaút probléma mentesen lezajlott. Mikor beértem a faluba a függönyök lebegésén már sejtettem, “Mindenki tudja hogy beteg ez az ember”.
Így került hát haza a második Dutrám, ami közel sem az utolsó gép volt a "gyűjteményben”.
Géppark:
Traktorok:
- Zetor 3011 (Kabinos,felújítva, jelenleg a motorból folyik orrán, száján az olaj)
- Dutra UB-28 (Menetképes. Gyári kompresszor maszek módon az elejére szerelve, plusz egy Dutra kabin van ráerőszakolva gumibakokkal)
- Dutra UE-28 (Kabinnélküli. Jelenleg darabokban, az utolsó csavarig szétszedve.)
- Zetor 3011 (Kabinnélküli. Szintén darabokban, a műhely egész területén “szétszóródva”)
- Dutra UB-28 (Kabinnélküli. Félig szétszedve. Előző tulaj felújította komplett az egész motort váltót, majd fél óra próbaüzem után 10 évig kint állt az esőben L Szerencsére a sárvédőket levették róla és lealapozva fedett helyen tárolták így azok nagyon rendben vannak)
- Hofherr Schrantz A111 J4 ( Kabinnélküli 1958-as működőképes, nagyon egyben van kis aranyos egyhengeres 14 Le-s gép, azonos az Allgaier A111-el csak annyi hogy ezt a Porsche licensz alapján Bécsben gyártották)
- RS 09 (Betegségem következő tünete…erről még semmit sem tudok,csak egy képet láttam róla, hétvégén kerül alaposabb szemrevételezésre)
Motorok:
- Babetta 207 (2db. az egyik felújítva a másik csak darabokban)
- Simson Star (Felújítva, napi használatban)
- Simson S51 (Napi használatban, Nagyon egyben van négysebességes, indexes kivitel)
- Simson S51 (Festésen kívül eredeti első eves 51-es)
- Simson Suhl SR2 (Hiánytalan, de darabokban, lealapozva várja hogy legyen rá időm)
- Csepel 125-T (1954-es már a Danuvia gyárban rakták össze 1954 Októberében, valószínű a megmaradt készletből)
- Jawa 350 (motorhibás)
- Pannónia P10 (nagy részben eredeti, működőképes)
- Pannonia T5 ( Fellelési állapot, szétszedve, de a motorja beindul)
- Pannonia T5H (Eredeti működőképes)
- Komar 2352W (Motorja felújítva, festés nem sikerült, ezért nincs is összerakva)
- Simson S50 (Felújítás alatt, bontatlan blokk)
Egyéb:
- Lada Niva (1989-es, Polgárőr Niva ként került forgalomba majd egy idős vadászé volt, eléggé egyben van és megkímélt)
- VW Boxer motorok 2db (1952-es VW benzines kombájn motor, ezzel meg Perkins motorral szerelték a Ferguson 630-S kombájnt, a másik egy 1.8-as T2 kisbusz motor, váltóval)
- M-zárolt Csepel Aggregátor (Szinte 0 km-es 125-ös Csepel blokkal 1,5 KW-os aggregát)
- Sok más apróságok, eredeti alkatrészek, műszerek, táblák, szerszámok, eszterga E2N, eke, borona, pótkocsik, utánfutó stb.
Visszaolvasva most olyanra sikeredett a lista, mint valami seftelő kupec listája. De eddig csak a kapun befelé jöttek, kifelé még nem. Pedig lassan tervbe kell foglalnom egy nagy “rendrakást” is.
Nagyjából ennyi lenne a betegségem, de őszintén, mindnyájan azok vagyunk egy kicsit, nem igaz? :)
Az egész dologban az emberi kapcsolatok, alkatrész vadászatok, dokumentumok böngészése és tapasztalatok cseréje tetszik. Tetszik hogy mindenre megvan a megfelelő “ember” akihez nyugodtan fordulhatok és szívesen segítenek, persze ez fordítva is igaz. A munkám mellett sajnos kevéske idő akad a park szépítgetésére, de a programozás után ideális kikapcsolódás a műhelyben összeolajozni magam. Örülök hogy vettétek a fáradságot és vég olvastátok kis szösszenetemet a “kóros betegségemről”.
Üdv.:N/A
