Sajnos, Abod felől nem tudtam folytatni, maradt a Szendrő - Abod megoldás.
Sebaj, leszálltam a NAGYÁLLOMÁS-on.
Megértettem, miért nincs út a Fő tér felé:o)
Jó nagy kerülővel értem el a Szuhogy felől érkező út és a 27-es út találkozását.
Innen már a P- jeleket követtem.
Jó 1 kilométer országúton, nem leányálom.
A kitünő minőségű, murvás úton kapaszkodunk a völgy peremén, terepjáróval kényelmesen járható. A csúcs balra, de mi elkanyarodunk. Egész a Kecskefarmig kitart a murvás út. Balra hatalmas irtás, majd a farm épületei. A farm be van kerítve!
A kapu után, balra a kerítés, irány lefelé. Meglehetősen csúszós, kellemetlen ereszkedő.
Egy hatalmas bürü segíti az átkelést. Ez már az Abodi-patak.
A bürü után visszakanyarodunk, felkapaszkodunk egy kis oldalgerincre, majd vissza a völgybe.
Itt van egy kis bizonytalanság, az út ui. itt is visszafelé kanyarodik, lefelé. Jel nincs. Kár.
Kószáltam egy kicsit, de végül rátaláltam a helyes útra.
Újabb átkelés, most már "csak úgy". Nagy víz esetén nem tudom hogyan, most viszonylag száraz lábbal.
A szekérnyomos út indul enyhén felfelé, balra kerítés. Ez is a farm!
Balra indul az épületek felé egy út (enyhén visszafelé), majd eseménytelen szakasz következik. Balra sziklák, jobbra széles völgy. Egy idő után kissé szűkül, elérjük Abod határát.
Még egy rövid aszfaltos szakasz, és a "kör" bezárult.
Otthon megnéztem a térképet, és úgy találtam, a templom a falu keleti oldalán van, hisz a régi P- jelek onnan indultak.
Nem nyert.
Sőt.
Előző nap megvettem a B-A-Z megyei települések térképeit tartalmazó atlaszt.
Minden év karácsonyán veszek egyet, most leértékelve megkaptam.
Ha megnéztem volna, akkor észrevettem volna a református templom szimbólumát:o)
Vissza a Magyar utcán, majd leesett a tantusz. A P+ jelű út vezetett a református templomhoz. Ez volt a túra célja, a 6. pont. A kód a templom mellett van, tiszta, egyértelmű.
Mivel volt esélyem a 13:00-ás busz elérésére, a templom kimaradt. Román kori templomból van jó sok:o)
Ha nehezen is, de azt hiszem nem csak összegyűjtöttem a 6 kódot, hanem az útvonalakat is bejártam.
Több részletben egy VITÉZLŐ 50 teljesítménytúra.
Ha tehetem, és megrendezik, 2007-ben ott leszek.
Ez volt tehát a portya, remélem a topic örül a nem várt "ajándéknak".
Lehetett volna Szendrő - Abod is, de ami meg van írva, annak be kell következnie!
Az új menetrendnek köszönhetően van csatlakozás Miskolcon, elviselhető a fél órás várakozás.
10:00 körül indultam az állomásról, a már ismert úton (CSEREHÁT TURISTÁJA), a boltban feltankoltam, majd követtem a P- jeleket, egész a gátig. Mármint a Rakaca gátjáig.
Itt a P- jelek maradnak az országúton, de én a térkép szerinti utat választottam.
Az első jel át volt húzva, de volt út:o)
A gát másik oldalán kapu, szerencsére nyitva volt. Nem akaródzott Meszesig kutyagolni az országúton, busz nem volt.
Be a völgybe, hát nem ott vannak a jelek! Ez több, mint érdekes, gondoltam.
Enyhén emelkedik az út, majd kiér a hegyek közül, szalagok a bokrokon. Gyanús, gondoltam.
A térkép szerint a szemben lévő dombok között kellett volna menni, de arra nem volt út, felszívódott.
Egy hatalmas kanyarral megkerültem a baloldali dombot, majd az "alulról", Meszes felől érkező P- jelű úton folytattam.
Köztünk szólva ez nem a legszebb megoldás. Ha megszűnt a P- jelű út, akkor le kellett volna festeni a töbi jelet is, ha meg lehet menni, akkor lehetett volna P+, vagy akárni.
A most már jól jelzett P- jelű úton emelkedve, kanyarogva jutottam el az országútig.
Kihagytam Galvácsot!
Folyamatosan szemetelt a hódara, kezdtem ideges lenni.
Az út egyre sárosabb volt, az idő vészesen fogyott. Csökkent az esélye annak, hogy eljutok Szendrőig.
Gond nélkül mentem Abod határáig, és akkor olyan történt, de olyan!
(Teljesítmény a köbön.)
Megláttam a templom tornyát, megnéztem az órámat.
Felcsillant a remény, hogy elérem a 13:00-ás buszt. Eléggé el nem ítélhető módon azt gondoltam, hogy leolvasom a kódot és annyi. DE. Aztán még egyszer DE.
Mikor elértem a műutat, akkor a torony még messze volt, de akkor már csak egy gondolat járt a fejembe.
A temetőn keresztül megcéloztam a dombon lévő templomot, de kód sehol.
Kicsit gyanús volt, hogy ez nem román kori, de apróságnak tűnt.
A templom előtt sem láttam kódot, csak egy furcsaságot, P+ jelzést. Nem ugrott be.
Nem baj, ha nincs, hát nincs, gondoltam. Pont az utolsó! Ilyen pech!
Mindenesetre eltettem a buszjegyet:o(
Mint későbbb kiderült, ekkora balfaszság!
De még fokozható!
Mindenesetre elértem a korábbi IC-t és irány a meleg fürdő. Nehéz nap volt!
Szédítő mélység, mohás sziklák, elérjük az "alsó" pontot. Itt a P- Váraszó felé el, helyette a Z- jeleket kell követni, leginkább a patakmederben. Víz nem volt, járható volt a meder, pici sár, sok-sok kő.
Váraszó helyett gondolom Varbócot akartál írni...
Különben valóban fantasztikus környék, mi tavaly a Bakancsos Borsodi Bolyongáson jártunk (legutóbb) arra.
Nem sokáig töprengtem, úgy döntöttem, ha már portya, akkor legyen gyalogtúra, irány Szendrő.
Mivel kevésnek találtam a Szuhogy - Rudabánya távot, előtte beiktattam egy kis mozgalmárkodást Miskolcon (Diósgyőr, pálos kolostor).
Dél körül voltam Szendrőn, nem kellett sokáig várni (késett a busz rendesen), és irány Szuhogy.
Itt pecsét a váras füzetbe (előleg), majd irány a domb.
Az előző alkalommal nem írtam a Prom jelekről. Ezeket a NYEREG-től követtem lefelé, akkor nem figyeltem meg, hol "távoznak".
Mint kiderült az út egyik kanyarulatában indul egy szekérút, ez előző alkalommal kiesett. Tiszta kapujelek.
Egy hatalmas kőfejtőnél megindulunk a peremen erősen felfelé.
A jelek biztonságosan vezetnek.
Hamarosan sziklák, vármaradványok, falak, pinceboltozat, és az elmaradhatatlan kód.
Törlesztettem a hitelt.
Lefelé rosszabb volt, de nem hosszú a kitérő.
Tovább az országúton felfelé.
Ismét megállapítottam, hogy az "alsó" jel (Z- és Zrom) kissé zavaró, hisz aki a gát felől érkezik, az szemben is talál Z- jelet és balra is.
Lényeg a lényeg végig Rudabányáig az üzemi úton.
Mivel időm rengeteg volt, megnéztem a pici temetőt, mely Alsótelekes temetője. Kacérkodtam a település felkeresésével, de úgy döntöttem, az ezer már rég megvan, egy ide, vagy oda, nem számít.
Visszamentem a főútra, majd irány Rudabánya.
A térkép szerint van kitérő, de a valóságban nincs.
Van viszont egy furcsaság.
Ott, ahol a tékép szerint érkezik a Z- a völgyből, van régi jel. Világos zöld. Követtem egy darabig, szembe a várdomb (innen érthetőbb, miért ezen van a vár). Egy idő után eluntam, majd visszatértem. Több jelet is láttam. Kár a térképen jelzett útért!
Mivel a lelőhelyhez nem vezetett ösvény, egykedvűen ballagtam a poros úton. Szerettem volna sötétedés előtt beérni, kicsit tartottam Rudabányától.
Egy kanyar után rogyadozó üzemi épületek, egyre rosszabb minőségű út, de ezen kívül semmi. Nem turistalátványosság.
Becsatlakozunk a Rudabánya - Szuhogy közötti országútba, majd végre Rudabánya. Hát, mit írjak!
Egy kis asszociáció, Somsály.
A környék nem lenne csúnya, de a mesterséges része (bányászlakások) elkeserítő.
Találtam egy kocsmát, itt időzött a múzeum őre. Itt pecsételtem a motorvonatos lapra, hisz ha nem írtam volna, az egyik cél a hamarosan megszűnő vonalon utazás volt.
Mikor az egyik helybéli gyors egymásutánban kétszer elvágódott, úgy döntöttem, inkább a szabad levegő.
Katartikus élmény volt a lepukkadt állomás. Minden, ami nem beton, azaz mozítható, az hiányzott. Se ajtó, se ablak, se padló. Érdekes, a felirat ép volt. RUDABÁNYA.
Az őrházig mentem, dumáltam kicsit a szolgálatossal. Hogy minek ide váltókezelő!
Egy motorvonat megy oda-vissza. Mint a világ végén a csónakos. Utasa nem sok van, de még jár.
Napokban mérik a vasutasok a vágányok felszedését, ha egyszer leáll a vasút. Az állomást állítólag egy hét alatt szedték szét.
Aki tud, menekül, a kisebbség olcsón felvásárolja a házakat.
Ez van.
Kazincbarcikán kicsit sokat kellett várni, de összejött egy ismeretlen szakasz. Kétszer egymás után. Először, és utoljára.
Sajnos, novemberben még nem volt ütemes menetrend, ezért kicsit nehezen indult a túra.
Vonattal Miskolcig, onnan busszal Szendrőig.
Mivel útba esett, a cukrászdában kezdtem a felkészülést.
A cukrász nagy túrabarát, tudott a VITÉZLŐ túráról. Kicsit beszélgettünk, majd irány a hegy.
Az új, P+ jeleket követtem, a KISÁLLOMÁS-tól. Egy helyen volt bizonytalanság, ott, ahol keresztezi utunkat egy szekérút, egészen pontosan a mi utunk belefut a kerresztező útba. Van egy szekérnyom felfelé, de jobb a béke, észak felé fordultam, majd pár száz méter után jött keletről a szekérút, ezen tovább, felfelé, és már ott is volt a tiszta jel.
Emelkedett rendesen!
Végre erdő, kényelmes erdei utakon baktattam, néha gaztenger körülöttem, de a jelek biztonsággal vezetnek.
Az út egyre hangulatosabb, szép erdők, sok-sok avar.
A Z+ jel balra el, majd elkezdünk hullámvasutazni. Hatalmas karókon vannak a jelek.
Újra erdő, végre ereszkedünk.
Kb. 6 kilométer lehetett a P-/P+ jelek találkozásáig.
A P- jelek egy fokozatosan szélesedő völgybe vezetnek, jobbra-balra hatalmas sziklák, de ez csak egy oldalvölgy.
Az attrakció kicsit később.
Szédítő mélység, mohás sziklák, elérjük az "alsó" pontot. Itt a P- Váraszó felé el, helyette a Z- jeleket kell követni, leginkább a patakmederben. Víz nem volt, járható volt a meder, pici sár, sok-sok kő.
Nehéz leírni a völgyet, csodás. Szédítő a mélység, fenségesek a zöld kövek. Karsztvidék ez a javából!
Hatalmas szikla miatt kanyarodik a patak, majd újabb "tisztás", itt is tábla, és egy hatalmas sziklatömb.
Nem hasonlítható a Rám-szakadékéhoz, hisz ott vulkanikus kövek vannak, ezek medig mészkövek. De igen nagyok!
Csúszós sziklákon kell menni, bokagyilkos.
Mintegy 2 kilométer után szemben egy oldalgerinc, ezt törte át a patak. A patak medre hatalmas körben megkerüli az oldalgerincet, az átbukó víz, feltételezem hóolvadás után vízesésként éri el az alsó völgyet. Most nem volt víz.
A kód rendben van.
Hatalmas kerülő után visszalátunk a völgybe, a patakban már van víz, emelkedünk rendesen. Sok-sok átkelés, sok-sok szikla. Még mindig magasan fenn van a völgy pereme!
Egy oldalvölgy után picit magasabban, oldalazó ösvényen folytatjuk, Nehéz szakasz. Csúszik rendesen. Föl-le, föl-le, a jelek tökéletesek, még szalagokat is találtam.
Balra tisztul a völgy érkezik egy széles oldalvölgy. A patakon itt át kell kelni (át lehet már lépni, és nincsenek sziklák).
A cserjés, bozótos ösvényen emelkedünk, míg végre fák. Átbújunk egy "alagúton", majd beérünk egy É-D irányú völgybe. Ennek közepénél indul a Z+ jelű út.
Mi jobbra kapaszkodunk ki a völgyből, a peremén futó szekérútig. Végre fix út a lábam alatt.
Fárasztó volt kissé!
A szekérút továbbra is emelkedik, közel 400 méteres a hegy, melyet le kell küzdenünk.
Ballagott az idő rendesen.
Lefelé kissé belehúztam, majd megkönnyebbültem, mikor elértem az aszfaltcsíkot.
Az út a Rudabánya felé menő üzemi, aszfaltos úton folytatódik, jobbra, a völgyben Alsótelekes, balra indul az út Szuhogy felé.
Azt hittem, már nem lesz emelkedő, de tévedtem.
Előbb egy völgy, jobbra, fenn a vár, melyet ezúttal kihagytam, majd egy rövid kapaszkodó után végre erőteljesen irány lefelé.
Iparkodni kellett, mert megvettem az IC pótjegyet.
Hatalmas ereszkedés után egy kis futás, az első busz előttem 100 méterre el, de volt másik. Ez munkásbusz, de meneterend szerint közlekedik.
Maradt pici idő Szendrőn, majd irány Miskolc.
20:00 után nem sokkal értem haza.
A legnehezebb pont meglett, dönteni kellett a hogyan tovvábbról.
Pár hete, kihasználva a késő őszi kellemes időjárást, Edelényben jártunk.
Írtam anno a Martonyi kolostorrom felkereséséről.
Ez volt a fő cél, de csak ezért ennyit utazni!
Lássuk a túrát a "portya" szemszögéből.
Az utazás napján, délután, Szendrő, Felső-vár felkeresése volt a program.
A Prom jelek a Fő tér környékéről indulnak.
ÉNY-i irányba, a Fő térből indul egy utca, mely a KISÁLLOMÁS-hoz vezet. A malom előtt láttuk a jelet, kicsit később kellemes cukrászda. Erről később még lesz szó.
Gond nélkül értünk fel, igaz, mi előtte kóvályogtunk egy kicsit, de ez nem lényeges.
A kódot nem könnyű megtalálni, de aki megtalálja a konzervált falakat, az a kódot is megtalálja.
Másnap Szalonnán kezdtünk, a kód itt meglehetősen feltűnő helyen van.
Azért megnéztük a templomot belülről is! Érdemes.
A túra (portya) a Z+ jelek követésével kezdődött, a Z- helyetti Zrom nem volt szimpatikus.
A kolostorromról és a részben felújított templomról már írtam, a kód kissé fura, igyekeztem hűen feljegyezni.
Lefelé Martonyi felé mentünk, a mozgalom szempontjából 2 nap alatt három kód, nem rossz.
Mindenesetre a közösségi élményt most szombaton pótoljuk, ahogy látom a szerveződést, a mátrai csapat jó része megy Kerepesre is, ami pedig a mi Kós Károly-túránkat illeti, jövőre nekifutunk majd ismét ketten, makkegészségesen :-))
Sajnálom hogy így történt, mégiscsak te voltál a kezdeményező.... Múzsla, köszi a jelvényt! A partizánhoz képest rekordot döntöttünk, a létszám 19 fő volt, plusz Zsoli és Roni! Azt hiszem, a Galyatetői büfés sem panaszkodhatott a forgalomra...:)
Nem vártatok ránk sokat? A bosszantó, hogy előtte volt egy telefon, lemerültem, nem volt egységem, az erdőben ugye bajos feltölteni a készüléket, így nem tudtam odaszólni, ezért is reménykedtem, hogy a többiekkel úgyis rövidesen összefutunk.
Ez megtörtént, aztán hívtál, így, bár szomorúan, de legalább némileg megnyugodva eresztettem útnak őket, persze némi pálinka hozzáadásával :-))
Még jó, hogy a parkolóban is volt ilyen szeánsz, mert később ezt nem tudtuk újrázni.
Sajnos nem készítettem képeket, mivel nincs gépem, de gyönyörű volt az őszi Bakony, és azért is mentem inkább a Bakonyi Miki ttúrára, mint a Börzsönyire, hogy ismét gyönyörködjek a Cuha völgyében!
Sajnos már itthon vagyunk Vagdaltnéval. A vírus erősebbnek bizonyult, így bár eljutottunk Mátraházáig, el is rajtoltunk, de menet közben, még viszonylag gyorsan (az elején, még a zöld négyzeten) a racionalitás győzött, és visszafordultunk, viszont így a második csapattal küldtük a hírt.
Az erdő szép lehetett végig, mert odafelé menet jó darabon köd és dér midnenhol, tejfehér téli táj, de fent pár fokkal melegebb, dérmentes őszi környezet fogadott.
Sejtésem szerint már mindenki megkapta a kitűzőt és túlvan 17 km-en (+ kitérők), és most bizony nem is kicsit vagyok irigy.
De sebaj, nekifutunk még egyszer és mi ketten is megcsináljuk a túrát.
