Buozik: Ez ilyenformán helyesírási artefaktumnak tűnik. Úgy vélem, a <z> betű vagy németesen /c/-nek, de még inkább ékezetmentesített /ž/ (zs)-nek olvasandó. A kétfajta feloldás kér etimológiát ad:
Buocik, jelenlegi szlovák helyesírással Bôcik: Ez már korábban előfordult (Buocik, Bôcik), mint a hosszasan kitárgyalt Bôc (Buoc, Buocz, magyar Bócz) név -ik ~ -ík kicsinyítő képzős alakja; vagy a szlovák Bôtik név keletszlovák ejtésformája.
Bouzsik, jelenlegi szlovák helyesírással: Bôžik: Ez a magyarba Bozsik (szlovák Božík) formába bekerült név alakváltozata. Ez egyrészt a Boh- vagy Bož- előtagú összetett szláv nevek rövidülése -ik ~ -ík kicsinyítő képzővel. Másrészt a magyar Istenes családnévhez hasonlóan direkt jelentése is lehet (vö. szlovák boh ’isten’ + -ik ~ -ík kicsinyítő képző), vagyis ’vallásos, istenfélő, jámbor, kegyes’ értelmű.
Mint a bevezetőben már céloztam rá, az utóbbit tartom a valószínűbbnek. A Családnevek enciklopédiájában Hajdú Mihály is a Bozsik helyesírási változatának tartja a Bozik nevet.
A Boncik nevemről kiderült, hogy Buozik-nak volt írva még a gyerekek születésénél. Breznóbányán egyáltalán nem volt gyakori, az 1700-as évek elején egyedüli család volt a településen.
Jedliczka: Vö. szlovák Jedlička ['jedʎitʃka], cseh Jedlička ['jɛdlitʃka], esetleg lengyel Jedliczka [jed'litʃka]. Ennek etimológiájához l. cseh-szlovák jedlička ’kis (jegenye)fenyő, fenyőcske’ közszó. A név a lengyelben vélhetően cseh vagy szlovák eredetű.
A –dl– hangkapcsolat miatt a név valóban csak nyugati szláv lehet, a többi szláv nyelvben ugyanez a szó egyszerű –l-lel áll, vö. orosz ёлочка (jolocska) ’kis lucfenyő’, horvát-szerb jelka ’kis fenyő’.
Németországi névként nem lehet abban dönteni, hogy cseh vagy lengyel eredetű: vélhetően mindkettő. A www.verwand.de szerint a leggyakrabb a Janusz személynévvel kombinálva: ez így lengyel. A legnagyobb gyakorisága viszont a mai cseh határon, ez pedig cseh eredetre mutat.
Németországnál gyakoribb a név Ausztriában: itt a cseh és/vagy a szlovák eredet vélelmezhető.
ufologus legutóbbi felvetését nem tartom valószínűnek amiatt, ami miatt a közvetlen lengyel eredet sem valószínű, a szorb és a poláb nyelvekből ilyenformán nem adatolható ez a kicsinyített forma. A későbbi cseh és szlovák áttelepülők pedig lengyel területen asszimilálódhattak a lengyelekhez, de a szorbokhoz már nem, mert helyette inkább németekké lettek. (A polábok pedig már igen korán eltűntek.)
Nem muszáj sem csehnek, sem szlováknak lennie. Hiszitek vagy nem, a mai német nyelvterületen (a keleti felén mindenképpen) eredetileg szlávok éltek. Például a porosz nyelv is szláv :)
Azt írják a Duden Herkunftswörterbuch és Familiennamen kötetei, hogy a középfelnémet ītel mai német folytatója az eitel ’hiú, hivalkodó,önhitt; hiábavaló, üres, tartalmatlan; csupa, tiszta, merő’ (a szó angol megfelelője az idle ’henye, lusta, tétlen’).
A germán szó eredeti jelentését a Duden ’üres, szabad, mentes’-nek adja meg. Ebből lett a németben egyrészt a ’csupa, tiszta, merő’ jelentés, másrészt az ’üres, tartalmatlan’. Ez utóbbiból fejlődött ki a ’hiú, önhitt’.
Az Eitel vezetéknév jelentését a Duden egyrészt a ’csupa, tiszta, merő’ > ’tiszta, hamisítatlan, valódi’ értelemből vezeti le. Másrészt megemlíti, hogy a XIV. sz. végétől a csak egy személynévvel (nem pedig kettőssel, mint Georg Friedrich) rendelkezők esetén megjelent az „eitel Friedrich/Georg/stb.”, azaz ’csak/simán Fridriech/Georg/stb.’ névváltozat. Ezek aztán Eitelfriedrich, Eitelgeorg stb. alakban önálló összetett személyneveket is adtak, amelyekből később a szokásos névrövidüléssel kivált az Eitel név.
Az Eitel-hez képest az Eitler vagy erős melléknévi forma (az első esetben), vagy -er képzős apanév.
Domony egyébként nekem majdhogynem hazai pálya, a szomszéd faluból származom:-)
Domonyt a II. vh-ig valóban jellemzően szlovák eredetű emberek lakták.
Egyébiránt Petőfi atyai nagyapja, Petrovics Tamás a domonyi régi temetőben alussza örök álmát, egy szép felújított sírkő jelzi a sírjának helyét.
Régebben sokszor elbandukoltam elmélkedni abba a régi temetőbe...
+ Aszódon az egyik épületen van egy emléktábla, hogy valamikor ott állt az a mészárszék, amit az öreg Petrovics Tamás bérelt.
És ha már a Petrovicsoknál tartunk, az én családfámon is találtam egy Petrovics vonalat.
Apai nagyanyám édesapjának, Rell Istvánnak az édesanyját (tehát az én üknagymamámat) Petrovics Juditnak hívták.
Ő idősebb Rell István felesége volt, Váckisújfalu községben éltek, ahol akkoriban még szintén jellemzően szlovák eredetű népek éltek.
Azt nem tudom, hogy a váckisújfalusi Petrovicsoknak és a Petőfi-féle Petrovicsoknak van-e valami közük egymáshoz, talán majd nyugdíjasként, ha sok ráérő időm lesz, megpróbálom kideríteni:-)
Megy a fejtörés a svábföldi illetőségű Eitlerekkel, hogy van-e közünk egymáshoz, de nem hinném, mivel annyira elterjedt ott Badenben a név. Ennyien nem vándorolhattak ki Svábföldről. A felmenők locsmándiak voltak ( Burgenland), így az osztrák Eitler-centrum a legközelebbi.
> Egy ilyen eu/ö -> o váltásra máshol is van példa?
Én ö > o váltásra nem gondolok, inkább arra gondolok, hogy a latinizálás során helyettesítették o-val a latinban nem létező ö hangot. Utóbb aztán a latin alakot visszaírhatták magyarra. (Persze az egyik esetben sem jártak utána az etimológiának.) — Sopron szerepel latinul Odenburgum formában (a német Ödenburgból) az Oedenburgum, ill. Edenburgum alakok mellett.
Ami volt, az az eu > ö váltás, többek között így alakult ki az –ő melléknéviigenév-képző mai hangalakja; és ezért volt alkalmas a korai helyesírásban az eu betűkapcsolat az /ö/ hang jelölésére (még akkor is, amikor már a változás megtörtént).
> egyből az "eitel"-(hiú) melléknévre gyanakodtam: kiderült, hogy semmi köze hozzá
Szerintem alternatív etimológiaként ez sem zárható ki, mert vannak erős melléknévi formákból lett vezetéknevek, mint a pl. Schwarzer a Schwarz mellett. A jelenkori elterjedés alapján az Eitler név kétcentrumúnak látszik: szász-érchegységi, illetve felső-sváb. Még az is lehet, hogy a két területhet eltérő etimológiai köthető.
> Viszont az Eitler jöhet az ítel középfelnémet szóból is, ami tisztát jelen
Jellemző felnémet változás a hosszú ī > ei diftongálódás. Első blikkre nagyon valószínűnek tartom, hogy a középfelnémet ītel ’tiszta’ és az újfelnémet eitel ’hiú’ összefügg. De majd még meg próbálok utána nézni.
Igen, a gall Vercingetorix (vagy Plutarkhosznál: Vergentorix) etimológiájából az a biztos, hogy a -rix utótag ’király’-t jelent. Vö. mai ír rígh [ri:], walesi rhi.
Meg kell azonban mondani, hogy éppen a megfelelő germán szó miatt ezt nem a szervezett államon uralkodó ’király’ (pl. a latin rex) értelmében kell venni, hanem inkább csak kisebb-nagyobb ’vezető, főnök’-ként.
A sváb topikban korábban felmerült, hogy milyen sok germán „király” neve végződött –ric(h) tagra. És felvetődött az is, hogy a tisztségükhöz választottak volna nevet. Nem tudok róla, hogy a germánok közt dívott volna „uralkodói név” felvétele. Inkább azt látom biztosnak, hogy egy törzset vezető családban mintegy névmágia okán, kívánságnévként választották ezt az utótagot. Azokról tudunk, akiknek sikerült a kívánságnévben foglalt vezető pozíciót elérniük, megtartaniuk, de azokról nem, akiknek ilyen nevük volt, de nem lettek főnökök. Ugyanakkor alyan germán törzsfők („királyok”) is voltak szép számmal, akiknek a neve nem –ric(h)-re végződött. Így valami direkt összefüggést nem érdemes felállítani, mert az nagy valószínűséggel műtermék lesz.
Visszakötve a keltákra. A germánokra jellemző volt a kételemű személynévadás, a keltákra, úgy tűnik, nem. Így a germán –ric(h) tagot nem vélhetjük direkt kelta átvételnek, hanem ez csak egy volt a saját kútfőből vett többi, hatalmat kifejező névtaghoz, mint az *aþalaz ’nemes, előkelő’, *audaz ’jólét’, *waldaz ’vezér; hatalmas’ stb. És a germánok ezt a tagot a nevek elején is szerepeltettét, pl. a Richard névben.
Ugyanakkor való, hogy más gall jelesek nevének végén is szerepel, pl. Ambiorix, Dumnorix, Orgetorix. De a gall vezérek listáján ez a névtípus nem tűnik gyakorinak, ugyanakkor Orgetorix sem volt „király”. Így vélhetően a gall nevekben sem az elnyert tisztség visszaigazolását célszerű látnunk, hanem itt is inkább kívánságnévi motiváció lehet.
Ui. Volt két másik kortárs Cingetorix is, így az vélhető, hogy a gall ver- előtag ’fő-, nagy’ jelentésű megkülönböztető jelző. De az is lehet, hogy Plutarkhosz hozza helyesen a Vergentorix nevet, és éppen ez a Cingetorix név kavart be a latinoknál, és így amalgámosították a Vercingetorix.
Uui. A gall rix, latin rex és hindi rádzsa (valamint cigány rāj) szavaknak megfelelő tő igei változata folytatódott közvetlenül a germán nyelvekben, innen van a német recht, ill. angol right.
Viszont az Eitler jöhet az ítel középfelnémet szóból is, ami tisztát jelent. Amikor először megláttam az anyakönyvben, egyből az "eitel"-(hiú) melléknévre gyanakodtam: kiderült, hogy semmi köze hozzá.
Mindkettő egyszerre igaz lehet, ugyanis egyes feltételezések szerint még germán egység korában vették át a germánok az *aiþaz ’eskü’ szót a keltáktól, amely az óír óeth szóban folytatódott. Erre az ad okot, hogy az államigazgatással kapcsolatos fogalmak egy része a keltából származik, pl.
német reich ~ angol rich < ógermán *rīkijaz ’királyi, nemes; erős; gazdag’ < ókelta *rīgos ’királyé, uralkodóé’;
német Amt < ógermán *ambahtaz ’szolgáló’ < gall *ambaktos ’tkp. körültevő’ > latin ambactus;
német Geisel ’túsz, fogoly’ < ókelta *geis(t)los > ír giall, walesi gwystl.
Mindenesetre van közvetlen indoeurópai etimológiája is az ógermán *aiþaz szónak. Abban nem foglalnék állást, hogy mennyire szükségszerű az ír közvetítés. De szerintem ez nem is olyan nagyon lényeges mikrofilológiai kérdés.
Korábban megkérdeztem Tőletek az Eitler-név eredetét. A magyarázatot fulco adta: megemlíti az ófelnémet "EID" szócskát, melynek jelentése tűz/eskü. A Duden szerint az eid a kelta nyelvből ered, de találtam pár egyéb forrást, ami ógermán gyökereket említ ( ónorv. édr, ószász éith). Mi a véleményetek, melyik állhat közelebb a valósághoz?
> „A családtörténeti adatok egyértelműen azt valószínűsítik, hogy a Petrovics-ősök délszláv eredetű szlovákok voltak,…” Forrás
Értelmezzük. mit jelent ez. A családtörténeti adatok szerint a Petrovics-ősök szlovákok voltak, akiket a szerző hagyományból délszláv eredetűnek tart. A délszláv eredetre egyébként eddig még nem merült fel történeti adat, a szerző sem említ ilyet, pusztán a családnév kiváltotta XIX. sz.-i toposztól nem tud elszakadni. Ezt a toposzt modulálja azzal, hogy a toposz klasszikus formájával szemben megerősíti a szlovák etnicitást.
Ad 1. A szláv nyelvek mindegyike ismeri az –an lakosnévképzőt, amelynek a szlovákban van –än [ɛn], ill. –en [en] alakváltozata. Ugyanez a háromalakú képző személyneveken kicsinyítő jelleggel megjelenhet. Ha ez –m végű szóhoz, névhez járul, akkor kialakulhat –man ~ –män ~ –men végződés.
A szlovák Zemen ilyenformán a Zeman nyelvjárási alakjának vélem, amely pedig jogállási név a szlovák zeman ’köznemes’ (< zem ’föld’ + –an) szóból.
A szlovák Lomen esetén önkéntelenül a szlovák lomený ’(meg)tört, meghajolt; hajlott, íves, csúcsos’ melléknév régi rövid alakja ötlik fel (lom[iť] ’tör’ + –ený melléknév[iigenév]-képző). De az is lehet, hogy a német Lohmann (tkp. ’erdei ember’) név alakváltozata (akár egy analógiás-népetimológiás –an > –en változással, akár a rövidült Lom változathoz járuló –an ~ –en képzővel).
A szlovák Salmen, amely lengyel területen is létezik, a magyaros Šalamún ’Salamon’ lengyeles Salomon alakváltozatából ered. Itt megint kérdés, hogy a szinkópikus Salmon formán történt analogikus –on (> –an) > –en változás, vagy a rövidült Salm alak lett továbbképezve.
Ad 2. Onnan kezdem, hogy a lengyel –owicz [ovitʃ] ~ –iewicz [ʲevitʃ] névképző lengyelnek tűnik, mivel lengyel területen gyakori. De nem eredeti lengyel, hanem ukrán „import”. A lengyelek a Litván Nagyfejedelemség bekebelezésével sok ukránt is kaptak, és az együttélés során átvették ezt a névalkotási formát.
Az ukrán és a lengyel minta a szlovákra is hatott, amely ebben a nyelvben is meghonosította az –ovič [ovitʃ] képzőt. Ez később megerősítést kapott a török elől felvándorló szerbek, horvátok –ović [ovitɕ] ~ –ević [evitɕ] végződésével (természetesen –ć [tɕ] > –č [tʃ] hanghelyettesítéssel). Arra, hogy a szlovákok a saját névrendszerükbe adaptálták ezt a képzőt, egyrészt az mutat, hogy olyan neveken is megtaláljuk, amelyek kimondottan csak szlovákok lehetnek (pl. Dlhovič#9760), másrészt a lágy variánst (vö. lengyel –iewicz, szerb-horvát –ević) nem használják (mert ez kilógna a szlovák toldalékrendszerből).
A szóban forgó képzőnek egyébként megvolt az eredeti szlovák (és lengyel) formája, amely néha reziduumként felbukkan. Ebben [tʃ] hang helyett [ts] volt, azaz szlovák –ovic, lengyel –owic ~ –iewic. Ez régi, a közszavakban is meglévő hangtani különbség a szláv nyelvek három ága között, vö. ’éj(szaka)’: nyugati szláv [ts]: cseh-szlovák-lengyel noc; keleti szláv [tʃ] ~ [tʃʲ]: orosz ночь (nocs), ukrán ніч (nyics); délszláv [tɕ] ~ [ʃt]: szerb-horvát noć.
Petőfi apja, ameddig a családfa áttekinthető (azaz a XVII. sz. utolsó negyedéig) evangélikus szlovák volt. Az persze nem kizárt, hogy ezt generációkkal megelőzőleg ukrán vagy lengyel immigráns, esetleg korai délszláv felvándorló volt a felmenő, aki vallást is cserélve elszlovákosodott. Nem kizárt, de nem is valószínűsíthető.
1) A Zemen, Lomen, Szalmen szlovák családnevekben a -men tag az valami képzőféleség lenne vagy csupán véletlen egybeesés az azonosság? Egyébiránt ebből a háromból Zemenek a mi falunkban is vannak, oda Csővárról származtak, amely úgy tűnik, hogy a magyarországi Zemeneknek az egyik "ősi" fészke volt.
Az "ősit" itt azérrt tettem idézőjelbe, mert a helytörténeti adatok szerint Csőváron a szlovák népelem az 1660-as években kezdett megjelenni.
A Lomenek pedig ismereteim szerint Bánkról származnak, korábban ebben a faluban is nagyobbrészt szlovák nemzetiségűek éltek, mára nagy részük mára elmagyarosodott.
2) Petőfi eredeti családneve Petrovics volt és ugye azt mindenki tudja (néhány hungaristát leszámítva) , hogy Petőfi ősei végső soron szlovákok voltak.
Nmaost nekem ez az -ovics végződés erősen délszláv hangzásúnak tűnik, de akkor ezek szerint a szlovák nyelvben is vannak ilyen végződésű családnevek.
Kérdésem az lenne, hogy ez ősi szláv örökség vagy pedig délszláv hatás a szlovák nyelvben?
Kereszka: Elvieg lehetne a magyar Kereszt (< Keresztély ’Krisztián’ egyházi név v. kereszt közszó) személynév -ka kicsinyítő képzős alakulatának tekinteni, ui. ilyen pozícióban a -t- a magyarban is kiesik (nem hangzik). de ilyen későn és ilyen testes (több szótagos) magas hangrendű alapszónál kizárható magyar alapon mély hangrendű -ka képző. Így ezt az etimológiát elvetem.
Egyébként pedig a -ka végződés csak szláv eredetre utalhat, így nincs más, minthogy a 10537-esben említett Kreszka név magyarosodott változatának véljem.
Paulovics: Vö. szlovák Paulovič, amely a szlovák Pavlovič középszlovák ejtésmódjának megfelelő alak. Ez a szlovák Pavol ~ Pavel ’Pál’ személynév -ovič apanévképzős származéka, tehát a magyar Pálfi (Pálfy, Pálffy) családnév párhuzama. Vagyis egy ilyen nevű személy leszármazottait jelöli.
Szalkay: Magyar lakosnév egy Szalka vagy Szálka településnévről, pl. az 1913-as településjegyzés alapján: http://www.radixindex.com/cgi-bin/hn1913.cgi?place=szalka (NB. Bár Breznóbányához alkalmasnak tűnne, de Nyitraszalka kakukktojásnak tetszik, mert eredeti neve a XX.sz.-ig Szolka volt.)
A 10530-ban kérdeztem olyan nevet, hogy Kreszka, melyre érkezett is tőled válasz. Aztán addig-addig nézegettem, míg rájöttem, hogy az Kereszka-ként van írva. Kérdésem lenne, hogy így is ugyan az a "megfejtés"?
Illetve érdekelne, hogy a Paulovics az a "kicsi Pál", illetve a Szalkay a mai Mátészalka településről származik?
Breznóbányán járok még mindig az 1700-1800-as években (evangélikus)
