Régebben literes befőttesüvegekbe töltöttem a megsavanyodott tejet altatáshoz, előfordult hogy három is kellett. Ezeket állítottam egy akkora lábasba, fazékba , (vízzel feltöltve mint dunsztolásnál), amibe együtt belefértek, így melegítettem. Most hirtelen nem tudtam előkapni, azért hagyatkoztam a fazékra. De praktikusabb az üveg.
Köszönöm, ez fontos infó! Van, ahol ecetet is írnak (a csatolt linkek hozzászólásaiban), de ez egyszerűbb, ki fogom próbálni. Az unokák miatt fontos nekem, hogy nyugodt lélekkel adjam. A tegnapi gombóc nagy sikert aratott, a hírek szerint :)
A túró olyan lett, mint gyerekkoromban, amikor kis tejföllel sóval megbolondítva, zöldpaprikába töltve faltam, jobban ízlett, mintha fagyi lett volna.
Mindenesetre legközelebb én is felforralom először a háztáji tejet. Aztán majd altatókat dúdolok . Megnyugtató lenne számomra, ha így is működik, és miért ne, ha nálatok bevált. Köszi.
Megosztom én, nekem is fel kellett frissíteni az emlékeket, de többféle kicsit eltérő módszer van. Amit kihagytam, amit nyáron a meleg magától megold, a felmelegítés, ami nem forralás, a savanyodás-altatás előtt.
Szóval kiöntöttem két edénybe - itt lett volna jó az üveg, mert abban látom a változást- és két nap után úgy tűnt, hogy ez már aludttej, lassan elkezdtem melegíteni, hogy kicsapódjon a túró. Itt megint hiányzott az üveg, mert ha abban állítom bele egy fazék vízbe melegedni, látszik, amikor már szinte megfordul a savón a kicsapódott túró. Most csak tippelni tudtam.
Előkészítettem egy-egy lábast, szűrőt, spárgát! :) meg fehér konyharuhát, amit a szűrőre terítettem, fészket csinálva az anyagnak. Beleöntöttem még melegen, de később olvastam, hogy ki kell előbb hűlnie, de mindegy, talán így szárazabb lett?. összefogtam a konyharuha sarkait, megkötöttem, és felfüggesztettem a konyhafiók fogantyújára, alátettem a szűrőt a fazékkal. Majdnem beleért a batyu. Este csináltam, reggelig lógott, akkor kivettem a konyharuhából, és olyan lett, mint ahogy a képen látszik. Minél hosszabb ideig csöpögtetjük, annál szárazabb lesz.
Az egyik edényben sajnos véletlenül jobban felmelegedett az anyag, gyakorlatilag felforrt, abból kevesebb túró lett, szárazabb, de az is jó.
Ebből most túrógombóc lett (mivel még a forralás hiánya aggaszt, de a gombócot főzöm, így biztosítom a bacimentesítést, vagy mit) , a savót eltettem, le is fagyasztottam belőle. A savóból eresztettem fel a spenótot , nagyon finom lett.
Igazából a hamis túrógombóc a fő kedvenc, egyszerűbb megcsinálni is, de most mindenáron túrót akartam létrehozni, és kiderült az olvasmányokból, ez az eljárás már közelít a sajthoz is :)
Pár éve még a jásztej zacskósból csináltam, nyáron, mert az meg tud(ott) savanyodni. A zsírosabból, néha maradék tejfölből egy két kanálkával belekevertem. A papírdobozosok meg sem savanyodnak, csak megromlanak. Úgy tűnik, hogy az alap (enyhébb) pasztörizálás nem akadályozza meg a túrókészítést, szemben a ma gyakoribb, hosszan friss tejjel, amit másként kezelnek. Valahol ez is le van írva, de most nincs kéznél a link.
A tej-en a nem bolti, nem feldolgozott (UHT, ESL, zsírtalanított, homogenizált, stb) terméket, hanem a tehén tőgyéből kifolyó folyadékot érted te is?
Azt egy forralás után kint kell hagyni szobahőmérsékleten és elkészül magától. Megalszik normálisan. Nálunk így teszi a dolgát. Utána felmelegítés, és mikor kicsapódik a túró, akkor visszahűtés, szűrés.
Gyorsítani lehet az alvadást egy kis tejföl belekeverésével. Akkor biztosan a megfelelő bacik indulnak neki.
milyen recept alapján csináltad? Az utóbbi két próbálkozásom a lefolyóban landolt, valamit elrontok, pedig korábban gyakaran csináltam, de pár évet kihagytam és valamire nem jól emlékszem. Leírod a te módszered? Mert nagyon szép lett az eredmény.
Micsoda véletlen, épp házitúrót csináltam tegnap (évek óta nem), és a három liter tejhez nem találtam üveget, pedig abban nagyon jól látszik, hogy melyik fázisban van a tej. Legközelebb majd kérek kölcsön, de esetleg ilyen háztáji tejesnél érdemes lenne érdeklődni, vagy/és biopiacon. Egy ötliteresben 4 liter tej kényelmesen elfér.
Pár éve egy kárpátaljai társasúton a határközeli falu polgármesterénél szálltunk meg. Azt kérdeztem tőle, hogy mivel segíthetnénk. Azt mondta, hogy ruha van, mert ott is van már nyugati bála, könyvet már alig olvasnak a fiatalok, de az általam ajánlott ötliteres üvegeket szívesen fogadják. Pár hét múlva egy turistabusz indulásához elvittem több banános doboznyi üveget (meg irattartókat, másoló- és firkapapírt).
Ha megy még egyáltalán oda turistacsoport, akkor majd oda fogom küldeni ezeket az üvegeket, persze előzetes megbeszélés után, mert kidobni nincs szívem.
Az is de nekem legalabbis rossz izu kavet ad, kulonben is utalom a neszkavet. Es a kizarolag forro vizet ado keszulek elfoglal egy baromi nagy helyet. A forro vizet egy kis kaveskannabol tudom allandoan biztositani.
Ugy alakult, hogy egy ontottvas serpenyom nem lett elmosogatva azonnal. Itt egy masik fele-fajta takaritasi modszer a nem zomancos ontottvasra - gondolom a szenacelra is lehet alkalmazni... ki fogom probalni egy kovetkezo lustasagomnal...
A nagyobb darabokat (kezzel) kiszedni a serpenyobol, es keves olajat es sot ontok az aljaba es papirtorolkozovel atdorzsolom. Laza oblites es szarazra torles - nem kell olajozas ez utan a takaritas utan, csak szarazra torles.
Bocs, hogy ide írom az alábbiakat, de talán érdekel valakit.
A vári házunkban lévő cukrászda által kidobott ötliteres, fémkupakos üvegeket sokáig a Nagycsarnokban árusító egyik vecsési savanyúságosának vittem, de már túlcsordult náluk a készlet. Ezután – a többi holmival, ruhával, bútorral, edénnyel – nógrádi és hevesi nagycsaládosoknak adtam, de most már ott sem nagyon kell. Korábban hasonló fórumon felajánlottam és kértek is egy-két zsákkal (zsákonként 7-8 üveggel), de ismét összegyűlt 8 zsáknyi.
Ha valaki elfogadja ingyen, akkor reagáljon a fórumon, mert az e-mail címem nem nyilvános. Ha az érdeklődő címe is rejtett, akkor majd keresnünk kell valakit, aki közvetít.
vitába szállok veled,mert a munkát könnyitő mindig modernebb gépek nem ördöktöl valok,mert gyártói kisérletek eredményei.Természetesen az ujdonság mindig drágább egy ideig.Én elég öreg vagyok,hogy emlékezzek az orosz szerkentyükre,amik elnyühetetlenek voltak /a szokolom még mindig szól,a rakéta porszivó még üzemel/persze már nem használom őket.Különben egyedül élek sajnos,igy akkor szárad meg a ruha amikor akar,s ha én vásárolok valami használt gépet,akkor előbb megnézem tüzetesen megvétel előtt.
