Tegnap 2 barátommal bepótoltam az elmaradt mátrai topiktúrát.
Az idő nagyon jó volt, az útvonal nagyon szép, a mátraházi Csülök büfé is jó hely :-), úgyhogy teljesen ideálisnak lehetett nevezni a túrát.
Végig jól volt jelezve, egy helyen voltunk egy kicsit bizonytalanok, épp ott, ahol Visztula olyan ügyesen kidöntötte a fatönköt. Még most is úgy van, félig kidöntve :-)
Szóval ott a tarvágott részen csak fenn a gerincen van jelzés, ott viszont balra is és jobbra is K+ jelek, tehát nem ott mentünk fel a Vércverés felé, ahol kellett volna. Mindazonáltal nem hiszem, hogy ezzel sokat rövidítettünk volna.
A K- jelzésen látszik a felújítás, megmondom őszintén, egy kicsit soknak találom a lefestett régi jeleket, ráadásul ezek (néhány helyen látszott) nem is voltak rossz minőségűek. Néhány régi jelet nyugodtan meg lehetett volna hagyni szerintem, inkább több legyen, mint kevesebb.
A Kós Károly kilátón nem találtuk meg a kódot, talán a vékony kódlepel alatt lehetett. Csináltam néhány képet, remélem ezt is elfogadja majd Múzsla kartács igazolásul.
Ja, és a legfontosabb:
Mivel idén már nem biztos, hogy jelentkezem, ezért minden kedves topiktársnak túrákban gazdag boldog új esztendőt kívánok!
Nagy-Hideghegy, Magas-Tax, Fenyves-hegy már megvan, de nem árulom el a választ, izzadj csak föl te is :-))
Benne vagyok, az OKT (Dorogtól Nógrádig) mellett ez lesz az egyik prioritásom a közeljövőben. Pl. egyszerre behúzható lesz a Börzsönyből nekem hiányzó Kóspallag-NHH szakaszon a Nagy-Inóc is.
Neidenbach könyvéről erősen megoszlanak a vélemények, sok helyen túlságosan előtérbe kerül a személyes véleménye, pontatlan, és nem kellő részletességgel tárgyal eseteket. Dr. Jankovics Marczell neve pedig sokféleképpen fordul elő, de a magam részéről a könyvein megjelent változatot fogadom el hitelesnek.
Idén alapvetően a BIG mozgalom http://users.swing.be/danielgobert/ élvezte a prioritást a természetjárás és sportolás terén is. Anyagilag és szabadiőileg is erre kontcentráltam. Külön köszönet érte a családomnak!
Ezen kívül igyekeztem a már megkezdett jelvényszerző túrák közül többet is befejezni. Utóbbiak bejárása a január- március ill. a november-december hónapokra estek.
A kítűzött célokat nagyon jól sikerült abszolválnom.
Teljesített (ill. idén elismert) mozgalmak:
- Ezrednyitó - 111. sorszám
- Csúcsok csúcsa - arany fokozat - 26. sorszám
- Encián emlékek
- 15 éves a Salgótarjáni HKE
- Partizán út
- Templomromok, kolostorromok a Balaton- felvidéken 44. sorszám
- Kinizsi út 22. sorszám
- Kós Károly emléktúra
- A Bükk, Mátra várai 1.
Közben f A Bükk, Mátra várai 2.
- A Bükk, Mátra várai 3.
- A Bükk szirtjei
- A Bükk- forrásai (északi rész)
- A Bükk- forrásai (déli rész)
- Rákóczi út a Mátrában
Rendező, szervező voltam a "15 éves a Salgótarjáni HKE" valamint a BIG észak-keleti találkozóján és résztvettem - mint elismerő és kitűzőátadó - a Mátrai túramozgalmak hétvégéjén is.
Idén csak egy új mozgalomba kezdtem bele, ez pedig a Pilisi parkerdő forrásai volt. A BIG-en kívül egyenlőre nem is nagyon akarok másba belevágni, csak maximum amolyan kiegészítő jelleggel. Ez a mozgalom ugyanis egy életre szól.
BIG
2005. októberében regisztráltam magam. Akkor még négyen voltunk magyarok a 420 résztvevőből. Azóta 540-en vagyunk és ebből már heten magyarok.
18 emelkedővel kerültem fel a listára. Idén pedig nagyszerűen sikerült az újabb csúcsokat felkeresnem (sokszor a magyar tagokkal együtt), így 52-vel zártam az évet.
Így megszereztem a BIG welcome és a BIG1 diplomát is, amit majd márciusban postáznak majd el.
Nagyon-nagyon jól éreztem magam valamennyi túrámon. Szívesen tekertem vagy bandukoltam magányosan, de klassz volt társaságban is (köszönöm mindenkinek ez úton is). Jó volt gyalogolni a Mátrában vagy éppen a Partizán úton és szuper volt bringázni a Tátrában vagy az Alpokban.
Azért talán mégis kiemelném a Grosser Speikkogel-t. Ezt a csúcsot a BIG honlap is "terrible" jelzővel illeti. Nos, ilyen emelkedőt sem mindíg lát az ember. 1670 méter szintemelkedése volt egyben, úgy hogy még vízszintes rész sem volt az emelkedőben, nemhogy lejtő.
A lista az idén teljesített emelkedőimről.
Várom az újabb emelkedőket a következő év(ek)ben is!!!
BOLDOG, ERŐBEN, EGÉSZSÉGBEN ÉS SIKERES MOZGALMAKBAN BŐVELKEDŐ ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!!!
Akik ott voltak körülöttem a Kós Károly emléktúrán, azok emlékezhetnek, hogy ígértem egy történetet Wachter Jenőről, akinek emlékművét a túra során érintettük.
Wachter Jenő emlékére
(1887. július 1., Pécs -- 1907. augusztus 8., Magas-Tátra, sírja Pécsett)
„A kötélgyűrű elszakadt.”
1907.VIII. 8., Magas-Tátra, Simon-torony
Wachter Jenő fiatal (húszéves) kora ellenére, korának egyik legígéretesebb hegymászó egyéniségeként tartották számon. Több elsőrangú csúcsmászása volt ismert az Alpokban, a Hochwechselen, a Raxon és a Schneebergen. A Magas-Tátrában 1906. augusztusában járt először. És bár ez az idő rövidnek tűnik, Wachter Jenőt mégis, amikor csak bölcsészeti tanulmányai megengedték, a Tátrában találjuk, még a téli hónapokban is. 1907. augusztus 4-én ismét a szeretett hegyen végez hegymászótúrákat, komoly első megmászásokat barátaival, Serényi Jenővel és Horn Károly Lajossal. A Kopki tornyait, a Márta-csúcsot, a Kolbenheyer-csúcsot, a Chalubinski-csúcsot és a Barátot másszák meg új utakon. Minden nap, mászással telik, 6-án például 16 órát másznak egyfolytában. Augusztus 8-án 7 óra 30 perckor a Poprádi-tavi kötéltársaság, Krol és Firganek tanárok és Konarski diák halad magasan felettük, akikkel majd a csúcson ismerkednek meg. Háromnegyed 10-kor kötözködnek be a beszállásnál. A nagyon nehéz Häberlein úton másznak, helyenként az első megmászó kötélgyűrűit és rozsdás sziklaszögeit is megtalálva a falban. A csúcsot háromnegyed 12-kor érik el. A hegyormon, ahol mintegy órát töltenek pihenéssel, a Krol által készített felvétel örökíti meg a tragédia előtti társaságot. Wachter, akit eddig kötél kötött össze társaival, most lekötötte magát, és keresni kezdte majd rövidesen meg is találta az eddigi egyetlen, ezen a helyen előttük leereszkedett Klemensiewicz-Kordys-Znamiecki kötélegyüttes által bent hagyott kötélgyűrűt. Ezt megfelelően biztonságosnak találták ahhoz, hogy leereszkedjenek róla a 15 méterrel lejjebb lévő sziklapadra, bár csak egy hat milliméteres fonott zsinegről volt szó, amelynek élénk fehér színe sok tátrai vihart jelzett. Igaz, ez duplán volt egy repedésbe akasztva és halászcsomóval megkötve. Az ereszkedéseket háromnegyed egykor kezdték meg az Ökörhát-torony felé eső oldalon. Krol 15 milliméteres. 30 méter hosszú manilakötelét duplán fűzték át a kötélgyűrűn az ereszkedéshez, és egy másikkal biztosították a leereszkedő társat. Elsőnek Konarski és Firganek ereszkedett le, akiket Horn és Serényi követett. Még Wachter és Krol voltak hátra, amikor Wachter fogott hozzá a leereszkedéshez, de kívánságára biztosítás nélkül. Már majdnem leért, amikor kissé oldalt lendült, és Krol beszámolója szerint az addig megfelelő kötélgyűrű mindkét alsó szára hirtelen elszakadt és Wachter „Jaj a kötél!” felkiáltással az alatta lévő 200 méteres mélységbe zuhant. Krol a szakadás pillanatában még a kötél után kapott, de azt már nem tudta megfogni! Wachter Jenő függőleges helyzetben zuhant a fal Békás-tavak felé néző sziklaalapjaival párhuzamosan, majd mélyen a beszállás alatt vágódott neki a beszállás alatti gránittáblának és azonnal meghalt. Az elszakadt gyűrűt később megvizsgálták, és kiderült hogy belül silány kenderkócból állt. Krol ezután saját kötelét húzta a repedésbe, és a lent állók alsó biztosítása mellett leereszkedett hozzájuk. Ezután még nagyon törékeny kőzeten óvakodtak le a tragédiától megviselt hegymászótársak a holttesthez, ahová 4 órakor értek. Serényi rögtön továbbment a Poprádi-házba egy expedíciót szervezni. Egy óra múlva Horn is utána ment, miután szerencsétlenül járt társuk szétszóródott holmiját összeszedte, és a lengyelekkel együtt egy végső imát mondtak az elhunyt felett. A Poprádi-tótól sietett tovább a Csorba-tóhoz, ahonnan megtáviratozta a szülőknek a gyászhírt. Már fél hét is elmúlt, amikor elindultak felfelé Wachterért a Békás-tavakhoz, ahová nyolc órakor érkeztek meg. Másnap délután érkeztek fel a tátrafüredi csendőrök és a vezetők, akik először a batizfalvi temető halottasházába, majd onnan a pécsi temetőbe szállították.
Ha az ereszkedésnél Wachter is használt volna kötélbiztosítást, akkor elkerülhető lett volna a tragédia. Meglepő viszont, hogy olyan kiváló hegymászó, mint Klemensiewicz egy ilyen gyenge minőségű, veszélyes és ilyen vékony gyűrűt használt. Mindenesetre az ereszkedő gyűrű vizsgálata sem történt meg az ereszkedés megkezdése előtt. Valószínűleg elégségesnek tűnt, hogy a társaság többi tagja rendben leereszkedett. Ma már alapszabály, hogy „mászóútban talált kötélnemű anyagokat – az állapotuktól függetlenül – nem szabad használni”! De a bent hagyott szögeket is alaposan át kell vizsgálni az esetleges használat előtt! És csak úgy használhatók, ha külön saját biztosítás is van. Standban (biztosítóhelyen) pedig egyáltalán nem szabad semmiféle bennhagyott eszközt használni! Egyébként közülük Wachter volt a legsúlyosabb, és az oldalirányú lendülete lehetett az okozója az amúgy is megviselt gyűrű elszakadásának. Az oldalirányú lendületek az ereszkedések alkalmával mindig veszélyesek, mert megnövelik a nyírófeszültséget a kötél megfeszített felületén.Összességében könnyelműségre utalnak az észrevételek, amelynek okozója a nagyon nehéz mászás utáni feszültségből való kiengedés, és az ezt általában követő veszélyes eufórikus állapot, ami sok hegymászó tragédiájához vezetett már.
Halála után jelent meg egyetlen cikke: De excelsis, (Turisták Lapja, 1907., 8-10. szám); emlékezés a Tátra-csúcsra vezető túrájára, hegymászó gondolatokkal.
A magyar turista és hegymászó társadalomban Wachter Jenő halála éles polémiát váltott ki a hegymászás módjáról, mikéntjéről. A vita az MTE Egyetemi Osztályának az MTE-ből való kiválásához és a BETE megalapításához vezetett.
Emléktábláját, melyet Lővy Mór leplezett le, egy nagy kőre helyezték el a Poprádi-tótól a Tengerszem-csúcsra vezető út mentén, Jankovich Marcell lírai szövegével:
WACHTER JENŐ bölcsészettanhallgató + Simontorony 1907. aug. 8.
EMLÉKÉNEK bajtársi kegyelettel a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület
Láttunk az ihlet, a lelkesedés pillanatában Az örömök tiszta forrásánál ... Szilaj voltál, mint bérci zerge ... Elszakadtál tőlünk ... Könnyeink kísérnek ... Az emléktáblát később a Poprádi-tónál létesített Szimbolikus temetőbe helyezték át. Rögtön halála után a Márta-csúcs tűhegyes középső ormát Wachter-toronynak nevezték el.
(A Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség arcképcsarnokából)
A történet és a konklúzió Neidenbach Ákos, a Kornétás kiadó gondozásában megjelent „Hegymászó balesetek” című könyvéből való.
Nagyon tudom ajánlani minden túrázónak (nem csak kifejezetten sziklamászóknak), mert számos – elgondolkodtató esetet sorol fel az író. Olvasható – többek között – Barna Ferenc (a Börzsönyben van az emlékműve) valamint Dr. Farkas Zsolt (a Börzsönyi éjszakai viseli a nevét) tragédiája is.
Wachter Jenő
A Krol készítette kép. A csúcson, középen Wachter Jenő.
Karácsony kettedik napján Miskolcról Csabára menet kis kitérőt tettünk az asszonnyal. Mivel annyira kérte, hogy szálljunk ki a meleg kocsiból a hidegre két órányi sétára, engedtem neki :-)
Kék szalagokat raktunk ki Okány és Zsadány között, a Tölgyfástanyai új részen. Jelek ugyan vannak, de sok helyen csak bokrokra lehetett festeni (2. kép). Ráadásul Okány felől a műút utáni első balkanyarnál kivágták a fákat, ami kb. 4 jelünk eltünését jelenti. Okány felé pedig kinőtt a földből egy 50 m-es olajkutató torony, jó tájékozódási pont.
Olyan tiszta volt az idő, hogy már innen is lehetett látni a Bihar hegység 1000 m körüli csúcsait!
Immár szokásom, hogy az év legrövidebb napján túrázok egyet. Idén a tervem az volt, hogy Városlőd-Bakonybél-Herend utat járom be. (OKT+Dornyay turistaút) A Dornyayn szerettem volna kicsit utvonalat pucolni. A Városlőd-Bakonybél egész jól ment 4 óra alatt tettem meg az utat, de Bakonybélbe érve erős tüsszögés meg gyengeség jött rám, ugyhogy inkább hazajöttem. Tudom nem kellett volna betegen nekiindulni, de annyira nagyon szerettem volna menni, hogy csak na. Mindegy, a lényeg, hogy a jelzések rendben, Németbányáig van egy két érdekes hely, Németbányától egyértelmű, látszik hogy Petró Zoliék itt festettek. Bélyegzők mindenütt rendben.
Köszi a választ.
A "Hazánk tájain" mozgalomhoz kell eldöntenem, hogy Börzsöny vagy Nyugat-Cserhát. Én is a Börzsönyre gondoltam, csak bizonytalan voltam.
Az elmúlt napok barangolásaiból néhány idetartozó info:
- Szigetváron a vár április 1-ig zárva, - Sasréten az erdei iskolánál lévő dobozkában nem találtunk nyalókát (Dél-Zselic turistája), - sikerült végre eljutnom Kaposgyarmaton a mésztufa hasadékhoz, - Kaposváron a Négytestvér-forrást és környékét rendbetették, a kulcsosházat felújították, a Sefag Zrt üzemelteti (érd: Csordás Roland, 30-kilencszázegy-4247)
A Cartographia és a Szarvas-Faragó térképe szerint is Börzsöny, mi több, az atlasz is a Börzsönyhöz sorolja, egyfelől az OKT-atlasz, másfelől a Börzsöny-atlasz is.
Az OKT igazolófüzete annyiban nem mérce, hogy ott elég sok csúsztatás van a térképvázlatoknál, melyik túra melyik hegységhez tartozik (Visegrádi-hegységbeli szakaszokat Pilishez ír, mátrait a Bükkhöz, bakonyit a Balaton-felvidékhez, stb.)
Kicsit furcsa a túrák összeállítása, egyik 14, másik 67 km-es, s tulajdonképpen akként jelölik földrajzilag valahová, hol, melyik tájegységben indul.
A Magyar Turista egyik idei száma egyébként "Barangolás a Cserhát szélén" címmel Nógrádról is ír...
Szerintem, ha az OKT-t vesszük alapul, mindenképp Katalinpuszta a határ. Nyugatról Keletre haladva addig a Börzsöny és vulkáni kőzet "van jelen", onnan viszont a Naszály tömbje már dachsteini mészkő, amit már a Cserhát délnyugati nyúlványának tartanak.
Amennyiben a "Dorogtól Nógrádig" vagy a "Nógrád megye természetjárója" mozgalom kapcsán kérdezed, akkor egyszerű a válasz: a két túrakiírás átfedi egymást a Nagyhideghegy-Nógrád szakaszon.
A téli szünetben szeretnénk megcsinálni a Nógrád-Magyarkút-Katalinpuszta OKT szakaszt (is), de nem tudom eldönteni, hogy ez Börzsöny vagy Cserhát. Az OKT atlaszban Börzsönyhöz tartozik, az igazolófüzetben pedig Cserhát. Viszont a Cserhát térképen nincs rajta, de rajta van a Börzsönyin. Most akkor melyik? Egy másik mozgalom miatt kellene pontosan tudnom. Szerintetek? Előre is köszi a választ.
Második túraévem volt az idei, amelyben jelvényszerző túrákon vettem részt. S az első, amikor már díjazást is kaptam.
2006-ban befejezett vagy a díjazáshoz szükséges szinten teljesített mozgalmak
abban a sorrendben, ahogy megkaptam az elismerést (bár ez nem azonos a kezdés ill. befejezés sorrendjével, mert voltak hosszabb szünetek 1-1 mozgalomban, vagy épp már hónapok óta megvolt a teljesítés, csak épp nem intéztem):
- Nógrádi vártúrák (2005. augusztus - 2006. november)
- Partizán út (2006. november 19., topictúra keretében)
- Várak a Börzsönyben (2005. február - 2006. november)
- Börzsöny turistája bronz fokozat (2005. szeptember - 2006. november)
Teljesítés-közeli állapotban van:
- Bükk, Mátra várai 2. fokozat
- Cserháti várak, kastélyok, kúriák
2006-ban megkezdett mozgalmak:
- Nógrád megye természetjárója (OKT NHH-Ágasvár + Bányász körút)
- Pest megyei piros
- Gödöllői-dombság csúcsai
- Bükk szirtjei
- Börzsöny csúcsai
- Börzsöny turistája ezüst
- Várak, várromok Veszprém megyében
- Kálváriajárás a Bakonyban és a Balaton-felvidéken
- Bakonyerdő ismerője
- Dornyay Béla emlékút
- Veszprém megye turistája
- Veszprémi kéktúra (OKT Sümeg-Bodajk)
- Mátra-Bükk útjain (OKT Mátraverebély-Putnok)
Terv 2007-re:
- Dorogtól Nógrádig (OKT) teljesítése
- Börzsöny turistája ezüst teljesítése
- Cserháti várak, kastélyok, kúriák
(ez a három élvez majd prioritást az év első felében-harmadában)
- Bükk, Mátra várai 2. és 3. fokozat teljesítése
- és persze dolgozni a folyamatban lévőkön, úgymint: Pilisi parkerdő forrásai, Börzsöny turistája arany fokozat, Cserhát 500-as csúcsai, Szentkutak Magyarországon, 10 megye 100 nevezetessége, OKT Nógrád megyei szakasz, no és a többi, idén megkezdett túra, de kötöttség nélkül, ha nem készülök el vele jövőre, hát nem.
Továbbá egynapos mozgalmak is érdekelnek, amelyek akár topictúraként is működhetnek, még van belőlük bőven (Hunyad-Gellért, Peremtúra, Gödöllői kék, Mária képek, Lehel-forrás, stb.)
A többit meglátom, majd jön az magától teljesítménytúrákon, vagy spontán kiránduláson. Tavaly év végén, vagy idén év elején is felvázoltam magamnak egy ilyen tervet e topicban, ennél sokkal bővebbet, s mint kiderült, irreálisat. Voltak olyan tervezett kiírások, amelyeket el sem kezdtem, sőt a környékre sem jutottam el (pl. RP-DDK), ugyanakkor olyanok, amit nem gondoltam volna, hogy megízlelek (a bakonyi és a bükki túrák), de "rákattantam".
Legnagyobb túraélmények idén (nem sorrend!):
- Szentlélek - Látó-kő- Örvény-kő (Bükk szirtjei), május
- Bánkút-Bálvány-Bükkfennsík-Istállóskő (Bükk szirtjei), május
- Bánkút-Bükkfensík-Gerennavár-Szilvásvárad (Bükk szirtjei + Bükk, Mátra várai), május
- Partizán út, november
- Kemence, Felső-Tamásvár-bérc - Dosnyai munkásszállás (Várak a Börzsönyben + Börzsöny turistája arany fokozat), november
- Dobogókő-Nagyboldogasszony-forrás-Rámhegy-Miklós-forrás-Júlia-forrás-Lukács-árok-Dömös (Pilisi parkerdő forrásai), szeptember
- Csesznek-Kőmosó-szurdok-cseszneki vár-Gézaháza-Ördögárok-Ördöglyuk-barlang (Bakonyerdő ismerője), október
- Pásztó/Hasznos-Fallóskút-Ágasvár (Bükk, Mátra várai), október
- Királyrét-Magas-Tax-Nagyhideghegy-Királyrét (Börzsöny csúcsai), november
- Márianosztra-Nagy-Galla-Zuvár-Márianosztra (Várak a Börzsönyben, Börzsöny turistája), február
Legvadabb túraélmény:
- Perőcsény-Vár-nyereg-Salgóvár-Perőcsény nekem, nappal; Perőcsény-Vár-nyereg-Bányapuszta-sötétben bolyongás kb. Pintér hegyese-Kis-Hideghegy-összevissza útvonalon este a páromnak, nem tervezett, de úticél: Vasedély kulcsosház, mely estén kiderült visszavonhatatlanul a szállóige valósága: a Börzsöny nem viccel. Mindez januárban és a Várak a Börzsönyben keretében.
