Én is ilyen mtz 50-re való szikrafogót keresek már vagy két éve, de sehol nem találok. Mennyire lesz részletes a felújítás, pl. a gyári kulacstartó és a kulacs is "rekonstruálva lesz"?
Természetesen tudom mi az a szikrafogó, mi is használtuk aratáskor, szalmahúzáskor. Sajnos a beszerzésében nem tudok segíteni. Annyit azonban megigérek, ha legközelebb kimegyek a fatornyos falumba, a régi traktoros haveroktól megkérdezem, nincs-e valakinek elfekvőben.
Tóni bácsi tetszik a kép az MTZ-5 ről , Én meg egy 1966 gyártási évi gömbölyű elejű MTZ-50 - est ujjitok fel , és szikra fogot keresek hozzá. Ha valaki emlékszik rá mi volt az Te biztos tudod, a 60 -as évekbe egyedüli megoldás volt mtz-ken
Jó napot! Rég jártam erre, a hétvégén Szlovéniában tekertem mindenhol piros traktorok ameddig a szem ellát. Egyetlen zöld traktor volt, de semmi felirat rajta felismeri valaki? (és pár kép a túráról, ha valakit érdekel tavaly is kattintottam pár traktort a környéken)
Van egy eladásra kínált Hofherr G-35 traktorhoz való üzemanyagtankom. A tank sérülésmentes, csak felületi rozsda van rajt. Meg van hozzá a gyári üzemanyagcsap is. Kérésre privátban küldök róla képeket.
Együtt érzek veled keseredésedben. :( Pedig valóban szép lett volna, ha a Papád gépe visszakerül az unokájához.
Azért, ha a beszerzési terveidben továbbra is kiradírozhatatlanul szerepel a K25, még van jó pár az országban, amihez hozzá juthatsz. Csak kitartás kérdése. Az meg neked van. Legalábbis nekem ez jön le így ismeretlenül a monitoron keresztül. :)
Röviden csak annyit, hogy amikor a '60-as évek első felében a Gépállomáson dolgoztam, volt alkalmam a K25-tel közelebbi kapcsolatba kerülni. A maga nemében egy igen jó kis gép. :-) Főleg akkor, ha nem vár el tőle többet az ember, mint amire képes.
Szóval, kicsit az elejéről kezdve, utolsó években (2000 körül), mamám veje, aki nem apum, sikeresen fejre állította.
Papám nagyon szerette a gépet nem is igen engedte volna, hogy más ráüljön. Sajnos ő 95-ben meghalt így nem kellett vég néznie, ahogyan lepusztult a gép, bár nem is hagyta volna.
Aztán idővel elkerült a leharcolt gép, nem is messze, vagy 15 km-re. Eddig tudtam követni. Egyik ismerősöm oda valósi ahová eladtuk a gépet, így meg tudta mondani hol kellene lennie a gépnek, de sok jóval nem tudott szolgálni. Mint kiderült, aki megvette, ő közben a Dutrák végett lett jó ismerősöm, így tudtam kit kell hívnom.
Tegnap fel is hívtam de sajnos már ő is eladta, ennek vagy 7-8 éve. Elkerült még 5 km-re távolabb, sajnos egy olyan emberhez, aki úgy fogyassza a gépeket, mint én a töltött káposztát.
Tehát a szomorú hír: kb. 3 éve főtengelytörést szenvedett és MÉH telep lett a végzete. :(
Ami maradt nekem belőle még a papámtól, adásvételi, és egy láda alkatrész…a sors iróniája… köztük egy vadonatúj főtengely.
Ez akkor nem jött be, bár papám T5-ös Pannoniájával is így jártam, mire kikutattam hova lett, arra már elbontották. :( Még van apum 350-es Czetkája ami felkutatásra vár, bár az sem kecsegtet sok sikerrel.
Örülök hogy tetszett, ahogyan időm/kedvem engedi, írom a többit is.
Felénk is K25 volt nagyon elterjedve, mint írtam, papámnak az volt, és így visszagondolva, hogy betegségem első stádiumában mikor traktort akartam venni mindenáron papámét akartam volna visszaszerezni, vagy legalább egy K25-t. Láss csodát, K25-öm még nincs :(
De most fel is borítottad az alkatrészládát bennem és ismét nekiállok nyomozni papám gépe után. :)
Ismét élvezettel olvasom eme irodalmi remekművedet, melynek tartalma is nagyon leköti a figyelmemet. :-)))
Mifelénk is (Szolnok környéke) használatos volt ez a traki, bár a kategóriájába tartozó K25-ös Zetorok sokkal nagyobb számban voltak jelen az agráriumban.
Ismét akadt egy kis szabadidőm, és úgy gondoltam bővítem a beszerzések történetét. Folytatom mindjárt az első Dutrámmal.
Egy visszautasíthatatlan ajánlat:
Történt egyik beszélgetés során, egy volt kollegámmal, szóba került, hogy szeretnék egy UE 28-ast, közkedveltebb nevén, egy kis Dutrát, mivel jobban megállja a helyét az erdőn, mint a 3011-es. Meg is volt már 2 éve a kiszemelt gép csak valahogy eladó sorba nem akart kerülni annak ellenére, hogy már több mint tíz éve meg sem mozdították. Így került volt kollegám a képbe, aki említette, hogy itt a gyár mellett a helyi fuvarozócég telepén áll egy, talán kis Dutra, de még a régebbi U-28-as féle.
Nem éppen az, amit szeretnék, gondoltam, ráadásul nem is volt biztos, hogy U-28-as, mert egyesek szerint K-25 volt, ami ott parkolt már vagy 3 éve.
Kénytelen voltam csillapítani a kíváncsiságom és kicsit jobban utána járni a gépnek. A kerítés külső feléről nekem igenis U-28-asnak tűnt, méghozzá UB-28-nak. Minden jellegzetessége megvolt, elöl állítható nyomtáv a tipikus „cső“ tengely, meg persze az összetéveszthetetlen hűtő maszk. Még kabinja is volt egy gyári, persze rá nem illő, Dutra kabin bukókerettel. Egyre jobban kezdett érdekelni, a számomra ez idáig több mint érdektelen típus. Így történt egy rövid telefonálgatás után hogy a telephely kapuja előtt vártam a gép tulaját.
A Dutra eme típusa itt a legnyugatibb megyében egyáltalán nem volt elterjedt, így holmi kevés esélyt láttam arra, hogy valaha is rábukkanok egy ilyen gépre itt nálunk. De persze attól még hogy Dutra eleje van meg az első tengely is UB, még lehetett benn Zetor motor, MTZ váltó és a többi. Annak idején ki tudja mi mindent összeházasítottak az ügyes kezű szakemberek. Ilyen és hasonló gondolatok futottak át az agyamon, míg vártam a tulajra.
Miután megérkezett, gyors barátságot kötöttem a telepet őrző két goromba kinézetű kutyussal, és 100 méternél is közelebbről szemügyre vehettem a traktort.
Gyors átpillantás után az alábbi megállapításra jutottam: Ez valóban felénk ritkaszámba menő Dutra UB-28. Gyári kéthengeres Csepel motorral, a jobb elején vasat nem sajnálva, felerősítve a gyári kompresszor, Dutra kabin, házi bukókerettel, gumi pogácsákon rögzítve, persze üveg nélkül, hátul szíjhajtás, újabb váltó, mert már a terepet külön kar kapcsolja, szintén újabb fajta kormánykerék és kormánymű, darázsderék alatt légtartály, meg újabb fajta légszűrő. Nagyjából ennyi, ami úgy első végvizslatásra feltűnt. Egyben volt a gép, a tulaj látott benn fantáziát, véleményem szerint néhol túl sokat is.
Eljött az idő hogy bevonjam a tulajt, mivel már nagyon is érdekelt és még egy buktató fen állt az az ár. Elmesélte, hogy a szomszéd faluból való, két öregasszonyé volt a gép, persze papírmentes. A kompresszort már ö szerkesztette fel rá előre. Azt is elmesélte, hogy a motorját a cég szerelői felújították, újra hüvelyezték. Itt esett a lelkesedésem nívója a pincébe, mert ezek után már tudtam, hogy egy olyan horror ár fog következni a kérdésemre, amit több mint irreálisnak tartok. Egye fene… „és mennyit gondolt érte?“ tettem fel a kérdést. Rövid fintorgás és gondolkodás után meg kaptam a választ. Leesett az állam nem tudtam már hogyan töröljem le a mosolyt az arcomról, de sikerült valahogy kicsikarnom egy „hmmm… hát legyen, annyit tudok rá szánni“ mondatot. Kezet ráztunk, majd megbeszéltük, hogy egy remélhetőleg esőmentes vasárnapi napon jövök érte és teszem meg vele a 10 km-t lábon haza.
Elérkezett a vasárnapi nap, persze az eső esett, de mit sem törődve ezzel, hisz van rajt kabin alapon, neki vágtam. Igaz az már nem volt lényeges hogy a 7 üvegből 7 hiányzott és hármat kaptam hozzá külön, amit a kocsi csomagtartójában vittem haza. Aksi bele, csap megnyit, langyos vízzel felönt, izzít… és izzít…és még mindig izzít. A tulaj tanácsára jó hosszan kellett izzítani, bár elég sokat kellett nyektetni még el is indult. Az én fülemnek kicsit kopogósan járt meg néha kihagyott az egyik porlasztócsúcs, de fogjuk rá hogy szépen dolgozott.
Indulás előtt egy özönvíztől mentes száraz helyre átálltam vele, majd teljesen feltöltöttük a tankot. Kis sebesség keresgélés után felengedtem a kuplungot és meglódult a valamikor 57 és 61 között gyártott mezőgazdasági vontató, az új otthona felé.
Minden gond nélkül át zsonglőrködtem magam a városon, de két falu között, kertek alatt egy csendes patakból kialakult tomboló folyam állta az utamat. Mivel nem volt kedvem vadvízi rafftingolni a frissen szerzett géppel, megkerestem a rükvercet és kerültem egyet a főúton. Hazaérkezve leparkoltam az ideiglenes helyére, majd két nap múlva bekerült a műhelybe.
Valahogy így alakult az első Dutrám története, egy visszautasíthatatlan ajánlatból.
