Az én kuttyom is fekete,sőt a férje is az volt,én nagyon vártam csoki kölköt,de 5 feketét szült.Imádom a feketét is ,de ez a vonzódás a csokihoz már örökké +lesz.(az ehető és a kutyaszín iránt egyformán!)
:))))
ÖP
Amikor 4 évvel ezelőtt magunkhoz vettük a Herkit, úgy gondoltuk, hogy ez egy "életre" szól majd.
Az akkor 5 éves fiam nagyon félt a kutyáktól, ezért vállaltunk egy kutyust. Vettünk egy kutyakalauzt, az ott leírtak alapján választottuk ki a labradort. Gyermekszerető, stb, stb, de ezeket ti is tudjátok. Tavasztól őszig hétvégeken a telkünkön voltunk, sokat voltunk vele a szabadban. Mára ez már megváltozott. Szegény sokat van a lakásban. Féléves a kisebbik fiam, most kezd el kúszni(aztán meg mászni), és bizony kutyaszőrős a szőnyeg, a padló. Ez csak az egyik probléma. A másik, hogy többet dolgozok, levelezőn végzem a Kandót. Bizony van olyan nap, hogy hazaszaladok délután, megyek vele egy háztömböt, és megyek visszadolgozni. Hétvégén meg a maszek munkák. Szerintem sok családban van ez így, tehát nem újdonság nektek.
Sajnáljuk szegény kutyust, ezért keresünk neki kertes házban lakó új gazdit.
Ennyi a mi történetünk.
"Csak nekem erre nincs időm. Akkor már inkább tovább sétálok vele. Mindenki úgy csinálja, ahogy megszokta. "
na pontosan erre gondoltam en is.
Fido, a tap ugyeben en is ezt mondtam, hogy vita van rola, ami raadasul szerintem pontosan abbol fakad, hogy ki hogyan szokta meg. Nehez tudomanyos alapon vitatkozni azon, hogy egy elettanilag nyilvanvaloan megfelelo keverek (azt remelem senki nem gondolja, hogy az osszetetelt a gyartok az ujjukbol szopjak) vajon jo-e, vagy sem :)
A mennyiseg kerdeset nem kevernem azert ebbe bele.
Anyukámnak van egy örökbefogadott macskája, ő henteskoszton él, azaz nyesedéket, gégét, májat, halat, stb. eszik. De csak azért, mert nem hajlandó a gyári kajának még a közelébe sem menni. Amikor még otthon laktam, volt, hogy nekem kellett felvágni a gégét, meg ilyeneket. Bleee! Nagyon gusztustalan volt. Persze a Balázs biztos felvágná, mert ő nem undorodik, dehát csak kényelmesebb, ha már kölyökkorától megszokja a gyárit, ami részünkről nyilván nem igényel annyi törődést, de azért ez még nem jelenti azt, hogy lusták vagyunk főzni neki, mert nem érdemli meg, vagy mert nem szeretjük eléggé. De minek bonyolítsuk az életünket, szerintem épp elég, ha gondosan kiválasztom neki a gyáriból a legjobbat, és megveszem, kerül, amibe kerül.
Félre ne értsetek, nincs semmi bajom azzal, aki főz a kutyunak! Csak nekem erre nincs időm. Akkor már inkább tovább sétálok vele. Mindenki úgy csinálja, ahogy megszokta.
A kutyatáp is rengeteg vitát vált ki a hozzáértők és hozzá nem értők tömegeiből. Sajnos a hozzáértők között lehetnek a legkevésbbé objektív megítélésen alapuló vélemények. Mindenki a sajátját dícséri.
Egy tenyésztő ismerős mondta, hogy teljesen fölösleges a termet szerinti szelektálás, mivel azt a mennyiséggel kell szabályozni. Inkább a kor, ami döntő az összetevőkben.
A magánvéleményem: nem szeretem a "sznob" (méregdrága) tápokat. Egy "csodatáp" forgalmazó próbált meggyőzni, hogy milyen jó az ő terméke, mert igaz, hogy drága, de nagyon kis mennyiség kell belőle. Mondtam neki, hogy egy kutyának magyarázhatom, hogy abban a három falatban benne van a szükséges tápérték, ha üres a gyomra. Az etetés arra (is) van, hogy az éhséget enyhítse. Erre nem tudott mit mondani.:-)
ezeket nem vitatom, es az E betuket nem ismerem (csak a spanyol autok hatuljan ;))
Ervek vannak, pro es kontra, ujsagokban, konyvekben, es egyes emberek kozott, akar ket, egyutt dolgozo allatorvos kozott is.
Mindazonaltal az egesz visszavezetheto odaig, hogy miben bizol meg jobban: hogy Te magad ossze tudod allitani a megfelelo dolgokat, vagy abban, hogy tucatnyi, vagy megtobb hozzaerto evek kemeny munkajaval esetleg jobban tudja, mi a jo a kutyaknak.
en megmondom oszinten, nem vagyok taplalkozastudomanyban jo, plane nem a kutyakeban, ergo rabizom ezt (is) azokra, akik ehhez ertenek.
Ami persze nem jelenti azt, hogy ez lenne az egyeduli udvozito modszer, mint a Te peldad is mutatja. Ugyhogy vitatkozzanak ezen azok, akiknek kell, mi meg csinaljuk ugy, ahogy jolesik :)
Az otthon elkészitett kaját is ugyanolyan egészségessé és kiegyensúlyozottá lehet tenni. Bár tény és való, hogy sokkal egyszerübb elélökni a gyári kaját. Azét ne feledkezz meg a nagy E betüs komponensekről, aminek legtöbbjéről foglalmam sincs (lehet, hogy Neked se), hogy mi a csuda.
A házi kaja kontra tápról volt egy cikk nemrég (hónapot nem tudok, de ha gondolod, utánanézek) a KutyaSzövetségben. A Pennyről szóló irásban.
És még egy gondolat: az enyémek a főtt húst bármivel keverve jobban szeretik, mint bármelyik gyári kaját (száraztáp, konzerv) és álanóan bajban vagyok, ha táborozni megyek velük. Feleannyit sem esznek, mint otthon (mert ugye a tábrban nem főzőcskézek).
Fruzsi
uhum. anyukamek KEVEREK :))) kutyaja is hasonlon el sok-sok eve. Eros, izmos, egeszseges, vidam. Ettol fuggetlenul gondolom az nem vita targya, hogy a "gyari" kajaban valoszinuleg jobban el van osztva, es biztosabban megtalalhato valamennyi szukseges asvanyi anyag es vitamin. Nalunk otthon nem divat a fozes, eletmodunk meglehetosen XXI-ik szazadi, ergo biztosra akarunk menni, es ez esetunkben a gyari kaja.
Hogy mi történt, az engem is érdekelne.
Addig is feletettem az elérhetőségeddel (e-mail) egy pár oldalra. Ha adsz egy telszámot, azzal is kiegészitem őket.
Fruzsi
Az én kutyáim amióta az eszemet tudom, azóta nyesin, kenyéren, Grétin, házikoszton, kevéske kutyakajával kiegészitve élnek. És eddig sehonnan nem jött rájuk panasz. A labradorom csodálatos volt: csupa izom, rettentő mély mellkas, erős, kigyúrt, de mégsem kövér vagy elhizott, fényes szőrü, csillogó szemü. Kell ennél több?
A mostani összes kutyám is hasonlóan néz ki, bár lusta dögök, ezért az izom aránya talán picit kevesebb //, ill. mindenről első gondolatom a labim (ezért emlegetem állandóan)//.
(ja és hozzá kell tenni, hogy a labi elég kemény igénybevételnek volt kitéve: volt hogy 2 órát futott, 1 órát úszott egyhuzamban.)
Fruzsi
Abból az alomból amelyikből vettem a gyönyörű labi kiskutyusunkat,"maradt" még 3 gyönyörű szuka és egy gyönyörű kan. Ha valakit érdekel az jelentkezzen! Szeretném ha az én kis drágám minden kistestvére jó helyre kerülne.
