Oksa,kutatok goldenest!De szóljatok,ha nagyon sok a kép,mert akkor abbahagyom....
Megy mailban az instrukció,de mond hogy meljik topicba szeretnél,és miljen képeket....
:)))
ÖP
Tök jó kép mind!!!
Most már kéretik feldobni egy pár goldenest is!
Te figyu! Lehet egy kérésem? Ha már igy benne vagy a képfelrakosgatásban: nem szeretnél egy másik kutyás fórumra is felnetenni képeket? Én nem értek hozzá, ott meg nincs bátor jelentkező, aki felvállalja.
Vagy pedig mondd el, hogyan kell!
Köszi
Fruzsi
1.:Duck tolling (azaz vadkacsavadász) retriever
2.:Curly coated (azaz göndörszőrü) retriever
3.:Chespake bay retriever
4.:Simaszőrü retriever (ha megzakkanok se jut eszembe angolul)
Az én kuttyom is fekete,sőt a férje is az volt,én nagyon vártam csoki kölköt,de 5 feketét szült.Imádom a feketét is ,de ez a vonzódás a csokihoz már örökké +lesz.(az ehető és a kutyaszín iránt egyformán!)
:))))
ÖP
Amikor 4 évvel ezelőtt magunkhoz vettük a Herkit, úgy gondoltuk, hogy ez egy "életre" szól majd.
Az akkor 5 éves fiam nagyon félt a kutyáktól, ezért vállaltunk egy kutyust. Vettünk egy kutyakalauzt, az ott leírtak alapján választottuk ki a labradort. Gyermekszerető, stb, stb, de ezeket ti is tudjátok. Tavasztól őszig hétvégeken a telkünkön voltunk, sokat voltunk vele a szabadban. Mára ez már megváltozott. Szegény sokat van a lakásban. Féléves a kisebbik fiam, most kezd el kúszni(aztán meg mászni), és bizony kutyaszőrős a szőnyeg, a padló. Ez csak az egyik probléma. A másik, hogy többet dolgozok, levelezőn végzem a Kandót. Bizony van olyan nap, hogy hazaszaladok délután, megyek vele egy háztömböt, és megyek visszadolgozni. Hétvégén meg a maszek munkák. Szerintem sok családban van ez így, tehát nem újdonság nektek.
Sajnáljuk szegény kutyust, ezért keresünk neki kertes házban lakó új gazdit.
Ennyi a mi történetünk.
"Csak nekem erre nincs időm. Akkor már inkább tovább sétálok vele. Mindenki úgy csinálja, ahogy megszokta. "
na pontosan erre gondoltam en is.
Fido, a tap ugyeben en is ezt mondtam, hogy vita van rola, ami raadasul szerintem pontosan abbol fakad, hogy ki hogyan szokta meg. Nehez tudomanyos alapon vitatkozni azon, hogy egy elettanilag nyilvanvaloan megfelelo keverek (azt remelem senki nem gondolja, hogy az osszetetelt a gyartok az ujjukbol szopjak) vajon jo-e, vagy sem :)
A mennyiseg kerdeset nem kevernem azert ebbe bele.
Anyukámnak van egy örökbefogadott macskája, ő henteskoszton él, azaz nyesedéket, gégét, májat, halat, stb. eszik. De csak azért, mert nem hajlandó a gyári kajának még a közelébe sem menni. Amikor még otthon laktam, volt, hogy nekem kellett felvágni a gégét, meg ilyeneket. Bleee! Nagyon gusztustalan volt. Persze a Balázs biztos felvágná, mert ő nem undorodik, dehát csak kényelmesebb, ha már kölyökkorától megszokja a gyárit, ami részünkről nyilván nem igényel annyi törődést, de azért ez még nem jelenti azt, hogy lusták vagyunk főzni neki, mert nem érdemli meg, vagy mert nem szeretjük eléggé. De minek bonyolítsuk az életünket, szerintem épp elég, ha gondosan kiválasztom neki a gyáriból a legjobbat, és megveszem, kerül, amibe kerül.
Félre ne értsetek, nincs semmi bajom azzal, aki főz a kutyunak! Csak nekem erre nincs időm. Akkor már inkább tovább sétálok vele. Mindenki úgy csinálja, ahogy megszokta.
