Két névre lennék kíváncsi, távoli felmenőim, ma találtam őket a levéltárban. Felvidéki magyar családokról van szó.
Az egyik a Birke, amit néhány helyen Brike alakban is olvastam, és valószínűleg ugyanarról a családról van szó. Ugyanabban az anyakönyvben előfordul a Bilko is. Szóval ezek gyakran összemosódnak. Először egyébként azt hittem, hogy Dirke vagy Dilko, csak a betűrendes névmutatóból derült ki, hogy az bizony nem D, hanem B.
A másik név a Zatykó. Mivel felvidéki faluról van szó sok-sok szláv névvel, kapásból szláv eredetre tippeltem, aztán meglepődtem, hogy a google és a facebook is milyen sok magyart dobott ki ezzel a névvel, ami persze nem kizáró ok.
Addendum: A Tindl német rokonneveinek keresésekor találkoztam a Tinmaz-zal, amely érdekes a Csarmaz név szempontjából. A német Tinmaz-ról tudható, hogy oszmán-török név az ottani vendégmunkások révén. A Csarmaz-zal ellentétben ez világosan etimologizálható török alapon: oszmán tın(mak) ’hangot kiejt(eni), intonál(ni); jelentőséget tulajdonít(ani) valaminek’ + –maz ~ –mez tagadó képző: tınmaz ’(aki) nem ad ki hangot’. Vélhetőe a Balmaz ~ Bolmaz-hoz hasonlóan ez is óvónév, az ártó szellemek félrevezetésére „hazudja” azt, hogy az újszülött nem sírt fel, azaz halott.
Off: > Elnézést kérek a hibáért,nem tudom, hogy ez miként került ide ?!
Ami ilyen krikszkraksz tele van olyan szavakkal, amelyek „mso”-val kezdődnek, arról bizton lehet állítani, hogy Microsoft Office-szal (azon belül is Worddel) szerkesztették: ezek a szövegszerkesztő saját formátumdefiníciói, amelyek a betűk méretét, színét, a sortávolságot stb. írják elő. Ilyen krikszkraksz sokak hozzászólásában van, akik Worddel írt szöveget copypaste-elnek ide, de üzemszerűen ez nem látszik a felszínen, csak a hatásuk.
Van azonban, amikor a böngészőmezőbe való beszúráskor történő konverzió hibázik, és a láthatatlan, de hatásos formátum-előírások egy részéből ilyen látható, de hatástalan krikszkrakszok lesznek. Megfigyelendő, hogy melyik verziójú Wordből szúrunk be szöveget milyen böngészőbe, és azt milyen módon tesszük (sima Ctrl-V, vagy valamelyik ikonnal), a beszúrt szövegben vannak-e olyan specialitások, amelyeket máskor nem használtunk, és amelyen megkavarodhatnak a programok (pl. táblázat) s í. t. Ezzel talán azonosítható a probléma forrása.
> a már régebben taglalt Sur-cik (Szurcsik) változatnál korábbinak látszó Sul-czik ill. később Szul-csik változat, e vegyes etnikumú terület mely nyelvjárásából és szavából eredhet és mit jelenthet?
Az l ~ r tévesztés nem példa nélküli jelenség, így elképzelhető, hogy a Sulczyk ~ Sulczik ~ Sulčik ~ Sulčík (Szulcsik) névben is fellépett Surczyk ~ Surczik ~ Surčik ~ Surčík (Szurcsik) alakot eredményezve, amely stabilizálódott. Vö. német Bürger nyelvjárási Burger > magyar polgár (ha ez fordított irányú is).
Szulcsik: A Sul- kezdetű kéttagú világi szláv nevek rövidüléséhez (pl. Sulimir) járult a szláv összetett –czyk ~ –čík kicsinyítő képző. Ilyenformán ez képzőtlen apanév. A Szulcsik inkább mutat északra, mint a Szurcsik.
A csarmasz ’sovány, vén’ szóra alapozott etimológia éppen azért kérdéses, mert a jelenkorban eléggé periférikus nyelvjárási szó (és régi írásos forrásokból sem került elő). Emiatt az összefoglaló etimológiai irodalom látóterébe sem került be. Így ha van is hozzá etimológiai kísérlet, az olyan egyedi (szakfolyóiratbeli) publikáció lehet, amely bujkál előlem.
Mindenesetre adja magát a csimasz ’pajor, poloska’ szóval való hangalaki hasonlóság. Ennek a szónak az eredete bizonytalan, talán északolasz. Az EWUng a XVII. sz. legelejéről hoz geminált Csimmaz alakját, ha felteszünk ehhez képest egy mm > rm elhasonulást és hangrendi kiegyenlítődést, akkor eljutunk a csarmasz-hoz. A gond azonban szemantikai oldalon van: a ’pajor, poloska’ értelemből nem tűnik levezethetőnek a ’sovány, vén’.
A kopik ~ kopasz szópár ugyanakkor megmutatja, hogy a régi magyarban volt –z ~ –sz névszóképző (vö. még szár-: szárít ~ száraz, rov-: róka ~ ravasz). Így akár fel is feltehetünk egy kiveszett *csarm- (*sarm-) ige- vagy névszótövet, amelyből korai magyar alapon létrejöhetett a szó.
Idegen nyelvekben nem találtam olyan alapot, amely adná magát etimológiának. Egy *csarm- < *csarn- alakulással éppen a szláv čьrnъ ’fekete’ szóhoz kapcsolhatnánk a fent kibontott tövet, de szemantikailag ez sem tűnik alkalmasnak.
Próbáltam településnévi alapot keresni, ugyanakkor a nyilvánvalóan ilyennek tetsző Tindorf [< Tin(d)- + Dorf ’falu’] helynevet sem sikerült azonosítani. Ha ez valóban lakosnév, akkor az előtagja lehet, hogy összefügg a kérdéses név alapjával. – De persze az is meglehet, hogy az alakok sorozata eltérő irányban állítható fel, és inkább egy Tindo > Tindor > Tindorf népetimológiás fejlődést látunk, mint a Tindorf > Tindor ?> Tindo rövidülést. Így lehet, hogy hasonló helynév nem is volt. — Ha a nevünket északnémet eredetűnek véljük, akkor felnémet megfelelőnek adódna a Zindelstein (Stein ’kő’), a Zindlenspitz (Spitz ’csúcs’), a Zindelenhöhle (’Höhle ’barlang’), de ezekből nem lehet a nevet levezetni, legfeljebb az etimológiai motiváció lehet közös.
Kerestem közszói hátteret, ez sem volt az előzőnél sokkal sikeresebb. De mivel az –er ~ –ler ~ –ner képzőváltozatosság mégis ezt az érzetet kelti, a beírás végén erre még visszatérek.
Amit most a legperspektivikusabbnak látok, az a Steindl, Weindl nevekhez hasonló alakulás. Ezek vagy összetett germán személynevek (pl. Steinhard ’kő+kemény’, Weinhard ’barát+kemény’) rövidüléseiből, vagy az azonos hangalakú közszavakból (Stein ’kő’, Wein ’bor’) lettek –d– kötőhanggal és –l (–el, –le) kicsinyítő képzővel. A névalap vagy a Tinn, Tinne (Tinman, Tinnemann, Tinnemeier stb.) név lehet, vagy a Thien, Thiene. Az előbbiről később, az utóbbi a Duden szerint a Thegen- ~ Degen- ’(fiatal) harcos’ előtagú összetett nevek (pl. Degenhard) rövidülése, ill. képzőtlen lakosnév azonos alakú településnevekből.
Ennek a variációnak az a problémája, hogy a Steindl, Weindl nevek nem mutatnak olyan változatos, –d-vel bővült névbokrot, mint a Tindl: pl. van Tinder, de nincs *Steinder, *Weinder. Emiatt lehet, hogy a Tindl esetén a –d nem szervetlen kötőhang, hanem a tő része.
Visszatérve a közszói alap lehetőségére. Ezek mind, a II. (ófelnémet) hangeltolódás által nem érintett északnémet (alnémet, alsófrank, alsószász) etimológiák. Ennek tulajdonképpen nem mond ellent a fentebb említett nevek jelenkori elterjedése. A ritka sváb Tinnemayer a gyakoribb alsószász-alsófrank Tinnemeier ~ Tinnemeyer mellett mutatja, hogy alkalomadtán az ilyen nevek délre is elkerülhettek.
A tőbeli –d hiánya miatt kérdéses a fentebb említett Tinn(e) névvel való összekapcsolás sem. Ezek a nevek északon koncentrálódnak, így vélhetően a II. német hangeltolódás által nem ennek vélhetően a köznémet Zinn ’ón, cin’, vagy a Zinne ’orom(fog), csúcs’ alnémet megfelelője lehet az alapja, vö. holland tin ’ón, cin’ és régi holland tinne ’orom(fog)’.
A német zünden ’meggyújt’ igének vannak északabbi párhuzamai, pl. angol tinder ’gyújtós, kanóc’, svéd tända ’meggyújt’. Alnémet, holland megfelelőt nem leltem (etimológiai szótárakban sem), de esetleg elképzelhető, hogy itt is lehetett egy *tinden ’meggyújt’ ige, amely a név alapját képezhetné.
Van német Zindel név: ez ’egyfajta szövet, tafota’. A Duden szerint a szó bizánci eredetű, itáliai közvetítéssel, és a középalnémet alakja sindal ~ sindel volt, tehát nem lehet ebből „rekonstruálni” egy északnémet *tindel megfelelőt.
Esetleg felvethetőnek tartom, hogy a holland hangutánzó tingelen ’cseng, csilingel’, tinkelen ’csilingel, pislákol’ igéknek, illetve északnémet megfelelőiknek lehet /g/ > /d/ hangváltozásos formájuk.
A ’bucó’ hal neve németül Zingel (innen van a jelenlegi tudományos nemzetségneve is), ez a bajor nyelvjárási Zangel és a stájer Zint(el) halnevekhez kapcsolható. Rácz János ezt a német Zacke ~ Zinke ’hegyes, kiálló, feltűnő csúcs’ szóbokorhoz kapcsolja, a motiváció alapja a hal tüskés, felálló hátuszonya. Ezzel tulajdonképpen „visszaértünk” a fentebbi német Zinne ’orom(fog), csúcs’ ~ régi holland tinne ’ua.’ szóhoz, amelynek eszerint van k~g-vel, ill. t~d-vel bővült tőváltozata. Ez éppen lehetne a Tindl nevünk Tind- tövének az eredete (az –l továbbra is kicsinyítő képző), és egyben megmagyarázná a már említett délnémet-svájci Zindelstein, Zindlenspitz, Zindelenhöhle helyneveket, amelyek mind kiemelkedő felszínformákhoz köthetők.
A Szurcsik név eredetét firtató kérdések és válaszok a 8866-os sz. hozzászólásban nagyon érdekesek voltak. Megértettem és elfogadom őket. Nos, azóta megkezdett családfakutatás során megtaláltam felmenőimet Nagybaracska környékén. Az 1700-s évek közepétől sorjázó neveket kezdetben Szultsik-nak, később Szurtsik-nak végül Szurcsik-nak írták a különböző anyakönyvekben, gondolom a szlovák írásmód magyar megfelőjeként. A név Felvidéki eredetét alátámasztja a Family Search segítségével végzett adatgyűjtés . Ezt valószinűsíti Ön is a kommentjében. A künönböző névvariációk területi eloszlását Google Maps segítségével rögzítettem. (lsd. link:http://goo.gl/maps/g771L)
A legtöbb találata szlovák-cseh- lengyel hármashatár közelébe a zsolnai kerület (anno Trencsén vm.) területére esett. Legkorábbi adatot Tuzovka-n (Turzófalva ) rögzítették, 1726-ban Sulczik néven, később ugyanitt vegyesen jegyezték az anyakönyvekbe a Szulcsik névvel, néha ugyanazon a családon belül is. A Szurcsik változat itt az 1700-as évek közepe után jelenik meg. Kivétel Fülek (1725)és Sóshartyán (1733) környéke. Lengyel területen az 1800-as évekből van bejegyzés Sulczik, Sulczyk változatban.
A talán kicsit hosszadalmas bevezetés után az a kérdésem, hogy a már régebben taglalt Sur-cik (Szurcsik) változatnál korábbinak látszó Sul-czik ill. később Szul-csik változat, e vegyes etnikumú terület mely nyelvjárásából és szavából eredhet és mit jelenthet?
Csarmaz: Azért tűnhet töröknek, mert hasonlít a Balmaz-ra. Ez azonban egyben az elgondolás gyengesége is, ugyanis ebben a -maz a tagadó igealak képzője: Balmaz < török bolmaz ’nem levő’ <: bol- ’létezik’. Így hát a csar-nak török igetőnek kellene lennie: de ilyet nem találtam. Ugyanakkor a tagadó értelem már eleve korlátozza az ilyen konstrukciókat: gyakorlatilag csak a ’nem lévő’ típusú óvónevek jöhetnek ide. Tehát az ige sem lehet akármilyen. Így szerintem ez a megközelítés nem vezet eredményre, igen kevéssé valószínű a török eredet.
Kázmér Miklós ezt e nevet Csarmasz alakban veszi fel a szótárába. Ő sem tud biztos etimológiát hozni, csak igen bizonytalanul említi a (mai Ormánságból adatolt) magyar csarmasz ’sovány, vén’ melléknevet, mint esetleg elképzelhető forrást (a gond a szó késői adatolásával van). Ha ez igaz, akkor testalkatra vagy korra utaló ragadványnév lehet.
Bazsik: Hajdú Mihály szerint „A Bazsik nevekben az -o- > -a- nyíltabbá válás már a magyar nyelv hatására ment végbe” a Bozsik névből. Más ötletem nekem sincs.
Újabb név iránt érdeklődnék: Tindl ( Pozsony, 1763) . Írásmód alapján osztrák-bajor lehet, Schwabenban ( Kreis Aichach) a leggyakoribb. Érdekes, hogy a már kérdezett Hajfel egyik formája, a Häufl is megjelenik itt, pedig ez nem tartozik a törzsbajor területhez, az el->l jelenség mégis képviselteti magát többször is.
Buozik: Ez ilyenformán helyesírási artefaktumnak tűnik. Úgy vélem, a <z> betű vagy németesen /c/-nek, de még inkább ékezetmentesített /ž/ (zs)-nek olvasandó. A kétfajta feloldás kér etimológiát ad:
Buocik, jelenlegi szlovák helyesírással Bôcik: Ez már korábban előfordult (Buocik, Bôcik), mint a hosszasan kitárgyalt Bôc (Buoc, Buocz, magyar Bócz) név -ik ~ -ík kicsinyítő képzős alakja; vagy a szlovák Bôtik név keletszlovák ejtésformája.
Bouzsik, jelenlegi szlovák helyesírással: Bôžik: Ez a magyarba Bozsik (szlovák Božík) formába bekerült név alakváltozata. Ez egyrészt a Boh- vagy Bož- előtagú összetett szláv nevek rövidülése -ik ~ -ík kicsinyítő képzővel. Másrészt a magyar Istenes családnévhez hasonlóan direkt jelentése is lehet (vö. szlovák boh ’isten’ + -ik ~ -ík kicsinyítő képző), vagyis ’vallásos, istenfélő, jámbor, kegyes’ értelmű.
Mint a bevezetőben már céloztam rá, az utóbbit tartom a valószínűbbnek. A Családnevek enciklopédiájában Hajdú Mihály is a Bozsik helyesírási változatának tartja a Bozik nevet.
A Boncik nevemről kiderült, hogy Buozik-nak volt írva még a gyerekek születésénél. Breznóbányán egyáltalán nem volt gyakori, az 1700-as évek elején egyedüli család volt a településen.
Jedliczka: Vö. szlovák Jedlička ['jedʎitʃka], cseh Jedlička ['jɛdlitʃka], esetleg lengyel Jedliczka [jed'litʃka]. Ennek etimológiájához l. cseh-szlovák jedlička ’kis (jegenye)fenyő, fenyőcske’ közszó. A név a lengyelben vélhetően cseh vagy szlovák eredetű.
A –dl– hangkapcsolat miatt a név valóban csak nyugati szláv lehet, a többi szláv nyelvben ugyanez a szó egyszerű –l-lel áll, vö. orosz ёлочка (jolocska) ’kis lucfenyő’, horvát-szerb jelka ’kis fenyő’.
Németországi névként nem lehet abban dönteni, hogy cseh vagy lengyel eredetű: vélhetően mindkettő. A www.verwand.de szerint a leggyakrabb a Janusz személynévvel kombinálva: ez így lengyel. A legnagyobb gyakorisága viszont a mai cseh határon, ez pedig cseh eredetre mutat.
Németországnál gyakoribb a név Ausztriában: itt a cseh és/vagy a szlovák eredet vélelmezhető.
ufologus legutóbbi felvetését nem tartom valószínűnek amiatt, ami miatt a közvetlen lengyel eredet sem valószínű, a szorb és a poláb nyelvekből ilyenformán nem adatolható ez a kicsinyített forma. A későbbi cseh és szlovák áttelepülők pedig lengyel területen asszimilálódhattak a lengyelekhez, de a szorbokhoz már nem, mert helyette inkább németekké lettek. (A polábok pedig már igen korán eltűntek.)
Nem muszáj sem csehnek, sem szlováknak lennie. Hiszitek vagy nem, a mai német nyelvterületen (a keleti felén mindenképpen) eredetileg szlávok éltek. Például a porosz nyelv is szláv :)
Azt írják a Duden Herkunftswörterbuch és Familiennamen kötetei, hogy a középfelnémet ītel mai német folytatója az eitel ’hiú, hivalkodó,önhitt; hiábavaló, üres, tartalmatlan; csupa, tiszta, merő’ (a szó angol megfelelője az idle ’henye, lusta, tétlen’).
A germán szó eredeti jelentését a Duden ’üres, szabad, mentes’-nek adja meg. Ebből lett a németben egyrészt a ’csupa, tiszta, merő’ jelentés, másrészt az ’üres, tartalmatlan’. Ez utóbbiból fejlődött ki a ’hiú, önhitt’.
Az Eitel vezetéknév jelentését a Duden egyrészt a ’csupa, tiszta, merő’ > ’tiszta, hamisítatlan, valódi’ értelemből vezeti le. Másrészt megemlíti, hogy a XIV. sz. végétől a csak egy személynévvel (nem pedig kettőssel, mint Georg Friedrich) rendelkezők esetén megjelent az „eitel Friedrich/Georg/stb.”, azaz ’csak/simán Fridriech/Georg/stb.’ névváltozat. Ezek aztán Eitelfriedrich, Eitelgeorg stb. alakban önálló összetett személyneveket is adtak, amelyekből később a szokásos névrövidüléssel kivált az Eitel név.
Az Eitel-hez képest az Eitler vagy erős melléknévi forma (az első esetben), vagy -er képzős apanév.
