Kedves Felhőcske!
Te ezt nem is fogod érteni, tudni elképzelni: ez volt az első alkalom, amikor a Solarist, a Solaris-tagokat Solaris-zenét játszani láttam és hallottam egyszerre!
(NBLD-ként már láttam őket, egyszer, 1987 táján, Miskolcon)
(És egyébként is sántít a fenti "elsőség": valójában láttam én már Solarist, filmen, játszani, méghozzá a Legyőzhetetlent - azt hiszem, 1985-ben lehetett a Pulzus című tévéműsorban. Emlékszem, első hallásra nagyon nem tetszett, vad gitározásnak tűnt, amitől akkoriban nagyon viszolyogtam /14 évesen/, de aztán mégis az élmény hatására jutottunk el oda pár hónapra rá, hogy az édesanyám megvette nekem a Krónikákat magnókazettán. És aztán a következő három hónapban minden áldott nap végighallgattam az egészet. Legalábbis így emlékszem.)
Szóval, ha a fenti zárójeles okvetetlenkedéseket nem számítom, meghatározó élmény volt ez a bizonyos filmecske. Úristen, ha belegondolok, hogy volna esély rá, hogy ugyanezeket a fiúkat láthassam-hallhassam, amint azokat a bizonyos, általam még jobban szeretett dallamokat játsszák... pláne mindezt élőben... túl szép, hogy igaz legyen. Vagy mégis? :)
ps: Két kérdés mindenkihez:
- láttátok azt a kezet, amint tétlenül, ám nyughatatlanul vibrálnak az ujjak a gitár mellett? Halálos!
- egy ilyen streaming videót tényleg nem lehet lementeni a netről?
Attila még Monterrey-ből, visszaindulás előtt tudott írni nekünk:
Sziasztok!
Sajnálom, hogy nem élvezhettétek a koncerteket, a szombati valóban tök jól sikerült, vasárnap voltak némi gondok a technikával.
Robi a saját szóló anyagából játszott először 15 percet, utána Naszádi Gáborral játszottunk 20 percet a M.W. számokból és utána volt a 1,5 órás Solaris koncert.
Készült sok videofelvétel, meg remélhetőleg ez a minőségtől függően DVD-n is kiadható lesz.
De hogy solarisosra is visszaültessem a sztorit, ugyancsak felejthetetlen emlék - bár kocsi nélküli -, amikor vagy tíz éve az egyetemi kollégiumban, ahol a kétszobatársam egyike ugyan zenei érdeklődésű volt, de full metálos beállítottságú, a másik viszont nem, csak amolyan mezei disco-hallgató, szóval mindkettejük társaságában egyik este (vagy inkább már éjszaka, elalvás előtt) betettem a walkmanbe a Marsbéli krónikákat, két féltenyérnyi hangszórón szólt, hangtalanul végighallgattuk - ami egy kollégiumi szobában önmagában is ritka jelenség (háromnegyed óra csend, még ha éjszaka is) - és nem akartam hinni a fülemnek: mindkét fiú azt mondta, nagyon érdekes zene volt, tetszett nekik.
Soha nem volt az évek alatt hasonló pillanat, és nekem sem hasonló bensőséges élmény a szobatársaimmal közösen.
Nekem (mivel gyermek híján ugyanebben a leosztásban nem tudom lejátszani a történetet) az szokott hasonló örömöt okozni, amikor a kocsinkkal esetleg valamely barátot, ismerőst fuvarozva bekapcsolom a magnót, benne többnyire a Blade Runner filmzenéje (kábé többhavonta megyek kocsival zenét hallgatva, tehát meg nem unható) és az utas szeme felcsillan.
(Aztán jól elkunyerálja a kazettát és hónapokig nem adja vissza - de nem mondok nevet! :) *
* tényleg így van, de az illető, kiváló barátom nem látogatja ezt a topicot
NLacinak köszönhetően tudtam meg, hogy a Főnix TV-n lesz pénteken 18.30-tól, illetve szombat 15.00-tól Musical Witchcraft-koncert (2. rész). Talán rendszeresen szoktak ilyeneket leadni?
Érdekes kis történet :
A minap egy késő délutáni időpontban a munkahelyi járgánnyal vittem haza a gyermekeimet. Mivel hosszabb út elébe néztünk, jó szokásom szerint be is kapcsoltam a zenét némi hangulati aláfestésként. Ez pedig nem volt más, mint a jó öreg "Marsbéli krónikák" kazetta.
Az ilyenkor szokásos beszélgetés egyszercsak megakadt, majd hallgatták-hallgatták a Zenét. Egyszercsak megkérdezte a közel 5 éves kislányom :
"Apa, Te ezt a zenét hallgattad napközben is az autóban ?"
Mire persze "igen"-nel feleltem, majd Ő levonta a következtetést :
"Akkor Neked nagyon jó dolgod volt !"
Április 18-án, vasárnap este 7-kor Musical Witchcraft "unplugged"
koncert lesz - a helyszín a jól bevált Szent Margit Gimnázium díszterme.
(Naszádi-Vámos-Szirtes-Kornis-Pócs-Kollár).
Solarisék holnap indulnak Mexikóba: szombaton és vasárnap este 21 órakor adnak koncertet Monterrey-ben, a Teatro de la Ciudad-ban.
Attila azt ígérte, hogy még a szombati koncert után frissiben megpróbál minket értesíteni a fejleményekről !!!
És bizony itt is megemlíttetik az 1984-es Tabán-béli koncert is. (Amiről érdekes módon egyre több pillanatnyi nüanszot, vagy hangulati élményt sikerült mostanában felelevenítenem, és amióta szembesültem az általam is látott tényével, sikeresen előlépett az ottjártam a büszkeségeim közé. :)
Jaj, Istenem... most hová bujdokoljak?
Már eddig is nagy volt a lelkiismeretfurdalásom...
Mindenesetre ennek a listának csak egy része az, amely koncerteken én is ott voltam; kb. azok, amelyek mellett a (v) /"visszaemlékezés alapján"/ rövidítés látható.
Ez egy összesített lista. Ugyanis van ebben az országban 2 megszállott ember, akik a magyar rockzene archívumát kívánják létrehozni: ROCKMÚZEUM.
Rengeteg anyagot gyűjtöttek már össze, többek között hatalmas munkával kigyűjtötték az együttesek koncertdátumait pl. a Pesti Műsor (PM) számaiból, valamint egyedi visszaemlékezésekből is. Így állt össze a Solaris koncertek listája is.
EeToN gigantikus hozzászólásán felbuzdulva - no meg mostanság egyre növekvő Solaris-őrületem folytán - elhatároztam, hogy én is nekiülök egy kicsit kielemezni, levéleményezni a Solaris albumokat-számokat, és megpróbálom felidézni a Solarissal kapcsolatos emlékeimet is.
Kezdődött azzal, hogy - ahogy EeToN is írta - megkaptuk Myatomtól a Nostradamust. Nekem bizony elsőre megtetszett, mindig is vonzottak a hasonló férfikórusok. A többi szám is elment, de igazából csak a férfikórusok miatt szerettem ezt az albumot. Sőt, sokszor csak az első három számot hallgattam meg, meg az utolsót, a többit néha túl összetettnek éreztem, ezért nem mindig volt hozzájuk hangulatom. Mindez történt egyébként kb. 2-3 éve. Szép lassan aztán beszereztem még pár albumot, amin voltak számok, amik tetszettek, meg volt, ami közömbös volt számomra. Aztán sokáig így voltam a Solarissal. Jónéhány szám volt, ami nagyon tetszett, de olyan kevés zeném volt tőlük, és azok közül is ami tetszik, hát, lusta voltam elővenni ezeket a zenéket, csak nagyon ritkán került elő. És az utóbbi időben kezdtem csak el felfedezni igazán a Solaris értékét. Eddig is egy jó zenekarnak tartottam őket, de úgy szépen elporosodott a háttérben. Ám ahogy egyre többet hallgatgatom a zenéjüket, szép lassan kikristályosodik bennem, hogy mekkora zsenik! Hallgatom sorra az albumokat, és nem találok olyan számot, amit ne tudnék beilleszteni az összképbe, egyszerűen mindegyik szám tetszik, és egy kerek egész mindaz, amit a Solaris alkotott. Nagyon jó hatással van rám a zenéjük (felpezsdít, felvidít, teleönt élettel), és az utóbbi két-három hét leforgása alatt sikeresen felküzdötték magukat nálam a számomra oly fontos három triász, Mike Oldfield, a Ghymes és Oliver Shanti mellé negyedikként az emelvényre. Úgyhogy ha nem baj, én is írnék egyenként az összes albumukról, számonként elemezve, melyikbe mi tökéletes, mi az, ami engem igazán magával ragad. Elképzelhető, hogy néha egy-egy kritikát is megejtek, de azt is csak a legeslegjobb számokhoz viszonyítva fogom tenni szerintem, mert úgy kimondottan hibát nem emlékszem, hogy találtam volna eddig.:-)
Most azonban nincs sok időm írni, úgyhogy a Nostradamus albumról való írást elhalasztom. Majd szép lassanként termelem a betűket, ahogy időm engedi.
Álmatlanságomban ezt találtam véletlenül. Hű, azért milyen jó lehetett egyeseknek! Én, aki sajnos egy Solaris koncertre sem jutott el... Nos, nem is tudom. Ilyenkor picit beindul az ember fantáziája...
Solaris koncertek
Most mondjátok meg őszintén ! Kellett-e ehhez magyarázat ?!?
...
Egyébként úgy tűnik, hogy általánosságban igaz az, hogy a "Cabaret" lemez számainak a szövegei eleinte eklektikus zagyvaságnak, vagy banális hülyeségnek tűnnek, azonban a sokadik meghallgatás után nagyhirtelen megvilágosodik a tartalmuk, mondanivalójuk.
Nos, ha ismét meghallgatjátok az "Én öltem meg Laura Palmert" c. számot, akkor a szövege mindent elárul.
Az eleje tul.képp a TV reklámok közvetítette civilizációs szeméttel elárasztott mibenlétünkre utal, majd kiböki a szintén a TV által akkoriban sugallt depresszió egyik megvalósulási formáját : "Én öltem meg Laura Palmert !". (Végtére is akkoriban már szinte mindenki azt akarta tudni - sikertelenül - , hogy ki is lehetett ennek a csajnak a gyilkosa. Annyira feszítette az idegeket, hogy akár már azt is jobb lett volna bevállalni, hogy "Én", csak legyünk már túl a tudatlanságon.)
És amikor újra a reklámgagyi világ említése után megint csak magára vállalta még a bűntényt is, akkor onnan már csak egy lépés az, hogy az éterben "újra tiszta a levegő". Azaz ehhez már csak egy idegtépő TV-szeméttel való leszámolás volna hátra, az aktuális közellenség Dallas-hőssel kell csak végezni.
Tehát : "Én öltem meg Laura Palmert, hiába éreztél Te is így, Minden asszony lidérces álma, Reszkess Jockey Ewing !"
Azaz, ha mindenki megnyugtatására bevállalom a Twin Peaks személyes megoldását, akkor már nékem, mint rutinos virtuális leszámolónak már csak "kismiska", hogy Jockey Ewinggal is végezni fogok a többiek megváltása érdekében...
Figyelmesen hallgatva még csak mesére sincs szükség... (Némi érdekfeszítő felcsigázást még megejtek magamnak a semmitmondó válasszal holnapig várva. :)
Hahó ! Nagy hírem van :
Rájöttem, hogy mit is jelent a "Cabaret" lemez "Én öltem meg Laura Palmert" számában az inkriminált "Reszkess Jockey Ewing!" részlet.
(Megfelelő értelmezés esetén még csak nem is idegen a szövegkörnyezetétől... :)
Hát szép kis mennyiséget produkált itten EeToN barátunk, az ötlet mindenesetre megtetszett, úgyhogy - ha nem is ilyen hosszúsággal - de én is írok majd egy hasonlót, ha nem baj.:-)
Még nem jelent meg, és hír sincs róla, hogy mikorra várható...
Csupán azt a fél perces klipet küldte Robi az anyagából. Ígért ő mp3-akat is nekünk tavaly májusban (lásd: 363-as hozzászólásban), aztán azok is elmaradtak...
Bocs, ha butaságot kérdezek, de Erdész Robi tavaly őszre beharangozott szólelemeze megjelent már? Én csak egy kb. 30 mp-es klipet láttam, valami orbitálisan jó zenével és szürreális képekkel.
"- A "Mítoszok" cím nekem meglehetősen ismeretlen. Ez melyik lemez is vagyon ? (A kíváncsiságom, ha lehet, méginkább felfokozott e téren. :)
"
Nem csodálom, hogy ismeretlen a cím: van egy, eddig ki nem adott Solaris zene, amely a búcsúkoncertjükön hangzott el, akkor volt vadonatúj, arra az alkalomra komponálták - ez is kb. 20 perces -, és "Éjszakai tárlat - szvit" névre hallgat(ott).
Előre is elnézést kérek mindenkitől, de ezt a számukat csupán a magam számára átkereszteltem "Mítoszok"-ra. Zavart ugyanis ez a névmizéria az "Éjszakai tárlat"-tal. Mert van ugye maga az "É.t." c. szám, akkor van ez a szvit, plusz a fekete lemez III. blokkjának is ezt a címet - "ÉJSZAKAI TÁRLAT" - adták.
Ez a szvit pedig a görög mitológia egy részét járja körül, a párkák történetét elevenítették fel a búcsúkoncerten M. Kecskés András és pantomimtársulata segítségével. (A 249-es hozzászólás teljes egészében a búcsúkoncertjükről szól.)
Szóval, én vagyok a hunyó: EeToN-nal épp a napokban leveleztünk erről a szvitről, és véletlenül (?) ő már így emlegette itt a topicban...
És ezt a Napoleon Bld. hangzást leginkább hasonló stílusban szerintem Erdész Róbert követte a "Cabaret" lemezen. Ami szerintem nagyon jól sikerült (olyannyira, hogy máris terjed a jó híre kollégáim körében - megismétlem önmagamat, és ismét csak rajongójelölteket szerzek, mint korábban a Nostradamus lemez kapcsán :) .
Nos, erről a lemezről az 545. hozzászólás alatt már felsorakoztattam némi észrevételt furcsánál furcsább címszavakban. Ezt mindenki elsőre értette ?!?
(Ellengondolatok akadnak-e ? Vagy szorulnék-e magyarázatokra ? Hasonlóak-e mások benyomásai is ? ... )
Azóta sokszor meghallgattam ismét, és még annyi kellemes emléket bír bennem ébreszteni, hogy nagyon jól átérezhetően sugallja a lemez létrejöttének időszakában (1992) átélt ambivalens életérzéseket, ami az akkori Magyarországot jellemezte. Egyszerűen egy zenei korképnek is tekinthető.
Olyannyira, hogy akár egy formabontó történelmi vizsgatételnek is betudható lenne a 2. szám elemzése. (Nem valami egyszerű feladat elé állítaná a legtöbb diákot. ;-)
És mindez a N.Bld hangvételében, de az előzőekben leírt módon a szólólemez általi szabadabb mozgástérnek köszönhetően kellemesebben kidolgozott zeneként. Jó ...
