Szia! Kösz szépen a fotót, szóval 1926-os? Még látni a palota két ablakát is rajta, ez már napjainkra teljesen összeomlott, csak az alsóvártól elválasztó széles szárazárok + a felsővári ciszterna utal az egykori erődítményre. Viszonylag kicsiny területű sasfészek, nem kerülne sokba feltárni és bemutatni maradékát.
Nem mondom azért meg, hátha valakit még töprengésre késztet...
itt egy XIX. századi rajz, amin még egy különálló torony is látható!
Éleskőn melyik rész adta meg magát? Ez a vár egyébként is igen peches, úgy tűnik az elmúlt évszázadok alatt módszeresen kibányászták a faragott ajtó-ablak kereteit, szinte csak mutatóba hagytak faragott köveket, mint például ezt a fordított kulcslyuk-alakú lőrést. A külső vár részletét láthatjuk, háttérben a palotarész.
Szia Tomatas! Szívesen megosztanám fotóimat. Ha megadsz postai címet Cd-re felírom és elküldöm. Más... Nagyon tetszett az általatok bevezetett agysmirgli, ahol ki kell találni vajon mit látunk. A kép 1926-os, de úgy érzem túl könnyű feladvány...
Azért érdemes pl. 5 db-ot küldeni egyszerre, mert én is tovább küldöm a képeket, ha átnéztem - a cég felé. Nem akarom, hogy teljesen belassuljon a rendszer.
A múlt hét szombati napján "ellógva" a Castrum Bene előadásairól, kirándulást tettünk a felvidéki Kis-Kárpátok hegységbe. Elsődleges célunk olyan várak bejárása amiről még nem rendelkezünk fotóval. Persze ha útbaesett egy-egy falubeli reneszánsz várkastély, azt sem hagytuk ki, kilépve a kocsiból, kitt-katt és már kész is lett a "mosolyalbum"... :-)
Első középkor kővárként a morva határ közelében emelkedő Berencs {Branč} erődítményét vettük ostrom alá. A községbeli temető kerítésénél leparkolva, az eredeti szekérúton kényelmesen öt perc alatt felértünk a nagyterületű fennsíkot elfoglaló várhoz. Régebben már jártam itt, akkor még kempingasztalról árulták a belépőjegyet, mist egy takaros kőfalu házikóból lépett ki az asszonyka és egy fiatal leányzó. A jegy 25 Sk. / felnőtt, elég sokan kirándultak a hol borongós, hol napos időt kihasználva. A vár külső falait már restaurálták, bár néhol hiányzik a védőkorlát az egyes bástyák belső terét jelentő 5 - 6 méteres üregek elhatárolására. Gondolom, majd egy-két gyermek belezuhanása után fognak rakni... :-(
Pozitívum, hogy két fából készült WC-t is beillesztettek a várfalak mellé, a sürgős kényszerítő szükségletekre gondolva. A belsővár jórészt még romos, csak egyetlen helyiséget, a korai palota termét fedték le vasbeton gerendákkal, ez lehetett Nagy vagy Szép Aba báró szálláshelye. Róla még annyit érdemes tudni, hogy Csák Máté oligarcha parancsára fegyvereseivel Anjou Károly király ellen vonult és megütközött vele a rozgonyi csatamezőn. Hadai vereséget szenvedtek, őt magát is megölték a véres közelharcban. Berencs vára egyébként viszonylag félreeső helyen emelkedik, ostromáról nincs is tudomásunk. 1671-ben itt zárták tömlöcbe a Wesselényi-féle Habsburg ellenes összeesküvés után megvádolt protestáns papokat, majd innen hurcolták gályarabságra. Sanyaró fogságukat egy emlékmű is jelzi. Az erősség történetére egy villámcsapásból eredő tűzvész tett pontot 1691 körül. Falai pusztulásnak indultak, amit elősegített a környékbeli lakosság bontása is. Jelenlegi állapotában nincs benne semmiféle kiállítás, szabadon lehet kószálni a falai között, viszont ismertető táblákat helyeztek el az egyes épületrészeknél.
1674 ápr. 4 – A Pozsony városában ülésező bíróság előtt megjelent lelkészeket felségsértés és hazaárulás miatt fej és jószágvesztésre ítélték. A legtöbben az egyházi szolgálatról való lemondással kegyelmet nyertek, de 67-et -- akik nem voltak hajlandók erre – a Kis Kárpátokban található Berencs várának börtönébe vetettek. Egykorú leírások szerint a "commendáns vetteti őket olyan becstelen nehéz tömlöcökbe, amelyeknek a két oldala már régtől fogva, és most is pervátaszék volt, melybe hason, térdeken és tenyereken kellett bemászkálni, oly szorosan volt az ajtója kivágva kőből. Itt, mint a disznó ólba a sok tisztátalan állat között béka, szúnyog, légy, tetű és egyéb ártalmas bogarak között, sem éjjel, sem nappal, semmi nyugodalmuk nem volt, soha nem alhattanak". A kínzások után a vallását továbbra sem megtagadó 42 protestánst a halálos ítéletek végrehajtása helyett Nápolyba és Buccariba szállították és eladták őket gályarabnak. Rabságuknak egy tengeri csata vetett véget, amikor a győztes holland flotta vezére, Ruyter tengernagy kiszabadította őket a gályák evezői mellől 1676 febr. 12-én.
