Mi manapsag a legjobb ar/teljesitmenyu valasztas otthonra, amator szintre,
gyakorolgatni, stb. egy valamilyen elektromos billentyus hangszerben gondolkodva ?
Pályázati pénzből 500 ezerért, illetve 850 ezerért milyen nagyon jó billentésű és hangú fehér színű bútor stílusú zongorák elérhetők, bluetooth / ipad kommunikációval és vagy audio felvétel/lejátszás lehetőségével?
Egyéb hangszínekre nincs kikötés hogy legyen még plusz 500 az is benne vagy elég a zongora.
Kezdő gyerekeknek valóban a könnyebb billentés jobb szokott lenni. Egyszerű fiziológiás okokból, és persze számít az, hogy élmény a zongoratanulás, elcsúszhat a motviáció a banánhéjon.
Azért elég sok digin szoftveres beállításokkal lehet utána állítani (ami persze tényleg csak utánaállítás).
Persze, aztán ha zongorára "szakosodsz", és nagy művész leszel, akkor már nagyon fontos, hogy milyen a zongora (lásd régebbi történetemet Kocsissal és a Yamaha zongorákkal). Vagy egy kis betekintés ebben a filmben is van 4:10-től, hogy Ránki Dezső hogyan választott zongorát. https://youtu.be/xoErMxHLNZo
Jó, hát van a szintetizátor billentyűzet is, én is olyanon kezdtem és van pl. most a Yamaha Piaggero modelje pár éve. Erre egy orgonista barátom is azt mondta, kellemes rajta mind zongorázni mind orgonázni neki, mert pont egy kalapácsmechanika és egy rugós szintetizátor puha billentése között van félúton, legközelebb állva egy orgona billentyűzethez. Persze ez kivételes példa itt...
Mindazonáltal a kérdésnél maradva, meg lehet nézni, vajon miért nem érdekelte Mozartot vagy Lisztet, hogy nem volt könnyített "szinti" billentyűzet korukban, amin meg "kellett" tanulniuk már 4 évesen????? :D
Na jó, de a kedves leendő művész rokon is előbb járt zeneakadémiát, mint hogy hangszered illette. Itten meg pont a fordítottja zajlik zeneakadémia leghalványabb esélye nélkül sokaknál! :) :) :)
Azért ismerek én olyan Kocsis Zoltán féle művész urakat akadémiával meg világ színpadokkal hátuk mögött, akik adott szint alatt oda se ülnek vmihez, mondván az nem hangszer, nem üti meg a mércét számukra! Ja, és messze nem digitális zongoráról van szó ilyenkor!!! ;D
Érdekesnek tartom, hogy a zongoratanárok un. kalapácsmechanikás digit. zongit ajánlanak. Mind a négy gyerekem zenél, és azt látom, hogy 12-13 éves korig egyszerűen nehéz a kalapácsmechanikásat kijátszani nekik, a forte nem lesz forte. Vékonyka kis ujjak, stb. Szerintem a 6-7 éves gyerekeknek igenis a könnyített és nem súlyozott, de dinamikus hangszereket kellene ajánlani, amikből egyébként bőven elég a 76 billentyűs is, hiszen mondjuk az első hat évben, tehát az alap zeneiskola végéig a szubkontra oktávban úgysem fognak játszani, miközben kisebb helyen is elfér. Nem véletlenül születtek meg ezek a modellek. A tanárok többségében összefolyik a semi weighted, a hammer action és a graded weighting billentyűzetek fogalma. A fejükben csupán annyi van, hogy legyen dinamikus a billentyűzet és ne orgona/szinti billentyűzet, hanem tömör legyen (bár sztem ezzel sem lenne semmi baj, 35-40 éve elkezdve én legalábbis folyamatosan játszottam olyanon is a zeneiskolai tanulmányaim során is). A rendes zongora (de még a pianínó) billentyűzete is sokszor könnyebben jár, mint egy súlyozott digitális billentyűzete, ezért is hihetik azt tanárok, hogy olyan lesz a digit. pianínó. Pláne azzal nem fog tudni mit kezdeni a gyerek, ha a mélyebb hangok felé még nehezebb lenyomni a billentyűket, ahogy szimulálják a valódiság érzetét, márpedig vannak szülők, akik jól megveszik valamelyik drága modellt. Nálunk mindenféle típusú billentyűzet van otthon, és azt gondolom, hogy ha elméletben és technikai tudásban is komolyabbra fordul a kifejezetten zongorista karrier, akkor lehet venni egy rövidebb rendes zongorát otthonra, de akkor már úgyis annyit gyakorol, hogy napközben a zeneiskolai/konzis/esetleg akadémiai hangszereken gyúrja készre az anyagot. Ha pedig egy másik hangszeren, zeneelméleten főtanszakos és a zongora csak második szak, vagy kötelező csupán, akkor az élete végéig elég lesz neki szinte bármi. Szóval kedves szülők, a teljesen kezdő gyerekek számára szerintem érdemesebb a könnyű billentyűzetes digit. pianínókat venni.
Csak "egy kis színes" a hangszer minőség jelentőségéről.
(Anélkül, hogy egy hangszer minőségét nem tartanám fontosnak.)
------
Szűk családi rendezvény.
Az unoka húgom elhozta a vőlegényét bemutatni nekünk.
Az első 15 percben kiderült, hogy most fog végezni a Zeneakadémián, mint hegedűs.
Megittunk már 1-2 unikumot (többet tényleg nem!) és én lazán odavetettem neki:
"Van egy ingyen vett kínai hegedűm. Azért ingyen vett, mert 18 ezer forint volt "tokkal vonóval", és nekem csak a tok, mert igen praktikus, megért ennyit, + van egy adag vonószőröm és hegedű alkatrészek."
(Egy közepes szintű cseh mester hegedűm van, ahhoz gondoltam ezeket.)
Tibi (a szűkszavú hegedűs, mert még nem oldódott fel az új családban) azt mondja: "Nincs rossz hegedű."
Erre én: "Idehozzam? Még úgy van, ahogy megvettem úgy egy éve. Nem volt időm vacakolni vele."
"Persze, hozd ide. Minden hangszer érdekel. Pláne ilyen "extrém" cuccok.:)"
Leszedtem a szekrény tetejéről, lefújtam a tokról a port, és bevittem a nappaliba.
Tibi kinyitotta a tokot, mind a G, mind a D húr el volt szakadva. (Nekem vannak húrjaim, sok évig hegedültem, de ma már nem izgat fel ez az instrumentum.)
Adtam neki húrokat meg álpárnát, mert az nem volt hozzá. Ő elvonult a konyhába a hangszerrel, mi a nappaliban kávéztunk és beszélgettünk.
Úgy fél óra múlva előjött a srác, és... szerintem tudjátok, hogy mire akarok kilyukadni.
Teljesen elfogadhatóan játszott a világ leggagyibb hegedűjén.
Rá jellemzően mondta: "Hát, nem tudtam ennyi idő alatt megismerni a hangszer lelkét, de mint halljátok, szépen énekel."
És szépen énekelt.
-----
Ismét egy impulzus volt ez, hogy: Kedves zenész barátaim! Egy hangszeres játéknál mégiscsak jobban függ az előadás az embertől, mint a hangszertől.
-----
Azon a szinten, ahol mi beszélgetünk, tök vicces a billentyűsök apró különbségeiről polémiázni.
Pláne egy kezdő számára!
Jó, vannak nagyon gyenge termékek, de! A legvacakabb Casio-n is hallottam már úgy játszani ragtime-ot, hogy csak a zenére tudtál figyelni és elkapott a nóta.
Igen, körbe is néztem nagyjából de még megrágom a dolgokat. Picit tartok a használtól, nem tudom hogy digitális zongoránál ez mennyire kockázatos vásárlás.
Korg D1, befér a Yamahád alá is, össze tudod midin kötni vele (arról vezérelve a PSR stílus kísérleteit), van önálló hangja is és megoldhatja az igényeid.
Tulajdonképpen igen, csak rosszul fejeztem ki magam. Van egy Yamaha psr s700 szintetizátorom és tudom is használni!, persze nem úgy mint egy igazi profi de aránylag jól. Igazából én tangóharmonikázni tanultam(40 évvel ezelőtt) 4 évig így a zenei alapokkal is nagyjából tisztában vagyok. Így ha elémraknak egy könnyű zenei kottát azt lejátszom jobbkézzel. A bal ugye már más tészta. Akkordokat tudok fogni meg egy kicsit megy a zongora kíséret is de hát ezt jobban a szintetizátoron nem tudom gyakorolni. Arról nem is beszélve hogy a billentyűzete nagyon rossz. Plusz ugye ott a pedálhasználat amit még meg kell tanulni. Ezért keresek inkább digitális zongorát. Néztem DGX et is de mivel van valami hasonlóm így nem abba az irányba mennék. Nos hát nem vagyok fiatal lassan 50 leszek.
Ebben a szegmensben kifejezetten szeretik a Yamaha DGX családot. Mondjuk legutolsó tagja a DGX660 már 4-5 éves, de még kapni újonnan. Vagy ott van a használt piacon is előfordulva esetleg az előd 650 es típus is. Ezek ún. arranger zongorák, az az teljes zenei kíséretet, hangszórót, erősítést, több száz hangszínt, többsávos felvételi lehetőséget, gyakorláshoz metronomot, kotta kijelzést, felvételi lehetőséget pendrivera + lejátszást biztosítanak. A 660 már mikrofont is fogad, ami visszhang effekttel énekes előadást és a zenélés ilyen módú támogatását nyújtja. Akár családi körben is teljes megelégedést vált ki. Egy zenetanár ismerősöm évek óta ezen a hangszeren oktat tánczenét.
A Yamaha GHS billentyűzetét tartalmazza, ami persze nem egy hatalmas durranás, de érdekes mód a 660-as típusban már tetten érhető, hogy ebben is volt némi fejlesztés, kellemesebb érzetet nyújtva mint akár a korábbi 640-es típusban! Érdemes lehet kipróbálni.
Kimaradt az előző felsorolásból a Korg LP-380... a Kawai CL-36-ra Google talál 245 rugós ajánlatot (kérdés, van-e még belőle). Yamaha YDP-144 és Roland RP-102 még mindig befér a keretbe, szóval érdemes elmenni próbálni :)
Köszönöm a tippeket! Hát igen a büdzsé sajnos sok mindent meghatároz. Max. 280e ig tudok elmenni de ez már nagyon nagyon a legteteje. Igazából könnyű zenei tanuláshoz kellene, nem klasszikus zenéhez. Így ehhez keresnék digitális zongorát. Nem tudom ez mennyiben szűkíti le a keresést.
Belépő szintű bútor stílusú zongora, a belépő szint gazdaságos végletéből.
Ha fontos a kinézet és/vagy a hangzás a saját hangszórókon keresztül (fejhallgató és külső erősítés és hangfalak nélkül), emellett szűkös a büdzsé, akkor jó választás lehet. Mindenesetre a magam részéről ajánlanám, hogy próbáld ki, néhány konkurrens termékkel együtt (pl. a kifutó Kawai CL-36-ra van esély hasonló árban ... amúgy Yamaha YDP-144, Roland FP-102, Kawai KDP-110 stb.)
Szempontoktól függően lehet, hogy hordozható zongora állvány szettel is érdekes lehet akár alternatívaként (Roland RP-30, Kawai ES-110)
