" flash desztilláció: Folyamatos egyensúlyi desztillációnak vagy flash lepárlásnak nevezzük azt a desztillációs műveletet,amelynek során egy folyadék elegyet felmelegítés után vagy egyidejű forralással állandó áramban egy desztilláló rendszerbe tápláljunk és a keletkező egyensúlyi gőz és folyadékfázist egy fázis szeparátorban (egyensúlyi kamrában) elválasztva külön-külön elvezetjük.
A művelet során az idő függvényében a rendszer össznyomása ,hőmérséklete, valamint a két egyensúlyi fázis összetétele nem változik."
Na ilyen a Müller féle spirálos torony.
"Rektifikálás:A rektifikálás más néven ismételt lepárlás, a desztilláció egy változata.Ezt folyamatos üzemű technológiában úgy képzelhetjük el, hogy folyamatos desztillálóberendezések desztillátumát egy következő berendezésbe vezetjük.
A gyakorlatban legtöbbször rektifikáló oszlopokat (kolonnákat) alkalmaznak az elegyek szétválasztására. A gőz- és a folyadékfázis érintkeztetése egy oszlopban történik, melynek hossza mentén többször beáll a termodinamikai egyensúly. Egy hagyományos rektifikáló oszlop három fő részből áll (oszlop, kiforraló, kondenzátor). Az oszloprészben töltettel vagy tányérokkal biztosítjuk a gőz - és folyadékfázis érintkeztetését."
" Pannon egyetem mérnöki kar desztillációs oktató anyag"
"Még a csákány nyeléből is a tuszmákolás-adagolása miatt került bele Bükk nyélből faforgács ami majd megadja azt a bizonyos különleges ízt és zamatot a Kiffer cefrémnél"
Ezen mondaton is elgondolkodtam. Az biztos, hogy a pálinkának a hordós érlelés alatt változik az íze és a színe is. Ugyanez vonatkozik arra is, amikor pl. a borászatban használatos tölgyfa chips-et rakunk a pálinkába néhány hétre.
De mi van akkor, hogyha a cefrébe, vagy az alszeszbe áztatjuk ezt a bizonyos chips-et? A kész párlaton lehet-e érezni az alábbi ízeket?
:)) Maradok inkább tudatlan! Konkrétan én személy szerint nem akarom megérteni:)) Nekem más szempontok a mérvadók. Legyen miből jót vagy még jobbat főzni...néha elb@szva,mert az hozzá tartozik...és működjön a főzőm még jó sokáig.Nem utolsó sorban pedig legyen egészségem,kedvem is hozzá. Mert ha ezek nincsenek "megette a fene":))
Azt próbálom kitalálni, hogy mit gondolhat egy " nullkilométeres" aki idetéved, és kérdezni szeretne. Közben meg és ilyeneket olvas, hogy: rektifikátor, ozmózis, plamolizis, parciális kondenzáció, EtAc, organoleptikus, deflegmáció, stb...
Szerintem úgy megijed, hogy azt is elfelejti mit akart és farokfelvágva menekül innen. :)
Néhai Szabó Zoltán Gábor a XX század legnagyobb kémikusa volt: 2X Kossuth Díjas Fiziko és Kémikus egyetemi tanár volt. (Ezt véletlenül pont tudom) :))..DD..
:)) Jó a meglátásod:)) Belőlem sem lesz Szabó Zoltán Gábor utód,kinőttem már az iskolapadból ilyen magas szinten...DD..:)) Magas ez a labda,el sem,fel sem érem,pedig nem vagyok egy alacsony tag,biztos az elmém befogadó képességeiben van a bibi...:))
Az akkusav, amit lehet kapni, pont elég híg ahhoz, hogy hidegen is jó legyen erre a célra.
Persze a meleg sav valóban hatékonyabb, de ezért nem kell melegítened. Keményforrasztás után, az elszíneződött lemezeket én is avval szoktam átöblíteni. A makacsabb foltoknál, dörzsis szivaccsal törlöm át és gyönyörű fémtiszta lesz. A ruhádra vigyázz!! A spirált dugd be a végén és töltsd fel akkusavval és hagyd benne fél órát, majd óvatosan ereszd le. Utána rögtön langyos trisós vízzel öblítés, majd szintén azonnal bő tiszta vízzel.
Ha ezt nem mindennap csinálod, nem fog "elfogyni" a hűtőd.
Arra nincs általános okosság, mivel deflegmátorként működik, minél hosszabb, annál inkább teszi ezt. Van akinek 3m, van akinek 0.5m. Az üst felé lejt. Ha az üsthöz képest a sisakod nagy, akkor lehet rövidebb a csöved, pl. ez egy szempont. Vagy az, hogy mi fér el a helységedbe.
:)) Megmondom most az őszintét nektek az általam olvasottak alapján ami pár napja téma itt....próbálom erősen értelmezni de én már azt sem tudom hogy hol járok a megértésében:)) Egyet viszont tudok,de az már biztos:))! Le van darálva a "Kiffer Körtém és már "duzzogva" figyelnek a hordóimban,óriási hála az ágaprítós ketyerének és a "rézműves1" fórumtársunknak. Még a csákány nyeléből is a tuszmákolás-adagolása miatt került bele Bükk nyélből faforgács ami majd megadja azt a bizonyos különleges ízt és zamatot a Kiffer cefrémnél illetve remélem hogy majd a kész párlatomnál is:))! ( És ha tudnátok hogy milyen jó szolgálatot tett a kutyákra felrakható műanyag nyakgallér,vederből hordókba való beöntéskor....:))!!!! Egy szóval lehet csak kifejezni: Alkottunk!:))
Nem gépeltem el, csak az a kérdés, hogy mihez képest. Fönt a flegma alkoholban dúsabb és hidegebb, mint lent, lent a gőz alkoholban szegényebb és melegebb, mint fönt. Bocs, ha félreérthető volt.
pedig most akartam rákérdezni , hogy a csipke idény után tavasszal, amikor nincs cefre a battai cefrénél a fejterméket, milyen reflux aránnyal melyik tányérra vezessem vissza hogy 100 oktánszámú benzint kaphassak...:)
A viccet félretéve , egy másik észrevevésemhez köthető kérdésem is lenne, korábban leégettet és végig vitt lepárlás után észrevettem, hogy a páracső és a hűtőcső belső felületén kátrányos fekete színű film képződött-tapadt le nyilván ettől a nyáktól barnult be az alszesz mit javasoltok, hogy érdemes tisztára mosni a hűtőt?
Szükséges-e vagy csak túl parázom? Én azt tapasztaltam, hogy egy kicsit átmegy az íz a következő főzésben még ha a szín nem is jelenik meg,
A páracső az nem kérdés, mert elérem üvegmosó kefével viszont a hűtőspirált nem.
Leeresztettem a hűtőt és sima átgőzöltetés után még érezhető volt az illata bár sokat csökkent , az ecetes átgőzölés után is sokat javult az illat illetve vizes mosás után nem éreztem, az átfolyatott víz ízén sem, viszont amikor próbából bála madzagot porszívóztam rajta ide oda akkor a fehér madzag bekoszolódott .
Szerintetek merjem híg kénsavval macerálva átgőzölögtetni ? Már az ecetes átgőzölögtetés során kondenzálódó pára is bekékült Cu2+ ionok miatt szóval a forró ecet gőz is oldja a készüléket .... a kénsav az minden lerakodást roncsol és talán a készüléket is egy kicsit tétova vagyok nem akarom beoldani a készüléket.
Nem gondoljátok, hogy ideje lenni szétcsapni az egyébként szakszerű, és hozzáértő hozzászólók között, mint tettétek ezt velem is anno, mert a topik lényegét igencsak elvitték más elméleti irányba??
Megpróbálom egy kicsit összefoglalni a deflegmációval és a rektifikációval kapcsolatos dolgokat, legalábbis úgy, ahogy én értem.
A lepárlásnál a szesz erősítése csak úgy történhet, hogy a gőzfázisból eltávolítjuk a vizet. Valójában csak vizet nem tudunk eltávolítani, az valamennyi alkoholt is fog tartalmazni. Ezt nevezzük flegmának. A flegma eltávolítása a gőzfázisból a deflegmáció. A deflegmáció csak és kizárólag hűtés útján történhet meg, azaz a deflegmátor minden esetben valamilyen hűtő. Dob, cső, csőköteges vízhűtő, Liebig-hűtő, golyós hűtő, Pistorius-tányér, vizes rongy a páracsövön, stb.
Az a cél, hogy a flegma alkoholtartalma minél kisebb legyen. A következő kérdés, hogy elméletileg meddig lehet lemenni a flegma alkoholtartalmával?
Ehhez meg kell érteni, hogy minden összetételű pára egy bizonyos összetételű folyadékkal tart egyensúlyt. Minél nagyobb a gőz alkoholtartalma, annál nagyobb a vele egyensúlyt tartó flegma alkoholtartalma is. Az egész rendszerben a legkisebb alkoholtartalmú gőz az üstben a cefre fölött található. Ennek az összetétele pedig a cefre alkoholtartalmával tart egyensúlyt, így meg is van az első elméleti határunk: A cefrébe visszajutó cefre alkoholtartalma semmiképpen nem lehet nagyobb, mint a cefre alkoholtartalma.
Mekkora deflegmációs hűtést kell elvileg alkalmazni egy adott erősítéshez?
Ehhez vegyünk egy számpéldát:
3%-os cefréből kb. 20%-os gőz párolog el. (Mindenütt súlyszázalék lesz most.) Ahhoz, hogy ebből 85%-os szeszt csináljunk, ki kell csapni egy csomó flegmát. A fenti gondolatmenet alapján az az optimális eset, ha pont 3%-os flegmát sikerül eltávolítani (hangsúlyozom, ez elvi határ). Kis számolás után adódik, hogy a gőz tömegének kb. 80%-át kell ehhez kicsapni 3%-os flegmaként. Ha sikerül tényleg 3%-os flegmát csinálni, akkor ehhez pont a fűtőteljesítmény 80%-ának megfelelő deflegmációs hűtőteljesítményre van szükség. (Tekintsünk el az egyéb hőveszteségektől.)
Namost azt mindenki tudja, hogy egy egyszeri deflegmációval nem érhető el ez az erősítés, hiszen ha majdnem a teljes párát lecsapjuk, akkor 20%-os flegmát kapunk, ami 65%-os gőzzel tart egyensúlyt. Itt jön a rektifikátor. Föntről ráeresztjük a hidegebb, alkoholban dús flegmát, alulról jön a melegebb, alkoholban szegényebb pára. Ezek lassan mennek föl ill. le, nagy felületen találkoznak, közben hőt, alkoholt és vizet cserélnek egymással. Ha szerencsénk van, jó a rektifikátor (és más termodinamikai határ nem szól bele), akkor alul majdnem 3%-os (kicsit dúsabb) flegma fog visszacsöpögni a cefrébe, a tetején pedig a közel 85%-os pára lép ki a deflegmátor felé. Nézzük meg a forráspont táblázatot, a 85%-os párából a deflegmátor majdnem 80%-os flegmát csinál, ez megy le a rektifikátoron, és lesz belőle 3%-os!
Vagyis a rektifikátor lényege, hogy "segít" a deflegmátornak, hogy elérjük az adott deflegmációs (hűtési) arányhoz tartozó maximális erősítés értékét. (Ezt csak megközelíteni lehet, elérni nem.) A rektifikátor úgy van felépítve, hogy lassan áramoljon benne lefelé a flegma, lassan fölfelé a gőz, és nagy felületen találkozzanak. Ezek lehetnek tányérok, buboréksapkás tányérok, töltött oszlop, hosszú-hosszú spirál, a lényegük ugyanaz. A működéséhez kell, hogy fölfelé haladva csökkenjen a hőmérséklete. Ezt azzal érjük el, hogy alatta az üsttel fűtjük, fölülről a deflegmátorral, ill. a deflegmátorból kifolyó flegmával hűtjük.
A kérdéses spirál, vagy egy töltött oszlop is egyértelműen egy rektifikátor, ami maga nem deflegmál, csak besegít a deflegmátornak. Persze, rajta is van hőveszteség és egy kicsi deflegmáció, de ez mellékhatás, elhanyagolható, és nem ez a lényege.
Honnan tudjuk, hogy mennyi a deflegmátor hűtőteljesítményének és a fűtésnek az aránya? Sokszor olvassuk, hogy a Pistorius-tányért vagy a csőköteges deflegmátort elegendő a hűtő kilépő langyos vizével táplálni. Ez úgy hangzik, mintha valamiféle takarékosság miatt lenne így. Pedig egész másról van szó. Ha sorba kötjük a hűtőt és a vízhűtéses deflegmátort, akkor ezzel tudjuk szabályozni, hogy a fűtéshez képest mennyi a deflegmátor hűtőteljesítménye. Ahhoz, hogy hideg pálinka csöpögjön ki, ugyanannyi teljesítményt kell hűtésre fordítanunk, amennyit az üst fűtésére. Ha az üst, sisak, páracső hőveszteségét elhanyagoljuk, akkor ezen a vízhűtéses deflegmátor és a hűtő osztoznak. Minthogy az áthaladó víz tömegárama megyegyezik a kettőn a sorba kapcsolás miatt, olyan arányban osztoznak, amilyen arányban a hűtőn és a deflegmátoron fölmelegszik a hűtővíz. Azaz ha mérem a hűtőbe belépő, a deflegmátorból kilépő és a kettő közt átlépő víz hőmérsékletét, akkor tudom, hogy a fűtés százalékos arányában kb. mennyi a deflegmációs teljesítményem, és ehhez kb. milyen mértékű erősítést várhatok el.
