Az hogy most Gabrisova, anno lehetett magyar és Gábris ezt te is tudod, számtalan példa van rá, illetve Skultéty 1738-ban szerepelt, ami a Te általad említett évszámtól kb. 150 évre van. Nyoma sem volt Szlovákiának akkoriban.
Köszönöm, a Kirchknopf esetében nekem is megfordult a fejemben az összetett név-lehetőség. A Pretsch kapcsán magyarországi névviselő esetében elsősorban szerintem a sváb változatra kell gondolnunk.
Még valami foglalkoztat a napokban: rákérdeztem Nálatok a Pleyer-re (eredeti formában Bleier), mely az ólmos foglalkozásnevet takarja (ólomműves, ólomolvasztó), ez a legvalószínűbb verzió. Érdekelt a Blei szó etimológiai háttere is, tájékozódásom során erre jutottam: germán eredetű, a bli ógermán ( ófelnémet blio, ószász és ófríz bli) szóból ered, mely ragyogót, fényeset jelent, utalva a fém ezen tulajdonságára. A Duden is így határozza meg a keletkezésének körülményeit: "kék ragyogó". Mit gondoltok erről?
Benne van persze, mert értelmezhető magyar névnek IS. Azonban az -is a magyarban fiatal és periférikus kicsinyítő képző, míg a szlovákban régi és gyakori. Továbbá, ha megnézed a címszólistát, amelyet belinkeltél, produktív magyar kicsinyítő képzők nem találhatók meg a Gábr- tőhöz járulva: nincs *Gábró, csak Gabó, *Gábros, csak Gabos stb. Ellenben a szlovákban van Gábrik, Gabron stb. A Gábriš név tehát úgyannyira szlovák családnév (ha nem jobban), mint amennyire magyar a Gábris.
Még egy dolog: Mojtény (mert Skultéty-Gábris László nem Hosszúmajtényban született, hanem Mojtényban) mindig is szlovák falu volt: az 1890. évi népszámláláskor 806 lakosából 797 szlovák anyanyelvű volt, 8 német és egyetlen magyar: ebben a kontextusban értelmezendő az ott élő Gábriš-ok nevének nyelvi alapja. A falu mai szlovák polgármesterasszonyát is Gábrišová-nak hívják.
Kirchknopf: Vö. német Kirchknopf családnév; a telefonkönyvben nem szerepel, de Ausztriában is előfordul: vö. itt. Ha ezt szó szerint lefordítjuk, akkor az értelme ’templomgomb’. Szótárban nem találtam meg, de szerintem értelmezhető a templomtorony tetején lévő csúcsdísznek: talán készítőre, vagy felhelyezőre utal.
Ugyanakkor vannak más Kirch előtagú összetételek is, amelyek motivációja nehezen érthető, pl. Kirchkessler ’templomüstös’. Ilyenkor az utótag önálló német név, így lehet, hogy ezek a nevek összeforrtak, és az utótaggal azonos nevű személy templomi, egyházi kötődését (szolgálatát, közeli lakhelyét stb.) jelzi.
Knopf: Vö. német Knopf szó, amelynek történeti jelentései ’gomb (ruhán is), ajtófogantyú; csomó, görcs (növényen, zsinóron); gömb, golyó; markolatgomb; toronygomb’, ill. ’vaskos fickó’. Foglalkozásnévi (gombkötő, golyóöntő stb.) vagy metonimikus ragadványnévi motivációra gondolhatunk.
Uhrland: Vö. német Uhrland családnév, ill. a gyakoribb Urland írásváltozata. Az ófelnémetben az ur még ’-ból/ből, -tól/től’ értelmű elöljárószó,, illetve ’ki(felé)’ jelentésű határozószó volt. A hangsúlytalan formájából lett a mai er- igekötő, a hangsúlyos használatából pedig az Ur- ’ős-’ előtag. De az Ursprung ’kezdet’ szó és a hasonlók még őrzik az eredeti ’ki-’ értelmet (’kiugrás, kitörés’, vö. Sprung ’ugrás’). Így a nevünk is azt jelenti, mint a mai Ausland ’külföld’: azaz olyan személyt jelöl, aki külföldön élt, majd visszatért; vagy valamelyik rokona élt külföldön, külföldről hozatott árut stb. Külföld alatt itt a szomszéd miniállam (grófság, hercegség) is érthető.
Pretsch: Vö. német Pretsch (No., Au.), Pretzsch (No., Au.) vezetéknév. Ez egyrészt a szász-anhalti Pretzsch, vagy a brandenburgi Pretschen helynevek egyikére utaló képzőtlen lakosnevek. Másrészt a német Pretzlaff (< szláv Pribyslav) személynév rövidült becézői. Harmadrészt alemann területen talán a Brezel ’perec’ szó ottani ejtésváltozatából eredő, pékre utaló foglalkozásnév.
Ha egyre gondolunk, akkor az eredeti vezetékneve Gábris volt. Nem találkoztam még forrással, amely megemlítette volna, hogy hogyan vette fel a Skultétyt. Mindenesetre egyik név sem alkalmas az elnevezők nyelvének behatárolására.
Köszönöm.A Sekmárj esetében én is a Szekmári/Szatmári nevet véltem felfedezni. Az adataimmind polgári anyakönyvfeldolgozásból származnak, így az említetted névtorzulás már korábban kellett hogy végbemenjen, és öröklődjön.
Az internet a Sekmárj alakra egyetlen adatot dob ki (az itteni hozzászólásokon kívül): egy kisszolyvai (Kárpátalja) hitelszövetkezet taglistáját (Sekmárj János és Sekmárj Vaszil). Ez ruszin eredetre mutatna, de önmagában ez nagyon kevés.
Gyikó: Magyar név, a Dikó palatalizált alakváltozata. Ez Kázmér Miklós szerint talán a Dienes (~ Gyenes ~ Dénes < görög Dionüsziosz ’Dionüszoszhoz tartozó, neki szentelt’) vagy a Dimjén ~ Dimény (~ Damján~ Domján < latin Damianus < görög ? ’szelidítő’, ? ’népből származó’) egyházi személynevek Di- rövidülésének és a -kó kicsinyítő képzőnek a kapcsolata.
Ehhez hozzá tenném az én gondolatomat, a magyar dikó ’keskeny, lócaszerű ágy’ szót. Amennyiben ez nem túl fiatal szó (erről azonban nincs infóm), ez is lehet a név alapja mint szavajárási név (pl. a környezetében szokatlan dikó szót használta) vagy szokásnév (pl. jellemzően dikón aludt).
Türk: fulcótól eltérően én nem zárnám ki a türk ’török’ népnévvel való összefüggést. Ennek személynévi használata adatolt, pl. a Türkös helynévben, amelynek eredetije Türkfalva volt. A magyar török népnév korábbi hangalakja a türk, amely már a XI. sz.-tól kimutatható, és nemcsak oszmán-törökökre értették, hanem mindenféle török nyelvű népességre (egyesek szerint pl. az úzokra). Lehet, hogy a személynévi használat alkalomszerűen fenntartotta a régi szóalakot (azt láttuk, hogy helynevekben megmaradt).
Kúla: 1. Van magyar Kúla településnév. Ez a szerb kula ’torony; vártorony, bástya’ szóból való, amely a régi török kula (mai oszmán-török kule) ’torony’ szó átvétele. Lehet, hogy ez a török szó személynevet is adott, amely magyar családnévvé lett. A horvát-szerb Kulić apanév, amely elemezhető egy Kula név -ić képzős származékaként, mindenesetre támogatni látszik ezt.
2. Vö. cseh Koula, Kůla, morva Kula, szlovák Kuľa ~ Kula családnév. E mögött a cseh koule ’golyó’ szó (illetve a bibliai csehen keresztül annak szlovákba került formája) áll.
Lochtone: Engedelmeddel ezt a jelenleg is adatolható német Lochtove alakra javítanám, vagyis az <n>-t elírásnak tartom. Hasonló jelenlegi német nevek: Lochthofe, Lochthofen, Lochthowe.
Ez világosan összetett név, amelynek utótagja a mai német Hof ’udvar, major, tanya’ és Hufe ’jobbágytelek; <10-30 hold nagyságú> (szántó)föld; <ekkora területmérték>’ szavak közös középfelnémet hove megfelelője.
A Locht előtag önállóan is német családnévvé lett. Ennek változata a híres amerikai úszó, Ryan Lochte családneve, illetve a Löchte. A német Wikipedia ezt alnémet lakóhelyi névnek, dűlőnévnek mondja, amely a nedvesebb területből kiemelkedő területre utal. A Wikipedia mellé lehet állítani az olyan szavakat, mint német gelocht ’lyukas’, Loch ’lyuk, nyílás, nyiladék’, holland lucht ’levegő; (helynévként talán nyitott terület)’, középnémet lo ~ loch ~ loge ’bozótos, (kis) erdő’, északon ’tisztás; alacsonyabb füvű terület, erdei rét’.
A név tehát összességében lakóhelyi név: olyan tanyán, jobbágytelken lakót jelöl, amely vizenyős területből kiemelkedő helyen, tisztáson, ill. bozótos környékén helyezkedett el.
Köszi, Fulco, egy pillanatig sem hittem a török származtatásban, mint egy Hun nevű volt tanítványom nevének hún eredetében sem. Viszont el tudnám képzelni Pamuk nevű iskolatársam nevének török eredetét.
csak a Türk nevhez tudok hozzaszolni.Nincsen semmi kapcsolata a törökökhöz , mert a Dietrich (Rövid es mai napig hasznalatos keresztnev Dirk) szn. böl szarmaztathato.
Szanyitrik: Vö. szlovák Sanitrík ~ Sanitrik családnév, amely a saniter ~ sanitra ’salétrom, kálium-nitrát’ szó –ík kicsinyítő képzős származéka. Ilyenformán ’salétromfőző’ értelmű foglalkozásnév lehet. Az alapszó a latin sal nitri (< sal nitrum ’siksó’) kifejezésből ered: innen az elsődlegesen átvett szlovák salniter (salnitra) alak, amely nemcsak saniter-ré, hanem saliter (salitra) formájúvá is egyszerűsödött. Innen érthető a név Saletrin formája: bár az –in végződés miatt lehet, hogy ezt egyben német kéz is jegyezte le.
Tresza: Vö. szlovák Tresa családnév. Ez jellemző viseletre utaló ragadványnév lehet, vö. szlovák tresa ’(kereszt alakú felvarrt) szalag(dísz)’ szó.
Tariffai: Talán ezt kapcsolnám a Tréfa névhez. A tréfa köznévnek volt (van) magyarosodott teréfa hangalakja. Jobb híján elképzelhető, hogy ízéssel, ill. a hangrendileg semleges é ~ í miatti mély hangrendű illeszkedéssel kialakulhatott Tarífa formája, amelyhez járulhatott az –i apanévképző. Az is lehet, hogy végig együtt élt a népi Tarifa ejtés a normatív Tréfa formával, és esetleges volt, hogy ki melyik formát mondta be, illetve írta le. — Persze, ha tudnék etimológiát a Tarif(f)a(i) névre [de nem tudok], akkor a legszívesebben kizárnám a direkt kapcsolatot a Tréfa alakkal, mert elég unortodox teóriát írtam le.
> lehetne esetleg Tressa, de sehol máshol nem használt "f-alakú" s-t
Ugyanitt viszont a feleség nevei is egyedi alakú: szlovákosan csak S-sel írja a Sanetrik-ot (ha nem gépelted el), nem pedig magyarosan Sz-szel.
> De azt továbbra is úgy látom, hogy valamelyik Tresza elírás kell legyen.
Engedelmeddel, ez nekem csuang-cei dilemma, így feloldatlanul hagynám.
Vizugyel: Meg kell mondjam, nagyon sokáig a kalugyer ’görögkeleti szerzetes’ (< szerb kaluđer < újgörög καλόγερος) szó visszahangzott a fülemben, de ez a kiindulás nem vitt sehová.
A Vizugyel forma mellett azonban akad magyar Viszugyel alak is. Ez pedig már egészen olyan, mintha a morva-cseh Vysoudil ['visou̯ɟil] vagy a szlovák Vysudil ~ Vysúdil ['visu(:)ɟil] családnév lenne. Ennek jelentése ’aki bírói úton szerzett valamit; aki (jogi úton) kizárt valakit valamiből’.
Hetikás: A magyar Hektikás név egyszerűsödött ejtésű alakja. Ez a külalakra, illetve az egészségi állapotra utaló –s melléknévképzős ragadványnév a hektika ’tüdőbaj, aszkór, sorvadás’ szóból.
Sekmárj: Én a név végi j-t i-nek olvasom: a minap mentem el a Haas & Czjzek portálja mellett. Ekképpen *Sekmári lenne a név, de előrébb ezzel sem jutottam. A /i/ értékű j a cseh fraktúra szerinti konvenció, ha ezt lehet általánosítani, akkor akár feltételezhetjük, hogy nem magyar anyanyelvű lejegyző tolmácsolásában a név eleji S is /sz/-nek olvasható. Ezzel a Szekmári alakhoz jutottunk. Ezt pedig már lehet –i képzős magyar lakosnévnek tartani. A Szekmar forma előfordul Szatmárnémeti névformájaként (vö. http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf8466.pdf, 79. oldal), de nem zárható ki a Bács-Kiskun megyei Szakmár sem.
Korozmán: Ez a legfogósabb. Adta volna magát a magyar korozsma ’ajándék a gyermekágyas asszonynak’, de nincs olyan képzésmód, amellyel ebből a Korozmán név adódna. Ugyanakkor a környező névkincsben sem találtam meg. Egyedül oszmán-török forrásokban akadtam a nyomára, pl. a pontuszi Bandırma város egyik utcája a Korozman Caddesi ’K. utca’. A szónak ugyanakkor kétségtelenül van köznévi használata is, de ritka voltam miatt ennél tovább nem jutottam. Maga a szó egyébként az oszmán-török nyelv perzsa jövevényszavaival mutat alaki hasonlóságot. Az elgondolást gyengíti, hogy személy- és családnévi alkalmazására török területen sem találtam. Mindazonáltal, mivel nincs másom, el tudom képzelni, hogy a török megszállás korában ez gyakoribb szó volt, alkalmi név is lett belőle, de ez csak itt a török periférián tudott vezetéknévvé lenni.
Brika: Van német Brika, Bricka. A németben az -a lehet az -er [ɐ] toldalék nyelvjárási variációja, így ez talán összevonható a (nem gyakoribb) Bricker-rel. Adatom erről nincs, de két gondolat merült fel bennem. Egyrészt lehet, hogy a latin Brictius egyházi név rövidülésének -er apanévképzős származékáról van szó. Másrészt a Duden hoz néhány szó eleji fr- > br- esetet: így ez lehet a Friedrich személynév Frick becézőjének -er apanévképzős származékának változata. Harmadik: lehet, hogy volt egy Brick helynév.
Zsatko: Vö. szlovák Žatko családnév. Ennek vélhető tövéhez vö. szlovák žať ’arat’, žatva ’aratás’. Ehhez járult a -ko kicsinyítő képző mint sztereotip névképző.
Islér: Magyar etimológiát nem találtam, viszont óhatatlanul felötlik a német Ischler (vö. No., Au.) vezetéknév, amely vélhetően a (Bad) Ischl helynévhez képzett lakosnév.
Ha viszont az E- kezdőbetűs alakot vesszük, akkor a gyakoribb német Eschler (vö. No., Au.) nevet kapjuk. Ez -er képzős apanév az Eschl <Öschl névből.
Zsóka: Lehet magyar anyanév az Erzsébet női személynév becézőjéből. Ugyanakkor Kázmér Miklós a régi magyar Sóka név alakváltozatának tartja. Ez utóbbi pedig a Saul egyházi név Só- rövidülésének és a -ka kicsinyítő képzőnek a kapcsolata.
Elfogadom a választ, sejtettem hogy ez lesz az eredmény, éppen a tájnyelvi szótár szerkesztett volta miatt. E név eredetével kapcsolatos vizsgálódást részemről befejezettnek tekintem.
Köszönöm és nagyraértékelem családnevünk lehetséges kialakulásával kapcsolatosan végzett szakértői tevékenységét.
Filléri: A közölt adatok közt a Filerius egyértelműen latin -ius melléknévképzővel alkotott humanizált névforma. Ezért én a Filleri formát is ilyennek értékelném, csak itt a toldalékcsere történt: az eredetit felváltotta a latin -i birtokrag.
Mivel a név alapja, a Fi(l)ler, nem latin (görög) szó, így vélhetően ezzel egyezik meg a latinizálás előtti alak. Ennek lehet magyar és német etimológiája is.
A magyar etimológiához vö. a magyar Fillér családnevet, amely a fillér ’kis értékű pénz’ szóból ered metonimikusan (pl. szegény vagy a kis pénz is megbecsülő ember) vagy foglalkozásra utalóan (pl. pénzváltó).
A német Filler foglalkozásnév a középfelnémet viller ’gyepmester, sintér’ szóból.
Huitz: Nem találtam róla semmit, de biztosan német; mai, igen ritka németországi előfordulásához vö. itt. A felépítését tekintve a becézőnevekből lett vezetéknevekkel mutat hasonlóságot (mint pl. Fritz <: Friedrich, Reitz <: Reinhardt stb.). Ezért úgy vélem, ez egy Hui alakúvá rövidülő német személynévnek (ehhez talán l. a Huibert nevet) és a német -(t)z kicsinyítő képzőnek a kapcsolata.
> a most látott oldalon már „surc=zastera - kötény”olvastam a szerkesztett sárosi (šarišško) szótárban. Valószínüleg elírás lehet
Ezt a szótárt a felhasználók szerkesztik, ami ortodox szempontból azt jelenti, hogy nem szerkesztik. Az ilyen források nagyon jók, mert olyasmire reflektálnak, amelyekre a konzervatív források nem. Ugyanakkor a szerkesztetlenségük miatt jelentős számban tartalmaznak hibát: ennek kiszűréséhez viszont tárgybeli ismeretek kellenek.
Itt is a beíró a „surc” szóról lehagyta az ékezetet. Az itteni ékezet nélküli forma ugyanis egyedüli adat, ugyanakkor az ékezetes „šurc” formát konzervatív szlovák szótárakból is ki lehet mutatni: vö. itt; a csehekből is: vö. itt; és persze a német eredeti is ezt implikálja. Azt viszont a szlovák nyelvjáráskutatásból tudhatni, hogy a sárosi dialektusok nem mazurálnak, de nem cserélik az š-et sz s-szel: így nincs semmi ok arra, hogy ne azt tételezzük fel, hogy a beíró ékezet nélkül rögzítette a szót.
> örülnék, ha mégsem elírás lenne, mert akkor erre is érvényes lenne a "dvorčik" effektus
Nem tudom, hogy mit értesz „dvorčik effektus” alatt. Én is próbálgattam a saját (középszlovák alapú) nyelvérzékemet, bár itt nálunk a magyar jövevényszavak dívnak, nem annyira a németek. Így a magyar „polc” szót (ha ez szlovákba került jövevényszó lenne) én egyértelműen „polcík” alakban kicsinyíteném, tehát a „c” változatlan marad. Ez tehát független a „šurc” kezdő hangjának a kérdésétől, csak az az érdekes, hogy viszonylag fiataljövevényszó-e.
> Nagyon régen vándorolhatott szlovák területre ez a Majer, ha már szlovákosodott a neve.
Régen bevándoroltak a németek szlovák területre. A Pilisben az időlépték kisebb, de az ide-oda asszimiláció ott is megtörtént.
Ennek ellenére egyáltalán nem biztos, hogy egy Majer nevűnek német felmenői voltak. A majer ’a falutól távolabb eső (nagy)birtok; gazdasági épületek a (nagy)birtokon; kisebb, a (nagy)birtokon dolgozó parasztok házaiból álló település’ ugyanis szlovák közszó is. Ebből szlovák alapon is lesz családnév, hasonlóan, mint a magyarban a major közszóból a Major vezetéknév.
Bár nem ebbe a topikba tartozik, de ez így úgy érzem, kevés.
Kevés márpedig abból a szempontból, hogy csak a születéseket nem érdemes önmagában vizsgálni.
Én a további feltártást a három Máriával kezdeném. Minimium egyik elhalálozott a 3. születése előtt.
Szintén érdemes megnézni, hogy a két János ugyanattól a pártól van-e?
S ugyancsak sürgős volt a házasság, ha 2 hónapra rá már megszüetett az ifjabb György.
Tehát ugyanezen gyerekek halálozását is érdemes lenne megkeresni, és további névvariánsokat találnál. :-)
"(és ez így is maradt az anyakönyv végéig)."
Vagyis már végignézted 1895-ig az anyakönyveket? Tresza név megmaradt a Tréfa mellett?
És visszakanyarodva a topik témájához: Szerintem ha a Tréfa maradt a véglelges, akkor az lehetett az eredeti is, csak beköltöző révén torzult a neve. Én is találkkoztak hasonlóval, hogy össze-visszaírták a más nyelvű környezetbe költözőt, de végére a név maradt az eredeti.
Ja igen, és hozzátenném, hogy utólag vizsgálva a dátumok alapján úgy tűnik, hogy kellett legyen egy Tariffai György és egy Tresza György, akik mindketten Szanyitrik lányt vettek el, hiszen ez a két születés nem lehet egy nőtől:
1810.12.17.: Trefsa György oo Sanetrik Mária → János 1811.03.02.: Tréfa György oo Szaletrin Anna → József
(De azt továbbra is úgy látom, hogy valamelyik Tresza elírás kell legyen.)
