Még csak ezt se tudjuk. A mozgószabály ugyanis alárendelő összetételekre vonatkozik. Szóval ezt szerintem helyesen le se lehet írni. Ami nem tragédia, mert abszolút agrammatikus ez a forma. Valami elmebeteg kitalálta, és – jobb híján – ismételgetjük. Tehát frazéma, belső szerkezete meg nem nagyon létezik.
Én is szeretném a kötőjel használatát bővíteni, de ebben az esetben szerintem nincs szó kilógó területről. Ha a nem-et eltérő funkcióban értelmezed, akkor nincs gond az egybeírásával.
Szerintem ez egy kiváló terület lenne ahhoz, hogy kivételszerűen bevezessük rajta a kötőjelet szabályként. Kivételszerű azért, mert gondolom ez ellentmondana egy-két helyesírási alapkoncepciónak, és feltételezem, te is azért utasítod el (az első helyen). Mégis indokolná az, hogy a szerkezet szintaktikailag egy nagyon kilógó terület, nagyon gyakori, és nagyon szabályozatlan.
Mindkét mondatban a font az állítmány. A kvázi esetében két elég jól elhatárolható osztály van: egy tudományos-hivatalos nyelvi és egy szlengbeli. A kettőnek a hangsúlymintázata is más: csak az utóbbi enged meg hangsúlyt a kvázi után. Ezt a szétválasztást tükrözi a kvázi helyesírásának általunk javasolt módja. Viszont mindez független az alaptag mondatrészi szerepétől.
Ez nem jelenti azt, hogy minden területen erőltetni kellene. Van visoznt egy sor megrögzült kifejezés, ahol nem lehet körülnírni, más megoldást választani.
Más fordítási technikák is vannak, az nagyon olcsó dolog, ha mindent bele akarunk erőltetni egy sémába. Mindenesetre, ha külön írod a nem-et, lényegében mondatszintű kétértelműséget teremtesz. Ha a non-life insurance products kifejezést nem életbiztosítási termékek-nek fordítod, ez nem lesz mindig szabatos. Persze, egy táblázat fejlécében megteszi.
Szerintem a nem szóban forgó használatát pontosabban meg kellene fontolni. Ez a nyelvi forma eléggé tipikus: többnyire szópárokban szerepel:
lineáris - nemlineáris
propircionális - nemproporcionális
matematika - nemmatematikai
determinisztikus - nemdeterminisztikus
Az alkalmazás rendszreszerű, a nem elem az alapszó komplementer halmazát jelöli meg. A különírás ebben a vonatkozásban kifejezetten zavaró. Ha ezeket a szavakat külön írjuk, tagadó mondatot csinálhatunk állítóból. Gondoljuk el a következő párbeszédet:
Állítás: A Courier New nem proporcionális font. Kérdés: Ha nem az, akkor milyen? A proporcionális itt állítmány.
Állítás: A Courier New nemproporcionális font. Kérdés: Mit jelent az, hogy nemproporcionális?. A proporcionális itt jelző.
Érdekes, hogy a bináris rendszer időnként hármassá válik, pl. a kvázi elem révén. Az OH idézi a kvázineutrális szót, egyebírva. Itt elképzelhető egy hármasság: neutrális, kvézineutrális, nemneutrális.
Ugyanakkor az OH szerint kvázi hivatalos. Hiányzik a szövegkörnyezet. Két mondatot próbálok fogalmazni:
a képviselő véleménye kvázi hivatalos
a képvizelpő kvázihivatalos véleménye szerint...
Következésképpen úgy gondolom, hogy a nem-et tekintsük valamiféle előképzőnek, a hasonló görög-latin elemekhez hasonlóan (pl. kvázi, de pl a nemproporcionális-t szokás diszproporcionálisnak is mondani). Ebben az esetben írjuk egybe.
Viszont, ha a predikátum módosítója, akkor írjuk külön.
E témában – minthogy nincs általánosan kezelve szabályzatilag – csak konkrét esetekről tudok bármit mondani. Az egyes esetekben körülszimatol az ember szaknyelvi helyesírási szótárakban, megnézi az analógiákat, és mond valamit. Egészen addig, amíg nem kodifikáltatik valami szabályozás (aminek a mikéntjére ötletem se lenne). Ha mégis kell valami általános elv: 1. sosem kötőjellel; 2. általában különírva; 3. csak akkor írunk egybe, ha a) aránylag nagy hagyománya van az egybeírásnak, és b) nagyon egyértelműen körülhatárolható osztályra vonatkozik, illetve azt nevezi meg az alakulat.
Az a helyzet, hogy a jelzői nem+adj. a grammatikalitás határán van. A nem elvileg csak predikátumot tagadhat, a predikátum részeként. Az angolban külön tagadószó van a jelzői esetre (non/not).
Magyarul ezeket mind egybe kéne írni, még csak nem is azért, mert a kapcsolat jelöletlen, hanem mert jószerivel nincs is kapcsolat, tehát az egész szerkezet durván metaszintaktikai.
> Az Orvosi helyesírási szótárban azonban szerepel ennyi: nem fertőző betegség. Én ennek alapján a különírást javasolnám.
Ezt általános elvként mondod, vagy csak a konkrét esetre? Mi legyen pl. a nem parametrikus statisztikával? Az én nyelvérzékem egybeírást sugall, talán mert nem azt jelenti, m,int a két szó külön-külön (de nem tudom, hogy ez az elv itt szóba jön-e egyáltalán).
Sziasztok!
Nem értek valamit, mégpedig a következő mondatban az ige miért kap alanyi ragot:
„Meg kell találnunk a probléma megoldását”
Elég gyakori kifejezés.
„Megnéztem az OH »nem2« szócikkét, nem tudom, mit segít nekem a »nem fertőző« (mint nem állítmány) írásában.” Sajnos, semmit. A problémát ugyanis semmi nem szabályozza, így amit tudtunk: igyekeztünk minél több példát belerakni. Ez nem került bele. Az Orvosi helyesírási szótárban azonban szerepel ennyi: nem fertőző betegség. Én ennek alapján a különírást javasolnám.
„BTW., az a szócikk tele van a dupla szóközzel.” Szándékosan. (NB. Az XML white space kezelése alapján véletlenül nem is lehetne. Ráadásul nem is dupla, hanem tripla – pontosabban két törhetetlen szóköz és egy variábel.) Az volt ugyanis a tipográfiai döntés, hogy ha egy szótári tételben szerepel vessző, nem elegendő vesszővel elhatárolni a környezetétől, hanem még nagyobb közt is kap.
az a kérdésem, hogy mi a helyzet a "nem [melléknév]" típusú kifejezések egybe-/különírásával?
Egy kanonizált esetet ismerek, a "nem kívánatos"/"nemkívánatos" párt, ahol az a szabály, hogy ha a kifejezés állítmány, akkor különírunk, ha jelző, akkor egybe.
De nem hinném, hogy ez általános szabály lenne. Sokszor kötőjeleznek ilyenkor. Pl. "a nem-produktív szabályok stb."
Szabályozva van ez egyáltalán? Ha nem, mi az álláspontotok? Állítmány esetén egyértelmű a helyzet.
Jelző esetén nem, és zárójelezési problémákat is okozhat, pl. belebotlottam egy ilyenbe:
