A sci-fi műfajnak még mindig nincs tekintéje. Ha mégis születik egy kiemelkedő alkotás, akkor azt gyorsan besorolják valamilyen más kategóriába. (Ez lehet jó is és rossz is.) Ilyen pl. A. Huxley: Szép új világ. Besorolták az utópiákhoz.
És reagálnék - hogy ne maradjon elhalt szál - az utópiás újságcikk kérdésére. Ahogy olvastam a beírást, önkéntelenül - itt élünk, ma - egy politikai napilap jelent meg a szemeim előtt, amiből következik az asszociáció: ma utópiáról sem beszélhetünk politikai felhangok nélkül. Ennek a műfajnak, szemléletnek a megítélése is attól függ (sokaknál), miként tekintünk egyébként napjaink társadalmára és a történelmi folyamatokra. Nem?
Persze, ez igy van. Ettol fuggetlenul meg szomoru latni, hogy egyesek botor modon osszekombinalnak ket igazabol nem automatikusan osszetartozo dolgot. (Azt mondhatnam, hogy az egy idologiai rasszizmus). Tudniillik - ne kerulgessul a forro kasat - az a bizonyos cikkiro szinonimanak vette az "utopia"-t a szocialismussal [amit o, a megtevesztett par milliard embertarsaval egyetemben, teljesen hibasan "kommunizmus"-nak titulalt].
Az "utopia" Thomas Moore [Morus Tamas] talalmanya - aki csekely fel evezrededdel elozte meg Kadar Janost. Nem beszelve [hittol fuggetlenul szobahozva] Jezusrol, akit nyugodtan lehetne kommunistanak nevezni.
Sajnos, (a sznobizmus nagy csabitas, es hat ugyebar a bombaknak is megvan a maguk meggyozo ereje) Magyarorszag is beallt a majmolo - s igy kulturalisan, moralisan fokozatosan lerongyolodo - orszagok soraba. (Pedig a mondas figyelmeztet, hogy 'ru:hesto"l ne kerj kucsmat!' - szoval meg kellett volna nezni, kitol is akarunk tanulni.)
Itt is ott is az emberek mar csak korlatolt birkaknak tunnek, akik a vagohidon tolongva szidjak az ugyetlen juhaszt, mert annak idejen neha a labukra lepett - es ugyanakkor lelkesen dicserik a meszarszeki bollert kivallo szaktudasaert...
Szoval (meg mielott valaki leporolja az "off topic" tablat :-) semmi baj nincs az utopiaval, mert ez messze tulno a piszkos politikan. (Ezt Ivan Jefremov peldaja is mutatja, aki nem volt hajlando dicsoiteni a szovjet kommunista partot az Andromeda kod cimu utopiajaban - meg azon az aron sem, hogy igy nem kapta meg a Lenin rendet.) Pl. szivesen hallanek arrol, hogy mi a velemeny a Star Trek-rol; ugyanis a filmeket nem lattam, de, amint olvason, sokan "kommunista utopia"-nak titulaljak sorozatot. (Csak nem ruccant at az amerika stab egy vasfuggony mogott nyomorgo kelet-europia orszagba, hogy reszt vegyen nehany nehany agit-prop szeminariumon...?!)
U.i. DuDoR: meg egyszer kosz' a tippet - mar meg is kaptam az Istenemberek-et! (Csak belelapoztam, de nagyon igeretesnek tunik :-)
And now for something completely different. A filmeknek van egy speciális fokmérője, ami mindig is a fejemben volt, de most nevet is adok neki: legyen mondjuk "reklámkampány-relatív minőség". Az RTL Klub a Lost kifutása után a Rejtélyek városa (eredetileg Invasion - erről is lehetne beszélni!) c. idegen-inváziós sorozatot tűzi műsorra. Én magam a szokott kerülőutakat kihasználva már jó előre tartok eme alkotás nézésében - vagy inkább nézegetésében. Szóval semmi igazán különleges nincs benne, elég lassan is csordogál, de összességében nem nevezhető rossznak, kellemesen elnézegetheti az ember, ha nincs más dolga. Nadeviszont egy olyan intenzív, lépcsőzetes beharangozókampány után, amit az RTL kerekített a dologhoz (ami egyébként az amerikai kampány szó szerinti lemásolása volt), egy ilyen felfokozott várakoztatás után a film kifejezetten ócskának fog tűnni az elkötelezett filmfalók szemében. Amiről itt beszélni próbálok, az a trailerek és egyéb reklámok, valamint maga az alkotás között feszülő mérhetetlen aránytalanság, ami immáron kishazánkban is teljes kifejlettségében tombol. Ahogy vissza tudok emlékezni, a legnagyobb filmes élményeim a legtöbbször olyan filmekhez kötődtek, amihez semmilyen előzetest nem láttam még. Amikor megfogott a puszta cím, vagy egy-két elejtett szót hallottam a filmről, és ezért néztem meg. Azaz különösebb prekoncepció nélkül ültem be. Ebből a szempontból kifejezetten áldásos volt az átkos. Megúsztuk a hánytató kampányokat a Star Wars, az Alien, a Highlander környékén, és felhőtlenül élvezhettük magát a művet. Igaz, hogy közben iszonyúan idegesítő volt, hogy *semmilyen* információhoz nem juthattunk kedvenceinkkel kapcsolatban. Mellesleg, nem tudom megfigyeltétek-e, de az utóbbi évtizedben az amerikai trailerek hossza brutálisan megnőtt. Perceken keresztül tartó vágásokban gyakorlatilag elmesélik az egész történet - jó esetben, mert rossz esetben egy *másik* történetet mesélnek el. Nos, ez a filmes élmény halála.
Emlékszem, ez a régi. Annak idején (nyolcvanas évek vége), mikor a film a mozikban, majd a regény a Kozmosz Fantasztikus-sorozatban megjelent, sokan reklamáltak (én is), hogy miért nem "A felföldi" a magyar cím, hiszen a Highlander bironyára azt jelenti. Későbbről rémlik, mintha kiderült volna, hogy a skót nyelvi/földrajzi környezetben ismerős Felföld kifejezés nem azonos azzal, amit a Highland/Highlander jelent, sőt, valóban jogos a Hegylakó fordítás - de ebben azóta se látok tisztán.
Biztos akad ilyen vélemény is, de szerintem nincs olyan éles különválás (azaz a rajongók szemében nem válik külön) Alien-ügyben, mint a Terminatornál (2+1), de akár a Star Warsnál (3+3). Az Alien 3 és 4 nem üt el kategorikusan az első kettőtől, csak valamelyest más hangvételű, más képi világű, más minőségű (mondjuk így: gyengébb). Én is szeretem a sorozatot, és eszembe sem lenne nem beszerezni az utóbbi két részt DVD-n, csak azért, mert nem vagyok oda értük. Szemben a T-ral, amiből elég az 1-2.
A címadáshoz még annyit, hogy az a legjobb törekvés ha az egyszavas vagy rövid című filmeknek a magyar címe is hasonlatos az erdetihez tartalomban és terjedelemben. Mert előfordul, hogy egy filmben utalnak egy másik filmre a címe alapján. Ilyenkor ha az ember legalább a filmcímek alapján jártas valamennyire az angolban, és elgondolkozik rajta, talán kitalálhatja melyik filmre utaltak. Mert a fordító nem feltétlenül tudhatja, hogy játszották-e nálunk az említett filmet és milyen címmel.
És az Indiana Jones-nak is előkészítés alatt a negyedik része...
Valóban, egyrészt szokás mondani, hogy a folytatások (második részek) sosem olyan jók, mint az első - de erre számos cáfolat felhozható. (Vagy mindenképp vitatéma lehet.)
Hanem én úgy látom, hogy miközben vannak kiváló, egységes trilógiák (három film, azaz kétszeri folytatás, amelyek nagyjából-egészéből mind elfogadhatók, sikeresek: Die Hard, Halálos fegyver, Indiana Jones, Star Wars, stb.), addig ha valahol negyedik résznek is nekifutnak, az már szinte száz százalékban kudarc (sajnos, a Halálos fegyver erre jó pédla, ahol az első három epizódot teljesen egy filmként képes vagyok elfogadni és szeretni, aztán az utolsót már csak azért bírom megnézni, mert Jet Li zseniális benne).
Az Alien - hogy hazai témánknál maradjak - annyiban különleges példa, hogy az első kettő rendben van, összetartozik, a harmadik már más kategória, de még valamennyire nézhető (számomra), a negyediket viszont tényleg nem nagyon lehet hova tenni. Holott egy közel olyan erőteljes rendezőegyéniség jegyzi, mint a nyitódarabot (Ridley Scott - Jean-Pierre Jeunet)! És mégis. Illetve: mégse.
TillA, meghökkentő volt a bulge értelmezése ebben az esetben, és érdekes is, köszönöm. A hapták valami német vezényszó alaposan elgyötört maradéka, ez biztos, de azt nem tudom, mi volt az eredeti.
Tippancs, az Alienből is megcsinálták a negyediket, és még azt sem mondhatnám, hogy tudom, miről szólt. Tudtommal a Vissza a jövőbe negyedik részéhez is hozzákezdtek már, ami szerintem nagyon sajnálatos. Ez a sikeres filmek végzete.
Elgondolkodtatóak voltak a példáid, némileg meggyengítették morcos ellenállásomat a sokféle magyar agyalmánnyal szemben. Biztossá vált, hogy nem lehetne rövid szabállyal leírni a címadás helyes szokásait, mert sok dologra kell tekintettel lenni. Meghátrálok, és legközelebb megpróbálom az új vélemények ismeretében kóstolgatni az újabb címeket. Mondjuk, hasonló meditálás azokra is ráférne, akik a címeket adni szokták. Üdv.
Igen. Az első után a második más volt. Azért maradt meg jónak az első amiért már írtátok. A második meg, mert teljesen új volt. Más-más miatt jó. A haradikat azért csinálhatták meg, hogy megmutassák hogyan és honnan indult el az ellenállás. (?) Én meglettem volna nélküle. És tervezik a negyediket.
Egyetértek Motyóval a Terminator-jelenség értékelése terén - kivéve az utolsó bekezdését.
(És egy kiigazítás: a "bulge" jelen esetben nem lehet magaslat, merthogy "kiöblösödésről" van szó - az 1944. decemberi német ellentámadás mélyen benyomult az amerikai vonalak mögé, épp ez lett veszte, elakadt a hadtáp)
((Van-e összefüggés a hadtáp és a hapták között? Véletlen egybecsengés csak?))
És reagálnék - hogy ne maradjon elhalt szál - az utópiás újságcikk kérdésére. Ahogy olvastam a beírást, önkéntelenül - itt élünk, ma - egy politikai napilap jelent meg a szemeim előtt, amiből következik az asszociáció: ma utópiáról sem beszélhetünk politikai felhangok nélkül. Ennek a műfajnak, szemléletnek a megítélése is attól függ (sokaknál), miként tekintünk egyébként napjaink társadalmára és a történelmi folyamatokra. Nem?
Vegul is van abban valami, amit mondasz, Gyula. Valoszinuleg, nalam nosztalgia is ervenyesul, ezert is ragaszkodom a patinas, "becsalis" filmcimekhez. Pl. mi itt is azt mondjuk a felesegemmel, hogy "Na, megnezzuk a 'Het mesterlovesz'-t vagy az 'Estely habfurdovel'-t?" -- es veletlenul sem mondanak az angol filmcimek magyar forditasat ['A csodalatos hetek' vagy 'A parti'], plane nem az eredeti angol cimeket...
Egyebkent persze, lehetne mondani 'A magaslat csataja'-t - de ez ettol meg mindig sokkal idetlenebb, mint az akarmilyen hatasvadasznak tetszo 'A halal otven oraja'. A 'Peremvidek' is olyan, mintha egy Jancso film cime lenne - de emlekszem, hogy amikor eloszor lattam a filmet a margitszigeti kertmoziban, akkor a cim mar elore felcsigazott engem, es igy valoszinuleg jobban is tetszett a film. (Annak ellenere, hogy az Io nem bolygo - es persze nem ez a jambor holdacska a gyilkos, hanem az a parazita, amelyik oda is eljutott...)
Verne konyvcimeit is lehetne hatasvadasznak nevezni... Ugyanakkor, milyen izesen hangzik, es mennyire felkelti az erdeklodest az 'Utazas a Fold kozeppontjaba' cim [szemben a hasonlo temat feszegeto mostani film cimevel, ami egyszeruen 'The Core' nevre hallgat - es amit a nem pontatlan, de eppen e-miatt nagyon suta 'A mag' magyar nevvel kerult forgalmazasba].
Az angol egyebkent sokszor sokkal arnyaltabban fogalmaz, mint a magyar. Pl. az emlitett "utazas"-ra az angolnak tobb megfeleloje is van: a "travel" [ami a koznapi helyvaltoztatas, es a mi "utazas" szavunk megfeleloje] mellett van meg a "voyage" [ami hosszabb, altalaban felfedezesekkel parosulo utazast jelent] es "journey" [ami szinten egy kalandos utazas]. A film- [es konyv-] cimeknel szinte kizarolag csak az utobbi ket szo fodul elo - viszont ezeknek pontos [egyszavas] magyar megfelojuk nincsen.
Pl. Stephen Baxter batran elnevezhette egy sci-fi konyvet egyszeruen 'Voyage'-nak, mert ez mar igy is igeretesnek hangzott - de ez semmikeppen sem lehett volna ez 'Travel' eppugy, mint nem igazabol lehetne ez magyarul 'Utazas'. (Tehat valoszinuleg 'Utazas a Marsra', vagy valamilyen hasonlo "becsali" cimet lehetne csak adni az iromanynak ahhoz, hogy az erdeti hangtulataval nagyjabol egyenlo magyar cimmel tudjunk elorukkolni.)
Szerintem az "Egy hely, ami kívül esik" egészen jó kis cím volna, nem konkrétan erre a filmre, hanem általában. A befejezetlensége kellemesen titokzatos. Időben kellett volna segítened vele a forgalmazónak. Viszont az Outlandre a Peremvidék, csak futó példaként, szintén megfontolható lett volna, nem kellene rögtön a "gyilkos"-t előráncigálni. (A bulge pedig jól fordítható lehetne magaslatként.) De nem az eredetitől eltérő címeket kifogásoltam, hanem az eredetinél többet mondani akaró címeket, valamint a becsali "csak tessék, tessék, itt látható, ami még nem volt!" jellegű eszetlenségeket.
Maximálisan csatlakozom. A Terminátor első látásra is mutatott valami szokatlant és izgalmasat, kiemelkedő volt (a hangalámondás ellenére), mindaddig, amíg a T2 be nem csapódott. Ez is a ritka esetek közé sorolható, amikor egy második rész jobb lett az elsőnél, holott az első is jó. A harmadik rész viszont jeltelen, feledhető, vértelen próbálkozás volt, nemrég néztem meg másodszor is, türelmesen.
"Ha azt figyelmen kívül hagyjuk, hogy a nyolcadik utas a macska a filmben."
Én nagyon díjaztam ezt a beszólást. (Mint ahogy a körülötte kipattant szócsatát is, a happy enddel együtt.) Jonesy, a macska valóban lényeges szerepet játszott a filmben, kétszer is. Még a nagy Clarke is klasszikus motívummá avatta a 2010-ben, remélem, emlékeztek még rá. (107. oldal.)
A harmadikkal nem az a baj, hogy nem rakható össze a sztori, hanem hogy semmi ütős nincs benne, nem ad hozzá a legendához, unalmas újracsépelése a korábbi elemeknek, ráadásul az új Terminátor sokkal kevésbé kifinomult technológiát képvisel (hacsak a felfújható melleket nem tekintjük annak), kevésbé tűnik legyőzhetetlennek, mint a T1000.
Sztori szempontjából csak a T1 volt teljesen koherens, mivel ott a kör hibátlanul bezárult, így nem kellett sajnálkozni a sci-fi filmekben rendszerint igen pongyolán kezelt - pontosabban figyelmen kívül hagyott - időparadoxonok tömkelegén.
A klasszikusság kérdése valóban érdekes itt. Gondolom a T1-et mindannyian agyonmásolt, német szinkronos, magyar hangalámondásos VHS-verzióban láttátok először. Ráadásul kis költségvetésű film is volt, így a felületes szemlélő számára simán beleveszhetett a 80-as évek jellegzetes video-gagyi-tömkelegébe. És ha jól odafigyeltél, akkor is inkább csak annyit vettél észre, hogy "hm, ebben van.... valami ....". Nagyon hatásos a legyőzhetetlenség érzékeltetése, jó sűrűek az akciók, és nem mellékesen baromi jó zenéje is volt.
Azt hiszem számomra klasszikussá a T2 után vált. A T2 ugyanis kétségtelenül és kegyetlenül ütött, ebben nincs vita. Akkor forradalminak számító trükkök, sosem látott keménységű akciójelenetek, először láthattuk full plánban, ahogy egy atomrobbanás elsöpör egy komplett várost - na és persze a két terminátor brutális összecsapása. És mindezt átszövi egy már-már epikus, szomorkás-filozofikus alaphangulat.
Ehhez képest a T3 - magyar vonatkozások ide vagy oda - sajnálatosan vérszegény. Persze a dolgok működési módjából kifolyólag az első két rész klasszikussága nyilván majd magába olvasztja a harmadikat is, úgyhogy tíz év múlva ez is "klasszikus"-ként lesz nyilvántartva.
Egy korabbi temahoz kapcsolodva; Most olvastam egy ujabb frocsogo cikket egy orszagos napilap honlapjan, ahol a cikkiro egyenesen kinyilatkoztatja, hogy "Nincs ártalmatlan utópia." Az utopia nem csak artalmatlan, hanem kimondottan hasznos is, mivel az emberiseg - egyetlen - tulelesi lehetoseget csillantja fel ... Csupan az emberi ostobasag az, ami nemhogy hagyja, hogy a vilag tonkre legyen teve, hanem meg ujjong is hozza (es ez a korlatoltsag, mint ahogy a cikk olvasasakor is ismet meggyozodtem errol, Magyarorszagon is ugy terjed, mint a pestis).
Terminátor Nekem az első tetszett igazán. Majd a másodikat is megkedveltem, bár még mindig hiányzik belőle számomra az amilyen az első hangulata volt. De ez csak nekem problem. A harmadikkal az volt a bajom, hogy könyben(nem olvastam) teljesen más a helyszín és az idő. A hamadik film a filmes hagyományt követi. De asszem mára megértettem. Nem ugyanabból a jövőből jönnek vissza, hiszen minden rész végén megváltoztatják azt. Ezért is álltak sokan értetlenül bizonyos dolgok elött amit logikátlanságnak tartottak és emiatt nem kedvelik.
Feledtetve előző hozzászólásom (önsajnálatban kimerülő) indulatát, és túllépve az előző három-négy hozzászólás(unk) "komolytalanságán", hadd osszam meg veletek a fölött érzett örömet, hogy az imént végre hozzájutottam az eredeti árnál jóval olcsóbban a Terminator 2 duplalemezes DVD-hez. És bár vessetek rám követ, kijelentem, hogy a T2 (akár az 1) szerintem modernkori sci-fi klasszikus, legalábbis azzá vált napjainkra, két évtizedre a nyolcvanas évektől. Mert, bizony, a klasszikusi lét nemcsak eredendő érték és minőség, de kor kérdése is!
Szívszélhűdést kapok néha (más) fórumokban, amikor egyen-ketten-hárman verbálisan összeugranak egy halovány véleménynyilvánítás, egy félregondolható szócska kapcsán. Mintha csak erre várnának... Meg ne próbálja valamelyikőtök! :)
(És sokszor ilyen helyzetben még a smiley sem segít, hiába hiszi egyik fél, a másik nem veszi észre.)
(Na, még írok valamit, konkrétat, min döbbentem meg a minap - és mitől félek azóta mindenhol a neten. Egy zenei ajánló fórumon, ahol az emberek azért nyitnak új topikokat, hogy egy-egy zenekartól a weben talált lemez linkjét megosszák a további érdeklődőkkel, szóval valaki beírt egy hetvenes évekbeli zenekart. Nincs mit hozzászólni; akit érdekel, letölti az anyagot - mp3 - a megadott linkről. Naná, hogy valaki hozzászólt. Mire én arra tévedtem, már kábé harminc beírás volt... Ezek nagyjából így néztek ki: - Miféle hülye nevű zenekar? - Hát egy jó kis régi banda - Sose hallottam, milyen béna zenét nyomnak? - Nem béna, te barom, nekem tetszik, azért írtam be - Képzelem, milyen gagyi tetszhet neked, te köcsög - Mit tudsz te, aki biztos Izét meg Hogyijákot hallgatsz csak - Ne szólj, be öreg - Menjél csak, hallgasd a Trét meg a Kókler Jocót, ne told ide a képed ebbe a fórumba - Minek jöttél ide, te majom?... és így tovább. Az ember hite hamar elmegy a delfineknél intelligensebb földi fajt illetően. Elnézést is kérek, hogy előhoztam ezt a bosszantó témát.)
Elnézést Attila,mostmár tényleg a korom mögé bújok és arra fogok mindent. Természetesen felismertem hozzászólásodban a humort - miután elküldtem az enyémet.
