Igazad van abban amit leirsz, hiába lennék egészséges igaz barátok nélkül, az is igaz, hogy másnak egészségesen nem volt kikapcsolódása. Az is igaz, hogy amikg egészséges voltam én is csak elrohantam barátságok mellett, és mellettem is csak elrohantak. Most törődnek velem, olyanok is akikre nem számoltam volna. Jobb lett volna nem tudni, milyen a törődés, mert akkor most is egészségesen rohangálnék mindenfele,zajlana negativ stressz nélkül az élet. A torokgyulladásokat továbbra is kiheverném, de nem lenne ez az állandó probléma, amit kezelni lehet gyógyitani nem.Elmennek napok, hogy alig birok felkelni is, máskor jobban vagyok. Nem lehet elöre progrmot tervezni, mert sosem tudom mikor mi lesz visszamondva az állapotom miatt. Mindenkinek mást jelent a vegetálás. Egy örökké aktiv mozgásban lévőnek aki teljes életet élt mindenfelé eljutott, és most néha a kerületet sem tudja elhagyni annak ez vegetálás. Aki a kerületben lejárt régen, de az ágyát sem tudja elhagyni többé, az csak onnantól számitja vegetálásnak. Mindenkinek más a vegetálás. Nekem furcsa hogy néha magamat sem tudom ellátni, csak feküdni rosszabb napokon.Persze ahogy jól vagyok.mindent bepótolok. Mindig akkor akarok mindent megoldani, mert akkor jobban birom..Azért is hajlottam a természetes szerekre, mert azok erösitenek mellékhatások nékül. A gyógyszerektöl kicsit félek, hogy sok mellékhatásuk van.Most arra koncentrálok, hogy legyen elég vörösvérsejtem, és ne szoruljak rá a csontvelóátültetésre, amit csak egyszer megemlitettek, de a mai napig hallani nem akarok róla. Csak egy infuzió-mondták, de elötte kemot kapnék, utána bezárnnak az üvegkalitkába és az sem biztos hogy tulálném. Még igy is lehet hogy egyszer mütöbe kerülhetek, mert ha a lép rosszul müködik vagy túlmüködik akkor eltávolitják.Onnantól nagyon vigyázni kell a fertözésekre. Egy csomó oltásra kellene menni. Talán az a kisebbik rossz,arról olvastam és rákérdeztem a föorvosnál. Most betartom ezt a kétnaponkénti szurit. Viszek el magamnak hétvégére is. Szombaton már kapni kell ujra. Másnaponta.Ennyi baj legyen. Ma egész jól vagyok. Eltünök nemsokára.
Persze igazad van,de nem is arra gondoltam,hogy órákat beszélgesenek egy beteggel,de egy kedves szó sokat számít és ha érzed emberként néz rád és emberként viselkedik is veled.Én hiszek benne hogy van az embernek belső rezgése ,sőt minden élőlénynek,erről a hétvégi tv adásokban sokat lehet hallani,különböző természetes gyógymódok stb és lehet vele gyógyulni,én ezt elfogadom.Már írtam ezek más országokban évezredek óta elfogadott gyógymódok sokszor és meditálásra is használják őket.Én csak egy kis odafigyelésre gondolok,ha beköszönöm amikor belépek orvoshoz,kedvesen visszaköszönhetne ő is,ez is már egy pozítizum,ilyen kis apróságokra gondoltam az orvoskkal kapcsolatban.
A transzfúzió miatt nagyon sajnálak,én nem viselném túl jól.Sose lehet tudni mikor találnak meg valami gyógymódot,a lényeg ne add meg magad.Örülök,hogy van hova menned, és néha a sok jó emlék is segíteni tud,erőt tud adni.Ha baj van,gyenge vagy úgy érzed ,akkor a jó emlékekből,maradandó pillanatokból próbálj erőt meríteni.
Az a baj,hogy gondolj bele,van aki egészséges de még sincs egy barátja sem,nem rossz ember,csak minden rosszul alakult,csak a munka van,a kilátástalanság,nincsenek pozítív élményei.Tudod hogy van egy idő után,ha megházasodnak,pár találnak a barátok/barátnők van hogy elfelejtik teljesen a barátokat,már csak a párjuk van,valahogy ez az élet rendje,és ha nem vagy szerencsés hogy találj valakit magadra maradhatsz.Sok rossz élettel rendelző embert ismerek,akik szegények voltak így nem mehettek soha sehova kikapcsolódni még gyerekként nyáron sem,aztán később hiába dolgoztak már,haza kellett adni,hogy megéljenek,és szépen lassan elment minden mellettük.
Nézd már írtam rosszul éltünk amikor gyerek voltam,így a jó emlékek,a boldogság,nyaralás kimarad,a legfontosabb évek sok lemondással jártak,nélkülözéssel,ha bajom van nincs miből erőt merítenem,nincs aki megértene,és valahogy minden kicsúszott,voltak barátok de kevesen sokszor csak addig amíg nekik kellett segítség,lelki támasz,az idő meg csak megy,munka hiába van,később sem álltunk szuperul,én nem tudnám megtenni hogy zsebre tegyek mindent,kikorom óta az a normális,hogy segítek otthon,és szépen már belefáradtam,hogy nekünk nem járt a boldog gyerkkor,fiatalkor.Valaki hiába egészséges de valahogy mégis minden el van tőle véve.És sok hasonló embert ismerek.Igaz,én a negatív gondolataimat,életem pillanatait nem osztom meg másokkal,mert tapasztaltam,ha valakinek gondjai vannak olyan öröm másoknak még egy jó nagyot belerúgni.
Örülj,hogy van valaki melletted,sok barát,sok mindenki van aki szorít neked,aki támogat csak erre gondolj és csak ez számítson.Hidd el hiába az egészség sokszor,ha nincs valódi életed.
Az a furcsa az egészben,hogy sokszor fogyatékkal élőket mutatnak és mégis teljesebb életet élnek mint egészséges társaik.Én sokszor azt gondolm milyen jó lehet az anyagi jólétben való felnövés,a szép külső(ez sem,meg az átlagos sem adatot meg,innen van a sok szorongásom,és depis hajlamom)és mégis voltak ilyen barátnőim és valahogy ezek az emberek,nem voltak boldogok,sőt hajlamosabbak voltak a depresszióra,a szorongásra.Olyan érdekes,valódi nehézséget nem tapasztaltak és mégis sokszor többet panaszkodnak.Olyan érdekes az egész,néha boldogtalanabbak azok akikről azt gondolnánk,hogy minden meg van adatva nekik hogy igazán boldogok legyenek.
Ez más téma,mindig kicsit eltérek és elmerengek más témákon.Te ne add fel,mert magadnak és másoknak is erőt tudsz adni.Sok barát van aki rád gondol és akik szerentek ezt tarts szem előtt!Örülök,hogy megint majd mész kicsit kikapcsolódni,most majd talán hétvégén nekem is összejön.Fel a fejjel és ne úgy gondolj rá,hogy te most vegetálsz.Gondolj magadra és a szép percekre,a közelgő hétvégére,a c sak te rád váró szeretteidre.Előre is jó hétvégét kívánok!Ne enged hogy bármi is meggátoljon abban hogy te teljes életet éljél.
Ma beadták a vért, a föorvos elbeszélgetett velem. Kell kétnaponta magamba szurni egy egy elöretöltött fecskendónyi gyógyszert ami segiti a vörösvérsejteket termelni. Nem birom megcsinálni, már vannak kettem hárman, akik be tudják nekem adni. Ez a legkevesebb.Október közepén kell menni ujabb vérvételre és transzfuzióra.Addig a háziorvosnál hetente kell jelentkezni, nézni kell a vérképet.Azokkal a leletekkel kell menni október közepén. Ha ez az injekció müködik akkor ritkithatják esetleg a véradást. Most aludtam egy nagyot, de ujra azt kivánom. Valahol szerencse hogy csak kétnaponta kell . Ismerek cukorbeteget akinek naponta 5ször, valami tollra emlékeztetö belövöje van. Ahhoz is nagy lélekjelenlét kell hogy magát szurkálja az ember. Lehet higy a végén még beletanulok ebbe a kétnaponkénti szuriba. Mindketten akik segitenek közel laknak hol egyik hol másik belémdöfi. Én nem birok ilyet csinálni és félek is.Most aztán tényleg lesz a szemetesben fecskendö a szomszédok kitalálhatják hogy ez a szerencsétlen hülye beteg lány szurkálja magát.. Majd mindig a saját dobozában fogom egyszerre eldobni a tüket, ha valaki akarja kérdezze meg a patikában, mi az az EPO. Az a röviditése ennek a szurinak.
Ma is csak feküdni aludni kivántam, enni nem. Holnap megyek transzfuzióra megint, meg elbszélgetésre.Ott a leletem az orvosnál,
Egy évre megkaptam a jaradékot. Szeretném ha már töb évre nm lenne már szükség rá, mert jól lennék,vagy ha rosszabbodok akkor legyen vége. Állandó vegetálásnak értelme nincs. Nagyon jó éetem vlt, egészséges voltam, ahova akartam mindig eljutottam,nem kellett félnem soha mikor esem össze. Most már ez nincs.Soha nem lesz olyan a világ mint annnakelötte. Ha jobban vagyok akkor átmentek dolgokat a régi életemböl, megyek ide oda ahova csak birok. Szerencsére vérátömlesztés utén vannak jó napjaim. Talán ebben az egy évben megtalálják a betegségem gyógyszerét?Vagy nem, és csak vegetálgatok.
Gondolom, hogy nem anyám akarta ezeket a dolgokat- Még a manduláma is akkor vetették ki amikor muszáj volt.Huzták halogatták. A füllyukasztás is jókor történt, nem emlékszem rá. csak fülbevalós koromra tudok visszaemlékezni. Ha meghipnotizálnának akkor állitólag csecsemökori emlékek jönnének elö. de nem szeretném. szeretnék elöretekinteni. Nem érdekel a mult annyira hogy azon rágódjak. Megkinoztak párszor, itt vagyok.
Amit Afrikában müvelnek az barbár szokás és tilos lenne, de állitólag csinálják ma is. Ujságban olvastam róla, majdnem rosszul lettem.Nem is olvastam végig a cikket, még jó pár éve jelent meg ujságban.
Nem értem miért foglalkozol azzal hogy én hova és miért nyulkálok. Magánügy.Elég volt a doktornő kérdése. Ki a fenének van kedve ehhez ilyen betegen? Majd megtudnád, ha gyenge vagy akkor kivánnád e?
Picikoban muszáj mindennkinek tulesni egy pár oltáson, születéskor vért vesznek, hogy megnézzék nincs e komoly baja a gyereknek, megnézik a vércsoprtot. Már pár órásan szuri van, néhány naposan adják a BCG-t Ezeken mindenki átesik, mégsem fél mindenki a dokinál.Nem tudnak egy pár órás orditó kislányt lelkileg felkésziteni.Hamar belédnyomják sirsz egy kicsit és megnyugszol. Utána anyukád bztos pátyolgatott, de neki is muszáj volt engedni, mert az oltások kötelezöek.Neki is nehéz lehetett bevinni téged oltásra amikor bömböltél, de ha nincs bent a pecsét az oltási lapban, nem mehettél volna közösségbe, és ugyis belédnyomták volna. Anyádat elö is vezethették volna Veled az oltóhelyre.
A füledet is jókor szuratta ki anyukád, mert nsgyobb korodban már nehezen visz el. Minél kisebb korban csinálják a nagyobb szadit annál jobban nem emlékeznek rá. Örülj hogy nem Afrikában születtél, mert ott még a kis puncidba is belevágtak volna pici korodban.Érzéstelenités nélkül kimetszik a lányok csiklóját,hogy ne kelljen nekik a szex. Töled csak megkérdezték mikor serdültél, hogy nylkálsz e oda. Persze az a jó ha kivánod és nyulkélsz, mert akkor egészséges vagy. Sajnos az embernek egész életében szembe kell nézni olyannal ami nem tetszik,de szükséges rossz. Most már nem bánod, hogy a füledbe tehetsz fülbevalót. A felnöttek jobban tudják mi kell a piiciknek. Picit sirnak, majd ebcsont beforr. Mindeenki átesett az oltási reakciókon is, Te is tulélted edig az összeset.Szerencsére nagybb dolgokat is jól viselsz. Minél távolabb az emlék annál jobban kimosódik az agyból. Ugye hogy tulélted az ujabb csontvelói mintavételt?Azt kell néha engedni, mert onnan látják javultál e?
Pár napos korban nár rögzül egy életre a fájdalomélmény.
Na ez is nagyon így van, ezt nagyon nehéz leküzdeni (lehet nem is fog menni), ha állandóan hozzájuk mész. Én is csak azért nem félek Tőlük, mert nem járok hozzájuk, ami minden nap több és több energiát ad......... Semmi kedvem hozzájuk menni és ez nagyon sok energiát ad.........
Igen segíteni akarnak ha beteg vagy,de az embert kell látniuk és nem csak egy kórt,egy betegséget,vagy munkát amit meg akarnak csinálni,amit kezelni akarnak.
Na ez az, ami nem nagyon fog menni nekik. Mert tudják nagyon jól, hogy akkor Ők is betegek lennének ettől és lehet még 40 évet se élnenek. Ha az ember érzéssel megy másokhoz, akkor átveszi a másik érzéseit is, ami nem jól fog rá hatni és gyengíteni fogja. Ezért olyanok az orvosok amilyenek. Meg nincs is idejük foglalkozni sokat az emberekkel. Gondoljuk csak el, ha mindenkivel órákig dumálna - mennyi emberrel tudna így komunikálni. Nem egy nap, hanem mondjuk állandóan, minden nap. A szép szó valóban segít, mert érzést sugároz a másik ember felé, ami máris jó irányba tereli a másik gondolatait. ěs akkor ott vannak a hangok is, mert az orvos, barát szól. A hangok rezgések és mint olyanok energiát hordoznak (tetemes energiát) és így hatnak is. De a legnagyobb hatást az ember a saját hangjával éri el saját magára, mert az belülről jön és az összes igyekszik elnyelődni a testben. A küls; rezgésnek csak töredéke megy át a testen. Ha netán eloilvasod összefoglalómat, lehet valamit el fogsz belőle hinni. Én 2 évig nem tudtam benne hinni, nem akartam elhinni, hogy attól javulatam fel. Na meg nemcsak a hangoktól. Vannak más rezgések is, vibrálások.
Mind igaz, amit írsz, én is átmentem ezen. Az orvosok valóban gyógyítani akarnak, de a 32 év tapasztalata alapján azt mondhatom, hogy a sokkal nagyobb rézt nem Ők harcolják ki, hanem minden ember maga. Én úgy látom, hogy ha az ember minél többet fut segítségért és kap is, akkor ez végső soron csak gyengíti. Mert nem maga érte el a javulást és így nem tudja mi az. Mindenki segíteni akar neked, mindenfélét csinálnak veled, mindenféle tanácsot adnak - s így lassan egyvalamiről megfeledkezel, magadról. Nagyon nem mindegy, hogy egy orvos mondja, hogy mit csinálj (vagy bárki más), vagy Te magad mondod meg, hogy mit fogsz csinálni. Ez óriási különbség. A harcot a sejtek vívják már több miliárd éven keresztül, csak tudják, mit kell tenniük. Na, én nekik hiszek, nekem is van kb 75 miliárd.......... Neked is ennyi van.............
Nem tudom, mi lehet a hiba nálad, de rengetegen már letöltötték arról a szerverről. De fent van a facebookon is és a scribdben is. Elég ha beteszed a googleba: scridb emberi hang
és rögtön az első találat az, legalábbis nálam. És már olvashatod is. Sajnos, ha onnan le akarod tölteni, akkor oda be kell regisztrálni. De küldhetsz nekem e-mailt, az enyém publikus, elég rákattintani a ghepard szóra a hsz-ok felett (a Tiéd nem, így nem ismerem) és aztán elküldhetem Neked.
Voltak nagyon nagyon kedvesek,voltak katonásak világéletemben sokat találkoztam orvosokkal. Régen nem is gondoltam volna másra ha beteg voltam, csak orvosra. Anyám is hozzájuk vitt. Mostanában a rendszerváltás óta vannak tápláláékkiegészitőforgalmazók, gyógyitók természetgyógyászok. Én megyek ide is oda is.Csak a hangokkal kapcsolatos linket nem nyitotta meg. Igaz nekem a bulikban a hangzavar is therápia.Persze egy kicsit más.
Lehet hogy azért félek a dokiktól ennyire, mert már gyerekként belémkódolódott, ahogy folyton vittek oltásra vizsgálatra vérvételre.Lehet hogy a csecsemőkori élmények is hatnak a tudatalattira. Akkor tényleg nem mondanak semmit, csak döfködnek a gyerek meg ordit torkaszakadtábol.Nem készitik fel a csecsemöt lelkileg, a mult rendszerben még ennyire sem törödtek a betegek lelkével.Elkaptak lefogtak, döftekPszichológiai oldalakon olvastam arról, hogy azért félünk, mert csecsemőként jól megszadiznak és örökké nyomot hagynak azzal a sok oltással szurival vizsgálattal.Pár napos korban nár rögzül egy életre a fájdalomélmény. Anyám picikoromban a fülemet is kifuratta, az is egy szuri volt.Sok torokgyulladásom volt. Szinte más nem is volt, de abból nagyon sok.A végén mindig kellett igazolás hogy közösségbe mehetek.Nem örültm soha amikor az SZTK-ban kötöttek velem ki.Gyerekorvosnál, gégészeten fogászaton,picinek ilyen helyeken voltam sokat. Nagylány koromban annál a szigoru doktornönél aki megkérdezte nyulkálok e magamhoz, a fogorvos volt egyedül rendes, a gégészeten viccelt a doktorbácsi, voltam én sokfajta természetü és egyéniségü orvosnál. A mostaniak nagyon nagyon rendesek. Igaz odavittek protekcióval.Pénzt nem fogadnak el tölem. Szerencsére a természetgyógyász sem, a barátaim meg mindig valami egészséges cuccal állitanak be. Ez a szerencse a bajban. Most elmegyek egy rég nem látott kedves ismeröseimhez, nem laknak túl messze. . Lefoglalom magamat amivel csak tudom, nem gondolkodom, majd csak lesz valahogy.
Persze hogy félsz az orvostól,nem kell hozzá nagy betegnek lenni,hisz mindenkinek vannak rossz tapasztalataik,még akár gyerekként a gyerekorvosnál is.A baj velük ott van,hogy sokszor elfelejtik hogy nem csak egy munkadarab vagy,nem csak munka,hanem érző lény,aki fél,akinek fáj.Gyorsan csak vizsgálni,felírni akarnak egy gyógyszert aztán mehetsz is.Csak egy munka,a sok tapintatlanságot nem említeném amiket meg mások is megosztottak már.
Kiskoromba már írtam sokszor vittek 3-4 évesen tetanuszokra,mert a gennyes mandullámat nem tudták másképp kezelni olyan mértékű és gyakori volt,és csak egy kezdő orvos volt az utolsó napokban helyettesítet,amikor már a félelemtől bebújtam a vizsgáló ágy alá,aki hozzám szólt,aki beszélt hozzám,elmondta mit fog csinálni,meg kapok rá csodaszert amitől nem fáj.Tudott hozzászólni egy kisgyerekhez,embernek nézte,nem csak az volt hogy a szülőnek elmonja mit csinál,a gyerek meg mintha ott se lenne.Itt a lényeg egy ember volt a sok közül,aki nem csak közölte a puszta tényeket a szülőkkel,hanem látta a félő kisgyereket,akihez odaszólt,rámosolygott,akihez beszélt,nem csak szúrt és döföt,és volt lehetősége a fájdalom elmúlasztására és megtette ő egyedül.Amikor már nagyobb voltam párszor 12 évesen egyedül mentem el orvoshoz de kiskorom óta megfigyeltem kevés orvos van aki beszélget is úgy igazán a betegével,nem az van hogy gyorsan megvizsgálja,felír valamit és mehet.Meg kevés az is aki odafigyelem a diszkrécióra.
Igen segíteni akarnak ha beteg vagy,de az embert kell látniuk és nem csak egy kórt,egy betegséget,vagy munkát amit meg akarnak csinálni,amit kezelni akarnak.Vannak akik ezt nem felejtik el és aki még orvos fóbiás is,mint én,ha bemegy hozzájuk egy kis idő után már kevésbbé fél bennt a rendelőbe.
De a hagokhoz amit itt már említettek annyit fűznék hozzá,hogy végülis meditációra is használják,ellazuláshoz,masszázsnál is hogy ki tudjon kapcsolni az ember,egy hang,egy lágy,megnyugtató dallam.Van benne valami,hétvégi adásokban rtl klubon szokott hasonló téma lenni,meditációs masszázsok,különleges gyógymódok,volt ahol különböző tárgyakat rezegtettek meg és testrészekre tették rá.Nálunk is azt mondják hogy minden embernek van belső rezgést.Én se tudok ezekről szinte semmit,de ahogy a természetgyógyászatnak is évezredes hagyománya van,úgy különböző kulturákban a rezgések,hang terápiáknak is.
Azért az megnyugtat,hogy hozzád beszélnek kedvesen az orvosok,ápolók is,az nagyon sokat jelent.És nyugodtan próbáld ki a hangterápiát,a lényeg higy magadban és ne ad fel,persze tudom ezt mondani nehéz.A legfontosabb a hit,vbízni,hinni magadban és minden tőled telhetőt megtenni,nem hagyni hogy alulmaradj,hogy a félelmed legyőzzőn.
Köszönöm szépen a segitséget, kinyomtatom, áttanumányozom, minden megoldás érdekel.Félek a dokiktól, mert sokat megszadiztak már gyerekkoromtól, állandóan hozzáuk kellett menni,tudom azt is hogy jót akarnak,Ök ezt tanulták, sokáig jártak egyetemre, égis félelmetesek amikor hozzák a vastag tűt és belémdöfik.Régen belémnevelték a szüleim, hogy idönként muszály oltást kapni, vét vesznek viszgálnak, ütenek és olyankor segitenek. Mindig elmondták hogy mi lesz. A mandulamütétet is elmondták elöre elmayarázták, hogy sokat áj és ki kell venni, de mégis mikor odakerültem bögtem.Akkor még em voltak ilyen természetgyógyász dolgok. ost sem jutot elsönek más eszembe minthogy orvoshoz kell menni, de már akkor mentem, amikor egy párszor elájultam. Félünk tölük miközben segitenek. A fogorvostól is mindig rettegtem, most ahogy nehezebb dolgok vannak, már azt mondom semmi az egész a mai dolgaimhoz képest. Ugyanakkor kellenek az orvosok, mert a papirokat AZ ÁLLAPOTPMRÓL ŐK ADJÁK KI. Mellette próbálgatok ezt azt. Ma is jól vagyok viszonylag. Majd ráérek csütörtökön parázni, ahogy bemegyek a kórházba. Rendesek aranyosak a dolgozok, kedvesen beszélnek hozzám miközben beadják a vért. A föorvos is aranyos, de amit látnak leletet azt még nem tudom hogyan ragálják le. Nagyjából sejtik hogy csontvelőátültetésre nem megyek az istennek sem. Mindent megteszek amit tudok a gyógyulásomért.Pont ezért is irogatok ide, ha menet közben jön ötlet azt magaévá teszem. Közönöm a segitséget mégegyszer.
Junius elején szerettem volna meghalni, egyszercsak eldöntöttem, hogy azértsem adom meg magamat.
Na látod, jó döntés volt, Te döntöttél és a test szót fogadott. Több ilyen jó döntés kellene.
Régen nem hittem a gyógyitókban, kuruzslónak neveztem öket, ma már egy jósnö is sgiti a gyógyulásomat aki parapszichológusnak tanul
Az jó, hogy régen nem hittél ezekben, a rossz az hogy most hiszel. Mert minden jel arra mutat, hogy nem Ők segítenek, semmit se segítenek. Én még az orvsokban és a gyógyszerekben sem hiszek már 32 éve és még mindig élek. Amiben hiszek és tud segíteni az mindig velem van, hisz én vagyok az saját magam, akiben bízhatok és hihetek. De ezt elérni nem egyszerű. De itt van nálad is egy szép eredmény. Feléledt benned valami és aszontad nem adod fel. Ettől megnyugodtál és a tested jobban kezdett működni. A belső nyugalom az ami segített. És a belső nemnyugalom az ami tönkretesz........ Egyvalaki van szerintem a világon, aki a legtöbbet tud segíteni neked - az Te vagy saját magad. A nap minden percében erre kellene gondolnod, míg meg nem nyugtat ez a gondolat és abban a nyugodtságban megmaradni. Az olyan semleges állapot, akkor feléled a test.........
Gondolkodj el azon, hogy mennyit segítenek az orvosok meg a gyógyszerek és mégis rettentően félsz tőlük - itt valami nem stimmel.......
A hangok (rezgések) közvetlenül és közvetten is segítenek.
Akit érdekel, hogy hogyan csinálom és hogyan működik (működhet), az megtalálhatja alább. Igyekeztem rövidre fogni a szót, de így is 35 oldalasra sikerült. Két változat teljesen egyforma, de az egyik fehér alapon fekete betűs a másik meg kék alapon sárgászöld betűs. Ezt a színt látja legérzékenyebben a szem, lehet könnyebben olvasható a monitoron. Ha valaki ki szeretné nyomtatni, a másik verzió is ott van.
Nehéz nem szorongani, már most ha rágondolok, hogy csütörtökön megyek rosszul vagyok. Kapok vért, meg elbeszélget velem a föorvos ur, megjöttek a leleteim, amit valami másik laborban vizsgáltak. Hangoktól lehet gyógyulni? Az igaz, hogy jó zenés helyeken, bulikban az ember elfelejti a problémáit. Az is sokat segit hogy leirom a félelmeimet, meg az ismerös kineziológus, megyek hozzá szerdán, majd csütörtökön a kórházba. Amikor nincs fehérköpenyes a közelben vagy terminus, akkor nagyon szépen elvagyogatok, csak létezem nem görcsölök, csak ha közeleg az idöpont, akkor kezdek rosszul lenni.Nehéz nem félni haematológián. Ott súlyos betegek vannak. Sok fajta súlyos kórkép. Életemben nem halottam ilyen dolgokról, most beletanultam. Régen nem is gondoltam volna hogy ilyenem les. Magánéleti problémáim voltak, az idegre kerültem, nem találtak semmi különöset, csak hogy depire hajlamos vagyok, az ájulások nem csökkentek, beraktak belgyögyászatra, szinte minden eletem jó volt, vettek volna csontvelöt, nem jött értékelhetö menyiség tölem a szegycsontból, majd átvittek máshova protekcióval egy hónapig bent feküdtem egyágyasban nagyon rendesek voltak, ott derült ki májusra hogy mi van . Elöször vonakodtam hogy vért adjanak. Juliusban csontvelö szcintigráhién voltam, ott ráerösitettek a régi dagnózisra, Onnantól kezdve nyomatják a vért, Közben természetgyógyásznál kineziológusnál is jártam. Megveszem a bio dolgokat táplálákkiegészitöket és ahhoz képest jobban vagyok. Már juniusban temettem magamat, temettek mások is, leukémiásnak tartottak, rákosnak mindennek. Junius elején szerettem volna meghalni, egyszercsak eldöntöttem, hogy azértsem adom meg magamat. Régen nem hittem a gyógyitókban, kuruzslónak neveztem öket, ma már egy jósnö is sgiti a gyógyulásomat aki parapszichológusnak tanul, engem iingyen kezel, mert szinte gyerekkorunktól ismerjük egymást. A kineziológusho is ugy vittek el hogy biztam benne, mert az apukáját is ismerem. Sokat segitenek, sehol sem lennék ha ök nem lennének.Szedem a vitaminokat gyógyteákat, iszom a céklalevet szorgalmasan, elmultak a magánéleti problémák amelyeek az év elején még megkeseritetté az életemet, az nagyon sokat segitett, hogy lelkileg kezdtem elyreállni. Addig élek amig lehet emberi módon, utána már nem élet.Most kapaszkodom az életbe segitöimmel, s mindent megteszek magamért, az egész környezetem mindent megtesz, a csontvelörotosodás nem fog megállni de huzom még egy kicsit az idöt.Most még csütörtökig nem gondolok a kórházra. szerintük aznap kijöhetek, ha a beadott vér semmi roszat nem csinál.
Nagyon rendes barátaid voltak hogy átvittek másik intézménybe, nagyon szép tölük, de minden intézményben segiteni akarnak. Az orvosok nagyon tulterheltek, nem tudnak minden beteggel naponta óákat foglalkozni, sok az adminisztráció is. Van olyan beteg is aki nem akarja hallani az igazságot, van aki igen, változó. Nem mindenki tudja feldolgozni van aki idegösszeomlást kap, ezért ovatosan adagolják az infót, nehogy rosszul légy.Te nagyon ügyesen dolgozod fel,helyes hogy lekötöd magadat,
Ez igy is van , erösen koncentrálj a gyógyulásodra, ne foglalkozz sokat magaddal a gyögyszereidet szedd be idöben, ne szorongj a dokiktól mert rosszat tesz. Amikor meg menni kell akkor gondolj arra, hogy valamikor a gyógyitásra esküdött fel, ha valami kellemetlen azt is azért teszi hoy meggyógyulj.Nem szeretik, ha a betegek nem gyógyulnak.Miért gondolod, hogy a tied megy át leukémiába. Ki se ejtsd a szádon, hogy leukémia,, mert bevonzod. Foglald el magad, ahogy állapotod megengedi, ne görcsölj,segiteni akarnak és fognak.
Örülök,hogy hétvégén megint számodra megnyugtató és kikapcsolódást segítő helyen és emberek között leszel,ez a legfontosabb.Érezd nagyon jól magad!:)
Az is egy pozitívum felőled,hogy bár leírod a negatívumokat,kiírod magadból mik aggasztanak,mitől félsz,miről mit gondolsz stb,ami hasznos,mindig pozitívumot is írsz a negatívumok mellé,lehetne rosszabb,valakinek rosszabb adatot,nem adod fel és ezek a legfontosabbak.Az a fontos nem adod fel és azért látod a jót is és hiszel,próbálsz minden tőled telhetőt megtenni.Itt is láthatod van szintén igaz "más betegségben "szendved de mégis sorstársnak mondható és sok igazság van amit leír,a betegéségek ellenére vannak pozitív példák,akiknek sikerült.Így te se add fel,amikor úgy érzed hogy most igen rossz,írd csak ki magadból megkönnyebbülést okoz és utána nem sokkal ismét jönni fog egy jobb időszak.
Most érezd magad igen jól és pihenj sokat,jó hétvégét!
Minden betegséggel köszködönek csak annyit tudok mondani ne adja fel,ismeretlenként is sokan vannak akik szorítanak nekik,és biznak a gyógyulásukban!
Ja még elfelejtettem. Tulajdonképpen én is vérszegény voltam. Fehér voltam, mint a fal, fáradt. Hiába aludtam 14 órát is, sokszor éreztem, mintha agyonvertek volna. Elájulni nem szoktam, csak egyszer ájultam el, mikor halántékon dobtak kővel. Rengeteg torokgyulladásom volt, szinte állandóan taknyos voltam, füleim is begyulladtak itt ott és a gyógyszerek még jobban gyengítettek. Azt hiszem, a gyógyszerek még senkinek se erősíttték meg az immunrendszerét, hisz úgy hatnak, hogy az ki van játszva és így a test nem is tudja, hogyan mászott ki a betegségből.
32 éve más úton járok, egy sokkal jobb úton azt hiszem. Most 59 múltam és vígan focizom fiatal 25-40 éves srácokkal, szinte életre halálra. Nem bírtam a hideget, most egész elképesztő - mi minden szinte meg se kottyan.......
amikor bementem hozzá elöször vásárolni hogy állitsam rá az agyamat a gyógyulásra, elöre szuggeráljam be magamnak hogy jobban vagyok.
Beleolvastam történetedbe. Nagyon nehéz lehet neked lelkileg. De talán jobb volna, ha nem úgy élnéd meg. Szerintem az se nagyon jó, amit beidéztem a hsz-odból. Még az is tetemes energiát vesz el Tőled. Szerintem arra kellene törekedni, hogy nincs semmi, nincs gondolatom, békében vagyok, nyugodt vagyok, nem vagyok beteg, nem vagyok egészséges - élek. Holnap is fogok stb. Tehát elfeledkezni szinte mindenről, az egész világról - még magadról is. Na ezt az állapotot nem olyan egyszerű elérni. Nekem rengeteg bajom volt, életveszélyes is - mégis 32 éve nem járok orvosokhoz és gyógyszert se szedek, sőt az utóbbi 7-8 évben már gyógyteákat meg egyéb természetes készítményeket se. Megy az egyszerűen rezgésekkel, hangokkal, vibrálásokkal - és az ebből fakadó nyugalomnak köszönhetően. Írtam is felkérésre összefoglalót, hogy hogyan is hatnak ezek a dolgok, persze szerintem. Sokat kisérletezgettem, míg eljutottam erre a szintre.
Ez az állapot nagy nyugalmat biztosít a testnek és a léleknek is - melytől feléledhetnek a sejtek, az egész test - és csak idő kérdése, hogy helyreálljon a rend. Nincs más dolgom, mint türelmesen, nyugalomban természetesen élni. Ez pontosan így van a természetben is. Mikor rossz az idő, támad a ragadozó stb, akkor minden összehúzódik és fél, nem fejlődik, sztresszel - és ha sokáig tart ez az állapot, akkor nagyon legyengülnek az előlények. Ha elmúlik a vihar, elmegy a ragadozó - feléled a természet, a kis állat is örül, hogy újból szabadon mászkálhat.
Na bennünk is kb 75 miliárd kicsi állatka van (sejtek), ha félsz, sztresszes vagy, összekuporodnak és nem fogadnak és nem is adnak le anyagot. Ez megmérgezi őket. Ha sokáig tart ez az állapot, akkor baj lehet. Ha azonban az ember nyugodt tud lenni, maradni - akkor beindulhat az élet........
Ez a betegség a myelofibrosis, rikta dolog, és nem szokott ilyen fiatalon kezdödni.A csontvelö elkezd rostosodni vérszegénység, vashiány társul hozzá. Eddig én sem tudtam hogy van ilyen.Senki nem tudja mitöl alakulhat ki. Lehet öröklött is. Rengeteget olvasgattam erröl. Az a szerencsém, hgy nagyon rendes emberekkel vagyok körülvéve, és mindenki a maximálisat beleteszi, igaz az orvosok nem támogatják a természetgyógyászati dolgokat.Meggyógyulni nem lehet, de jól kézbentartva el lehet vegetálni egy ideig. Vállalni kell hogy az embernek benyomják a vörösvérsejteket, olyankor valóban egy kicsit jobban vagyok. Hol rosszabbul vagyok hol jobban. Ennél borzalmasabb dolgok is vannak a világban. Ha rákos áttétes Böröcky Józsefre gondolok, akkor csendben maradok az én problémámmal. Amig nem tesznek be a sterilszobába, és igy kezelhetö vagyok egész jó. Utána meg mindegy. Az életnek addig van értelme amig az ember emberhez méltó módon ellátja magát, az egészsége helyreállitható, Ha egyszer majd hetekig nem birok felkelni, ha a beadott vér nem használna, ha minden lehetöség elfogy akkor jobb olyan állapotban lenni amikor már nincs probléma.Senkinek nem okozok gondot, esetleg sirnak egy kicsit, de az idö meggyógyitja öket is elengednek, mert rájönnek, hogy ha életben maradtam volna még pár hónapig akkor az már nem élet. Akkor lenne nagy baj, ha átcsap leukémiába, akkor aztán már tényleg elég lesz az egészből. Amig vagyogatok, az még jó.Van akiknek soha nem fordul át, az esetek 25 százalékában megy át leukémiába.A bioboltos eladónö megmondta amikor bementem hozzá elöször vásárolni hogy állitsam rá az agyamat a gyógyulásra, elöre szuggeráljam be magamnak hogy jobban vagyok. Van akarateröm, van bátorságom, végigcsinálom az alternativ gyógymódokat.Az orvosoktól is elfogadom amit tesznek értem,csak a kockázatos csontvelőátültetést nem.
Hú most hogy így leírtad a szüleidet is,igen nehéz életed lehetet,én elve apás voltam gyerekként,így bele se merek gondolni,nekem az elég volt amikor infartust kapott apu,nem is tudott róla,vizsgálatkor derült ki és nem is engedték haza így 20 évesen,mert elég bonyolult az itthoni helyzet,anyu nem itthon dolgozik,hétvégén tudott csak haza jönni és anyagilag nem álltunk jól,sehogy se, csak napró.-napra,mindent nekem kellett intézni,szívkatéterrel kellett Pestre mennie,az jól sikerült,de a kórzházba mobilt nem lehetet hozni,használni jobban mondva és azt sem tudták megmondani hova fog kerülni,így itthon is futkostam hozzá,mi van,utána meg telefonon kellett nyomoznom hova is kell mennie majd,mert 3 kórházról is szó volt.Én már ettől ki voltam akkoriban,akkor belegondolni neked milyen nehéz lehetet már alíg 13 évesen.Utólag is résztévem igen nehéz lehet.Én a mamám elvesztését sem dolgoztam fel még,akkor milyen lehet a szülőt elveszteni fiatalon.
De nagyon igazad van,nem is ismert,én is csak itt hallottam erről a betegésgről és még most sem értem pontosan ez mi is.De milyen igaz,akinek nincs internete,vagy nem tudja használni mert azért 40-50 évesek közül sokan nem tudják kezelni sem,van aki még mobilt sem tudja kezelni rendesen, csak felhívni valakit és ezzel kifújt,az internet meg kínai neki,vagy épp olyan anyagi helyzetben van,hogy nem tud internet közelébe jutni,akkor az nem tud emiatt semminek sem utána nézni,nincs semmi lehetősége,sajnos sok ember mellett senki sem áll ott,hogy segítsen,akár csak azzal hogy utat mutat,vagy meghallgatja.
Amiket leírsz azok igen nehéz dolgok,ez az 5-10 év ez meg úr isten,ezt még felfogni sem tudom,ezt elfogadni,megérteni,együttélni ezzel a tudattal az nehéz,erre nincs megfelelő szó.Sajnos az is igaz amit írsz,hogy a gyógyszer felírását is úgy kell kihúzni,kikönyörögni belölük.Tudod mivel nem vagyok benne,nem ért még ilyen csapás,hogy egészséges ember hirtelen maradandóan beteg lesz,fizikális értelemben ,ami aminden napokban is gátolja,legyengíti ezért nem is tudok úgy hozzászólni.Van beteg unokatesóm,de ő születése óta az,ezt szokta meg,és én is mivel a közelébe nőttem fel,neki ez a normális,és ez a nem mindegy hogy te meg egészséges voltál és akkor meg szembesülnöd kell a betegségeddel és a fizikai,mentális állapotod is legyengül.Akik betegek voltak a családomba azok rákosak voltak,az is nehéz,de távolabbi rokonok révén az ő fizikális leépülésüket nem láttam,csak a mamámét és az megrázott,meg az említett fizikálisan és mentálisan sérült unokatesóm aki megérint,mert az ilyen fiatalokat,gyerekeket igen lehet szeretni,mert őszinték,ha valamit mond nem bántásból,vagy hátsószándékkal,ami a szívén az a száján és egy jó szónak már örül is.
A te helyzeted merőben más,hisz egészséges voltál,és neked még a szülők elvesztésével is meg kellett bírkózni.Ezt még elképzelni se tudom.Csak meghallgatni tudlak és beszélgetni..
A különféle gyógyitók kiegészitik egymást az életemben, az orvos tud papirt adni az állapotomról, a kinezilógussal el tudok beszélgetni,egy csomó jótanácsot kapok, a gyógyitó mondja a szöveget és én ellazulok. Egyik gyógymód nem müködne a másik nélkül. Hiába mennék csak a termszetes helyekre, nem lenne papirom a betegségemröl,mert a papirt fogadják el mindenhol ha esetleg segélyt kérek, vagy a leszázalékolásnál, de ha csak az orvoshoz megyek nem gyógyulok csak kezelnek, vizsgálnak. Meg van nekik szabva mit mikor és miért csinálhatnak meg mit kell csinálniuk, akkor is ha halálra szadiznak.Sokat segit, hogy sokat sugnak többen is természetes dolgokról készitményekröl. A kineziológus meg a gyógyitó nem tud papirt irni az állapotomról, amit hivatalos iratként elfogadnak.Mégis náluk gyógyulok jobban. Maguktól az orvosok a vitamint nem irják fel, én kértem hogy irjanak E és A vitamint.A C vitamint nagy dóisban szedem.Mellette a gyógyteákat, apróbojtorján, csalán, ferro folgamma, folsav,A folsav volt az egyedüli amit orvos ajánlott. A ferro folgammára én kérdeztem rá. De mi van olyanokkal akik nem tudnak netezni, vagy akiknek nincs aki felnyissa a szemüket az alternativ gyógymódok irányába?
sokszor az is segit, ha az ember kiirja magából a problémával kapcsolatos gondolatait. Könnyebb elviselni a viszontagságokat. Az orvosal nem lehet hosszasan beszélgetni elmagyaráz pár dolgot, a legszükségesebbet, meg amire rákérdezek, pedig ismerös aranyos orvosaim vannak.Az elözö helyen még ennyit sem mondtak, egyik befolyásosabb látogatóm bejött a kórterembe ahol három öreg nénivel feküdtem, az egyik maga alá csinált néha pelenkázták forgatták mosdatták. Egyik néni meg ott halt meg mellettem, egyszercsak evittek a másik helyre.Itt nem maradsz, mert rossz hatásal van ez a hely rád, itt betegebb leszel, pakold össze a holmidat és megvan az uj helyed. Azóta vagyok jó kezekben. A hátam mögött csináltak nekem helyet, egyszercsak kocsival átvittek hálóingben ahogy voltam.
