Hasonló képek, videók készítésénél, amit persze én csináltam, jobban szerettem, ha a párom meg a barátunk is meztelen. Úgy jobban látszottak pl a cicik is.
Szerintem is. Az abszolút érzelemmentes szex olyan erőltetett, mint szárazon behatolni és úgy folytatni az aktust. Az olyat a kényszer vagy a megfelelni akarás szüli, semmi élvezetet nem hoz a konyhára... ellenkezőleg. Latörheti az addigi lelkesedést is. Valamennyi érzelem, vonzódás okvetlenül szükséges, hiszen párunk a testét adja neki. És mellesleg érző emberek vagyunk, csak a gépnek nem alakulnak ki érzései. Nekem nincs kifogásom az ellen, ha a párom barátkozik is a szeretőjével. Sétálnak, beszélgetnek (telefonon is). Annál jobban tudnak egymásra hangolódni, amit az ágyban jól tudnak kamatoztatni. Arról szól az egész, hogy jól érezzék magukat, magunkat. Ezt minden könnyed aprósággal segítenünk kell.
Tudom? Tudni csak azt tudom, amit látok (hallok, érzek). Ezt inkább úgy mondanám, hogy minél jobban ismerjük a szeretőnket és magánéletét, annál jobban valószínűsíthetem, hogy egészséges. Csak olyannal kezdünk, akit már hónapok, évek óta ismerünk (valakit óvódás korom óta). Mindent megbeszélve tisztában vagyunk a párkapcsolatának helyzetével (ha van), szokásaikkal, beleértve a párja szabadidős tevékenységét is. Annyira, hogy nagy eséllyel zárható ki annak kettős élete.
Azért említettem, hogy a neten nem szándékozok erre a célra partnert keresni. Abszolut nulláról indulva sok-sok hónapba kerülne, mire annyira megismernénk, hogy intim dolgok is előforduljanak a gyakorlatban. Sok idő és sokan nem is akarnak annyit várni, hanem minél hamarabb kefélni.
Annyira azért ne hasogassunk szőrszálat rosszindulatúan, hogy a szeretőnk párja biztos félrelép, csak ő nem tud róla. Ha máshogy nem tudja megoldani, tutira a munkahelyén kúrogatja a főnöke a többi beosztottjai mellett... és még lehetne fokozni. Ennek a paranoiának az lenne a vége, hogy a saját feleségünkkel is gumit kellene használni.
Ha viszont a partnerünk nyitott kapcsolatban él és egymás tudtával kölcsönösen csalják egymást, már nehéz eset lenne. Úgy már annyira megnövekszik a szereplők száma, hogy nehéz lenne pontos képet alkotni az egészről. Sok múlna a nyitottságuk jellegétől. Talán még beleférne, ha párjának is csak egy állandó szeretője lenne és ő szingli. De ez bonyolult, inkább nem.
"Dettó nálunk is, a párom egyben a legjobb barátom is, senki sem ismer jobban nála és viszont."
Igen, igen. Ettől más a társam, mint egy sima szexpartner. És ezt nem értik azok, akik kommentben olyat írnak (nem feltétlenül itt, olvasgatok máshol is), hogy miért nem váltok el, ha rossz köztetek a szex. Válaszom: Szuper köztünk a szex. Plusz a szexen kívül van egy csomó jófajta kötődés köztünk.
"Nálunk sosem voltak ilyen ki nem mondott titkok, inkább egyfajta jellemfejlődésként éljük meg"
Nem mondanám nagy titkoknak. Inkább saját elfojtásnak, és félelemnek. Titok akkor kezdett volna lenni, amikor visszajött a tudatalattiból a tudatba. Szerencsére akkor viszont elkezdtünk beszélni róla, és így nem nőhetett óriási titokká.
Dettó nálunk is, a párom egyben a legjobb barátom is, senki sem ismer jobban nála és viszont.
Nálunk sosem voltak ilyen ki nem mondott titkok, inkább egyfajta jellemfejlődésként éljük meg azt, hogy most épp hármasozni vágyunk. Tizenöt-húsz éve majd megőrültem a gondolattól, hogy valaki elvenné őt tőlem; persze az ember van annyira intelligens, hogy moderálja magát, és nem engedi szabadjára a féltékenységet. Ráadásul maximálisan bíztam (és bízok) benne. Aztán ma meg már majd megőrülök, csak hogy lássam más farkán élvezkedni. :D
Az alapja valóban a totális, minden árnyalatnyi, pillanatnyi megingástól mentes őszinteség. Nem szabad abba a hibába esni, hogy azért egyezünk bele valamibe, mert látjuk a másikon, hogy ő arra vágyik. Ha nem fekszik nekünk, azonnal meg kell mondani. De ugyanígy nem szabad elvárni sem, hogy a másik csak azért menjen bele valamibe, hogy nekünk megfeleljen. Ha csak egy másodpercnyi megingást, kételyt látunk felvillanni, akkor azt még alaposabban át kell rágni, és rávenni a másikat az őszinte igenre vagy nemre. És elfogadni azt. Ezt a játék csak úgy működik, ha mindenki csak azt fogadja vagy adja, ami önmagának is élvezetet okoz.
És ez már olyan, látszólag jelentéktelen apróságokban is fontos, mint pl. egy volt barátnőm esetében, aki festett szőke volt. Kapcsolatunk elején én szentül meg voltam győződve róla, hogy ő a saját örömére festi a haját szőkére. Aztán pár hét múlva kiderült, hogy utálja az egész procedúrát, de az előző barátja ezt megkövetelte, és el is hitette vele, hogy a férfiak a szőke nőkre buknak. Egy isten lettem a szemében, amikor letoltam, hogy SENKI kedvéért ne változtassa meg magát, mert nem egy kikent-kifestett hazugságot akar az ember párjának, hanem a valós nőt. Ha valaki csak a szőkékre bukik, akkor keressen magának szőkét, de ne kényszerítse a másikat arra, hogy olyat csináljon, ami neki nem jó.
Pontosan. Mi mindig sokat, és mélyeket tudtunk beszélgetni a feleségemmel. Mármint az adott életszakaszunkhoz, érettségünkhöz képest mélyen. A baj ott volt, hogy több dolgot is eltemettünk magunkban, és a saját gondolataink közül is megpróbáltuk kiirtani őket. Volt, amit látszólag sikerült is, de a tudat alatt ott munkálkodott. És ami nincs kimondva, az titok. A titkos problémát pedig az ember hajlamos sokkal nagyobbnak látni, ami extra félelmetes. És ezek a félelmek szépen lassan ki tudják kezdeni az ént és a kapcsolatot is.
Na, ez sokkal jobb, mióta saját magunkkal is őszintébbek vagyunk, és ezt elmondjuk egymásnak is. Ahol pedig sértődés lenne (mert van ilyen téma rengeteg), ott inkább visszakérdezünk, és több körben tisztázzuk pontosan, hogy mit is értünk alatta, és hogyan lehet mindkettőnk igényeit úgy kielégíteni, hogy közben ne sérüljön a másik. Igaz, hogy így sokkal több idő megbeszélni mindent, de kisebb az esélye, hogy valami rosszul süljön el.
Én azt látom,hogy az emberek nem őszinték saját magukkal szemben,nem merik fel vállalni vágyaikat,hajlamaikat,sokszor még névtelenül sem. Ebből adódóan mérhetetlen ellenségeskedéssel,megvetéssel állnak olyanokhoz akik ezt megteszik.
Várom. :-) Jó, hogy itt lehet ilyenről beszélgetni. A többségi társadalom nem feltétlenül vevő rá. Annak ellenére, hogy a statisztikák szerint az emberek java része félrelép, majd elválik...
"Néha szükséges, bár nem törvényszerű, hogy komoly pofonokat kapjunk."
Egyetértek. Évtizedes házasságunkban derült ki, hogy mindketten izgatónak tartjuk a többes szexet, valamint nem akarjuk kisajátítani a másik testét, tehát alapvetően vágyunk másokra is, és ennek megélését megengedjük a másiknak. És ezt a kapcsolatunk elejétől így gondoltuk, csak nem beszéltünk róla... Mondhatnám, hogy agyrém, de inkább azt mondom, hogy jobb későn, mint soha. :-)
Nálunk az hozta elő az egészet, hogy a feleségemnél felbukkant egy másik srác. Megcsalni nem akart, de olyan erős késztetést érzett, hogy túllpett a félelmein, és szóba hozta. Na, ez a pofon. Fejben bármennyire is izgató, a megéléséhez át kell alakítani a kapcsolatot, levetkőzni régi berögződéseket. Eddig szerencsére csupa pozitívum. Néha találkoznak, és volt már hármas is, ami nekem hatalmas élmény. És azóta kb 20 ponton javult az életünk, amiből csak kb 3 pont szexuális. :-) Több türelem a gyerekekkel, jobb emberi kapcsoaltok. Ja, és látszik rajtunk valami, mert rokonok és ismerősök is mondják, hogy hogy ki vagyunk virulva. :-)
"Olyat kell a párod közelébe engedni (pontosabban bele), akit jól ismertek és rendezett az életvitele. Akkor nem lesz baj."
Onnantól kezdve, hogy kinyitsz egy kapcsolatot, honnan a fenéből tudod, hogy a 3. (4.) az hány másik emberrel alakít ki esetleg kockázatos szexuális kapcsolatot?
Igen, milyen jó lenne egy több ember közötti, bizalmi alapon felépített kapcsolati háló, nem kell gumizni. Ahol csak mi négyen-öten-akárhányan, és senki külsős. Megvalósítható? Megbízom az ismerősben, aki megbízik az ő szexpartnerében. De én hogyan tudjak bízni az ismerős ismerősében? Érdekes kérdés. Mi még az elején tartunk, nem tudjuk a választ.
"Ezen túl, bármit lehet, ami mindenkinek jó. Ha megfigyelted, az análhoz nem azt írtam, hogy tilos, hanem hogy nem szereti :) Ha valaki rávenné, hogy csinálja és élvezze, nemhogy mérges lennék, kitűntetést akasztanék a mellkasára! :D"
Maximálisan egyetértek. :-)
Mondjuk a nyitás óta sokkal szabadabban beszélgetünk a szexről, szóba jött az anál is. Korábban kb kétévente volt próbálkozás, és mindig az jött ki, hogy utálja. Most viszont kisebb játékszerekkel már nagyon élvezi a feleségem. Akár nyalás, akár behatolás közben. Ez utóbbi pedig nekem is finom.
Ezt tapasztaltam én is. Nem szólt, mikor már fájni kezdett az aktus, nehogy kizökkentsen valakit... Szerencsére ezt azóta az összes érintettel megbeszéltük.
"A legideálisabb helyzet szerintem is a "barátság extrákkal" felállás lenne a harmadik fél felé, akivel jó dumálni, jó közösen az ágyba bújni, aztán szépen hazamegy és mindenki éli tovább az életét."
Ez tetszik. Ugyanezt gondolom párokkal is. Szerintem sem lenne jó a totál érzelemmentes dugás. Valami könnyed közös program, egymásra hangolódás, utána viszont tényleg mindenki megy haza. Ha van az életben tízféle dolog, amit szeretsz csinálni, és abból az egyik a szex, akkor a szeretővel, vagy hármasban a harmadikkal szóba jöhet a szexen kívül még 1-2 dolog, de nem több. Ugyanígy a barátokkal, családdal van a többi, szexen kívüli 6-8. Viszont az ember párja az, akivel ezt a teljes tartományt (teljességet) szeretné megélni.
Tehát ha a feleségemnek és a szeretőjének attól jó, ha a folyóparton sétálnak, és utána jön a szex, akkor legyen, élvezzék. De ha együtt mennek moziba, cukrászdába, kirándulni, és a napjuk töredéke szól a szexről, akkor már féltékeny leszek. Mert az kezd kapcsolat lenni...
Ugyanígy nagyon izgat, mikor hármas közben csókolózik a másikkal. Tehát nem, hogy nem zavar, kimondottan izgat. Tetszik, hogy a helyzettől olyan nedvesedése van, amilyen csak ritkán. Hallom, hogy odafönt megy a csókolózás, én pedig közben nyalom. Kár lenne összekeverni, a csók is a szex része, nem jelent szerelmet... Baromira izgató ezt felidézni akkor is, amikor kettesben vagyunk. Aztán ha úgy adódik majd, hogy másik nővel, vagy párral jövünk össze, akkor én is szeretnék csókolózni.
Szerintem nagyon fontos, hogy ezekből a találkozókból, akár hármasban, akár kettesben történnek, ki mit visz haza az állandó kapcsolatába. És ezt bizony tanulni kell, kezelni az érzelmeket. Azt tapasztalom, hogy lehet tanulni, és iszonyúan fel tudja dobni, meg tudja erősíteni a kapcsolatot.
Nem is érdemes végigfuttatni, mert nem veszem el a szentfazekat. :) Azt a nőt veszem el, aki minden szempontból jó a számomra.
Valóban az van, hogy ki miben és mennyi kompromisszumot szeret kötni. Hiába a nagy szerelem, ha egyszer valami olyasmi nem passzol, aminek passzolnia kell az én szemszögemből, akkor az a kapcsolat bizony rövid életű lesz.
Fordítsd meg a dolgot. A feleséged egy gyönyörű nő, akivel nagyon boldogan éltek, nincs veszekedés, gyerekek aranyosak, igazából minden jó. Egyetlen probléma, hogy a feleséged, és családja pl szentes mókus. A házasélet tisztán fogantatás céljából meg hasonlók. Elvetted, próbálod változtatni. Eljuttok a heti két szeretkezésig. Ez a részéről hatalmas kompromisszum, a te részedről meg, aki napi két szexhez vagy szokva, még mindíg edeskevés. Mit teszel? Elhagyod azt akit szeretsz? Nem hiszem. Megpróbálod magadnak megoldani először. Pár év múlva gondolkodsz, hogy azért vagyok házasságban, kapcsolatban, hogy a szex az önkielégítésre korlàtozódjon. Egy idő utàn mindenki a megoldásokat keresi. Sajnàlom, de az emberek ilyenek.
